Kérdések Alexander Berzinhez szívcsakráról és iszlámról

Alexander Berzin 2010-es moszkvai előadásának végén feltett kérdések 2. része

Kérdések és válaszok 1. része

Kérdés: Vannak olyan technikák, amelyeknél a gyakorlás során a központi csatornára koncentrálva, legalább néhány ezekből a szelekből ténylegesen bekerül a központi csatornába. A kérdésem az: A gyakorló maga szabályozza ezt a folyamatot vagy spontán módon megy végbe?

Alex: Két hagyomány van erre. Az egyik szerint ez egy nagyon szabályozott folyamat. Természetesen, képesnek kell lenned a tökéletes összpontosításra, és ezzel képesnek kell lenned nagyon összetett, olyan parányi dolgok vizualizációjára is, mint a csatornák és a csatornákban lévő különféle dolgok, és egyebek – ezt az összpontosítást rendkívül nehéz csinálni -, így képes leszel valójában az összpontosításoddal irányítani és mozgatni a szeleket a csatornában. A gyakorlatnak különböző szintű szakaszai vannak, amiken végig kell menned annak érdekében, hogy elérd azt, hogy az összes szél eloszoljon a központi csatornában a szívcsakrában. Ennek a módszernek, természetesen léteznek némileg eltérő változatai is, amiket használhatunk, de úgy általában véve azt mondhatjuk, hogy ez egy nagyon szabályozott tudatos folyamat.

A másik hagyomány, a dzogcsen, amit leginkább a tibeti buddhizmus nyingmapa irányzatában találunk meg, de jelen van többféle kagyüpa hagyományban is. Ezekben a gyakorlásokban, ebben a fajta megközelítésben, ugyanazokat a dolgokat teszed, mint amit bevezetőként teszel más módszereknél. De abban a tényleges meditációs ülésben, amiben eléred ezt a szívcsakrában való eloszlatást, egy másfajta, az elmén saját magán való meditációt végzel - amit tiszta éberségnek vagy rigpa-nak neveznek -, és amit hihetetlenül nehéz az eredeti módon, helyesen megcsinálni. De ha ezt képes vagy megcsinálni, arra összes gyakorlatra építve, amit azelőtt végeztél, akkor valójában a szelek tudatos mozgatása nélkül, ezek automatikusan eloszlanak. A két módszer közötti különbséget nem igazán az adja, hogy miképpen zajlik ez az egész, sokkal inkább az, hogy amikor a végső szakaszban vagy, hogyan csinálod ezt valójában.

Van-e valami egyéb kérdés?

Kérdés a buddhizmusról és az iszlámról

 Kérdés: Talán ez a kérdés politikailag nem igazán helyes, nem igazán megfelelő a politikai korrektség szempontjából. A buddhizmus Tibetbe érkezésének az volt-e az oka, hogy a buddhizmus valójában az iszlám elől menekült? Mivel a muszlimok azon a területen elpusztítottak mindent az iszlámon kívül, emiatt próbált Tibetbe menekülni a buddhizmus. És valójában a kálacsakra szövegben ez a tragédiát írták le. Tudna még többet mondani e végső háború leírásáról a kálacsakra szövegekben?

Alex: Nos, legelőször is, nem állja meg a helyét, ha azt mondjuk, hogy a buddhizmus azért ment Tibetbe, hogy megmaradjon az Indiát elözönlő iszlámmal szemben. A buddhizmus ettől jóval korábban érkezett Tibetbe. Indiából a buddhizmust Sántaraksita és Guru Rinpocse és mások vitték Tibetbe - ez a nyolcadik században történt, ami több évszázaddal előzte meg az indiai iszlám időszakot. Amikor, főleg a 13. század elején, a 12. század végén, a muzulmánok Észak-Indiában több kolostort leromboltak, a buddhizmus még fennmaradt Nepálban, Orisszában, Dél-Indiában. Tehát teljesen nem pusztították el.

Ezeket a hódításokat, éppen úgy, mint bármely más hódítást, támadást, elsősorban a hatalomvágy, pénzsóvárság, és egyéb, ilyen jellegű dolgok indították el. Bár iszlám eszmékkel lelkesítették a csapatokat, de egyértelmű volt, hogy nem ez a fő okuk. Az olyan szegényebb területeket, mint Kasmír, békén hagyták. A kolostorokban aranyat és kincseket kerestek, és adót szedhettek be buddhistáktól és hinduktól. Több kolostorban helyreállították a lerombolt szobrokat - ez még egy korábbi időszakban volt, az elözönlés korai hullámában -, és pénzt kértek a kolostorba látogatóktól a szobrok megtekintéséért; ez tehát nem más, mint amit a kínaiak tesznek Tibetben. Tehát anyagi haszonszerzés miatt volt ez az egész, tisztán gazdasági okokból.

 Ön a háború jóslatáról beszél a kálacsakra tanításokban: ahogy mondtam, ezekben a szövegekben a támadók modellje a Fátimida Birodalom volt, ami egy sajátságos fajtáját képviselte az iszlámnak. Ez, különösen azon a mai pakisztáni területen, összekeveredett más eszmékkel a manicheizmusnak nevezett vallásból.

 De ha közelebbről megnézzük a kálacsakra szövegben lévő jóslatokat és a számokat – azoknak az éveknek a számait, amikor a szöveg szerint majd megtörténnek ezek az események és egyéb számokat -, akkor egyértelműen látszik, hogy párhuzamot vontak a külső, belső és spirituális gyakorlások között. Ugyanis a külső dolgokkal kapcsolatos számok ugyanazok, mint amik a lélegzettel és a csatornába terelendő szelek számaival kapcsolatosak, és így tovább - tehát egyértelmű a párhuzam.

 És nagyon világosan látszik magukban a szövegekben és a kommentárokban is, hogy ez az egész leírt háború a spirituális gyakorlás mintája, metafórája. Ne vegyük szó szerint, hogy induljunk el és harcoljunk a háborúban.

De állíthatjuk-e, hogy ennek egyáltalán nincs meg a történelmi lehetősége? Ez, szintén nem mondható. Ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy ez az egész téma, aminek nem csupán buddhista, hanem hindu változata is létezik, nagyon hasonló módon megtalálható a zoroasztriánusoknál és a bibliai hagyományokban is: az  egész Apokalipszis gondolata, és a háború, amely véget vet a pusztító időknek és Jézus Második Eljövetele, stb. Tehát, ez egy általános téma, amit minden spirituális hagyományban megtalálunk, nem csupán az indiaiban.

Dürer: Apokalipszis lovasai

 Lesz-e valójában egy Apokalipszis vagy egy Második Eljövetel? Nos, némelyek hisznek ebben, mások nem. Nehéz erről biztosat mondani. Nem állíthatod azt, "Nem, ez nem következik be". És miért nem? "Mert én így gondolom." Ez nem megfelelő indok.

Viszont azt sem tudjuk biztosra bebizonyítani, hogy lesz Apokalipszis. De ez nem is lényeges; a lényeg az, hogy a kálacsakra tanítások a spirituális gyakorlások modelljeiként szolgálnak. És abban az időben ennek az iszlám csoportnak az esetleges támadását jó lehetőség volt felhasználni, de félreértés emiatt azt állítani, hogy az egész téma iszlámellenes; természetesen nem az. Hanem a világ békéjéről és harmóniájáról és az emberek egymással való összefogásáról és együttműködéséről szól.

Talán az a legjobb, ha ennél a gondolatnál fejezzük be ezt az estét. Köszönöm.



Az előadás többi része:

Shambala a külső, belső és szellemi szinten (előadás 4. része)

Shambala a buddhizmusban  (előadás 3. része)

Shambala: Mítosz és valóság 2. rész  (előadás 2. része)

Shambala: Mítosz és valóság 1. rész  (előadás 1. része)

Forrás: Shambala: Mítosz és valóság (angol nyelven)