A teret egy idegen és minden mástól különböző elemnek tekintjük, ami csak
úgy köröttünk van. Nem láthatjuk, nem foghatjuk meg, nem tudjuk megmondani, hogy
mekkora kiterjedésű. Még azt sem tudjuk megmondani, hogy ha ez tényleg egy
“dolog”, akkor miből áll pontosan.
Einstein szerint a tér tágul és zsugorodik, és elhajlik a gravitáló
(tömeggel rendelkező) anyag körül. Úgy hiszem, a térrel kapcsolatos
megállapítások valódi megértése és tényleges felfogása egy laikus számára nagyon
nehéz. De van egyvalami, amit az illúziókkal terhelt agyunk tudni vél a térről,
éspedig azt, hogy létezik egy “én” tér és létezik egy “nem-én” tér.
Einstein mondása, amelyet szívesen idéznek többféle fordításban nagyon sok ezoterikus internetes oldalon, így szól erről:
“Az emberi lény része annak az egésznek, amit mi Univerzumnak hívunk –
egy olyan része, ami időben és térben korlátozott. Az ember olyan módon
tapasztalja meg önmagát, gondolatait és érzéseit, mintha azok elkülönülnének a
többitől – ez a tudatának egyfajta optikai csalódása.”
Ez a teljesen egyértelmű kettéválasztás – vagy illúzió –, miszerint van egy belső világ és van egy külső világ, olyan alaptételnek számít, hogy csak ritkán kérdőjelezzük meg. A hat elem gyakorlat ezen a ponton lehetőséget ad arra, hogy ezt az alaptételt kétségbe vonjuk.
Tehát először is, ahogy behunyt szemmel ülünk a meditációnkat végezve, próbáljunk meg elgondolkodni azon, hogy érzünk-e bármiféle éles határvonalat “én tér” és “nem-én tér” között? Tudjuk azt, hogy bármilyen jellegű kettéválasztásnak csak akkor van értelme, ha szilárd, rögzített határokat találunk két dolog között. Ahogy ott ülünk, és egyszerre érzünk enyhe feszülést izmainkban, melegséget bőrünkön, a padlónak nyomódó testünket, hangok beszűrődését odakintről, fények játékát, amit csukott szemmel is érzékelünk, akkor felfigyelünk arra, hogy egy összekeveredett, egymásba szőtt érzések, benyomások halmazává váltunk. Az egész testünk nem más, mint egy homályos, elmosódott energialabda. Amikor a házunk előtt elment egy kocsi, a hang bennünk keletkezett vagy odakint? A hanghullám odakint terjed a levegőben, de a hallás folyamata az agyunkban történik, ami viszont bennünk van. Az “én tér” és “nem-én tér” közötti határ elmosódni látszik.
Igen ám, de még ha az “én tér” határai elmosódottak is, akkor is van legalább egy olyan tér, amire azt mondhatom, hogy a sajátom, nem igaz? Nos, ez egyáltalán nem biztos. Még ha teljesen nyugodtan ülök, akkor is mozgásban vagyok. A bolygónk forog a tengelye körül, miközben megkerüli a napot. Az egész naprendszerünk a galaktikus mag körül örvénylik, és maga a galaxis is, ki tudja milyen sebességű mozgásban van, a többi egyéb galaxissal együtt. Tehát, annak ellenére, hogy azt gondolom, van “én tér”, valójában sosem vagyok ugyanabban a térben még két másodpercre sem.
Be kell látnunk, hogy a tér sem osztható “én térre” és “nem-én térre”. Csak egyetlen tér van, ami éppen úgy keresztülfolyik rajtunk, mint a többi elem. A tér is csak kölcsönvett, amit nem birtokolhatunk.
Tovább az 5. részre - Tudat elem
Forrás: Hat elem gyakorlat - Tér elem (angol nyelven)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése