A létezés kereke vagy létkerék (bhavacsakra) közepén ábrázolva
találunk, általában egymás farkába harapva, három állatot. A disznót/vaddisznót,
a kakast/madarat és a kígyót. Az ő energiájuk tartja mozgásban a létforgatag
(szamszára) kerekét, amelyben a megszabadulatlan lények vándorolnak, és
amelyben újra és újra átélik a születést, halált és újraszületést. (létkerékről
ITT írtam bejegyzést)
Ez a három állat képviseli a három mérget vagy három ártalmas gyökeret, amely minden “rossz” és negatív elmeállapot forrása.
A három méreg a moha, dvesa/dosza, rága/lobha, amit
tudatlanságnak, gyűlöletnek és kapzsiságnak/vágynak szokták fordítani. E háromra
együtt a szanszkritban az akusala-múla, a páliban az
akuszala-múla kifejezést használják, aminek jelentése: “ártó gyökér”.
Így ezt a három mérget a rossz gyökerének vagy olyan gyökérnek tekintik,
amelyből az összes ártalmas cselekedet ered.
A buddhizmusban pontosabban ezt úgy értelmezik, hogy ameddig a gondolataink, szavaink és tetteink e három méregből erednek, addig negatív karmát alakítanak ki, és problémákat okoznak nekünk és másoknak. Az erkölcsös élet nem csupán a fogadalmak követését jelentik, hanem a mérgektől való megtisztulást is - legalábbis annyira, amennyire csak lehet. (A fogadalmakról a buddhizmusban ITT írtam bejegyzést, a tíz romboló viselkedésről pedig ITT)
Tudatlanság (moha)
Azért szokták elsőként ezt a mérget említeni – amelyet a disznó alakja
képvisel –, mert a tudatlanság vezet a gyűlölethez és a kapzsisághoz.
Nyanatiloka Mahathera, théraváda tudós ezt mondja:
“Minden rossz dolog és minden rossz sors valójában a kapzsiságban,
gyűlöletben és tudatlanságban gyökerezik; és e három dolog közül a tudatlanság
vagy illúzió (moha, aviddzsá) a legfőbb gyökér, ami a világon minden gonoszság
és boldogtalanság elsődleges oka. Ha nincs több tudatlanság, nincs több
kapzsiság és gyűlölet, nincs több újraszületés és nincs több szenvedés.”
A páli aviddzsá szót – vagy a szanszkrit avidjá – és a moha szavakat egyaránt “tudatlanság”-nak szokták fordítani, bár az aviddzsá elsősorban “nem-tudás”-t jelent, a moha pedig inkább zavarodottságot, eltévelyedést, illúziót, vakságot.
A buddhizmusban a tudatlanság vagy nem-tudás azt jelenti, hogy a négy nemes igazságot és a valóság természetének alapját figyelmen kívül hagyjuk. Ez abban nyilvánul meg, hogy azt hisszük, a jelenségek állandóak és változatlanok. A tudatlanság vagy moha legkritikusabb pontja a hit egy autonóm és örökké létező lélekben vagy én-ben. Ehhez a hithez való ragaszkodás és a vágy, hogy megvédjük vagy akár felmagasztaljuk az én-t, okozza a gyűlöletet és a kapzsiságot.
A tudatlanság ellentétes tényezője a nem-zavarodottság (amoha) vagy a bölcsesség (pradzsnyá).
Gyűlölet (dvesa/dosza)
A szanszkrit dvesa vagy a páli dosza a gyűlöleten kívül
még jelenthet haragot, undort. A létkeréken a kígyó szimbolizálja.
A gyűlölet a tudatlanságból keletkezik, mert nem látjuk a dolgok és/vagy az
élőlények közötti összefüggést, így emiatt kívülállónak, különállónak, másoktól
különbnek képzeljük magunkat.
E téves elképzelésből eredően a dolgokat, élőlényeket aszerint ítéljük meg,
hogy vágyakat keltenek-e bennünk – és meg akarjuk-e kapni azokat – vagy pedig
undort, ellenszenvet, ezért távol akarjuk magunkat tartani tőlük.
Ugyanígy haragudhatunk bárkire, aki közénk és vágyaink tárgyai közé áll. Féltékenyek lehetünk azokra, akik pont azokat akarják, amiket mi is. Gyűlölhetjük azokat, amik/akik megijesztenek bennünket vagy fenyegetőnek tűnnek számunkra, vagy csak velünk ellentétes véleményt képviselnek.
A dvesa/dosza ellentétes tényezője a szerető kedvesség (mettá).
Kapzsiság (lobha/rága)
A létkerék ábrázolásán a kakas vagy madár szimbolizálja a lobhá-t.
Azt a fajta kapzsiságot, mohóságot, vágyat jelenti, amikor olyan
dolgok/élőlények után vágyódunk, amikről azt gondoljuk, hogy örömet okoznak
nekünk vagy valamilyen formában jobbak, nagyszerűbbek leszünk általuk.
Arra a hajtóerőre is utal, hogy fenntartsuk és megvédelmezzük énünket. A lobha szó megtalálható a páliban és a szanszkritban is, de van, amikor a szanszkrit rága szót használják, aminek ugyanaz a jelentése.
Arra a hajtóerőre is utal, hogy fenntartsuk és megvédelmezzük énünket. A lobha szó megtalálható a páliban és a szanszkritban is, de van, amikor a szanszkrit rága szót használják, aminek ugyanaz a jelentése.
A kapzsiság/vágy különféle formában jelentkezik. Jó példa erre, amikor azért akarunk megszerezni dolgokat, élőlényeket, hogy emeljük a státuszunkat. Vagy amikor az hajt bennünket, hogy mindig a legdivatosabb ruhákat viseljük azért, hogy népszerűek legyünk és csodáljanak bennünket.
Az is egyfajta kapzsiság, amikor fukarok, kicsinyeskedők vagyunk, annak ellenére, hogy erre semmi szükség nincs. Vagy amikor nagyravágyást keresve másokat kihasználunk.
A kapzsiság, mohóság, vágy hosszabb távon ritkán kielégítő. És sokszor lesz konfliktusunk másokkal, akik közül jó néhányan szintén nagyravágyóak, becsvágyóak.
Ha azért akarunk megkapni mindent, amit szeretnénk, hogy felnézzenek ránk,
vagy hogy biztonságban érezzük magunkat, ha manipulálunk és kihasználunk
másokat, hogy még többet érjünk el, akkor az irigységet, ellenérzést vált ki
másokból, így előbb-utóbb elszigeteltté és magányossá válunk.
A lobha ellentétes tényezője a nagylelkűség (dána).
Forrás: A három méreg a buddhizmusban (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése