Sokan gondolhatják úgy, hogy a buddhista templomokban és környékén csupa
derűs Buddha és jóindulatú bódhiszattva ábrázolás látható. Azonban a legtöbb
esetben hatalmas, ijesztő vagy rémisztő lényeket találunk, amelyek közül nagyon
sok az ázsiai folklórból származik.
Most felsorolok a legelterjedtebbek közül párat:
Az eredeti Garuda a hindu mitológiából származik, a
Mahábhárata hősi eposzból. A buddhizmusban a garudák már nem
egyedi karakterek, inkább mitikus lények összessége. Általában emberi testük,
kezük és lábuk van, madárfejjel, szárnnyal és karommal. Hatalmasak és erősek, de
jóindulatúak. A kegyetlen tetteket elkövetők ádáz ellenfelei.
A garudák régóta fennálló ellenséges viszonyban vannak a
nágákkal, a kígyószerű lényekkel, akik szintén a templomok oltalmazói
közé tartoznak. (a garudákról ITT írtam bejegyzést)
Thaiföldön a garudák a fontos állami épületek védelmezői is. Emellett Thaiföld és Indonézia nemzeti szimbóluma.
Ázsia nagyobb részén a garudákat madár fejjel és csőrrel
ábrázolják, de a késői hindu művészetben és Nepálban inkább emberként madár
szárnnyal.
Akárcsak a garudák, a nágák is a hindu mitológiából
származnak. A hindu művészetben az eredeti nágák deréktól felfelé
emberek voltak és deréktól lefelé kígyók. A formájuk idővel teljesen kígyóvá
alakult. Előszeretettel élnek különböző vizekben, tavakban, folyókban.
Kelet-Ázsiában a nágákat egyfajta sárkányoknak tekintik. Tibetben
és Ázsia egyéb részein a nága és a kígyó két különböző lény. Van, ahol
a nágákat láb nélküli sárkánynak ábrázolják és van, ahol hatalmas
kobraként.
A mahájána buddhista hagyomány szerint Buddha a Pradzsnyápáramitá
(“Tökéletes Bölcsesség”) szútra-gyűjteményt egy hatalmas nágának
adta, aki a tengerben vigyázott rá, és aki később Nágárdzsunának adományozta.
Nem csupán nemes feladatuk van, hanem kórt, betegségeket terjeszthetnek, ha
bosszantják őket. (a nágákról ITT lehet bővebben olvasni)
Buddha és a nága-király
Nagyon sok helyen látható az a fajta ábrázolás, amint egy nága,
sokfejű kobraként védelmezi az alatta ülő Buddha alakot. Egy történetre utal,
ami a páli kánonban is megtalálható Mucsalinda szutta címmel (a
Khuddaka Nikája részen belül az Udána 2.1 – Mucsalindáról című szuttában)
A szutta elmeséli, hogy Buddha, nem sokkal megvilágosodása után egy fa
alatt meditált, amikor hatalmas, hét napon át tartó vihar keletkezett, esővel,
hideg széllel és sötétséggel. Mucsalinda, a nága-király kobraformában
megjelent, körbetekeredett Buddhán, hogy védje a hidegtől, a csuklyáját pedig
szétterjesztve Buddha feje fölött az esőtől is megóvta. Csak akkor távozott,
immáron emberi formában, amikor hét nap elteltével véget ért a vihar.
Oroszlánok vagy oroszlánalkatú, kutyaszerű lények a legrégebbi és
legelterjedtebb templomi őrzők, a buddhista templomok környezetében már i. e.
208 körül feltűntek.
Ezek a stilizált védőoroszlánok – sisi Kínában és Japánban –
mágikus erővel rendelkeznek, így elijesztik a gonosz szellemeket. Nem csupán a
templomok bejárati ajtajánál, hanem templom-szerte domborműveken és festményeken
is megtalálhatóak. Ezenkívül a sisik hagyományosan még királyi
palotákat és más fontos építményeket őriztek.
Asóka király (i. e. 304- 232) oszlopainak tetejét is oroszlánok
díszítették. (Asóka királyról ITT írtam bejegyzést)
A burmai natok
A legtöbb buddhista templomi őrzők ijesztőek vagy akár visszataszítóak, a
natok azonban pontosan az ellenkezői, általában nagyon szépek.
A natok a burmai néphit ősi szellemei, amelyek még a buddhizmus
előtti időkből származnak. Anawratha király (i. sz. 1044-1077) egyesítve az
országot, megalapította az első burmai királyságot, és a mai Burma egész
területén állami vallássá tette a théraváda buddhizmust. Mivel alattvalóinak jó
része nem volt hajlandó feladni a natokban való hitét, így a király
inkább beleolvasztotta ezeket az ősi szellemeket a burmai buddhizmusba.
Megnevezett 37 “nagy” natot, akik a király határozata szerint, kegyes
buddhisták voltak és a buddhizmus védelmezői. A kegyes natok alakjai
képekkel díszített szútrákban és templomokban egyaránt feltűnnek.
Elsősorban Kelet-Ázsiában gyakran fogadja a templomba lépőt egy-egy
összeráncolt szemöldökű, izmos szoboralak az ajtó két oldalán. Ádáz megjelenésük
ellenére jóindulatú királyoknak nevezik őket. Úgy tartják, hogy
Vadzsrapáni bódhiszattva megtestesülései. Ők Buddha védelmezői.
Vadzsrapáni japán neve Sukóngósin, az ottani megtestesülése
pedig Nio (“Jóindulatú Király”).
(Vadzsrapáni bódhiszattváról ITT lehet bővebben olvasni)
A négy égi király
Kelet-Ázsiában, főleg Kínában és Japánban sok templom védője a négy égi
király. Olyan harcos alakok, akik a négy égtájra - észak, dél, kelet, nyugat –
felügyelnek, elűzve a rosszindulatú szellemeket. A nyugat királya
Komokuten japánul vagy Virúpáksa szanszkrit nyelven (páliul
Virúpakkha). Észreveszi és megbünteti a gonoszokat, és bátorítja a
megvilágosodás útján lévőket. Ázsia némely részén a nyugat királyát a
nágák urának is tekintik.
Hindu eredetű mitológiai lények, amelyek nem csupán a hinduizmusban, hanem
a buddhizmusban és a dzsainizmusban is megtalálhatóak. Kegyetlen kinézetük
dacára általában jóindulatúak, akiket föld alatti vagy gyökerek között elrejtett
értékes dolgok felügyeletével bíztak meg. A buddhizmusban nagyon elterjedtek,
itt a templomok védőjeként jelenítik meg őket.
A jaksák nem mindig démonarcúak, sok esetben egészen gyönyörűek. Léteznek gonosz jaksák is, akik temetők mellett vagy erdőkben kísértenek és felfalják az utazókat (a ráksaszákhoz – gonosz hindu démonok - hasonlóan).
Sárkányfal
Nem minden templomnak van sárkányfala, de nagy tiszteletnek örvend az, ahol
ilyen megtalálható. Ezeket a templom elején helyezik el. Úgy tartják, hogy távol
tartja az ellenséges kísérteteket és gonosz szellemeket.
Sárkány – mint vízköpő
Forrás: Útmutató a buddhista templomi védelmezőkhöz (angol nyelven)
Nága (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése