A buddhizmus, mint minden nagy vallás, sajátos étkezési szabállyal
rendelkezik. Azonban ezek jó része a buddhizmuson belül is eltérhet egymástól.
Például a közvélekedés úgy tudja, hogy a buddhisták mind vegetáriánusok, de ez
nem teljesen fedi a valóságot. Ugyanígy az alkoholra vonatkozó szabályt sem
egyformán értelmezik a buddhista iskolák. Arról pedig csak nagyon kevesen
hallottak, hogy a hagyma és fokhagyma fogyasztását nem javasolják a buddhista
szútrák.
A húsevésről
Bár a buddhizmus minden iskolája támogatja a vegetarianizmust, a legtöbb
esetben ez inkább személyes döntés kérdése, nem pedig szigorú előírás.
A történelmi Buddha legelső tanítványai még egyáltalán nem voltak
vegetáriánusok. A közösségük, a szangha számára az volt az előírás,
hogy egy nap csak egyszer étkezzenek, még dél előtt és minden elfogyasztott
ennivalóhoz kéregetéssel, koldulással jussanak. Nem vásárolhattak ennivalót és
természetesen azt sem vehették el, amit nem adtak nekik. A Vinaja
–pitaka (a szerzetesi fegyelmi szabályzat) előírta, hogy minden nekik
felajánlott ételt hálával kell elfogyasztaniuk, és mindet meg kell enni, nem
tehettek el belőle másnapra. Ha pedig húst kaptak, akkor meg kellett enni a húst
is.
Nem áll ez ellentétben a buddhisták első Fogadalmával, amely így szól, hogy
tartózkodnak az élet elvételétől?
Természetesen ez a Fogadalom arra ösztönözte a későbbi korok buddhistáit,
hogy egyáltalán ne egyenek húst. Azonban több oka is volt annak, hogy a korai
buddhisták miért nem éltek teljes mértékben vegetáriánus étrenden. Az egyik okot
az előbb már említettük: az élelmét csak koldulásból szerző ember nem teheti meg
azt, hogy megválogatja, milyen ételt fogad el
Emellett tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a korai szútrák
szerint Buddhának nagyon sok követője volt. Sokszor tanítványok százai kísérték
őt faluról falura, és élelmet koldulva tanítottak. A száraz évszakban ezek az
állandóan úton lévő koldusok nagyon hamar felélhették, kimeríthették egy-egy
kisebb közösség rizs, zöldség- és gyümölcskészletét, hiszen ilyenkor csak abból
kaphattak, amit az emberek félre tudtak tenni. (Akár még ez is lehetett az oka
annak, hogy Buddha az első szerzetesek és apácák étkezését napi egyre
csökkentette, mert így nem okoztak gondot egész napos kéregetésükkel az őket
élelemmel támogatóknak)
Azt is tudnunk kell, hogy a Vinaja-pitakában található húsevéssel kapcsolatos szabály csak szerzetesekre és apácákra vonatkozik. Ők akkor sem ehették meg a felajánlott húsételt, ha felmerült a gyanúja annak, hogy azt az állatot kifejezetten az ő számukra vágták le. És ez visszavezet az első Fogadalomhoz.
A buddhista világiak maguk választhatják meg azt, hogy egyáltalán nem esznek húst vagy csak ünnepek alkalmából tartózkodnak fogyasztásától.
A húsevőkre is vonatkoztak korlátozások, a következő tíz állat húsának
fogyasztása számított helytelennek: a ló, elefánt, kutya, kígyó, tigris, leopárd
és a medve.
Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy a vegetarianizmust teljesen lehetetlen betartani olyan hidegebb és szélsőséges időjárású helyeken, mint amilyen Tibet vagy Mongólia. (A buddhizmus és vegetarianizmus témában már ITT írtam egy bejegyzést)
Dévadatta szabálya
Dévadatta a történelmi Buddha tanítványa volt és rokona is egyben. (Róla
két bejegyzést is írtam, ITT és ITT olvashatóak)
A páli iratokban Buddhára féltékeny rokonként jelenítik meg Dévadattát. A
szútták szerint Dévadatta azt javasolta, hogy a szerzetesek és apácák még
puritánabb módon éljenek. E szigorítások egyike lett volna az a szabály, hogy
teljes mértékben hagyjanak fel a húsevéssel. Buddha azonban elutasította ezt a
felvetést. Mivel ez a történet csak a páli iratokban található, a
kínai/szanszkrit változatokban nem szerepel, jó okunk van azt feltételezni, hogy
az eredeti szövegben nem volt benne.
A felsorolt okokon kívül van még egy dolog, amiért Buddha elutasíthatta ezt a feltétlen érvényességű szabályt a húsevésről. A buddhizmusban ugyanis nincsenek parancsoló, feltétlen és ellentmondást nem tűrő szabályok. (a buddhista világiak öt Fogadalma közül az elsőt a Biblia Tízparancsolatán felnőtt nyugatiak csak nemes egyszerűséggel úgy fordítják, hogy “Ne ölj!” – Eredetiben azonban ez így hangzik: “Tartózkodni az élet elvételétől” a ford. megjegyzése)
Ez nem azt jelenti, hogy buddhizmusban nem lényegesek a szabályok vagy nem fontos a helyes életvitel! Sokkal inkább arról van szó, hogy ha valaki mereven ragaszkodik egy szabály betartásához azért, hogy “jó buddhista” legyen, akkor az már egyfajta ragaszkodás valamihez, ami egyértelműen ellentétes a buddhizmus céljával. Tehát a buddhizmus szempontjából nézve helyénvalóbb, ha alkalmanként megeszünk egy kevéske húst, mint ha fanatikussá válunk a húsevés teljes feladásában. (mindannyian ismerünk olyanokat, akik annyira ragaszkodnak saját vegetarianizmusukhoz, hogy ezt úton-útfélen hangoztatják magukról, ugyanakkor megvetően, szinte gyűlölettel beszélnek mindenki másról, aki húst fogyaszt. Ez a viselkedés szintén ellentétes a buddhizmussal)
Vegetarianizmus a mahájána buddhizmusban
Amikor a buddhizmus időszámításunk első évezredében megjelent Kínában, az
ottani kultúra megváltoztatta a kolostori életet. Nem csupán Kínában, hanem
Kelet-Ázsia egyéb részein is önellátókká váltak a kolostori közösségek. Koldulás
helyett megtermelték a szükségleteiket vagy megvásárolták az élelmiszert. Ha egy
kolostor húst vett, akkor egészen bizonyosra vehető volt, hogy azokat az
állatokat kifejezetten a szerzetesek számára vágták le.
Talán emiatt törekednek a mahájána kolostorok évszázadok óta arra, hogy
csak vegetáriánus ételt készítsenek maguknak. Néhány mahájána szútrában pedig
azt írják, hogy a Buddha-követőknek – akár világiak, akár kolostorban élnek –
teljes mértékben tartózkodniuk kellene a húsevéstől.
Ennek ellenére, a buddhizmus legtöbb iskolájában a vegetarianizmus
választása személyes döntés. És miért nem egyértelmű szabály? Erre a kérdésre az
adja meg a választ, hogy hogyan értelmezi a buddhizmus a lemondást: amikor az
ember önmaga ismeri fel a valamiről való lemondás lényegét, akkor ezt belülről
jövő szándékból, belső indítékból teszi. De amikor valaki külső indíték hatására
csak azért ad fel valamit, mert mások ezt mondják neki, akkor az nem ugyanaz a
dolog.
Más élelmiszerek
Mámort okozó vagy bódító italok és átható szagú fűszerek
Az ötödik Fogadalom azt tanácsolja, hogy tartózkodjunk a részegítő
italoktól, amelyek mámort okoznak. Általánosságban a théraváda buddhisták úgy
értelmezik ezt a fogadalmat, hogy teljesen tartózkodjunk alkohol fogyasztásától.
Ugyanakkor a mahájána buddhisták úgy gondolják, hogy ez azt jelenti, hogy
mértékletességgel szabad inni.
Végül az öt átható szagú fűszerről. Ezek a hagyma, fokhagyma,
mogyoróhagyma, póréhagyma és metélőhagyma. Vannak olyan iratok, amelyek szerint
jobb, ha tartózkodunk ezek fogyasztásától, először is mert afrodiziákumnak
számítanak, másodsorban az ezektől keletkező rossz szájszag bánthatja azokat,
akik hallgatják a Tanról szóló tanításokat. Bizonyos iskolákban ez még mindig
érvényes szabálynak számít, ugyanakkor más iskolák ezt teljesen figyelmen kívül
hagyják. (A hinduk szentnek tekintett irata, a Bhagavad-Gítá sem
ajánlja ennek az ötféle átható szagú fűszernek a fogyasztását. Ők azért nem,
mert ezek a fűszerek az ájurvéda rendszere szerint a két alsóbb rendű
csoportba, a radzsaszba és tamaszba sorolhatóak, amelyek a
szenvedély és a tudatlanság csoportjai. Emellett ők is afrodiziákumnak tartják a
fokhagymát, amely megnehezítheti a cölibátusi fogadalom betartását)
Egy másik bejegyzésemben a húsevésnek a környezetvédelemre gyakorolt hatásáról és a többi vallásnak a vegetarianizmushoz való viszonyáról írok ITT.
Forrás: Buddhizmus és ennivaló (angol nyelven)
Fokhagyma és hagyma (angol nyelven)
Bejegyzések
