Halála előtt a történelmi Buddha nem jelölt ki senkit a szangha további vezetésére, így halála után Mahákásjapa vállalta fel ezt a szerepet. Mahákásjapát a zen (csan) buddhizmus az egyik nagyrabecsült pátriárkájaként is számon tartja.
Neve szanszkritül Mahákásjapa, páli nyelven Mahákasszapa. "Mahá" előtag nélkül is szokták említeni, Kásjapa vagy Kasszapa formában.
Ahogy általában a buddhista hagyományokban lenni szokott, Mahákásjapa egy gazdag bráhman családba született, Magadhában, a mai Észak-kelet Indiában. Eredeti neve Pipphali volt. Gyerekkorától kezdve aszkéta szeretett volna lenni, ezt azonban szülei ellenezték, és azt akarták, hogy házasodjon meg. Pipphali engedett szülei akaratának, és elvette feleségül a gyönyörű Bhaddá Kapilánít. Bhaddá Kapilání szintén aszkéta szeretett volna lenni, így az újdonsült házaspár elhatározta, hogy házasságukban megtartóztatják magukat a nemi élettől. Bhaddá és Pipphali boldogan éltek együtt, és amikor Pipphali szülei meghaltak, a férfi átvette a családi birtok irányítását.
Egy napon felfigyelt arra, hogy miután felszántották a földjeit, madarak érkeztek oda és kihúzták a gilisztákat a frissen felforgatott földből és megették. Ekkor tudatosult benne igazán az, hogy az ő gazdagsága és kényelme miatt más lények szenvednek és halnak meg. Ezalatt odahaza a felesége, Bhaddá, magvakat szórt szét a földön, hogy száradjanak. Látta, hogy a szétszórt magvak rovarokat vonzanak, amelyekre aztán madarak jönnek, hogy felegyék őket.
A tapasztaltak után a házaspár közösen elhatározta, hogy kilépnek abból a világból, amiben eddig éltek, és elhagyják egymást is, hogy valódi aszkétákká váljanak. Minden vagyonukon és birtokukon túladtak, szolgáikat szabadon bocsátották, és elindultak kétfelé.
Buddhista hagyományok úgy tartják, hogy mikor Bhaddá és Pipphali egymástól elválva külön úton indultak el, a föld megremegett erényességük erejétől. Buddha is érezte ezeket a rengéseket, ebből tudta, hogy hamarosan lesz egy nagyszerű tanítványa.
Így is lett, Pipphali és Buddha hamarosan találkoztak és elfogadták egymást tanítványként és tanítóként. Buddha a Mahákásjapa - "nagyszerű bölcs" nevet adta Pipphalinak.
Az egyik híres történet szerint, Mahákásjapa felajánlotta Buddhának a viszonylagosan újnak tekinthető köpenyeit, hogy tanítója párnaként használhassa azokat, és cserébe azt kérte, hogy helyette Buddha elnyűtt köpenyeit viselhesse. Vannak, akik úgy vélik, ez a köpenycsere azt jelenti, hogy Buddha Mahákásjapát választotta ki arra, hogy majd valamikor ő vegye át a helyét a gyülekezet vezetőjeként. Akár szándékos volt ez a köpenycsere, akár nem, a páli kánon szövegei szerint Buddha gyakran dicsérte Mahákásjapát a dharma (Tan) tanításában való rátermettségéért. Buddha néha őt kérte fel arra, hogy helyette a gyülekezetnek beszéljen.
A történelmi Buddha i.e. 480 körül bekövetkezett halála nagyon lesújtotta a kinevezett vezető nélkül maradt, összegyűlt szerzeteseket. Az egyik szerzetes felszólalásában azt mondta, legalább többé nem kell követniük Buddha szigorúnak tartott szabályait. Ez a megjegyzés magához térítette a bánattól sújtott Mahákásjapát. Ez azt jelentené, hogy Buddha halálával kialszik a dharma fénye is? Mahákásjapa ekkor elhatározta, hogy összehívja a megvilágosodást elért szerzeteseket egy nagy találkozóra, hogy ott megbeszéljék, hogyan tarthatnák életben Buddha tanításait. Ez a találkozó volt az első buddhista zsinat, és egyike a buddhista történelem legfontosabb eseményeinek. A résztvevők mindegyike megértette és elfogadta Buddha tanításait, majd megegyeztek abban, hogy hogyan tegyék maradandóvá ezeket a tanításokat a későbbi generációk számára.
Ahogy az Ánandáról szóló bejegyzésben írtam, a hagyomány úgy tartja, hogy ezen a legelső, több hónapon át tartó zsinaton mondta fel emlékezetből Ánanda Buddha tanító beszédeit, emellett Upáli szerzetes a szerzetesi életvitellel kapcsolatos, Buddha által hozott szabályokat ismételte el. A zsinat, amit Mahákásjapa elnökölt, arra szavazott, hogy hitelesnek fogadja el ezeket az Ánanda és Upáli által felmondott beszédeket és szabályokat, és készen állnak arra, hogy szájhagyomány útján terjesztve őrzik meg a tanításokat.
Mivel Buddha halála után a szanghát Mahákásjapa fogta össze, ezért a buddhista hagyomány őt tartja "a szangha atyjá"-nak. Az első buddhista zsinat után Mahákásjapa még sokáig élt, meditáció közben, békében érte a halál. Utána Ánanda vezette a szanghát.
(Bhaddá is Buddha követőjévé-tanítványává vált. Férjétől való elválásuk után Dzsétavana közelébe érkezett, ahol öt évet töltött, mivel akkor még a Buddha által alapított szanghába nők nem léphettek be. Később, miután Padzsápati Gótami, Buddha nevelőanyja elérte, hogy nőket is felvegyenek a szanghába, Bhaddá is megkapta a felszentelést, és elérve a megvilágosodást, arahanttá vált. Később a gyülekezet előtt Buddha azt jelentette ki róla, hogy ő legkiválóbb apáca, aki vissza tudja idézni előző életeit. A páli kánonban, a Thérígáthában is megjelenik neve. Emellett a Vinaja-pitakában is említik többször is őt.)
Mahákásjapa, a zen (csan) pátriárka
A japán Keigan Dzsókin, szótó-zen mester említi leghíresebb művében, hogy Bódhidharma, a csan (zen) buddhizmus megalapítója Mahákásjapa 28. dharma leszármazottja volt. (Keigan Dzsókin i.u. 1268-1325 között élt, és gyakran a második szótó-zen pátriárkaként említik. Leghíresebb műve a Denkóroku - "A fény továbbadása".)
Ezért a zen hagyományban Mahákásjapára úgy tekintenek, mint Buddha első dharma-örökösére, és emiatt a leszármazási vonal az ő nevét viseli Buddha után. Mivel Mahákásjapa halála után Ánanda lett a szangha vezetője, így őket hármójukat Buddhával együtt szokták ábrázolni: középen Buddha, két oldalán pedig Mahákásjapa és Ánanda, akik Buddha halála után vezették a szanghát, és akik gondoskodtak a szangha fennmaradásáról és a Tan megőrzéséről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése