2017. augusztus 20., vasárnap

Etika a buddhizmusban

Az etika az erkölcsi értékeknek olyan rendszere, amely viselkedésünket úgy formálja, hogy boldogabb, kiegyensúlyozottabb életünk lehessen. Csak tisztességgel és becsülettel tudjuk kiérdemelni a köröttünk élők bizalmát és barátságát. Az etika kulcs a boldogsághoz.

Etika a buddhizmusban
A buddhizmusban az etika a megkülönböztető éberségen alapul: a józan eszünket arra használjuk, hogy különbséget tegyünk aközött, hogy mi okoz megmaradó jó érzést és mi okoz visszatérő problémákat. Nem az a lényeg, hogy vakon engedelmeskedjünk egy sor szabálynak, hanem hogy legyünk meggyőződve arról, az etikai irányelvek követése ésszerű dolog.

Ha igazán törődünk magunkkal, belátjuk, hogy józan ésszel kell döntéseket hoznunk viselkedésünkkel kapcsolatban. Mindenki boldog akar lenni és mindenki megérdemli, hogy boldog legyen, és ebbe mi magunk is beletartozunk. Az önbizalomhiány erkölcsi érzéketlenséghez vezet, míg a helyes önértékelés önbecsüléshez. Ez utóbbi által olyan mély tisztelet alakul ki bennünk önmagunk iránt, hogy sosem fogunk lealacsonyodni ahhoz, hogy etikátlan módon viselkedjünk, mert nem érezzük magunkat jól tőle.


“Mint a méh, amely összegyűjtvén a nektárt
távozik anélkül, hogy ártana a virágnak,
hogy elváltoztatná annak színét vagy illatát,
úgy éljen a bölcs ezen a Földön!”

Az önbizalomhiányos, “nekem mindegy” jellegű hozzáállás (amelyben azt érezzük, hogy bennünket nem szeret senki, nem vagyunk jók semmire, tehát semmi sem számít) csak az elszigeteltség, magányosság és a depresszió érzéséhez vezet. Az etika segítségével leküzdhetjük az ilyen hozzáállást, és bizalmas, stabil barátságokat építhetünk, amely a kiegyensúlyozott és sikeres élet alapja.

Az etika és a fogadalmak józan észen alapulnak
A buddhista gyakorlás azon a józan ésszel könnyen belátható tényen alapul, hogy ha önzők, indulatosak és önteltek vagyunk másokkal szemben, akkor hiába várjuk el, hogy békés és boldog életünk legyen.

A buddhizmusban a fogadalmaknak három szintjük van. Például a tibeti hagyományban egy teljesen felszentelt szerzetes 253 fogalmat követ.
A világi buddhisták általában ezt az öt fogadalom betartását vállalják:
1. Tartózkodás az élet elvételétől
2. Tartózkodás annak elvételétől, amit nem adnak
3. Tartózkodás a helytelen nemi élettől
4. Tartózkodás a valótlan dolgok állításától
5. Tartózkodás a mámort okozó szerek fogyasztásától
(a fogadalmakról, úgy általánosságban ITT írtam bejegyzést, a helytelen nemi élethez való buddhista hozzáállásról ITT, az ötödik fogadalomról pedig ITT lehet bővebben olvasni)

Ezeket a fogadalmakat a gyakorló buddhisták önként teszik le annak érdekében, hogy a gyakorláshoz hasznos életet alakíthassak ki. Ezek a szabályok abban segítenek, hogy ne térjünk le a helyes irányról, és abban is, hogy megteremtsék a kiegyensúlyozott és sikeres élet lehetőségét.

A sikeres élet etikája
Sokan úgy vélik, hogy az a sikeres élet, amikor hatalmas anyagi háttérrel és hatalommal rendelkezünk. Azonban ha ezeket meg is szerezzük, akkor sem leszünk sosem elégedettek, mert mindig többet akarunk belőlük, ráadásul mindig aggódni fogunk, hogy esetleg elveszítjük őket. Minél többet birtokolunk, különösen akkor, ha mások kárára jutottunk vagyonunkhoz, annál több ellenséget szerzünk. Épelméjű ember könnyen beláthatja azt, hogy nem az a sikeres élet, amikor az emberek nem szeretnek bennünket vagy irigyek ránk. A sikeres élet az, amikor olyan barátaink és ismerőseink vannak, akik jól érzik magukat a társaságunkban. Ebben az esetben nem számít, hogy mennyi pénzünk vagy hatalmunk van, mert rendelkezni fogunk azzal az érzelmi támogatással, ami erőt ad ahhoz, hogy bármilyen nehézséggel szembenézzünk.

Az etikai irányelvek megmutatják, hogy melyik viselkedésminta az, ami elvezet kiegyensúlyozottsághoz és melyik az, ami problémákat okoz. Ha őszinték vagyunk másokhoz és tisztességesek velük szemben, akkor bízni fognak bennünk, hogy nem csapjuk be őket, nem erőszakoskodunk velük vagy nem használjuk ki őket. Ez a bizalom alapul szolgálhat bármilyen kapcsolatunkhoz, mert az emberek szeretni fognak velünk lenni, hiszen tudják azt, hogy nincs mitől tartaniuk. Mi pedig, cserébe, saját magunk is boldogabbnak érezzük magunkat.
Hiszen alig akad olyan ember, aki szereti, ha óvatosak velük szemben vagy tartanak tőlük. A legtöbben azt kedveljük, ha bennünket is kedvelnek.

Mi, emberek társas lények vagyunk: a túlélésünkhöz mások támogatása szükséges. Nem csupán akkor, amikor gyámoltalan újszülöttek vagyunk és esendő öregemberek az idősek otthonában, hanem egész életünkön keresztül szükségünk van mások segítségére és törődésére. Az érzelmi támogatás, amit kiegyensúlyozott, derűs emberi kapcsolatokból nyerünk, kiteljesedett életet hoz létre. A tudatosan kialakított etikus hozzáállás lehetővé teszi azt, hogy harmonikus kapcsolatot alakíthassunk ki bárkivel, akivel találkozunk.

Forrás: Mi az etika? (angol nyelven)

4 megjegyzés:

Daseb írta...

Érdekes kiemelése az etika azon oldalának, miszerint az erkölcsös viselkedés barátságokat, jó emberi kapcsolatokat szül. Ez nekem úgy tűnik, hogy mindenki etikus, helyes nézettel rendelkezik és csak nekem (mint olvasó) kell morálisan helyes magatartást folytatnom, hogy velem kapcsolatot létesítsenek. A saját tapasztalatom az, hogy foglalkozni kell a "helyes" cselekedettel, olvasni, tanulni, elmélkedni, elcsendesedni, beszélni róla. Így válhat egy közösség javára a helyes minta és valóban kialakulhatnak inspiráló emberi kapcsolatok.

Ildi írta...

Igen, az eredeti angol szöveg egy meglehetősen idealista megközelítés, amit a fordításban igyekeztem egy kicsit tompítani.
Mert, sajnos, igenis, léteznek emberek, akiknek az okoz örömet, ha irigyek rájuk, ha tartanak tőlük, ha másokat átverhetnek, stb.
Ráadásul - bár szép dolog az őszinteség - nagyon sok ember képtelen elviselni az őszinte beszédet, szoronganak vagy idegesek lesznek tőle, vagy ellenkezőleg, mi jövünk ki rosszul abból a helyzetből.

Úgyhogy nem tudunk mást tenni, mint lavírozni aközött, hogy mikor mi a helyes, és tényleg megkülönböztető éberséggel (bölcsességgel) eldönteni, hogy kivel hogyan bánunk. És alkalmazni azt a módszert, hogy próbáljuk meg belegondolni magunkat a másik helyébe, és így könnyebben boldogulunk.

Daseb írta...

Igen, erre gondoltam. Azzal kiegészítve, hogy a saját tetteim megítélése is nagy munka és kihívás. Elkerülni az önteltséget, felfuvalkodást.

Ildi írta...

Örülök, hogy egyre gondoltunk :)
Ez így van, saját tetteink megítélése nagy kihívás. Mert mindkét végletbe könnyen belekerülhetünk. Akár az önteltségbe, akár az ellenkezőjébe, az önbizalomhiányos, szorongós végletbe. Amikor azt gondoljuk valami apró hiba elkövetése esetén is, hogy szörnyű dolgot tettünk, és ez jóvátehetetlen, bezzeg mások ilyenre nem képesek, stb.