Buddhista szent iratok

Rövid összefoglaló

Létezik-e buddhista Biblia? Nem igazán. Bár nagyon nagy mennyiségű szent irat található a buddhizmusban, de ezek egyikét sem tekinti az összes buddhista irányzat az egyetlen valódinak és hitelesnek. Sőt, minden egyes buddhista irányzatnak megvan a saját képe arról, hogy mely iratok fontosak számára.

Annak, hogy miért nincs buddhista Biblia, van még egy oka. Több vallás úgy tekint az ilyen iratokra, mint az Isten vagy istenek szavainak kinyilatkoztatására. Ezzel szemben a buddhizmusban nincsen Isten vagy istenek, akinek a szavait minden buddhistának kételkedés nélkül el kellene fogadnia. Bár, természetesen, feltételezik, hogy a szent iratok a történelmi Buddha - azaz egy emberi lény - tanításai, vagy más megvilágosodott mesteré. Ezért a buddhista iratokban található tanítások inkább iránymutatások a gyakorláshoz vagy ahhoz, hogy hogyan juthat el valaki a megvilágosodáshoz, mintsem ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatások. Éppen ezért ezeket a szövegeket nem "elhinni" kell, hanem megérteni és gyakorolni.

Több irat neve a szútra (szanszkrit nyelven) vagy szutta (páli nyelven). A szútra v. szutta jelentése "fonál". A szövegek címében szereplő szútra szó jelzi, hogy a mű Buddhának vagy valamelyik fő tanítványának egy tanbeszéde. (De, természetesen, ahogy fentebb olvasható, egyetlen szútrát sem tekinthetünk kizárólagosan hivatalos tanbeszédnek, mivel szerzőjük/lejegyzőjük különböző.) Ezek a szútrák különböző hosszúságúak lehetnek. Némelyik akár egy könyv terjedelmét is elérheti, mások csupán néhány sornyi hosszúak. Azt, hogy mennyi szútra létezik, még megbecsülni sem igazán lehetséges.

A szent iratok közül nem mindegyik szútra, azaz tanbeszéd. Például a szerzetesi rendek szabályzatai, a Vinaja nevű gyűjteményben vannak rögzítve. Létezik még egy másik fajta szöveg, amit Abhidharma (szanszritül) vagy Abhidhamma (páliul) - azaz "A Felsőbb Tan foglalata" néven ismernek, és aminek több változata is van. Ez a szöveg inkább egy filozófiai-elemző mű, nem pedig tanbeszéd, ezért nem is hívják szútrának. Ez a három gyűjtemény - Vinaja, Szútra és Abhidharma - adja ki több buddhista iskola kánonját, a Tripitaka (Tipitaka) 'három kosarát'.

Már röviddel a történelmi Buddha halála után (kb. i.e.480 körül) sem volt teljes az egyetértés a szangha tagjai között több kérdésben, és nagyon hamar elkezdődött a különböző irányzatok, iskolák kialakulása, amelyek jelentős változásokon mentek keresztül az elmúlt több, mint két évezredben. Alapvetően mára két fő irányzatról beszélhetünk, a théraváda ("az öregek tanítása", vagy más szóhasználatban hínajána, "kis szekér"*) és a mahájána ("nagy szekér") irányzatokról. A buddhista iratok ezért egyikhez vagy másikhoz kapcsolódóan feloszthatóak théraváda és mahájána kánonokra.

A théraváda-követők nem ismerik el hitelesnek a mahájána-iratokat. A mahájána-követők alapjában véve hitelesnek vélik a théraváda kánont, de úgy gondolják, hogy saját szent irataik felülmúlják érvényességében a théraváda tanításokat.

Ezenkívül a mahájána iskoláknak is különböző nézetei vannak arról, hogy mely mahájána iratok hivatalosak és elfogadottak. Némely iskolának fontosak bizonyos mahájána iratok, de ugyanezeket más iskolák figyelmen kívül hagyják. Pl. a Lótusz Szútra az egyetlen irat, amelyet a Nicsiren iskola elfogad, egész filozófiájuk és gyakorlatuk ezen alapul.

Forrás: Buddhista iratok (angol nyelven)
A fotón a Tripitaka Koreana és a fadúcok egyike, amiről nyomtatták - Haeinsa Templom, Dél-Korea (Forrás)

* A théraváda az egyetlen máig fennmaradt hínajána-iskola, tehát a két fogalom fedi is egymást, meg nem is. A degradáló hínajána ("kis szekér", "hitvány út") megnevezést a mahájána követői használják erre az irányzatra, míg a saját követői a théraváda nevet. A hínajána és mahájána pejoratív hangzásának elkerülése érdekében ma már semlegesebb kifejezéseket használunk a buddhizmus e két fő irányzatának megkülönböztetésére. Mivel a théraváda történelmileg Dél-Ázsiában gyakorolt nagy befolyást, szokás ‘déli’ buddhizmusnak nevezni, míg a mahájána észak felé terjedt Indiából Kína, Tibet, Japán és Korea felé, ezért ‘északi’ buddhizmus néven is ismert.