Mit jelent az a kifejezés, hogy a Tan kerekének háromszori megforgatása?

Dr. Alexander Berzin: A Dharma kerekének háromszori megforgatása

 

A mahájána buddhizmusban Buddha tanításaival kapcsolatban létezik egy kifejezés: “a Dharma/Tan kerekének háromszori megforgatása” vagy “a Dharma továbbadásának három köre”. Mindegyik forgatás vagy kör különböző helyszínen és különböző időben történt Buddha életében, bár későbbi tudósok, mint például Congkapa, a hármat tartalmukban különböztetik meg, nem annyira időrendi sorrendjük által.

 

Az átadás első köre

Az átadás első köre Iszipatanában, az Őzek ligetében történt. Buddha oda ment rögtön azután, hogy megvilágosodott, és az első tanítást ott adta öt remetetársának. Ebben belátásának alapjait fektette le: a négy nemes igazságot. Ezek pedig a szenvedés/stressz megléte, a stressz valódi oka, a stressz megszüntetésének valódi lehetősége és a helyes ösvény vagy az elme útja, amely elvezet a valódi megszüntetéshez, és ahhoz, amelyek következnek belőle.

 

A buddhizmusban nagyon sokszor használják a “nemes” szót. Több kifejezésben is szerepel: “négy nemes igazság”, “nemes nyolcrétű ösvény”, “nemes tanítványok”, “nemes keresés”, stb.

A “nemes” az eredeti páli nyelvű szövegekben található “árja” szó fordítása, amelyik az “árja” kifejezésből származik. Az árják indoeurópai népcsoport, akik Közép-Ázsiában laktak, és körülbelül 2000 évvel időszámításunk előtt hódították meg Indiát, és önmagukat a helyi törzsek és kultúra fölött felsőbbrendűnek nyilvánították.

 

A buddhista tanításokban az “árja” – nemes tanítvány-  egy helyes és valódi belátással rendelkező lény, olyan valaki, akinek nem-fogalmi szintű ismeretei vannak erről a négy nemes igazságról. És amelynek tényszerű voltát egy árja nem-fogalmi szinten igaznak lát, ugyanakkor az átlagemberek és a más indiai filozófiai rendszerek követői egyáltalán nem véltek/vélnek igaznak.

 

Érdekes, hogy bár Buddha tanbeszédeiben az “árja” kifejezést használta, ami társadalmi szinten a nemesség egy tagját jelentette, az általa létrehozott tanítványi közösségben mégis eltörölte a kasztrendszert és a hierarchikus felépítést. Ennek ellenére azt, aki nem születésen vagy klánhoz tartozáson vagy rasszon alapuló buddhista árjává lett, semmi sem jogosította fel politikai hatalomra vagy gazdasági státuszra; ez “csupán” egyfajta szellemi rangot jelentett. Éppen emiatt Buddha azért használta ezt a kifejezést, hogy jelezze, azok, akik felismerték ezeknek a tényeknek a valódiságát, kiemelkednek a tömegből, olyan módon, hogy örökre megszabadították magukat a szenvedések bizonyos szintjétől.

 

Emellett, az őzeket általában békés, kedves jószágnak ismerik. Azáltal, hogy az Őzek parkjában tanított, Buddha szimbolikusan jelezte, hogy megértvén a tanításait, el lehet jutni egy szenvedéstől mentes, békés állapotba.

(Több tudós szerint nem a négy nemes igazság volt Buddha legelső tanítása. Erről ITT írtam egy bejegyzést. A ford. megjegyzése)

 

Az átadás második köre

Buddha tanításainak második körének átadása a Keselyűcsúcs-hegyen történt, ami Magadha királyságban van, nem messze annak fővárosától, Rádzsagahától. Ez Buddha életének egyik különösen nehéz időszakában volt: háború dúlt szülőföldjén, Szakjában (Szakkában); és Magadhában a trónörökös herceg börtönbe vetette saját apját, elbitorolta a trónt és halálra éheztette apját. Ekkortájt történt az is, amikor Dévadatta, Buddha unokatestvére megpróbálta Buddhát megölni és szakadást előidézni a tanítványi közösségben.

(Dévadattáról két bejegyzést írtam, ITT és ITT. A ford. megjegyzése)

Ráadásul, amikor Buddha éppen úton volt Magadhába, megrágalmazták Vaddzsíban, így elment, hogy Keselyűcsúcs-hegy barlangjában éljen.

 

A tanítás átadásának második köre elsődlegesen azzal a témával foglalkozik, amivel később a pradzsnyáparamitá - ”bölcsesség tökéletesítése” – szútrák is. Azaz az üresség témájával és a megkülönböztető éberségből nyert fokozatokkal. Az üresség a stabil, önálló, ‘én’ létezésének teljes hiánya. Bár minden önállónak, okoktól és feltételektől függetlennek tűnik, a képzeletnek ez a kivetése nem felel meg a valóságnak. Ahhoz, hogy elnyerjük a megszabadulást és a megvilágosodást, szükségünk van arra, hogy meglássuk a különbséget a képzelőerő és valóság között. Meg kell tapasztalnunk az üresség nem-fogalmi szintjének tényszerű voltát.

 

E tanítás átadása Buddha életének ennek a szakaszában válik érthetővé. Annyi borzasztó dolog történt személyesen vele és a környezetével, hogy a tanítványi közösségnek szüksége volt egy olyan módszerre, amely megmutatja, hogyan lehet feldolgozni ezt a sok negatív élményt. Az üresség megértése segített nekik abban, hogy ebben a nehéz helyzetben talpra állhassanak, és megértsék, a háború és egyéb tragédiák nem önállóan létező szilárd szörnyetegek, hanem számos okból és feltételtől függően keletkező folyamatok részei. Ha ebből a szemszögből nézzük az átadás második körét, akkor az ürességről szóló tanítás Buddha életének ezen a pontján különös jelentőséggel bír.

 

Az átadás harmadik köre

Az átadás harmadik köre Vészálíban, a Vaddzsí köztársaság fővárosában volt. Buddha számos alkalommal járt oda-és vissza Vaddzsín keresztül, amikor Kószala és Magadha között vándorolt. Itt történt az, hogy végre beleegyezett abba, hogy nők is csatlakozhassak a tanítványi közösséghez.

Vaddzsí szegény köztársaság volt, ezért nem véletlen, hogy a nők felvétele a közösségbe egy olyan egyenlőségre törekvő környezetben teremtődött meg, ahol a vezető szerepben lévő, konzervatív papok kasztja nem volt annyira erős.

 

Kétféleképpen lehet leírni a tanítások harmadik körének tartalmát. Az egyik a mahájána irányzat csittamátra – ‘csak elme’-  iskolájának tanításaira utal. Ennek az iskolának fő filozófiai nézete szerint a jelenségek és a mentális tényezők, amelyekkel észleljük ezeket, nem különböző forrásból származnak. Hanem mind ugyanabból ered – egy karma magból vagy a tudatban elraktározott hajlamból. Emiatt az elme saját magából kiindulva mindent szubjektíven értelmez. Tehát, amikor két ember néz valamit, például a frissen létrehozott női tanítványi közösség egyik új tagját, akkor nincs közös nevező vagy objektív személy, akit mindketten egyformának látnak. Mert az, ahogyan a női tanítvány megjelenik mind a két illetőben, a néző elméjének tudati hajlamából keletkezik. Éppen emiatt, ha valaki ezt a női tanítványt nem helyes módon nőnek látja, az nem objektív valóság, csak a személy szubjektív nézete.

 

A másik értelmezés szerint Buddha ekkor tanított a buddha-természetről, arról a veleszületett tényezőről, amely mindenkiben megvan, és amely lehetővé teszi, hogy bárkiből megvilágosodott Buddha váljon. Emiatt minden élőlény egyenlő, férfiak és nők egyaránt.

A buddha-természetről szóló tanítás hatalmas segítség a tanítványi közösség férfi tagjainak, hogy elfogadják a női tanítványokat, emellett a nőket is arra bátorítja, hogy törekedjenek a megvilágosodásra.

Az szintén figyelemreméltó, hogy Buddha ezt a témát Vaddzsíban, egy egyenlőségre törekvő államban tanította, ahol nagyobb esélye volt annak, hogy az átlagember számára is értelmet nyerjen. Ráadásul mindenki számára fontos segítség ahhoz a felismeréshez, hogy bármilyen konfliktus és háború ellenére, minden lény elméjének alapvető természete a tisztaság – beleértve ellenségeink elméjét is.

 

Összegzés

Buddha a különböző tanításait nagyon bölcsen adta át életének különböző szakaszaiban. Olyan módon használta fel ezeket és választotta meg a témákat, hogy alkalmas legyen a helyhez, időhöz és alkalomhoz, és találkozzon a hallgatóság éppen akkori szellemi szükségleteivel. Így bátran mondhatjuk, hogy Buddha az ügyes eszközök mestere is volt.

Forrás: Dr. Alexander Berzin: A Dharma kerekének háromszor megforgatása (angol nyelven)