2013. július 28., vasárnap

Shambala a buddhizmusban

Alexander Berzin 2010-es moszkvai előadásának jegyzete, 3. rész
(2. rész)

(1. rész)


Most hadd magyarázzam el egy kicsit, hogy a buddhista irodalomban hogyan jelenik meg Shambala és mi a szerepe.
Ahogy már említettem, a buddhizmusban a Kálacsakra ('idő körforgása') rendszerének irodalmában tűnik fel. Ez a rendszer Indiában bukkant fel, a buddhista történelem szempontjából nézve egészen későn. Nehéz pontosan meghatározni, hogy mikor jelent meg, de azt mondanám, hogy talán a kilencedik, tizedik században. És bár azt még nehezebb megmondani, hogy eredetileg hol keletkezett, saját személyes teóriám, hogy ez azon a vidéken történhetett, ami jelenleg Afganisztán keleti területe, Észak-Pakisztán és Kashmír.

Amikor ilyen [buddhizmusra vonatkozó] történelmi dolgokat vizsgálunk, akkor tudnunk kell, hogy létezik, természetesen, egy buddhista változata is annak a történelmi dolognak, és létezik egy - hogy is mondjam? - tudományosabb, buddhológiai nézete annak a történelmi dolognak. Természetesen a buddhista történelem úgy tartja, hogy Buddha maga tanította a kálacsakra szövegeket, ami jóval régebben volt, mint a kilencedik-tizedik század. A kálacsakra rendszer szerint Buddha korábban élt, az ő számításaik azt adják ki, hogy i.e. 880-ban. [A kálacsakra szerint] abban az időben, Shambala egy északon elterülő ország volt. És Shambala királya, ahogy említettem az előadás elején, eljött Indiába. Itt Buddha megtanította neki a kálacsakrát, és a király visszavitte ezeket a tanításokat Shambalába, ahol beváltak és jól működtek.

Ahogy szintén az előadásom elején említettem, [a kálacsakra szövegek szerint] Shambalában később hét király uralkodott egymás után, az utolsónak Kalki volt a neve. Kalki jelentése 'kasztok egyesítője (vagy birtoklója)'. Tehát ez a Kalki uralkodott ezen a királyságon, aminek a lakói különböző vallásokat követtek, beleértve a hinduizmust és buddhizmust és a muzulmán vallást is. Tehát buddhológiai, tudományosabb, nézőpontból nézve, ezért gondolhatjuk, hogy ez az a terület volt, amit említettem: az afganisztáni -pakisztáni- kasmíri vidék, mert a népesség ott ilyen összetételű volt, és mert India középső részétől északra esett.

Akkor ez az első Kalki király arra figyelmeztetett, hogy majd valamikor, a jövőben, az országukat meg fogják támadni. És ha a társadalom kasztokra osztott, ha az emberek még nem is étkezhetnek együtt, arról már nem is beszélve, hogy szövetségre lépjenek egymással, akkor el fognak veszni ezen puszító erők által. Ha meg akarják tartani a békét a földön, akkor mindenkinek egyetlen kasztba kell gyűlnie. Így Kalki király egy beavatásban vagy felhatalmazásban egyesítette népét, a kálacsakra meditációs rendszerben. Mert mindenki, aki a kálacsakrába felhatalmazást (vagy beavatást) kap, vadzsra fivérré és nővérré válnak, így tehát ők egy család lesznek. A tanítások tovább virágoztak, mert ez a háború és támadás csak huszonöt generációval később, a jövőben fog bekövetkezni.


A Shambaláról és a kálacsakra tanításról szóló hírek indiai buddhista tanítókhoz is eljutottak, és két híres indiai tanítómester is elindult, hogy megkeresse Shambalát. Tehát Roerich és mások Shambalára irányuló kutatásai nem számítanak újdonságnak. De ami igazán érdekes, hogy a két buddhista tanítómester Indiából induló expedíciója sosem jutott el Shambalába. Az első tanító elérte a Himalája hegyeit, és az egyik Kalki uralkodó elküldte neki Mandzsusrí kisugárzását - Mandzsusrí egy bódhiszattva, aki Buddha megkülönböztető éberségét testesíti meg -,  és Mandzsusrí feltárta a kálacsakra tanítást ennek az Chilupa nevű indiai mesternek. Aztán két generációval később egy másik, szintén indiai buddhista mester, az idősebb Kálacsakra-pada nevű, elindult, hogy megtalálja Shambalát. Vele is ugyanez történt, a Himalája vidékén ő is látomásban részesült, amit egy következő Kalki király küldött; és ebben a látomásban neki szintén feltárták a kálacsakra tanítást. Az első mester, Chilupa továbbadta a tanítást Pindo nevű tanítványának, ugyanakkor az idősebb Kálacsakra-padának szintén volt átadási vonala, így ez a kettő összekapcsolódott és utána Indiában több átadási vonal fejlődött ki ebből. Végül a tanítások Tibetbe kerültek, Tibetből Mongóliába, és Burjátiába, Kalmükijába, és így tovább. Tehát amikor olyasmiket olvasunk, hogy Madame Blavatskynek titkos tanításokat tártak fel, tudnunk kell, hogy ez sem újdonság az indiai hagyományokban.

Ez a hivatalos buddhista magyarázata ennek a történetnek. A buddhológusok, természetesen, ezt kétségbe vonják. Viszont úgy tűnik, hogy legalább abban meg tudtak egyezni, hogy mikor jelent meg először írásos formában ez az irodalom. 
Tehát két különböző magyarázata van [a kálacsakra megjelenésének].

A Fátimidák általi megszállás árnyékában
Szintén nagyon érdekes lehet az a történelmi időszak, amiben ez az egész kifejlődött az akkori Afganisztánban, ami az Abbászida nevű hatalmas muzulmán birodalom része volt. 
Akkoriban az Abbászidák az iszlám világ vezetői voltak. Abban az időszakban egy másik dinasztia tört hatalomra Észak-Afrikában, a Fátimidák. Az ő vazallus államuk az Abbászidák másik oldalán, Pakisztánban volt (ezt a területet Multan-nak nevezték) Mivel a Fátimidák át akarták venni az iszlám világ fölötti vezetést, és az Abbászida Birodalmat két oldalról is fenyegették, mindenki nagyon félt a támadásuktól.

Ebben a történelmi helyzetben és ezen a területen virágzott vagy fejlődött ki ez a rendszer. És a támadástól való félelem, és a vele szemben kialakítható egyesített védelem - ami a hindu irodalomban még korábban megjelent, ahogy mondtam előadásom legelején, és amit aztán szintén megtalálunk a kálacsakra irodalomban - egy nagyon jó tanítás volt, éppen annak az időszaknak megfelelő. Ha az emberek szembe akarnak szállni egy támadással és leküzdeni azt, akkor nekik együtt kell működniük egymással, nem lehetnek különböző kasztok, különböző gondolatok, amelyek gátolhatják őket ebben az együttműködésben. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek buddhistává kell válni, hanem csak annyit, hogy mindenkinek össze kell fognia. Tehát az az alapeszme, ami Európában Shambaláról kibontakozott, mely szerint ez egy olyan terület, ami a béke földje lesz és ami képes békét hozni a világnak, stb., még történelmileg is innen származik, a 10. századból, Ázsiának erről a területéről.

Forrás: Shambala: Mítosz és valóság (angol nyelven)

2013. július 20., szombat

Shambala: Mítosz és valóság

Alexander Berzin 2010-es moszkvai előadásának jegyzete, 2. rész
(1. rész)

Shambala és Agharti

Most menjünk kicsit tovább a történelemben. Két 19. századi francia novellában is feltűnik egy Agharti nevű hely. A novellák szerint ez egy olyan földalatti királyság volt, amelyik megőrizte a titkos tudást. És majd egy háborúban e királyság lakói fogják megsegíteni a világot a materializmus és rombolás elleni harcában. Az egyik francia író a művéhez több elemet is vett kölcsön a kálacsakra Shambalára vonatkozó részéből. Ennek ellenére mindkét novella egyértelműen kitaláció volt. Az egyik novella Aghartiról szóló történetét egy lengyel tudós, Ferdinand Ossendowski, úgy gyúrta át egy könyvében, hogy a német olvasóközönség számára okkultista szempontból megfelelő legyen. Ossendowski 1922-ben írta ezt a könyvet, amiben úgy adta elő a történetet, hogy néhány mongol láma beszélt neki Aghartiról és a Mongólia földje alatti királyságról, amit a Világ Királya ural. Ossendowski azt is elmondta könyvében, hogy meggyőzte Baron von Unger-Sternberget története igazáról. (Baron von Unger-Sternberg egy német származású tiszt volt, aki 1920-ban Külső-Mongóliában bolsevikok ellen harcolva kínaiak ezreit, orosz bolsevikokat és zsidókat mészárolt le.) Ossendowski történetének hatására Ungern kétszer is küldött missziót, hogy megkeressék Aghartit, de egyik misszió sem járt sikerrel. Emlékezzünk rá, hogy Madame Blavatsky mondta azt, hogy Shambala Mongóliában, a Góbi-sivatagban volt. Tehát így indultak azok az expedíciók, amelyek Mongóliában vagy valahol Közép-Ázsiában vélték megtalálni Shambalát vagy Aghartit - mert ez a kettő valahogy összekeveredett -.

Roerichék, Shambala és Agni Jóga
A következő, aki meg kell említenünk, egy orosz festő, Nyikolaj Roerich. (Nyikolaj Roerich a szentpétervári buddhista templom építési bizottságának tagja volt, ő tervezte a templom ólomüveg ablakait. Emellett buzgón tanulmányozta a teozófiát. A felesége, Helena Roerich fordította oroszra Madame Blavatsky "A titkos tanítás" című könyvét) 1925-1928 között Roerich az Altáj-hegységbe és Külső-Mongóliába vezetett expedíciót, hogy megtalálja Shambalát. A Roerich házaspár azt bizonygatta, hogy az összes indiai tanítás Shambalából ered, aminek uralkodói " a Tűz Urai, akik harcolni fognak a Sötétség Urai ellen". Emellett a Roerich házaspár kitalált egy spirituális rendszert, agni jóga néven (agni jelentése szanszkrit nyelven 'tűz') - ennek alapját a Védák szent tisztítótüzéből vették. Roerich magyarázata szerint a shambalai mesterek a tűz erejét használják a megtisztuláshoz. Ezért hozta létre a Roerich házaspár ezt az agni jóga nevű spirituális rendszert. A gyakorlók szellemi vezetőjük gyanánt Jézust vagy Mohamedet vagy Buddhát választhatják. A választott vezetőre való koncentrálással imádkoznak a békéért, mialatt egyszerű vizualizációt hajtanak végre a megtisztulásért. Roerich úgy vélte, hogy Shambala személyesíti meg a béke és spirituális gyakorlás tökéletes földjét.

Steiner, antropozófia és Shambala
Aztán elérünk Rudolf Steinerhez (1861-1925), aki osztrák spiritualista és filozófus volt. Azért lépett ki a Theozófiai Társaságból, mert nem értett egyet velük abban, hogy az általuk felfedezett 16 éves indiai Krishnamurti volna az új messiás.
Steiner szerint Krisztus az igazi próféta, aki a Második Eljövetelekor fogja felfedni Shamballa (Shambala) földjét. A régóta eltűnt Shambala Maitréja székhelye. (Maitréja a buddhizmusban az eljövendő Budda) A "Maitréja - Krisztus vagy Antikrisztus" című előadásában Steiner azt mondta, hogy "bármit is mond majd Maitréja ajkaival, az Krisztus erején megy keresztül". Steiner a jó és a gonosz közötti küzdelemre helyezte a fő hangsúlyt.

