2013. június 28., péntek

A bön és a tibeti buddhizmus - Alexander Berzin előadásának nyers jegyzete

Befejező rész

Kérdések és válaszok 2. része


Kérdés:  Van-e a dzogcsenről történelmi bizonyíték az ősi bönben?

Alex:  Amennyire én tudom, de lehet, hogy tévedek, semmiféle feljegyzés nem maradt fenn róla. Az egyetlen történelmi bizonyítékaink régészeti jellegűek, a királyi sírokból származó leletek. Az egyértelmű, hogy a bön követők végeztek szertartásokat, de természetesen arra nincs bizonyíték, hogy dzogcsen meditációt is csináltak volna. [Ebben a kérdésben] a hiedelemnek az a fajta átadási vonala létezik, mely szerint azért volt ez így, mert, "A tanárom így mondta." "A tanárod honnan tudja?" " Az ő tanárja mondta neki is."

Az a tény, hogy a bön tanítások jó sok embernek váltak előnyére, azt jelzi, hogy ez hatásos út a megvilágosodáshoz - vagy legalábbis, ahhoz, amiről mi úgy látjuk, hogy az a megvilágosodás. A[z elmondott]  véleményemben az alapítóhoz rendelt dátumok nem lényegesek. Azt gondolom, az ezzel való érvelés olyan, mint az a vita, hogy "az én tanítóm jobb, mint a tiéd." Valaki kiszámolt egy időpontot, és most ezt tanítják az átadási vonalban. Miért izgatjuk magunkat emiatt? Csak folytassuk a gyakorlást, és próbáljunk eredményeket elérni. A bön és a buddhizmus átadási vonala is visszanyúlik az első évezred kezdetéig. Ez nekem elég. Már eleget bizonyítottak ennyi idő alatt. Folytassuk a tanításokat. Értelmetlen belemenni "az én apám jobb, mint a te apád" jellegű vitákba.

Kérdés: A tibeti csoportok egymás között versengenek és nem mindig mondanak szépeket egymásra. Van-e ezen még javítanivaló?

Alex: Feltétlenül. Őszentsége, a Dalai Láma mindig ellenzi a szektásodást, ahogyan azt teszik más hagyományok vezetői és nagy lámái is. Ennek ellenére még mindig léteznek szektás csoportok. Ami igazán sajnálatos, de mégis léteznek. Viszont nekünk ezeket nem kell követnünk.

Kérdés:  Tudna többet mondani a mádhjámikáról, bön nézőpontból nézve?

Alex:  Nem tanulmányoztam bön szövegeket mádhjámikáról. A mádhjámika értelmezése eltérő mind a négy tibeti hagyományban. Még egy hagyományon belül is eltérőek a szövegkönyvek, és a szerzőknek is különböznek a nézeteik. El tudom képzelni, hogy a bön követők körében is éppen így lehetségesek eltérések. Erre csak következtetni tudok. Ha a bön követők vitaképzésre gelukpa kolostorokba járnak - bár a szakjapa kolostorokban is létezik némi vita -, akkor el kell fogadják azoknak a kolostoroknak a nézeteit, amelyek őket képzik. Nincs értelme nem elfogadni azt a nézetet. Egyenrangú módon vehetnek részt vitaképzésben a nyingmapa kolostorokban is, ha elfogadják a nyingmapa nézetet a mádhjámikáról.

Annak érdekében, hogy elérjük a megvilágosodást, rendelkeznünk kell az ürességről való helyes nézettel. Viszont a helyes nézet kifejtésének több módja is létezhet. Nagyon figyeljünk, amikor a különféle tibeti hagyományokat tanulmányozzuk. Ugyanis a központi kifejezéseket nagyon különböző módon határozzák meg. Ha például, gelukpa meghatározást adunk egy kagyüpa kifejezéshez, akkor egészen idegenül fog hangozni az, amit mondanak. De ha elolvassuk annak a kagyüpa kifejezésnek a kagyüpa nézet szerinti meghatározását, akkor már teljesen érthető lesz.

Nagyon oda kell figyelnünk az irányzatok sajátságos észlelés-elméletére is. Ha úgy tekintjük meg valamelyik irányzat mádhjámika megfogalmazását, hogy nem vesszük figyelembe annak az irányzatnak a fogalmi és nem-fogalmi megismerésének meghatározásait, akkor az nagyon zavaros lesz. A nyingmapa, a kagyüpa és a szakjapa észlelés-elmélet teljesen különbözik a gelukpától. Mi, itt nyugaton a Biblia világnézetéből indulunk ki, és az Egyetlen Igazságot, Egyetlen Istent akarjuk - ami csak ezen a módon lehetséges, és pont. De [a tibeti irányzatokban] ez nem így van.

Egy helyes nézetet többféle módon is le lehet írni. Jelentős különbség ad az, ha az ürességről, mint az elme által értett tárgyról beszélünk, vagy pedig az elméről, ami érti az ürességet. A dzogcsen ezt az utóbbi módon határozza meg, azaz elme, ami érti az ürességet. A gelukpa viszont szútrában vitatja ezt, magának az ürességnek a szempontjából. A tantra legmagasabb, negyedik osztályában az Anuttara Jóga tantrában a tiszta fény fejtegetéssel, a gelukpa bemutatás hasonlít a dzogcsenhez. Úgy tűnhet, hogy a bön a szútra hagyományban a gelukpát követi, viszont a dzogcsenben a nyingmapa stílust. Nem tudok a tantra alsóbb osztályairól. Nem végeztem alapos tanulmányokat a bönről, csak olvastam róla.

Azt gondolom, hogy mindebből az embernek arra kell következtetnie, hogy ez az egész teljesen összetett. Ezek a tibeti átadási vonalak nem egymástól elszigeltek. A dolgok nem így léteznek, hanem kapcsolatban és kölcsönhatásban állnak egymással. Nincsen olyan, hogy mindentől független átadási vonal. Még egyes tibeti iskolákon belül is különbözőek a tantra átadási vonalak, a mádhjámika értelmezései, stb., mindegyik különböző történelemmel. Ugyanakkor vannak egyező dolgok is. Éppen olyan, mint egymásba fonódó különböző hajfonatok vagy mint egy család. Mindegyik átadási vonal változott az alapítása óta. A dolgok jóval képlékenyebbek. Szeretjük a dolgokat egymástól függetlenül létező, külön kategóriákba rendezni, de a valóság nem ilyen.

Kérdés:  Mondhatjuk-e, hogy a vallás Tibetben eredetileg családon belüli, helyi dolog volt, mielőtt szerzetesi hagyomány lett?

Alex:  Én ezt nem mondanám. Ez nem olyan, mint például a zsidó vallás,
 Második Zsidó Templom megmaradt fala, a mai Siratófal
ahol a Második Templom lerombolása után a szertartásokat a családokban folytatták tovább úgy, hogy az anya vezette a péntek esti szolgálatot és a család felelőssége volt a gyerekek tanítása. Ebben az értelemben a vallás Tibetben nem volt családi hagyomány. Az egyetlen bizonyítékunk a hivatalos temetkezési ceremóniákból és a királyoknak szánt áldozásokból származik.

Mi volt az, amit helyi
szintű valláshoz lehetett hasonlítani? Azt el tudom képzelni, hogy voltak olyan helyi falusi papok, akik az emberek részére éppen úgy elvégezték a szertartásokat a falvakban, mint ahogyan a buddhisták teszik manapság. [Manapság] szerzeteseket hívnak be az otthonaikba, hogy elvégezzék a szertartásokat és ehhez hasonlókat. Hogyan képezték ki ezeket a régi falusi papokat? Apáról fiúra szállt [a tudásuk]? Nőket is bevontak ebbe? Ez egy kaszt volt? Fogalmam sincs.

Ez is olyasmi, amiről nagyon kevés a bizonyítékunk. Pedig kellett lennie valamilyen írásbeli hagyományuknak is.  A Szamje kolostorban dolgoztak zhang-zhung-ból való fordítók, akik nyilvánvalóan fordítottak valamit. Hajlanék arra a gondolatra, hogy az ókori Tibetben az oktatás és műveltség szintje a távolabbi területeken nem volt nagyon magas. Több ókori országban a [vallási] szertartásokat a királyi udvarokban végezték, nem terjedtek el olyan széles körben a népesség körében, különösen nem a távolabbi és elszigetelt területeken.

Kérem, ne feledjék, hogy Tibetnek nincsenek nagy városai. Nem olyan volt, mint az ókori Róma. Kicsi falvakból állt és nomádokból. Hogyan terjedhetett a szertartásokkal kapcsolatos oktatás? Az emberek nagyon elszigetelten éltek. Helyi hegy-szellemekben vagy ilyesmikben hittek? Biztosan. Szervezett volt-e? Ki tudja. Púdzsákat és áldozásokat  a helyi hegy-szellemek számára még mindig végeznek mindenfelé Közép-Ázsiában. 

Valójában azt gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy most mit tanulhatunk a böntől. Ha a tanító, a gyakorlás stílusa és a tanítás lényege megfelel nekünk - tökéletes. Bármit is választunk, fontos, hogy ne merüljünk bele szektás gondolkodásmódba. Ahelyett, hogy ezt mondjuk, "Ez a legnagyszerűbb dolog a világon!" csak egyszerűen vegyük tudomásul, "Ez nekem megfelelő."

Felajánlás

Fejezzük most be egy felajánlással. A felajánlás nagyon fontos. Amikor valami pozitívat teszünk, mint például több tudást szerzünk a buddhizmusról és a bönről, ez felépít egy bizonyos pozitív erőt. Ha felajánljuk, ez a pozitív erő okként fog közreműködni a szamszára javításában. De nem csupán azért akarunk több intellektuális tudást birtokolni, mert így jobb állást szerezhetünk az egyetemen és tanfolyamot vezethetünk és pénzt kereshetünk. A megvilágosodás elérése érdekében ajánljuk ezt fel. Ha jobban megértjük az ösvénnyel kapcsolatos dolgokat, és a szektás nézetektől mentesek maradunk, akkor képesek leszünk minden energiánkat beletenni a megvilágosodás elérésébe, ami előnyére válik mindenkinek. Ha a pozitív erőt, mint okot ajánljuk fel a megvilágosodáshoz, akkor az okként fog szolgálni a megvilágosodáshoz. Ez az, amiért kezdetben fontos a motiváció: megadja a hangot.

Bármit is tanuljunk, az mélyebbre és mélyebbre hatol bennünk, és okként fog szolgálni ahhoz, hogy képesek legyünk őszintén követni akár egy buddhista, akár bön ösvényt egészen a végéig, megértéssel és szektás nézetek nélkül, úgy, hogy a legjobb segítségére lehetünk mindenkinek.

Köszönöm.

Forrás:  Bön és a tibeti buddhizmus (angol nyelven)

Nincsenek megjegyzések: