A bön és a tibeti buddhizmus - Alexander Berzin előadásának nyers jegyzete

2. rész

A bön hagyomány követőinek száműzetése

Szamje kolostor

Kb. i.u. 760-ban Triszong Decen, tibeti uralkodó meghívta Padmaszambhavát - Guru Rinpocsét - Indiából. Szamjéban megépítették az első [buddhista] kolostort, és így beindulhatott a kolostori hagyomány. Egy "fordító hivatal" is működött Szamjéban, ahol különböző szövegeket nem csupán indiairól és kínairól fordítottak, hanem zhang-zhung-i nyelvről is, ami [azt jelentette, hogy Zhang-zhung] akkor már egyértelműen rendelkezett írott nyelvezettel. Kétféle tibeti írásrendszer létezik. A nyomtatott rendszer alapjait Szongcen Gampo uralkodó hozatta Khotánból. Némely nagy tudós - pl. Namkhai Norbu Rinpocse - kutatása szerint Zhang-zhungnak volt egy korábbról származó írásrendszere is, amelyik a tibeti kézíráros formához adta az alapot. Szamjéban bön szövegeket - feltételezhetően temetkezési és egyéb szövegeket - fordítottak le zhang-zhung nyelvből a saját írásos rendszerében tibeti nyelvre.

Szamjéban zajlott az indiai és kínai buddhizmus közötti híres tanvita, ami után egy vallási tanácsot hoztak létre, és i.u. 779-ben a buddhizmust Tibet államvallásává nyilvánították. E döntés hátterében kétségtelenül politikai megfontolások húzódtak. Nem sokkal ezután, 784-ben, kezdődött a "bön-frakció" üldöztetése. Innen indult a gyűlölködés. Nagyon fontos kielemeznünk azt, hogy mi is történt valójában?

Akkoriban a tibeti birodalmi udvaron belül három nagy csoport - "frakció" - volt: egy Kína-párti, egy India-párti és egy ultra-konzervatív, idegengyűlölő hazai csoport. Triszong Decen apja egy kínai hercegnőt vett feleségül, aki nagy befolyással rendelkezett, így Decen apja is Kína-párti volt több dologban. A konzervatív csoport merényletet követett el az apa ellen. Azt gondolom, hogy ez is lehetett az egyik oka annak, hogy a kínaiak elvesztették azt a bizonyos vitát. Egyébként sem igazán volt esélyük győzelemre, mert a kínaiaknak az érvelésben nem rendelkeztek olyan nagy hagyománnyal, így mindenképpen vesztettek volna India legjobb vitázóival szemben. Amúgy sem beszéltek közös nyelvet, mindent le kellett fordítani tibetire. Tehát a kínai csoporttól való megszabadulás nyilvánvaló politikai lépés volt, hiszen [az idegenellenes csoport tagjai] a kínaiak miatt ölték meg Triszong Decen apját. Ezenkívül Triszong Decen meg akart szabadulni az idegen-ellenes erőktől is. (Úgy tűnt számára, hogy az indiai csoport a legkevésbé fenyegető őrá nézve) Így a - főleg bön vallás követőiből álló - konzervatív politikai csoportot száműzték, akik leginkább miniszterek és a politikai egyéb közszereplői voltak.

Ugyanis, érdekes módon, a [bön jellegű] temetkezési és áldozati szertartások még az ő száműzetésük után is folytatódtak az udvarban. A Kínával 821-ben kötött szerződés emlékére egy oszlopot emeltek, amelyik leírja ezeket a szertartásokat, amelyekben állatáldozat is szerepelt. Bár többé nem volt [bön jellegű] uralkodói temetkezési szertartás, de azért a bönnek még mindig volt némi befolyása. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos annak a felismerése, hogy a buddhisták és bön követők közötti gyűlölködés valójában teljesen politikai eredetű, és nem igazán a vallásról vagy szertartásról szólt.

A konzervatív csoportokat két területre száműzték. Az egyiket Junnanra, a mai délkelet Kína területére, Burmától északra, és a másik csoportot Gilgitbe, ami a mai Pakisztán északkeleti részén van, nagyon közel ahhoz a helyhez, ahonnan Padmaszambhava (Guru Rinpocse) érkezett. Ez utóbbi tényből arra következtethetünk, hogy ott, ahol eredetileg Padmaszambhava tanult, talán a [száműzött] bön követők is kaphattak némi tanítást a dzogcsenből, amit később aztán visszavihettek Tibetbe, Padmaszambhavától függetlenül. Tehát több lehetséges magyarázata  is van annak, hogy a dzogcsen - függetlenül a Padmaszambhava által hozott buddhista hagyománytól - megtalálható a bönben. Célszerű körbejárni a dolgokat, mert valami nem attól válik igazzá, hogy valaki annak mondja.

Elrejtett bön szövegek (termák)

A száműzetés idején a nagy mester, Drenpa-namka, sok bön szöveget rejtett el a Szamje kolostor sárfalába rakva. Padmaszambhava ugyanabban az időben szintén rejtett el szövegeket, mert úgy érezte, hogy nem érett még meg az idő arra, hogy az emberek megértsék ezeket. Ő azonban csak dzogcsen tartalmú szövegeket rejtett el. A bön követői a teljes bön tanítás - beleértve a dzogcsent is - szövegeit rejtették el. Így, bár ugyanabban az időszakban a bön követők és Padmaszambhava is rejtettek el szövegeket, ennek okai és az elrejtett szövegek tartalma teljesen különbözőek voltak.

Triszong Decent követő tibeti uralkodó, Ralpacsen meglehetősen fanatikus volt [a buddhizmus támogatásában]. Elrendelte, hogy hét háztartásonként támogassanak egy szerzetest. Emellett nagyon sok adót fordított a kolostorok támogatására és fenntartására is. A vallási tanácsban lévő szerzetesek hatalmas politikai hatalommal rendelkeztek. A következő uralkodóról, Langdarmáról, [az utókor] szinte ördögi képet festett, mert felszámolta a vallási tanácsot, és teljes mértékben megszüntette a kolostorokba folyó összes adót. Majd feloszlatta a kolostorokat is, de a könyvtáraikat megtartotta. Ez utóbbit onnan tudjuk, hogy mikor Atísa, a rendkívüli módon tisztelt buddhista tanítómester, a 11. században Tibetbe érkezett, megállapította, hogy milyen gyönyörűek a könyvtárak. Langdarma király a politikailag túl erőssé vált kolostori intézményeket alapvetően megszüntette, így azok teljesen elhagyatottá váltak.

A Szamjéban elrejtett bön szövegeket először 913-ban fedezték fel. A [feltehetőleg üresen álló] kolostorba pásztorok mentek, és amikor egyikük egy falnak támaszkodott, az szétmállott és előkerült néhány kézirat. A bön szövegek zömét, körülbelül egy évszázaddal később, a nagy bön mester, Shencsen Luga fedezte fel, és 1017-ben feljegyezte őket. Ezek jobbára nem dzogcsen anyagok voltak, és olyanokat is magukba foglaltak, amiket a tibeti buddhizmussal közös tanításoknak is lehetne nevezni. Csak ezután kezdte a nyingmapa irányzat is felfedezni [régi mestereik elrejtett] szövegeit Szamjéban és más kolostorokban. Sokszor ugyanott találtak meg bön és nyingmapa szövekeget.  A nyingmapa szövegek jobbára a dzogcsenről szóltak. A bön történetének ebben az újabb szakaszában már biztosabb történelmi talajra kerültünk. (A régi szakasznak a száműzetés és a szövegek elrejtése előtti időszakot számítjuk.)

A bön és a tibeti buddhizmus összehasonlítása

Úgy találjuk, hogy [a bönben és] a tibeti buddhista hagyományokban nagyon sok a közös. Ezért hívja Őszentsége a bönt az öt tibeti hagyomány/iskola egyikének. Bár a bön követői nem szeretnék, de mi akár a tibeti buddhizmus másfajta formájának is nevezhetnénk őket. Ugyanis, attól függ, hogyan értelmezzük a buddhista hagyományt. A bön legtöbbször ugyanazt a kifejezést használja, amikor megvilágosodásról, megvilágosodás eléréséről, buddhákról, stb. beszél. Bizonyos kifejezések különbözőek, mint ahogyan különféle istenségek nevei is azok, de az alaptanítások ugyanazok. Létezik néhány nagyon lényegtelen különbség, például a körüljárások óramutató járásával ellenkezőleg történnek, nem pedig az óramutató járásával egyezően. Vagy a szertartási fejfedő fajtája különböző, vagy bár a szerzetesek köpenye azonos színű, kivéve a mellényt, ami kék, nem pedig piros vagy sárga.

A bön is éppen úgy rendelkezik a vita vagy érvelés hagyományával, mint a tibeti buddhizmus. A vita vagy érvelés szokása nagyon messzire nyúlik vissza, és jó volna tudni, hogy ki kezdte. Természetesen az indiai kolostorokban ez már jóval régebben jelen volt, mint ahogy Tibetben megjelent. (az indiai ókorban már a történelmi Buddha színre lépése előtt léteztek magas szintű érvelések/viták a különbözően gondolkodók között. A páli kánon szuttái nagyon sok olyan vita leírását megőrizték, amelyek a történelmi Buddha és máshogy gondolkodók között zajlott. a ford. megj.) Ennek ellenére a tibeti buddhista hagyományba a bönön keresztül is érkezhetett a vita vagy érvelés szokása. Ugyanakkor viszont, egyáltalán nem szükségszerű, hogy mindig egyik utánozza a másikat, megjelenhet ez párhuzamosan is.

Egészen érdekes az, hogy a bön érvelési hagyományhoz nagyon közel áll a gelug érvelési szokás. Nagyon sok bön szerzetest képeznek ki érvelésre gelug kolostorokban, és még geshe fokozatot is kapnak ott. Ez azt sugallja, hogy bár a bön rendelkezett a dzogcsen tanításokkal, a mádhjámika magyarázata közelebb áll a gelug értelmezéshez, mint a nyingmapa iskoláé. A bön és a tibeti buddhizmus közti hasonlóságok nem kizárólagosan a nyingmapára vonatkoznak. A bön nem csupán egy nyingmapa "klón" más névvel, hanem attól jóval összetettebb.

A bön követői a különféle indiai hagyományos tudományokat is fontosabbnak tartják, és ezeket behatóbban tanulmányozzák náluk, mint a buddhista kolostorokban. Ilyenek a gyógyászat, asztrológia, költői verslábak, és így tovább. Míg a buddhista kolostorokon belül ezek a tárgyak sokkal hangsúlyosabbak Amdoban, Kelet - Tibetben, mint Közép-Tibetben.

A bönnek és a tibeti buddhizmusnak is vannak kolostorai és kolostori fogadalmai. Nagyon érdekes, hogy e fogadalmak közül több megegyezik mindkét hagyományban, de a bönnek olyan fogadalmai is vannak, amik elvárható lennének a buddhistáknál, akiknél viszont nincs ilyen. Például a bön követőknek van vegetáriánus fogadalma, a buddhistáknak nincs. A bön erkölcs kicsit szigorúbbnak tűnik, mint a buddhista.

A bönnek tulku (újra testet öltő lámák) rendszere van, ami ugyanaz, mint a buddhista kolostorokban. A bön követőknél is létezik geshe, van pradzsnyápáramitá, mádhjámika, abhidharma és mindaz a felosztás, amiket a buddhista szövegekben találhatunk. Néhány fogalom és magyarázata némileg különböző, de a különbség nem drámaibb, mint ami az egyik buddhista irányzat és a másik között van. Például a bönnek a világ teremtéséről megvan a saját leírása, de a kálacsakrában éppen úgy egyedi leírást találunk. A bön, tehát, nem is olyan idegen.

Forrás: Bön és tibeti buddhizmus (angol nyelven)