Már Madame Blavatsky is elválasztotta a Sátántól Lucifert, "A titkos tanítás" könyve szerint Lucifer a "Fény-hordozó". Ez az "Asztrál-fény" mindegyikünk elméjében megvan, ez a lelki beállítottságunk, és ez szabadít fel a tiszta állatiasságból. Alkotásra és pusztításra is szolgál, és a szexuális szenvedélyben testesül meg. Bár Lucifer felemelheti az emberiséget egy magasabb síkra, a latin skolasztikusok tisztán gonosz Sátánná alakították.

Steiner "A szellemtudomány körvonala" című művében Lucifert egy fénylénynek mondta, a hídnak Ember és Isten között, ami közelebb visz bennünket Krisztushoz. Steiner luciferiánusnak mondta magát, és logikája szerint Maitréja az Antikrisztus. Mivel az emberek lezüllesztették Krisztus valódi tanításait, Maitréja, mint Antikrisztus, el fog majd jönni Shambalából és megtisztítja a világot a szennytől, és megtanítja Krisztus igazi üzenetét. Valószínűleg Steiner nem tudott Shambala legendájának történelmi hátteréről és metafórikus jelentéséről. Így ő, és még néhányan az elkövetkező évtizedekben, Shambalát egy spirituális hatalom székhelyének tekintették, amiből a keresztények reformja fog kiemelkedni. Az, hogy Steiner ennyire fontos szerepet tulajdonított Maitréjának és Shambalának, amelyekből az igazi keresztény reformok erednek majd a jövőben, talán visszatükrözi elkeseredését is amiatt, hogy a teozófusok
Krishnamurti fiatal korában
Krishnamurtit, mint új messiást, állították be.

Most, tehát, láthattunk néhány példát arra, hogyan fejlődött ki az a másik irányzat, amiben Shambalát összekapcsolták a rombolással - ebben az esetben még Luciferrel is - , és amely szerint Shambala majd segít megsemmisíteni a helytelen nézeteket és visszahozni az igazi tanításokat. Ismét kérem, hogy ne felejtkezzenek el arról, hogy amikor ezek a mozgalmak kifejlődtek, akkor az európai emberek még nem rendelkeztek annyi ismerettel, így a maguk módján próbálták meg felhasználni a hindu és buddhista hagyományok aprócska részleteiből tanultakat. Amiket aztán úgy próbálták meg kialakítani, hogy segítsenek az embereknek a gondjaik kezelésében,  különösen a két háború közötti nagyon nehéz időszakban.

Alice Bailey és a "Shamballa Erő"
Következőnek Alice Bailey-t kell megemlítenünk. Alice Bailey egyike volt azoknak, akik szerettek volna a Theozófiai Társaság vezetőjévé válni, de nem sikerült Annie Besant miatt. Így Bailey 1920-ban, Amerikában, megalapította a Lucifer Trösztöt, amit aztán 1922-ben átnevezett Lucis Tröszt-nek. Ahogy említettem az előbb Steinernél, Lucifer neve összekapcsolódott Shamballával (Shambalával).

Tehát Alice Bailey megalapította a Lucifer Trösztöt, és azt mondta, hogy Shamballa a kozmikus megtisztító tűz forrása volt, ezt aztán Shamballa erőnek nevezte, és - Steiner nyomán - összekapcsolta Luciferrel. Azt mondta, hogy ez egy olyan pusztító erő, ami képes legyőzni és kivetni az elfajult tanításokat, és bevezetni a New Age-nek nevezett Új Kort. Így, tehát ezt az egész New Age dolgot Alice Bailey-től vettük (ő úgy nevezte, hogy Age of Aquarius - 'Vízöntő kora'),
 mert ez a New Age mozgalom az ő fejében fogant meg. Ami igazán érdekes lehet még ebben, az az, hogy Bailey azt mondta, a Shamballa erőt jóra vagy rosszra is fel lehet használni. Ebből a gondolatból aztán eszünkbe juthat a Csillagok háborúja című mozifilm, az Erővel és a sötét oldallal: az Erő használható jóra, de a sötét oldal céljaira is. Tehát ez az ötlet Alice Baileyvel kezdődik.
A II. világháború után Alice Bailey azt mondta, hogy Hitler elvette a Shamballa erőt, és a "sötétség eszközeként" visszaélt vele, mert a "Fény Energiája" ellen harcolt.

Náci érdeklődés Shamballa iránt
Aztán elég sokan voltak (nem fogok végigmenni a történetükön), akik megpróbálták összekapcsolni a náci ideológiát az okkultizmussal. Kerestek és kitaláltak egy olyan speciális erőt - vril-nek nevezték el ezt pszichokinetikus erőt -, amit aztán egybe próbáltak vonni Shambalával. Hatalmas irodalma van ennek a náci-okkultista témának.
És természetesen a náci németek is indítottak Tibetbe expedíciókat a '30-as évek végén. A harmadik tibeti expedíció elsődleges célja az volt, hogy a tibetiek koponyáját megmérje, hogy meghatározzák, képviselhetnek-e ők egy köztes rasszt az árják és a japánok között. Ezzel azt akarták volna szemléltetni, hogy létezett valamiféle olyan eredete az árja fajnak, aminek egyik ága Németországba ment, a másik ága Japánba, így ezzel a németek és japánok közötti szövetséget valamivel meg tudják indokolni. És természetesen voltak, akik úgy vélték, hogy ez a tibeti expedíció titokban Shambala keresésére irányult.

Láthatjuk, tehát, hogy Shambala története körül a mi nyugati, európai irodalmunkban nagyon sokféle gondolat fejlődött ki. Több nyugati okkult spirituális hagyomány használta Shambalát, valamiféle indoklásként, a saját tanításaik tisztaságához, azt állítván, hogy a tanításaik onnan származnak. És ahogy mondtam, némelyek úgy vélték, hogy ez a hely csodálatos szellemi Paradicsom volt, míg mások Shambala romboló-javító oldalát emelték ki, amely szerint a shambalaiak majd elpusztítják az elfajult gondolatokat és létrehozzák az új aranykort. Ebből az egészből alakult ki mindaz, amit Shambala mítoszának nevezhetünk. Azt gondolom, nagyon fontos megértenünk, hogy bár a "mítosz" szót itt Shambala különféle nyugati okkultista mozgalmakban kialakult gondolatkörére használjuk, ezzel azonban nem azt akarjuk kifejezni, hogy azok a spirituális hagyományok, amelyek Shambalától eredeztetik tanításaikat, nem volnának hasznos tudományok. Azok igenis, hasznos tudományok. Viszont, ha mi csak egy bizonyos értelemben szemléljük a Shambalához kapcsolható gondolatkört, azt találjuk, hogy az így kapott kép - ami teljesen más és más ezekben a nyugati okkult mozgalomban -, tehát ez a kép egészen eltér az eredeti hindu és buddhista gondolatoktól, bár van egy-két olyan része, amelyik hasonló.

Forrás: Shambala: Mítosz és valóság (angol nyelven)
             Félreértett idegen mítoszok Shambaláról (angol nyelven)

2013. július 14., vasárnap

Shambala: Mítosz és valóság

Alexander Berzin 2010-es moszkvai előadásának jegyzete, 1. rész

Ezen az estén Shambaláról beszélünk, a mítoszról és valóságról.

Shambala legrégebbi megemlítése
A Shambala szó hallatán sok emberben romantikus képek és különféle asszociációk keletkeznek. [Ez a szó] eredetileg hindu és buddhista forrásból származik. Először egy hindu szövegben, az i.u. negyedik századból származó, "Visnu Purána" nevűben olvashatunk róla. [Ez a szöveg] a világegyetem négy korszakáról beszél, ami a Kali-jugával ("veszekedés kora") végződik. A szövegben az is áll, hogy Visnu tizedik avatárja - inkarnációja - egy Shambala nevű városban fog megszületni. [Az avatár] neve Kalki lesz, és a Shambalában pusztító hordákat fogja megsemmisíteni. Ezután egy új aranykorszak kezdődik, és ezzel befejeződik a Kali-juga.

Sok évszázaddal később újra találkozunk Shambalával, már a buddhista irodalomban, különösen a kálacsakra szövegekben. Kálacsakra azt jelenti, hogy "idő kereke" vagy "idő körforgása". A buddhista történet a korábbi hindu "Visnu Purána" egyik variációja. Itt Shambala már egy egész ország, nem csak egy város, és van egy királya, aki Indiába megy, hogy Buddhától megkapja a kálacsakra tanítást, amit aztán visszavisz Shambalába. A hét generációval későbbi shambalai király egyesíteni fogja az összes kasztot, és felveszi a Kalki nevet, a Visnu avatár nevét. És ez a király megjövendöli, hogy a jövőben, sok évszázaddal később majd megtámadják őket, és mindenkinek össze kell fognia annak érdekében, hogy képesek legyenek harcolni e támadás ellen. Aztán a Kalki uralkodó utódainak sorozata következik, majd a huszonötödik utód idejében bekövetkezik ez a támadás azon erők által, akik eltökélték, hogy elpuszítják az összes szellemi gyakorlatot. A [huszonötödik] Kalki vezetésével a shambalai erők legyőzik ezeket a támadókat, és elérkezik az új aranykorszak. Ez, tehát, ugyanannak a témának egy variációja.

Shambala a Teozófiai Társaság tanításaiban
A mostani beszélgetésünkben, kicsit később, valamivel alaposabban is megszemléljük Shambala jelentésének további szintjeit a buddhista tanításokban. De most gondoljunk bele abba, hogy milyen lehetett a régi európaiaknak, akik Indiába érkezve a hindu és buddhista irodalom apró részleteivel találkoztak vagy mások ismertették meg velük. Hogyan értették meg ezeket egyáltalán? Nekik nem volt meg az a lehetőségük, ami nekünk van manapság, hogy az irodalom különböző fordításai rendelkezésünkre állnak. Valójában ők készítették a legelső szanszkrit és tibeti szótárakat is. Így [ezek az európaiak] valóban tiszteletreméltó úttörők voltak, akik megpróbálták megérteni azokat az apró részleteket, amiről tudomást szereztek és amit végül sikerült is lefordítaniuk, viszont nem állt a rendelkezésükre az egész kép.

Így legelőször 1833-ban írtak európai nyelven Shambaláról. A nagy magyar tudós, Kőrösi Csoma Sándor - ő volt az, aki a legelső tibeti-angol szótárt megszerkesztette - írt egy cikket a kálacsakráról és ebben említette Shambalát.
Ez volt, tehát, az első alkalom, hogy Európához eljutott valami Shambaláról. A következő dekádokon át mindig egy kicsivel többet lehetett megtudni e témáról. Az 1860-as években egy német, Emil Schlagintweit, írt egy könyvet, Buddhizmus Tibetben a címe, ami szintén Shambaláról szól. És azt a bizonyos hindu Visnu Purána-t is lefordították angolra.

Amikor Madame Blavatsky Indiába indult, mindössze ennyi európai forrása volt Shambaláról. Újra kérem, hogy próbáljuk meg megérteni vagy felfogni azt, hogy milyen helyzetbe került Blavatsky Indiában: nem csupán nyelvi problémákkal küszködött, hanem az sem volt teljesen egyértelmű, hogy mi pontosan a hinduizmus és mi a buddhizmus. Madame Blavatsky azonban nagyszerű úttörő volt, mert a frissen tanult dolgokat azokkal a kifejezésekkel és fogalmakkal próbálta meg elmagyarázni, amiket abban az időben az európai közönség ismert. Európában akkoriban nagy volt az érdeklődés különféle okkult/rejtett/titkos dolgok iránt, így Madame Blavatsky a buddhista és hindu irodalomban találtak lefordításaihoz felhasználta ezeket az okkultista sajátosságokat, fogalmakat. Ez, tulajdonképpen, egy nagyon intelligens módja volt a buddhista és hindu irodalom európai bemutatásának: olyan módon és olyan fogalmakkal próbálta meg bemutatni ezt az egészet, ami az [európai] emberek számára már valamelyest ismerősnek számított.

