A tudat elem
Bár nem teljesen magától értetődő, a tudat ugyanolyan elemnek számít, mint
a fizikai elemek vagy akár a tér. Annak idején itt a Földünkön valahogy élet
keletkezett, és az élőlények evolúciója során megjelent a tudat. Hiszen minden
élőlénynek, még egy amőbának is meg kell tudnia különböztetni önmagát a
külvilágtól.
Az MN 140. szuttában Buddha ezt mondja: “Ezután csak a tudat marad meg, amely immár tiszta és áttetsző.”
Nem tudjuk pontosan, hogy ezt hogyan értette. Lehetséges, hogy a tudat
belső és valódi természetére utalt, ami eredendően tiszta és áttetsző. Vagy
pedig egyszerűen csak úgy gondolta, hogy a tudatunk azáltal lesz tiszta és
áttetsző, hogy elengedte az öt másik elemet. Bárhogyan is értette, a hat elem
gyakorlat végzése során eddig felismertük, hogy nincs semmi sem, amibe
kapaszkodhatnánk. Most pedig a tudatunk saját magára – a kapaszkodóra -
irányítja figyelmét.
A gyakorlásnak ezen a szintjén észrevesszük és tudatosítjuk is magunkban, hogy milyen érzések, gondolatok, képzetek, érzelmek keletkeznek bennünk, amelyek maradnak egy ideig, majd pedig eltűnnek a semmibe. Ezek közül egyik sem állandó, mindegyik eltávozik belőlünk, mint ahogyan a föld, víz, tűz, levegő és tér elemek keresztülfolynak a testi formánkon. Tehát a “tudat ezen összetevői”- érzések, gondolatok, képzetek, érzelmek – nem rögzített, szilárd részeink, és nem mi vagyunk. Végeredményben, mint ahogyan nincs semmi sem, amibe kapaszkodhatnánk, ugyanúgy nincs senki sem, aki kapaszkodna.
Néha megesik, hogy a gyakorlásnak ezen a szintjén félelem vagy kényelmetlen érzés támad bennünk. Kezeljük ezeket az érzéseket is ragaszkodástól mentes módon, körülvéve éberséggel és barátságos jóindulattal (metta), és ismerjük fel, hogy sem a félelem, sem a kényelmetlen érzés nem mi vagyunk.
Ne feledjük, hogy a tudat tartalmai – kellemes, nem kellemes vagy semleges érzetek – keletkeznek és elmúlnak, és ezért nem lehet beléjük kapaszkodni. Az MN 140. szutta szerint: “Ezután csak az egykedvűség marad meg, amely immár tiszta és áttetsző, lágy, képlékeny és fénylő.“
Ez az egykedvűség az elengedésből keletkezik, és annak a megszüntetéséből,
hogy azonosuljunk saját tudatunk tartalmával. Ez az egykedvűség úgy keletkezik,
hogy nem keveredünk bele saját belső drámáinkba: nem reagálunk a kellemetlen
érzésekre idegenkedéssel, sem pedig a kellemes érzetekre ragaszkodással. Ez,
tehát az elfogadás egykedvűsége.
Elértünk annak a belátásához, hogy nem vagyunk sem fizikai elemek, sem tér, ami tartalmazza őket, sem pedig tudat, ami tudja, felismeri ezeket a dolgokat. Ezek után megkérdezhetjük, hogy pontosan mik is vagyunk? Erre a kérdésre könnyebben lehet meditációban, gyakorlati tapasztalás útján válaszolni, mint racionálisan, csak gondolatokon keresztül. Ahelyett, hogy megpróbálunk egy logikai kijelentésekből álló választ összehozni, egyszerűen csak feltesszük a kérdést, és türelmes meditációban hallgatjuk a szívünk intuitív válaszát.
A meditációban létrejött válasz inkább érzés. Az az érzés, hogy én magam vagyok az univerzum, amiről tudással bírok; hogy nem vagyok több, mint tudatos, fenséges energia; hogy a tudatom leválaszthatatlanul tiszta, ragyogó, bölcs és szerető; hogy elkezdtem megismerni saját igazi természetemet.
Bármelyik érzés keletkezik is saját elmélkedésünkből, folytassuk a
meditációt, és tapasztaljuk meg a gyakorlás gyümölcsét, egészen addig, amíg
készen nem állunk arra, hogy továbblépjünk.
Ne felejtsük azt, hogy a hat elem gyakorlat közvetlen tapasztalásos módszer az elengedéshez vezető úton. Élni annyi, mint elengedni. És annak érdekében, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a teljes elengedést és annak az elfogadását hogy beletartozunk az elemek áramlásába, ami nem más, mint az egész univerzum.
(vége)
Forrás: Hat elem gyakorlat - A tudat elem (angol nyelven)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése