2017. november 9., csütörtök

Az öt nijama a buddhizmusban

A nijama szó szerinti jelentése “pozitív kötelességek, hagyományok, szokások”. Elsősorban a jógából ismerjük ezt a kifejezést, de a buddhizmusban is létezik. Itt a nijama az az ötféle tényező, amely meghatározza a dolgok történését a világegyetemben. (a jelenlegi körülményeket az öt nijama egymással keveredve határozza meg, sosem jelentkezik egyik tényező sem tisztán)

Feltehetőleg a történelmi Buddha tanításai között nem szerepelt a nijama fogalma, mert csak a buddhizmus későbbi szakaszában  tűnt fel különböző kommentárokban. (i. u. 5-13. századig)



1. Utu nijama
Az utu nijama az élettelen dolgok természeti törvénye. Ez a törvény határozza meg az évszakok váltakozását, és azokat a jelenségeket, amelyek az éghajlathoz és az időjáráshoz kötődnek. Megmagyarázza a forróság és tűz, a talaj és gázok, víz és szél tulajdonságait. Ez az okozója a legtöbb természeti katasztrófának, mint például az árvíznek, a földrengésnek.

Modern kifejezésre fordítva, az utu nijama törvényei gyakorlatilag nem más, mint a fizika, szervetlen kémia, geológia és a többi olyan tudomány törvényei, amelyek az élettelen jelenségekkel foglalkoznak. Az utu nijama megértéséhez tisztában kell lennünk azzal, hogy ez az irányító, szabályozó tényező nem a karma törvényének része, és nem is írja felül a karma. Így, buddhista nézőpontból nézve, az olyan természeti katasztrófákat, mint például a földrengéseket, nem a karma okozza.

2. Bídzsa Nijama
Bídzsa nijama az élő anyag törvénye, valami olyasmi, amit modern szóhasználattal a biológia vagy a szerves kémia törvényeinek nevezhetünk. A páli bídzsa szó jelentése “mag”, így a bídzsa nijama a csírák és magvak “működésére” ható tényező, és a bimbók, levelek, virágok, gyümölcsök, és úgy általában a növények tulajdonságait határozza meg.

Vannak olyan modern buddhista tudósok, akik szerint a genetika minden élőlényre érvényes törvényeit szintén a bídzsa nijama irányítja.

3. Kamma nijama
A páli kamma vagy a szanszkrit karma az erkölcsi okság törvénye. Minden szándékos gondolatunkkal, szavunkkal és tettünkkel energiát hozunk létre, aminek eredménye, okozata lesz. Ezt a folyamatot nevezzük kammának/karmának.

Ennek a tényezőnek az a leglényegesebb pontja, hogy a kamma nijama éppen úgy isteni
közreműködés nélkül működik, mint például a gravitáció. A buddhizmusban a karma nem kozmikus büntetőjogi igazságszolgáltatás vagy előre megírt Sors, és nem természetfölötti erő vagy Isten, amelyik megjutalmazza a jókat és megbünteti a rosszakat.
A karma természetes hajlamszerűség, amely arra irányul, hogy az üdvös (kusala) cselekedetek hasznos hatásokat, míg a nem-üdvös vagy ártó (akusala) cselekedetek ártalmas vagy fájdalmas hatásokat alakítsanak ki.

4. Citta nijama
A citta jelentése “elme”, “szív” vagy “tudatosság állapota”. A citta nijama a mentális tevékenységek törvénye, amely a tudatosságra, a gondolatokra, az észlelésre hat, és aminek a megértésével a pszichológia, pszichiátria foglalkozik.

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a tudatunkra, mint “önmagunkra” vagy mint egy életünkön át irányítgató vezetőre. Azonban a buddhizmus a mentális tevékenységekre olyan jelenségként tekint, amelyek éppen úgy okokból és feltételekből keletkeznek, mint bármely más jelenség.

Az öt halmazban (az öt kandha vagy szkandha) az elme egyfajta érzékszervnek minősül, és a gondolatok ennek az érzékszervnek a tárgyai. Éppen úgy, mint ahogyan az orr is érzékszerv és az illatok a tárgyai.

4. Dhamma nijama
A páli dhamma és a szanszkrit dharma számos dolgot jelent. Gyakran Buddha tanításaira utal, de szokták használni a valóság megnyilvánulására vagy a létezés természetére vonatkozóan is.

A dhamma nijama-t felfoghatjuk egyfajta jellegzetes szellemi törvényként. Például a szunnyatá/súnjata (üresség) elve vagy a létezés természete (állandótlanság, stressz, nem-én – aniccsa, dukkha, anatta) is a dhamma nijama része.

Forrás: Az öt nijama (angol nyelven)
            Nijama (angol nyelven)