A Shambalával kapcsolatos európai gondolkodás két fő irányzatban fejlődött tovább. Az egyikben Shambalára úgy tekintettek, mint valamiféle szellemi-lelki Paradicsomra. A másik irányzat arra helyezte a hangsúlyt, hogy Shambala erői elpusztították az ártó támadókat vagy megszabadultak azoktól, akik megpróbáltak megsemmisíteni minden szellemi gyakorlást, így inkább káros hatást tulajdonított Shambalának. Más szavakkal, szerintük [Shambala] egy nagyon erőszakosan megtisztított világa volt az úgynevezett gonosznak.

Nos, Madame Blavatsky az első változatot vallotta magáénak, miszerint Shambala egy csodálatos szellemi/lelki ország. A buddhizmus és hinduizmus világképe szerint írta le - tehát a központjában a Meru-hegy és körötte a négy világrész  -, és összevonta ezt a leírást a születés, a buddhizmusból ismert, négy különböző típusának megnevezésével: anyaméhből születés, tojásból születés, melegből és nedvességből születés és egyfajta kisugárzás által való születés. Madame Blavatsky ehhez az ötletéhez - ami nem volt teljesen világos az őáltala feltárt irodalomban sem - hozzátette ezt a négy világrészt, olyan neveket adva nekik, amelyek ismerősnek számítottak a nyugati okkult irodalomban. Úgy mondta, hogy amikor az egyik - Lemuria nevű - világrész elsüllyedt, akkor a lakosai elköltöztek egy másik világrészre, amit ő Atlantisznak nevezett; viszont a szellemileg érett lakosok a Shambala nevű helyre mentek. Madame Blavatsky így képzelte Shambalát. Azt is mondta, hogy ez egy szent föld volt, ami a Góbi-sivatagban található meg. Ő, azonban, nem állította, hogy Shambala lett volna az ő tanításainak - "A titkos tanítás" - forrása, de követői, különösen Alice Bailey és Helena Roerich, már azt mondták, hogy a titkos tanok a shambalai mesterektől származnak. Újra kérem, ne feledkezzenek meg arról, hogy abban az időben nem rendelkeztek semmiféle más információval a buddhista vagy hindu forrásokat illetően, így Shambala gondolatát, nyilvánvalóan, csak a saját hátterükből kiindulva fejleszthették tovább. Tehát, ezzel nincs is semmi baj.

Az Oroszországgal azonosított Shambala
II. Miklós cár feleségével és gyerekeivel
Tibetben, természetesen, ismerték Shambalát a kálacsakra irodalomból. És a kálacsakra irodalomban leírják, hogy Shambala egy északon lévő területen fekszik. A tizenharmadik dalai lámának volt egy Agvan Dorzsijev nevű, burját származású tanácsadója. Ez a huszadik század elején volt, amikor az oroszok, a britek és a kínaiak Közép-Ázsia - Tibetet is beleértve - fölötti hatalomért harcoltak. És Dorzsijev megpróbálta meggyőzni a tizenharmadik dalai lámát, hogy legjobban Oroszország védhetné meg Tibetet, így azt mondta a tizenharmadik dalai lámának, hogy valójában Oroszország volt Shambala, és hogy II. Miklós cár Congkapa - a nagy tibeti mester - reinkarnációja, és hogy a Romanov dinasztia tagjai Shambala uralkodóinak leszármazottjai. Bár a tizenharmadik dalai láma nagyon reménykedett abban, hogy Oroszország megvédi őket, ez azonban hiú remény maradt.  Ennek ellenére Dorzsijev erőfeszítésének eredményeként Szentpéterváron felépült az első buddhista templom. (Dorzsijev a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után az 1920-as években fontos közéleti szerepet töltött be a Szovjetunió Burjátföld nevű tagköztársaságában. Azonban az 1930-as években a Szovjetunióban a vallásellenesség egyre erősebbé vált. 1937-ben letartóztatták Dorzsijevet is, és 1938-ban Burjátföldön, egy börtönkórházban halt meg. a fordító kiegészítése)

Az előadás folytatása következik. (2. rész)

Forrás: Shambala: Mítosz és valóság (angol nyelven)
            Agvan Dorzsijev (wikipédiás cikk magyarul)

2013. július 9., kedd

Kerti törpék helyett Buddha - szobrok Németországban

Kitört a Buddha-szobrok divatja a németországi kertekben, törpék helyett egyre inkább a nyugalmat, harmóniát sugalló ázsiai alkotások kandikálnak ki a bokrok közül.
 

Aki Buddhára néz, a nyugalomra, a harmóniára, a kikapcsolódásra gondol - kikapcsolódni pedig leginkább kint a kertben lehet.
 
A kereslet óriási, ezért szinte az összes kertészeti centrumban megtalálhatók a Nepálból, Kínából, Tibetből, Baliról és Thaiföldről származó szobrok. "Az emberek manapság a rohanó világban nyugalomra vágynak" - mondta el Christian Hartl, aki feleségével néhány éve kezdett Buddha-szobrokkal kereskedni. 

A férfi Bali szigetén maga szerzi be az árut, elmondása szerint minden szobor egyedi. Az ülő Buddhát ábrázoló, egy méter magas szobor ára 500 és 800 euró (150 és 180 ezer forint) között változik. Ennél azonban sokkal extravagánsabb Buddha-szoborral is díszítheti kertjét, aki nem sajnálja a pénzt: 80 ezer euróért (mintegy 240 millió forintért) már hét méter magas, márványból készült, öt tonna súlyú alkotást is lehet venni. 

"Tíz évvel ezelőtt két Buddhával kezdtük, ezeket a barátom hozta a bőröndjében Ázsiából" - mondta a méregdrága szobrokkal kereskedő Thomas Waldmüller. A férfi társával egy garázsban indította be a "Buddha-bizniszt", ma viszont már hat alkalmazottjuk van, forgalmuk pedig megtízszereződött és idén is 20 százalékos növekedést várnak. 

Nemcsak a kerti szobrok kelendőek, hanem a Buddhát ábrázoló ajándéktárgyak is. A termékskála egyre bővül, a legnagyobb európai forgalmazónál mintegy 150 féle tárgy kapható a képeslaptól a teamécsestartóig. A megélénkült külföldi keresletet a buddhista Thaiföldön élénk figyelemmel kísérik.
 
"A Buddhák nem díszítőelemek" - hívta fel a figyelmet Porncsaj Pinjapong, a buddhisták világszervezetének thaiföldi vezetője. Nincs ellenére, hogy a nem buddhisták Buddha-szobrokat állítsanak, egészen addig, amíg tisztelettel bánnak az alkotással. 

A tiszteletlen bánásmód megbosszulja magát - hangsúlyozta. Ennek kapcsán Christian Hartl arról számolt be, hogy az ő Buddháit felszentelik Balin még azelőtt, hogy a szállítóládákba kerülnének, a vevők pedig kapnak a szertartásról egy videót.

Forrás: Webbulvár 

A Buddhizmus és Bhután - A Magyar Bhutáni Baráti Társaság rendezvénye

A Buddhizmus és Bhután


A Magyar Bhutáni Baráti Társaság következő nyilvános rendezvénye 2013. július 18-án 19 órától a buddhizmus és Bhután kapcsolatát járja körbe. Meghívott vendégeink: Szegedi Mónika tibetológus és Kiskovács Miklós a Gyémánt Út Buddhista Közösség titkára, akik többször járt Bhutánban zarándokúton.

Helyszín a MagNet Közösségi Ház Lótusz terme (Andrássy út 98.), a belépő ajánlott összege 500 Ft, a Bhutáni Társaság tagjainak ingyenes.

Bővebb információ az MBBT honlapján.