Tényleg a négy nemes igazság volt Buddha első tanítása?

Több tudós állítja – a páli kánonban található életrajzi adatok alapján – , hogy az MN 26 szuttában szerepel Buddha megvilágosodásának leírásai közül a legkorábbi.

Ebből a feltevésből kiindulva úgy vélik, hogy a négy nemes igazság csak egy később megjelenő tantétel, mivel ebben a szuttában semmilyen formában nincs utalás a négy nemes igazságra, sem a megvilágosodás felidézésekor, sem pedig Buddha legelső tanítványainak adott tanításakor.

Ezt a feltevést, természetesen, nem mindenki fogadja el. Többek között azért sem, mert ebben az MN 26 szuttában Buddha nem említi a megvilágosodás előtti önsanyargatás időszakát, sem pedig azt, hogy az öt remetetársa elhagyta őt akkor, amikor felhagyott az önsanyargatással. Csak a hozzájuk való visszatéréséről beszél, és arról, hogyan adta át nekik a megvilágosodás tapasztalatát. (ugyanakkor ha mégis későbbi tanítás a négy nemes igazság, akkor az azt jelentheti, hogy Buddha tanítói pályája legelején még nem a négy nemes igazság gondolatából indult ki, hanem az Upanisádokból, amelyben már megfogalmazódott, hogy vágytalanság szükséges a szamszárából való kitöréshez. És ez esetben a fő kérdés az volt, hogy hogyan lehet kialakítani és megőrizni a vágytalanságot? a ford. megjegyzése)

A négy nemes igazságra való utalás hiánya nem feltétlenül jelzi azt, hogy ténylegesen csak később megjelenő tanítás lett volna. Ahogy az a páli kánonban szokott lenni, a Buddhára vonatkozó életrajzi adatokat úgy szerkesztették bele a szövegbe, hogy alátámassza az aktuális tanítást. És ebben a szuttában ez a tanítás a nemes és a nemtelen keresésről szól, ahol Buddha saját nemes küzdelmét mutatja be, és a későbbi tanítói pályafutásának lényegét: a keresést a Nibbána után, ami “születetlen, kortalan, betegségmentes, haláltalan, bánatnélküli, szennyezetlen legfelsőbb rendű menedék a rabságból”.

(Buddha ezt a tanítóbeszédet bhikkhuknak mondja:)

“Koldusok, megvilágosodásom előtt, amikor még csak megvilágosulatlan bódhiszattva voltam, én magam is, aki ki vagyok téve a születésnek, kerestem [a boldogságot abban], ami szintén ki van téve a születésnek. Én magam is, aki ki vagyok téve az öregségnek... betegségnek... halálnak ... szerencsétlenségnek... szennyeződésnek, kerestem [a boldogságot abban], ami szintén ki van téve az öregségnek... betegségnek... halálnak ... szerencsétlenségnek... szennyeződésnek. Ez a gondolat ötlött fel bennem:

-- Én magam is, aki ki vagyok téve a születésnek, miért keresem [a boldogságot abban], ami szintén ki van téve a születésnek? Én magam is, aki ki vagyok téve az öregségnek... betegségnek... halálnak... szerencsétlenségnek... szennyeződésnek, miért keresem [a boldogságot abban], ami szintén ki van téve az öregségnek... betegségnek... halálnak... szerencsétlenségnek... szennyeződésnek? Mi lenne, ha én magam, aki ki vagyok téve a születésnek, meglátván a születés árnyoldalát, megkeresném a születetlen legfelsőbb rendű menedéket a rabságból, a Nibbánát? Mi lenne, ha én magam, aki ki vagyok téve az öregedésnek... betegségnek... halálnak... szerencsétlenségnek... szennyeződésnek, meglátván az öregedés... betegség... halál... szerencsétlenség... szennyeződés árnyoldalát, megkeresném a kortalan, betegségmentes, haláltalan, bánatnélküli, szennyezetlen legfelsőbb rendű menedéket a rabságból, a Nibbánát?

Később, még mindig fiatalon, fekete hajú fiatal férfiként, áldott fiatalsággal, életem virágjában, bár édesanyám és édesapám másként akarta, és könnyeket hullajtott, leborotváltam hajam és szakállamat, sárga ruhát öltöttem és elhagyván otthonomat, otthontalanságba távoztam.”

(innentől egy darabig ugyanaz, mint az MN 36-os szutta eleje, ami Vekerdi József fordításában ITT olvasható. A különbség onnan kezdődik, amikor Buddha elhagyja Uddaka Rámaputtát, és megérkezik Uruvélába. Itt egyetlen szóval sem említi az önsanyargatását, hanem a következőképpen folytatódik Buddha elbeszélése megvilágosodását illetően:)

“Ekkor, koldusok, magam is, aki ki vagyok téve a születésnek, meglátván a születés árnyoldalát, megkeresve a születetlen legfelsőbb rendű menedéket a rabságból, a Nibbánát, elértem a születetlen legfelsőbb menedéket a rabságból, a Nibbánát; én magam is, aki ki van téve az öregedésnek... betegségnek... halálnak... szerencsétlenségnek... szennyeződésnek... meglátván az öregedés... betegség... halál... szerencsétlenség... szennyeződés árnyoldalát, megkeresve a kortalan... fájdalommentes... haláltalan... bánatnélküli .... szennyeződésmentes legfelsőbb menedéket a rabságból, a Nibbánát, elértem a kortalan... fájdalommentes... haláltalan... bánatnélküli... szennyeződésmentes legfelsőbb menedéket a rabságból, a Nibbánát. Tudás és látás keletkezett bennem:

-- Ez a megszabadulás rendíthetetlen; ez az utolsó születésem; most már nincs további létezés.”

(innentől egy darabig ugyanaz, mint Buddha tanító útjának kezdete, amit ITT lehet olvasni, szintén Vekerdi József fordításában. Majd amikor az öt hajdani aszkétatársnak a fenti tanítást adja Buddha, akik felfogják és megértik ezt, akkor így folytatódik a szutta:)

“Tudás és látás keletkezett bennük:

-- Ez a megszabadulás rendíthetetlen; ez az utolsó születésünk; most már nincs további létezés. [...]

Koldusok, az érzéki élvezeteknek öt fonala van. Melyik ez az öt? A szem ismeri fel a formákat, amelyek kívánatosak, kellemesek, elbűvölőek, megnyerőek, érzéki vágyat okozóak és csábítók. A fül ismeri fel a hangokat, amelyek ... Az orr ismeri fel az illatokat, amelyek... A nyelv ismeri fel az ízeket, amelyek ... A bőr ismeri fel az érezhető dolgokat, amelyek kívánatosak, kellemesek, elbűvölőek, megnyerőek, érzéki vágyat okozóak és csábítók. Ez az érzéki élvezetek öt fonala.

És azok a remeték és papok, akik kötődnek az érzéki élvezetek öt fonalához, akikben nagy a szenvedély irántuk, akik tökéletesen elkötelezik magukat irányukba, és akik anélkül használják őket, hogy meglátnák az árnyoldalukat vagy észrevennék a menekülés lehetőségét, tudniuk kell, hogy szerencsétlenség éri őket, szörnyűség éri őket, a Gonosz (Mára) azt tehet velük, amit akar. [....]

De azok a remeték és papok, akik nem kötődnek az érzéki élvezetek öt fonalához, akikben nincsen nagy szenvedély irántuk, akik nem kötelezik el magukat tökéletesen irányukba, és akik úgy használják őket, hogy meglátják az árnyoldalukat vagy észreveszik a menekülés lehetőségét, tudniuk kell, hogy őket nem éri szerencsétlenség, nem éri őket szörnyűség, a Gonosz (Mára) nem tehet velük azt, amit akar. [....]

Ez volt az, amit a Magasztos mondott. A koldusok elégedettek voltak, és örültek a Magasztos szavainak.”

forrás: A bevezető rész Thanisszaro Bhikkhu fordításának előszava (angol nyelven)

              MN 26 szutta - A nemes keresés (angol nyelven)

              MN 26 szutta - A nemes keresés (angol nyelven)