Démoni erők: A négy Mára 1. rész

Káma, a szerelem istene

Mára a hindu mitológiában

A hindu mitológiában Mára megegyezik Kámával, a szerelem istenével. Ezt az azonosságot a buddhizmus is átvette.

A hindu istenek azt kérték Kámától, hogy térítse magához Sivát mély meditációjából, aki ezek után minden bizonnyal érdeklődni kezd felesége, Párvatí iránt, aki majd megszüli Kárttikéya nevű gyermeküket. Erről a gyermekről azt jövendölték, hogy hét napos korában meg fogja ölni Táraka démont.

Hogy felriassza Sivát, Káma öt nyilat lőtt ki íjából. Ezek a nyilak

- elragadtatást keltenek,

- vágyakozást keltenek,

- elkábítanak, ami talán azt sugallja, hogy valakit szórakozottá tesznek,

- lefogyasztanak és kiszárítanak, ami ebben a szövegkörnyezetben megviselt, éhes és szomjas állapotot jelenthet, és amely miatt a meditáló feladja gyakorlását. Más szövegkörnyezetben talán Márának arra a művére utalhat, hogy kiszáradttá válunk és a könyörületesség nedve elfogy belőlünk.

- megölnek, ami – ebben a környezetben – talán Sivában aggodalmat kelt, hogy meghal, mialatt meditál, és ettől való félelmében abbahagyja a meditációt.

Ezt az ötöt hívják az öt problémának, ami Mára műve.

Siva bosszús lett, hogy megzavarják, és a harmadik szeme tüzével hamuvá égette Kámát. Ezután Káma feleségének, Ratínak kérésére – Párvatí közbenjárására - Siva beleegyezett, hogy Káma Pradjumnaként szülessen újra, immáron Krisna isten és Rukminí fiaként. Amikor Pradjumna hat éves lett, Sambara démon ellopta őt és bedobta a tengerbe, mivel egy jóslat szerint Pradjumna felnőve megöli Sambarát. Pradjumnát lenyelte egy hal, amit aztán kifogtak, és a gyomrában talált fiút odaadták egy Sambara házában dolgozó nőnek, aki felnevelte őt, és aki nem volt más, mint Ratí reinkarnációja, Májávatí. A felnőtt Pradjumna megölte Sambarát, majd feleségül vette Májávatít.

Ezért Márát isteni lénynek lehet tekinteni. A buddhista kozmológiában a vágyak világában, az istenek (dévák) birodalmának legmagasabb pontján, a Meru-hegy tetején lakik. (a vágyak világának hat birodalmáról ITT írtam bejegyzést)

Mára a buddhista mitológiában

A buddhizmusban Mára a helytelen nem-buddhista nézeteket személyesíti meg. Ezek voltak a legutolsók azon nézetek közül, amiket Buddhának le kellett győznie a bölcsesség harmadik szemével. Ez hasonlatos ahhoz a hindu mitológiai leíráshoz, amely szerint Káma megpróbálta megzavarni Sivát, és Siva elpusztította őt a harmadik szemének tüzével.

Különböző szuttákban bukkan fel Mára, hogy megkísértse akár Buddhát, akár tanítványait, de mindig alulmarad.

(Márának a buddhizmusban betöltött szerepéről két bejegyzést is írtam, ITT és ITT)

A négy Mára

A mára kifejezés a szanszkrit mr szótőből származik, ami ‘gyilkos’-t jelent. Ezért átvitt értelemben úgy is vehetjük, hogy Mára az, aki “meggyilkol” bennünket, korlátolt lényeket, zavart, feszültséget kelt bennünk és azokban az építő tetteinkben, amelyek a három spirituális célhoz vezetnek: jobb újraszületéshez, megszabaduláshoz és megvilágosodáshoz. Mára jelentheti még azt is, hogy ‘ami véget vet’ (szanszkrit nyelven antaka) – azaz ami véget vet a szellemi gyakorlásnak.

A Mára négy típusa:

- Mára, a Halál Ura (szanszkrit nyelven: mrtjumára)

- A zavaró érzelmek, szennyeződések Márája (klesamára)

- Az öt halmaz Márája (szkhandamára)

- Mára, az istenek fia (devaputramára)

(2. rész)

Forrás: Dr. Alexander Berzin: Démoni erők: A négy Mára (angol nyelven)

            Négy Mára (angol nyelven)