2012. június 26., kedd

Általános félreértések a buddhizmusról (gyakorlásról 2.)

Alexander Berzin: Félreértések a gyakorlásról 2. rész

A "gyakorlás" azt jelenti, hogy nyugodt környezetben, kellő türelemmel képzeljük magunkat különböző helyzetekbe, és elemezzük azt, hogy mik azok, amik a problémáinkat okozzák:"Miért leszek feldúlt ebben vagy abban a helyzetben? Miért leszek indulatos, amikor beteg vagyok?" Ekkor egyre mélyebbre és mélyebbre mész és észreveszed "Most magamra összpontosítok. Szenvedek. Szegény én." Még akkor is, ha nem tudatosan gondoljuk azt, hogy "szegény én", mialatt például betegek vagyunk, de az összpontosításunk mégis az "én"-re irányul - ezzel pedig egy szilárd én-t képzelünk emögé. Es ekkor, mert nem igazán tetszik az, amit tapasztalunk, ingerültek leszünk és kivetítjük ezt más emberekre. Ez tehát az, amit teszel meditáció alatt, azt elemzed, ami történik veled minden áldott nap. Így a napi gyakorlásunkban rálátásunk lesz ezekre a dolgokra, és ennek segítségével rendszeresen dolgozunk valamiféle előnyös/üdvös szokás kialakításában. Nagy félreértés úgy gondolni, hogy enélkül is tudunk boldogulni.

Szintén félreértés, ha úgy hisszük, a gyakorlás - a buddhista gyakorlás - azt jelenti, hogy pusztán rituális dolgokat művelünk, és nem elsősorban önmagunkon dolgozunk. Elég sokan vélik úgy, "Csináljuk ezt a szádhanát vagy azt a szádhanát" és néha ezt recitáljuk tibeti nyelven is - egy olyan nyelven, amit egyáltalán nem is értünk -, és azt képzeljük, hogy ez a gyakorlás. Dzongsar Khyentse Rinpocse, aki nemrégiben volt itt, mondott ezzel kapcsolatban egy csodálatos példát: ha a tibetieknek kellene imákat és egyéb szövegeket recitálni minden nap németül, tibeti fonetikus átírással írva, anélkül, hogy lenne bámilyen fogalmuk arról, mit is mondanak, ő kétli, hogy nagyon sok tibeti ezt megtenné. Mi, nyugati emberek, mégis tesszük ezt, és azt képzeljük, hogy ez a gyakorlás elég. Tényleges gyakorlás azt jelenti: dolgozni magunkon. Dolgozni a hozzáállásunkon, dolgozni a nyugtalanító/zavaró érzelmeinkben. Analizálni. Megérteni. Felépíteni a szeretet, az együttérzés, a helyes megértés üdvös szokásait és így tovább.

Egy másik félreértés az szokott lenni a gyakorlással kapcsolatosan, hogy ha helyesen akarjuk gyakorolni a Dharmát, akkor szükséges követnünk a tibeti vagy más egyéb ázsiai szokásokat, például legyen bonyolult tibeti stílusú oltár, legyen megszentelt szoba vagy legyen Dharma-központ. Tibetiek, akik ide érkeznek, természetesen szeretnek olyan Dharma-központot létesíteni, mint egy tibeti gompa - tibeti templom - színes falakkal, festményekkel. Ahogy a tibetiek mondanák, ha a nyugati embereknek tetszik ez, akkor miért ne? Ártani nem árt... De azt gondolni, hogy ez mindenképpen szükséges a gyakorláshoz, nagy hiba. Különösen azért, mert ez mindig hatalmas költség, és a pénzt lehetett volna más jóval hasznosabb célra is fordítani. Így gyakoroljunk akár a Dharma-központban, akár az otthonunkban, vagy bárhol máshol, nem szükséges valami bonyolult, tibeti stílusú dolog csak azért, hogy a tibeti buddhizmust gyakoroljuk.

Bár a Dharma lényege az, hogy eltávolítsa örökre a szenvedés okait - azaz a tudatlanságunkat, a valóság elől való menekülésünket, a nyugtalanító/zavaró érzelmeinket - , de félreértés azt hinni, hogy a nyugtalanító/zavaró érzelmek legyőzése gyorsan történik. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy még mindig megvannak bennünk, a fokozatosan csökkenő mértékben, egészen az arhattá válásig. Csak akkor leszünk teljesen mentesek a haragtól, vágytól, kötődéstől, és ilyesmiktől, ha már elérjük az arhatságot, azaz megszabadult lényekké válunk. Ha elfelejtjük ezt, könnyen elkedvetlenedhetünk akkor, amikor mégis haragot érzünk évek gyakorlása után is. Ez nagyon, nagyon általános szokott lenni.

Hiba, ha nem vagyunk türelmesek magunkhoz. Észre kell vennünk, hogy a Dharma gyakorlása során egyszer fent vagyunk, másszor lent, éppen úgy, mint a szamszára is felfelé és lefelé halad. És csak hosszú távon reménykedhetünk a javulásban, ami nem lesz egyszerű. Ezért hiba, ha nem vagyunk türelmesek magunkkal szemben, amikor éppen lenti szakaszban vagyunk. De ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy elkerüljük a túlzott engedékenységet negatív viselkedéseinkkel, szokásainkkal szemben, és ha hanyagok vagy lusták vagyunk a magunkon való dolgozásban. Így a középút itt az: ne bántsuk magunkat, amikor még például dühösek leszünk valamiért, de ne mondjuk azt sem, hogy: "Á, most csak mérges vagyok/haragosnak érzem magam" vagy "Most éppen rossz a kedvem" és így meg se próbáljuk valamilyen Dharma-módszer alkalmazását a legyőzésére.

Nagyon érdekes megfigyelni azt, hogy mihez kezdünk, amikor rossz a kedvünk? Miben keresünk enyhülést? Meditálni kezdünk? Menedékbe menekülünk? Vagy csokoládét eszünk, a szexet erőltetjük vagy bekapcsoljuk a tévét vagy felhívjuk a barátainkat és velük csevegünk? Mihez kezdünk ilyenkor? Azt gondolom, hogy nagyon árulkodik a Dharma-gyakorlásról az, hogy hogyan kezeljük a rossz hangulatunkat.

És most egy nehéz dologról lesz szó: félreértés azt gondolni, hogy elérhetjük a megszabadulást vagy megvilágosodást anélkül, hogy legyőznénk a biológiát, különösen a nemi vágyat. Annak a ténynek dacára, mely szerint a tantrikus buddhizmusban lehetséges, hogy magas fokon felhasználja valaki a nemi vágyat és szexuális energiát annak érdekében, hogy megszabaduljon a nemi vágytól és szexuális energiától, ez csak akkor lehetséges, amikor már nagyon előrehaladott állapotban vagyunk és kontroll alatt tartjuk a finomenergia-rendszerünket. Nagyon komoly hiba, ha bárki is úgy tekint a tantrikus buddhizmusra, mint az egzotikus szex egyik módszerére. A célunk, hogy elérjük a megszabadulást. Megszabadulás, szó szerint jelenti a megszabadulást a fizikai test minden biológiai szükségleteitől, és rendelkezni egy megszabadult lény vagy megvilágosodott lény testével, ami nem ezen korlátok függvénye. Így, sokszor olcsón akarjuk elérni a megszabadulást és megvilágosodást, mintha ezt lehetne anélkül, hogy feladnánk a testi élvezeteteket. Tehát ez is egy félreértés.

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

A fotót Sütő Zsolt készítette (Forrás, a 'Babelstalker' c. posztban)

Nincsenek megjegyzések: