2012. június 21., csütörtök

Általános félreértések a buddhizmusról (gyakorlásról)

Alexander Berzin: Félreértések a gyakorlásról

Most a gyakorlásról szólnék. Félreértés azt gondolni, hogy például a gelug hagyomány tisztán elméleti irányzat, és a kagyü és nyigma tisztán gyakorlati irányzat, s így, ha egyiket követjük, akkor elhanyagolhatjuk a másik oldalt, azaz, vagy az elméleti tanulást hanyagoljuk el, vagy a meditációt. Amikor egy tanító az elméletre vagy a meditációra teszi a hangsúlyt, az nem azt jelenti, hogy csak az egyikkel foglalkozzunk és ne vegyünk tudomást a másikról. Egyértelmű, hogy szükségünk van mindkettőre.

Minap egy nyugati csoportból álló hallgatóságban Őszentsége egy nagyon kiváló példát hozott fel. Azt mondta, hogy a tantra-gyakorlás, a mahámudrá-gyakorlás és a dzogcsen-gyakorlás olyanok, mint egy kéz ujjai. A kéz tenyere adja az alapot, az indiai tanításokat a Nálandá kolostorból, az indiai nálandái mesterek tanításait a szútrákról. Félreértés, ha túlhangsúlyozzuk az ujjak jelentőségét - pedig néha a tanítók is ezt teszik -, és csak az ujjakat tanulmányozzuk és azok szerint gyakorolunk, miközben elfelejtkezünk a kézről. Az ujjak a kézből nőnek ki és nem működnek önmagukban. Ez csupán egy hasonlat volt, egy párhuzam, amit Őszentsége használt, de azt gondolom, hogy egy nagyon hasznos tanács. Félreértés, ha azt gondoljuk, hogy "Semmi mást nem kell tennem, csak dzogcsent gyakorolni, csak ülni és természetesnek lenni és így tovább". Ilyen módon túlságosan is leegyszerűsítjük ezeket a fajta tanításokat, anélkül, hogy alapunk lenne rá.

Hasonlóan félreértés azt képzelni, hogy Milarepák vagyunk, és hogy mindenkinek - különösen nekünk magunknak - muszáj egy teljes életre elvonulni vagy legalább három éven át tartó elvonulást véghezvinni. Csak kevés ember alkalmas teljes életen keresztüli egész napos meditációra, a legtöbbünk számára szükséges a más emberekkel való kapcsolat. Ezt maga Őszentsége, a Dalai Láma mondja. Nagyon-nagyon ritka az, amikor valaki igazán alkalmas egy teljes életre szóló meditációs elvonulásra. Az, szintén egy félreértés, hogy valóban hasznunkra válik egy három éven át tartó elvonulásos üldögélés és mantrázás anélkül, hogy igazán alapos módon dolgoznánk önmagunkon.

Természetesen intenzív, egész napos Dharma gyakorlás szükséges ahhoz, hogy megszabaduljunk vagy megvilágosodjunk, és hiba úgy gondolni, hogy el tudjuk érni a megszabadulást és megvilágosodást anélkül, hogy minden nap ne gyakorolnánk. Úgy véljük, "Csak szabadidőmben gyakorlok és akkor megszabadulok és megvilágosodok". Ez szintén félreértés. De az is egy hiba, ha nem vagyunk elég objektívek magunkkal szemben és a lehetőségeinkkel azzal kapcsolatban, hogy képesek vagyunk-e intenzív gyakorlásra most. Az szokott történni, hogy erőltetjük magunkat, annak ellenére, hogy tényleg képtelenek vagyunk ezt az intenzív gyakorlást csinálni, és emiatt meglehetősen csalódottak leszünk - amit a tibetiek lung-nak (rlung) neveznek, gátolt idegi energiának -, és ez nagyon összezavar bennünket érzelmileg és fizikailag egyaránt.

És ez az újraszületés elfogadásához vagy tagadásához is kapcsolódik. Ugyanis, ha nem hiszünk az újraszületésben, akkor nem igazán vagyunk képesek komolyan foglalkozni sok, sok világkorszaknyi gyakorlással a hosszútávú célok érdekében. Bár létezik olyan tanítás, amelyik azt mondja, hogy lehetséges a megvilágosodás elérése még ebben az életben, de ez nem szabadna, hogy ürügy legyen arra, hogy úgy gondoljuk "Úgyis csak ez az egy életünk van, mert nem létezik újraszületés", és ezért tovább erőltetjük magunkat azon a határon, amit, itt és most, képesek vagyunk tenni.

Ennek ellenkezőjét is megemlítve, hiba alulbecsülni a napi meditációs gyakorlás fontosságát. Nagyon fontos az, hogy ha fenn akarjuk tartani a Dharma-gyakorlásunkat, akkor naponta meditáljuk. Nagyon sok előnye van ennek a tan szempontjából; az elköteleződés szempontjából; az életünknek adott stabilitás szempontjából. És nem utolsósorban a rendszeresség szempontjából is, azaz hogy mindig, minden nap csináljuk ezt a gyakorlást. És ha tényleg komolyan próbálunk több előnyös szokást is felépíteni - hiszen tulajdonképpen erről szól maga a meditáció -, akkor szükségünk van gyakorlásra.

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

Nincsenek megjegyzések: