A bön és tibeti buddhizmus - Alexander Berzin előadásának nyers jegyzete

3. rész

Tibeti kultúra és az alapvető tanítások

 

Azt gondolom, nagyon fontos az, hogy megpróbáljuk megkeresni a buddhizmus azon elemeit, amiket ők vettek át a bönből, és amelyek visszatükrözik a helyi tibetiek felfogását, így tisztább képünk lesz arról, hogy melyik a tibeti kultúra és melyik a buddhizmus. Azt is meg kell kísérelnünk, hogy megkülönböztessük a kulturális jelleget a bön alapvető tanításaitól.

 

A gyógyítás négylépcsős folyamatát teljes mértékben átvette az összes tibeti buddhista hagyomány. Amikor valaki megbetegszik, az első dolog, amit tesz, hogy egy mo-t dob, ami a jövendölés egy módszere. Ez a bönből származik. Az ősi időkben nem kockával dobták a mo-t, ahogyan azt most általánosan teszik, hanem kötéllel, amit különböző csomókká kötöztek. A mo megmondja, ha ártó szellemek okozzák a betegséget, és ha igen, mely szertartásokat kell végrehajtani ahhoz, hogy kiengeszteljék őket. Második lépésként, az asztrológiát figyelembevéve, meghatározzák a szertartások elvégzésének leghatásosabb időpontját. Az asztrológiához a kínai elemeket használják - föld, víz, tűz, fém és fa. Aztán, harmadik lépésben, elvégzik a szertartásokat, hogy eltávolítsák a külső ártó hatásokat. Ezek után, a negyedik lépésben, a beteg beveszi a gyógyszert.

 

A szertartások mögötti elvekben enyhe különbség van a buddhizmus és a bön között. Buddhista oldalról nézve a karmánkkal dolgozunk, és úgy  tekintünk a külsődleges helyzetre, mint alapvetően a karma kivetülésére. A szertartás - púdzsa (puja) - segít a pozitív karmikus lehetőségek felébresztésében. A bönben egyformán fontos a külső erők összhangba hozása, és azután a belső karmikus helyzet.

 

Mindkét esetben a gyógyulás érdekében végzett púdzsákhoz tormákat használnak, amik az ősi áldozati szertartások letompított maradványai. A tormák alkalmazása - árpalisztből készítve, egy kicsi állatformára megmintázva és bűnbak gyanánt való felhasználása - kétségtelenül a bönből származik. Ezeket adják oda az ártó szellemeknek: "Ezt vigyétek és a beteget hagyjátok békén!"

 

Ez az egész áldozati kérdéskör nagyon érdekes. Ugyanis, a bön követők azt mondják, "Mi nem csináltuk ezt, ez már egy korábbi hagyomány volt Tibetben." A buddhisták azt mondják, "Ezt a bön követők végzik, mi nem csináltunk ilyet." Szemmel láthatóan mindenki le akarja tagadni, hogy csinált volna áldozásokat, pedig ezek a szertartások kétségtelenül léteztek. Milarepa megemlíti, hogy az ő idejében végeztek ilyeneket. Még mai korunkban is, 1974-ben, amikor Őszentsége, a Dalai Láma első alkalommal adott kálacsakra beavatást Bódhgajában, nagyon nyomatékosan felszólította a tibeti határ menti területekről érkezett embereket, hogy hagyjanak fel az állatáldozatok gyakorlatával. Ez valami olyan dolog, ami már régóta létezik.

 

A bardo szertartásokban a bön követők különféle istenségek képeit szokták használni, de ugyanezt teszik több buddhista bardo szertartásban is. Ez az iráni/bön temetkezési szertartásokig nyúlik vissza, amikor a sírokba a halott személyek mellé különféle dolgokat raktak.

 

Úgyszintén a böntől vette át a tibeti buddhizmus a " tér harmónia háló"-t, amiben többszínű húrok pókhálószerű alakzata képviseli az öt elemet.

Álomfogó tetoválás

Ez a háló a külső elemek összhangba hozását segíti elő, még azelőtt, hogy a belső tényezőinken vagy karmán dolgozni kezdenénk. A hálót úgy tervezték, hogy összhangban legyen a jövendöléssel és a többivel, és a házon kívül van felakasztva. [Nyugaton] "álomfogók"-nak nevezik ezeket,  de eredetileg nem erre használták. Arra szánták, hogy összhangba hozza az elemeket, és megmondja a szellemeknek, hogy hagyjanak bennünket békén. Ez is nagyon tibeti.

 

Az élet-lélek (bla) fogalma, ami a bönben és a buddhizmusban is megtaláható, a közép-ázsiai türk qut - 'hegy lelke' - elméletből származik. Azt a területet, ami egy bizonyos szent hegy körül volt, mindig a kán uralta, a türkök uralkodója, később pedig a mongolokét nevezték így. A uralkodó volt az a személy, aki megtestesítette ezt a qut-ot vagy élet-lelket, és aki természetfölötti tehetsége révén tudott uralkodni.

 

Az elmélet szerint, egy ember élet-lelkét ártó szellemek is ellophatták. Mindegyik tibeti buddhista hagyománynak volt púdzsá-ja (szertartása), hogy visszaragadja az ártó szellemek által ellopott élet-lelket. "Váltságdíjként" a torma-t adták oda: cserébe add vissza az élet-lelkemet. Honnan tudod, hogy az élet-lelkedet ellopták? Nyugati meghatározás szerint idegösszeroppanásnak vagy idegsokknak szoktuk nevezni azt, amikor valaki nem tudja megállni a helyét az életben. Az az ember, akinek ellopták az élet-lelkét, szintén képtelen rendbe tenni az életét. Ez az élet-lélek éppen úgy uralja az életünket, mint ahogyan a kán uralkodik az országa fölött. Az élet-lélekre használt tibeti szó, a "la", benne van a "lama" szóban is. A láma az az ember, akinek igazán van élet-lelke.

 

Aztán ott van még a jólét-szellem. Ha ez erős, minden rendben lesz és sikeresek leszünk. A tibeti szó erre a "yang" (g.yang). A "yang" kínaiul birkát jelent. Loszárban, a tibeti újévben, megeszik a birka fejét és tsampa-ból - pirított árpamagokból - formázzák meg a birkafejet. Ez jelképezi a jólét-szellemet. Ez is egyértelműen a régi bön szertartásból származik.

 

Az imazászlók is a bönből származnak. Az öt elem színeire festik, majd felfüggesztik őket, hogy egyensúlyba hozzák a külső elemeket, így ha ezek kiegyensúlyozottá válnak, akkor jobban odafigyelhetünk a belső dolgainkra. Több imazászlón is megtalálható a szélparipa (lungta), aminek jelentése egybefonódik a szerencselóval. Kína volt az első olyan ország, ahol kialakították azt a postai rendszert, amelyben a postások lovakkal jártak. Voltak meghatározott helyek, ahol a postások megállhattak és lovakat válthattak. Ezeken a postai állomásokon lévő lovak voltak a széllovak. Az alapgondolata ennek az, hogy a jó szerencse éppen úgy lovon fog érkezni, mint ahogy a postás is hozza a dolgokat, levelet, pénzt, stb. Ez is nagyon tibeti, illetve eredetileg kínai.

 

A bön gyógyítás bizonyos részei átkerültek a buddhizmusba, mint például a tollal spriccelt szentelt víz szokása. Minden buddhista beavatási szertartásban van egy vázában pávatoll. A boróka leveleinek és ágainak elégetését tibeti nyelven sang-nak hívják, ezt a hegyek tetején teszik, az érkezők üdvözlésére. De szokták az út szélén is égetni, például amikor Őszentsége visszaérkezik Dharamszalába. Ez a helyi szellemek felé tett felajánlással függ össze.

 

A tibeti buddhizmusban megjelenő, jelentős fontosságú jóslást gyakran keverik a sámánizmussal, pedig a jóslás és a sámánizmus különböznek egymástól. A jóslás egy szellem közlése, aki egy médiumon át beszél. Ez inkább olyasmi, mint egy [kommunikációs] csatorna. A sámánok, viszont  - Szibériában, Törökországban, Afrikában, stb. - olyan személyek, akik egy olyan transzállapotba kerülnek, melynek során különböző birodalmakba jutnak és ott többféle szellemmel, általában az elődök/ősök szellemével, beszélnek. A szellemek különböző kérdésekre adnak válaszokat. Amikor a sámánok kilépnek a transzállapotból, kézbesítik az előd/ős üzenetét. Ezzel ellentétben, a jóslásnál a médium általában nem emlékszik azokra, amiket a szellem rajta keresztül közölt. A jóslásokat a védelmezőkkel hozzák összefüggésbe. Azonban a sámánizmus nyoma is megmaradt abban a [hármas] felosztásban, amely szerint a dolgok a földön, fölötte és alatta léteznek. Ez a felosztás a bönben is elterjedt, és aztán került a buddhizmusba.

 

Buddha rengeteg dolgot tanított, több témában is. A buddhizmus a terjedése során eljutott Ázsia különböző területeire, és az emberek Buddha tanításainak azon részeit érezték fontosnak, amelyek egybecsengtek a saját kultúrájukkal. Például a "tiszta föld" gondolatát az indiai buddhizmus is említi, de náluk nem annyira fontos. A kínaiaknál, akiknél az a taoista gondolat létezett, hogy el lehet jutni a halhatatlanok nyugati földjére, kihangsúlyozták a "tiszta föld" eszméjét, és erőteljesen továbbfejlesztették. Így lett az egyik legjelentősebb kínai buddhista iskola/irányzat a Tiszta Föld. Ugyanígy, az indiai buddhizmuson belül is megtaláljuk a védelmezőkről és különféle szellemekről szóló fejtegetéseket, a púdzsa felajánlást, és így tovább, de a tibetiek fejlesztették tovább ezeket a részeket ennyire erőteljesen, mert ez volt eredetileg a saját kultúrájukban.

 

Befejezés

 

Azt gondolom, nagyon fontos az, hogy tiszteljük a bön hagyományt. Több dolog van, amit bönként vagy a tibeti kultúraként azonosíthatunk be, és amelyek nem teljesen azonosak a tibeti buddhizmussal. A buddhista tanításban több olyan dolog is megtalálható, ami a bönben is. Teljesen értelmetlen arról vitázni, hogy ki mit másolt kiről. Mivel a buddhizmus és a bön évszázadokon át kapcsolatban álltak egymással, miért ne hatottak volna egymásra?

 

Fontos megértenünk azt is, hogy a bön követőket "rossz fiúknak" kikiáltani, részint politikai állásfoglalás - ez a nyolcadik századból származó maradvány, amikor ők voltak a szuper-konzervatívok. Részint pedig pszichológiai - olyan emberek tesznek ilyet, akik saját pozitív oldalukat hangsúlyozzák, miközben hajlamosak kivetíteni saját negatív oldalukat másokra. Ez a jelenség különösen olyan fundamentalista buddhista hagyományokban található meg, ahol eltúlozzák a guru iránti odaadást, és a védelmezők szerepét, és ez utóbbiak nagyon fontossá válnak. Bizonyos szövegek szörnyű dolgokat írnak azokról, aki a Dharma ellen vagy a mondott hagyományok ellen vannak: tegyük tönkre ellenségeinket, tapossuk el őket, vájjuk ki a szemüket, stb. Azt gondolom, sokkal inkább helyénvaló, ha követjük Őszentsége példáját abban a kijelentésében, hogy öt tibeti irányzat létezik, és ezek mindegyike teljesen érvényes ösvény a megvilásodáshoz. Több közös dolog van bennük és ugyannak a célnak - a megvilágosodásnak - az eléréséről beszélnek.

 

A közös dolgokon belül is léteznek olyanok, amelyek inkább a tibeti kultúra részei, és mások, amelyek inkább a buddhizmusból fakadóak. Tőlünk függ az, hogy eldöntsük, melyiket akarjuk követni. Ha el akarunk fogadni bizonyos dolgokat a tibeti kultúrából, rendben van, miért ne? De ez nem feltétlenül szükséges. Ha meg tudjuk különböztetni a tibeti eredetű tényezőket a buddhizmus alapvető tényezőitől, akkor legalább bizonyosak lehetünk abban, mi az, amit követünk. Nem őrködhetünk a buddhizmus fölött. Hiszen még az indiai buddhizmus is az indiai társadalommal összhangban alakult ki. Nem választhatjuk le a buddhizmust arról a társadalomról, amiben azt tanították, de jó, ha biztosak vagyunk abban, hogy melyek a [társadalomból fakadó] kulturális tényezői, és melyek az eredeti buddhista tanítások.

 

Forrás: A bön és tibeti buddhizmus (angol nyelven)