Van-e reinkarnáció a buddhizmusban?

A ‘reinkarnáció’ szó általánosan elfogadott jelentése: lélekvándorlás, tehát amikor a lélek a test halála után egy másik testben születik újra. A buddhizmusban ilyen tanítás nem létezik.

Van viszont a létezés három jellegzetességéről szóló tanítás (tri-laksana vagy ti-lakkhana). Ez a három jellegzetesség a mulandóság/állandótlanság, a nem kielégítő jelleg és az ‘én’-telenség.

Az ‘én’-telenség (páli nyelven anattá vagy szanszkrit nyelven anátman) azt jelenti, hogy nincs semmiféle lélek, nincs ‘én’. Az egyénnek nincsen olyan állandó önvalója (átmanja), ami túléli a halált. Ennek ellenére a buddhisták gyakran beszélnek újraszületésről. Ha nincs lélek vagy állandó ‘én’, mi az, ami újraszületik? (hogy más indiai filozófiai iskolák hogyan értelmezik az átmant és hogyan értelmezi azt a buddhizmus, arról Alexender Berzin előadásának több részből álló fordításának első része ITT olvasható)

Mi az ‘én’?

Buddha azt tanította, hogy amit mi ‘én’-nek gondolunk – önmagunkat, öntudatunkat és személyiségünket –, az a szkandhák (az öt léthalmaz) alkotása. Nagyon egyszerűen, a testünk, a fizikai érzeteink, az érzelmi jellegű tapasztalataink, a felfogásunk, a gondolataink, a hiedelmeink és a tudatunk mind együtt alkotják meg az állandó, megkülönböztető ‘én’ illúzióját.

Amikor Buddha azt mondta, hogy “Óh, bhikkhu, minden pillanatban megszületsz, elsorvadsz és meghalsz”, akkor ezt úgy értette, hogy minden pillanatban az ‘én’ illúziója megújítja önmagát. És ha nincs semmi, amit átvihetnénk egyik pillanatról a másikra, akkor hogyan vihetnénk át bármit is egyik életből a másikba?

Állandótlanság

Ezzel elérkeztünk a létezés három jellegzetességének legelső tényezőjéhez, ami az anicca vagy állandótlanság, mulandóság. Buddha azt tanította, hogy minden jelenség, beleértve az élőlényeket is, állandó mozgásban van – mindig változik, mindig létrejön, mindig meghal.

Mi az újraszületés?

John Daido Loori, zen tanító, ezt mondja:

“...Buddha tapasztalása az volt, hogy amikor a szkandhák (léthalmazok) mögé tekintünk, nem marad más, csak a semmi. Mert az ‘én’ egy gondolat, egy elmebéli alkotás, egy illúzió. Ez nem csupán Buddha tapasztalása, hanem minden egyes megvilágosodott buddhista férfi és nő tapasztalása az utóbbi 2500 évben. Ha ez így van, akkor mi az, ami meghal? Ma már nem kérdés, hogy amikor ez a fizikai test nem képes tovább működni, a benne lévő energiák, az atomok és molekulák, amelyekből felépül, nem halnak meg vele együtt. Felvesznek egy másik formát, másik alakot. Ezt akár egy másik életnek is nevezhetjük, de mivel nem létezik állandó, változatlan önvaló, ezért nincs semmi sem, ami átmenne egyik pillanatból a másikba. Teljesen nyilvánvalóan, hogy semmiféle állandó vagy változatlan nem képes átmenni vagy átvándorolni egyik életből a másikba. Megszületni és meghalni szakadatlanul folytatódik, de változik minden pillanat.”

Gondolat-pillanat

A tanítók azt mondják, hogy az ‘én’ mindössze gondolat-pillanatok sorozata. Minden gondolat-pillanat a következő gondolat-pillanat feltétele. Ugyanígy, egy élet utolsó gondolat-pillanata feltétele egy másik élet első gondolat-pillanatának, ami egy sorozat folytatása.  “A személy, aki meghal itt és megszületik máshol, nem ugyanaz a személy, de nem is egy másik” – írta Walpola Rahula, théraváda hittudós.

Ezt egyáltalán nem könnyű megérteni, és csupán értelemmel nem is lehet teljesen felfogni. Ezért a buddhizmus több iskolájában nagy hangsúlyt fektetnek a meditációs gyakorlásra, amely lehetővé teszi az ‘én’ illúziójának közvetlen felfogását, megértését.

Karma és újraszületés

Az az erő, ami ezt a folytonosságot mozgásban tartja, a karma. A karma is azok közé az indiai fogalmak közé tartozik, amit a reinkarnációhoz hasonlóan, a nyugatiak nagyobb része (de sokan a keletiek közül is) gyakran félreértenek. A karma nem sorsszerűen bekövetkező végzet, hanem egyszerűen csak tett és az arra adott válasz, indítóok és eredmény. (a karmáról és egyéb, a buddhizmussal kapcsolatos félreértésről ITT írtunk már)

Nagyon röviden, a buddhizmus azt mondja, hogy a karma jelentése “akaratlagos tett” (a szanszkrit “kri” szótőből származik, amelynek jelentése “csinálni” vagy “tenni”) Bármilyen gondolat, szó vagy cselekedet, amely vágyból, gyűlöletből, szenvedélyből és illúzióból keletkezik, karmát hoz létre. Amikor a karma végeredményei túlnyúlnak egy élet tartamán, a karma létrehozza az újraszületést.

A reinkarnációban való hit továbbélése

Annak ellenére, hogy Buddha nem tanította a reinkarnációt/lélekvándorlást, hiszen tagadta az egyéni lélek (átman) létezését, mégis a buddhisták közül nagyon sokan, keleten és nyugaton egyaránt, változatlanul hisznek az egyéni reinkarnációban. Egyes szútrákból származó példabeszédek vagy olyan “tanítási segédeszközök”, mint amilyen a tibeti létezés kereke, a bhavacsakra hajlamos erősíteni ezt a hiedelmet. (a létezés kerekéről ITT írtunk részletesen)

Létezés kereke (bhavacsakra)

A Tiszteletreméltó Takasi Tsudzsi, dzsódo sinsú szerzetes, ezt írta a reinkarnációban való hitről:

“Azt mondják, hogy Buddha 84 ezer tanítást adott át; ez a szimbolikus számadat a különféle háttérrel rendelkező emberek jellemzőit, ízlését, egyebeket képviseli. Buddha minden egyes hozzá forduló embert az értelmi és lelki befogadóképessége szerint tanított. A Buddha idejében élő emberekre a reinkarnáció tana nagyon erőteljes módon hatott erkölcsileg. Az állati világba való újraszületéstől való félelem bizonyára nagyon sok embert elrettentett az állatias viselkedéstől ebben az életében. Ha ezeket a tanításokat manapság is szó szerint vesszük, megzavarodunk, mert józan ésszel ezt mi nem tudjuk megérteni. (...) Egy olyan példázat, amit szó szerint értelmeznek, a modern elmének nem mond semmit. Ezért kell megtanulnunk különbséget tenni a példázat vagy mítosz és a valóság között.”

(például a tibeti létezés kereke (bhavacsakra) hat létsíkot, hat birodalmat ábrázol, az istenek, a félistenek vagy aszurák, az emberek, az állatok, az éhes szellemek vagy préták és a poklok régióit. Manapság kevés nyugati ember hinné el, hogy bármelyikőnk is e birodalmak valamelyikében születhetne újra. Viszont ha úgy nézzük őket, mint az elme azon szellemi és lelki állapotait, amelyeket az emberek tetteik, szavaik, gondolataik által hoznak létre, akkor már ez az egész értelmet nyer a szemünkben. Hiszen mindannyian képesek vagyunk mohó önzőségre vagy igazi jóságra, mind képesek vagyunk állati módon viselkedni vagy éppen pokolbéli állapotot kialakítani magunk körül)

Mi az értelme?

Az emberek nagyon gyakran azért fordulnak a vallások felé, mert olyan tanításokat keresnek, amelyek egyszerű válaszokat adnak bonyolult kérdésekre. A buddhizmus nem ilyen módon működik. Pusztán valamiféle tanítást elhinni a reinkarnációról vagy újraszületésről, teljesen haszontalan és értelmetlen. A buddhizmus inkább egy gyakorlás, ami képessé tesz bennünket arra, hogy az illúziót illúzióként és a valóságot valóságként élhessük át.

Buddha azt tanította, hogy az ‘én’ illúziójába vetett hitünk okozza az élettel kapcsolatos elégedetlenségeinket (dukkha). Amikor az illúziókat valóban illúzióknak látjuk, akkor megszabadultunk, megvilágosodtunk. (arról, hogy mi is az a megvilágosodás, ITT írtunk bővebben)

Forrás: Reinkarnáció a buddhizmusban (angol nyelven)

           Reinkarnációról (angol nyelven)