2016. augusztus 29., hétfő

Honnan tudod mi buddhista?

A buddhizmus tanulmányozásához szükséges, hogy azonosítani tudjuk a hiteles forrásokat, amikre támaszkodva megfelelő ismeretekre tehetünk szert. Ennek az írásnak a célja, hogy segítsen olyan alapvető tudást megszerezni, ami alapján sikeresen tájékozódhatunk és válogathatunk a rendelkezésre álló információk között.

Buddha mondta

Könyvekben, és legfőképpen az interneten találkozni idézetekkel, amiket a Buddhának tulajdonítanak. Azonban sokszor ezek az idézetek nem találhatóak semmilyen buddhista iratban, amik a Buddha tanításait őrzik, de még csak jelentésükben sem illenek a buddhizmushoz. Angolul létezik egy remek oldal, a Fake Buddha Quotes (http://fakebuddhaquotes.com/), ahol rengeteg, főleg az interneten keringő idézetet megtalálni, amiket tévesen, vagy időnként helyesen, a Buddhának tulajdonítanak. Ezért az egyik megoldás, hogy ellenőrizzük valaminek a hitelességét, ha megpróbáljuk visszafordítani angolra (általában ugyanis angolból fordítják őket magyarra), és úgy keresünk rá, már amennyiben magyarul nem jártunk sikerrel. De ennél tovább is mehetünk.
Először is fontos észben tartani, hogy a Buddha az i.e. V. század környékén élt Indiában. Vagyis ha egy adott idézetben olyan fogalmakat látunk, amik inkább jellemzik a mai kor nyugati kultúráját, akkor érdemes gyanút fognunk. Továbbá, a Buddha elsősorban a lemondásról és a ragaszkodás megszüntetéséről tanított olyan embereknek, akik maguk mögött hagyták a világi életet. Így aztán szerelmi, pénzügyi, munkahelyi, családi, politikai és hasonló problémákkal nem igazán foglalkozott – ámbár találni egy-két tanítást ezekre vonatkozóan is – ezért ha ilyen témákkal kapcsolatos az idézet, akkor helyesen kezdünk kételkedni a valódiságában.
Akad egy pár könyv is magyarul, amik látszólag a Buddha tanítását kívánják közvetíteni, ám egy azzal nem egyező világnézetet képviselnek. Ilyen könyvek például „Deepak Chopra: Buddha - Egy fiatalember útja a megvilágosodásig” és „Julius Evola: A felébredés doktrínája”, vagy az olyan szerzők művei, mint Osho és Hamvas Béla. Továbbá például Sári László, alias Su-La-Ce, írásainak sincs nagyon köze Lin-csihez.
Tehát amikor találunk egy tetszetős idézetet, vagy olvasnivalót keresünk, akkor érdemes utánanézni, hogy mégis mi az. Az idézetek esetében a forrást kell megtalálni. Ehhez jó tudni, hogy a buddhizmusnak is vannak elfogadott és elismert iratai, amik a tanításokat tartalmazzák, és attól még nem lesz valami a Buddha mondása, vagy „buddhista közmondás”, csak mert ezt írták a szöveg alá. Könyvek esetében egyrészt érdemes tisztázni, hogy maga a szerző az milyen viszonyban áll a buddhizmussal. Másrészt tartalmilag is érdemes belegondolni, hogy főbb pontokban nem ütközik-e általánosan érvényes buddhista tanokkal. Harmadrészt pedig jobb nem elfelejteni, ha fordítást olvasunk, hogy akármennyire is hű az eredeti szöveghez a magyar változat, a fogalmak könnyen más jelentéssel bírhatnak, mint a köznyelvben.
A következőkben igyekszem adni egy rövid áttekintést olyan alapvető dolgokról, amik lényegében határozzák meg mindazt, amit buddhizmusnak hívhatunk.

Mi a buddhizmus?

A buddhizmus olyan tanítások összessége, amik Sziddhártha Gautamától, későbbi nevén Sákjamuni buddhától – avagy „a Buddha” – eredeztethetőek.

A buddhizmus történelme

A Buddha az i.e. V. század környékén alapította meg a szerzetesek és apácák közösségét, melyhez egy még nagyobb, nőkből és férfiakból álló világi követők csoportja tartozott. Kezdetben az India észak-nyugati részén fekvő Magadha királyságban terjedt el a Buddha tanítása, majd az i.e. III. század során Asóka uralma alatt a szubkontinensen kívül is megjelentek Sákjamuni követői, aminek köszönhetően Indiától keletre és nyugatra is meghonosodott a buddhizmus. Az ezt követő évszázadok során Ázsia szerte elterjedt a Buddha tanítása Baktriától Japánig és Mongóliától Indonéziáig. A muszlim terjeszkedés következtében először Közép-Ázsiából, a XIII. századra Indából, majd a XV. században Malajziából és Indonéziából is eltűnt a buddhizmus.
Sákjamuni buddha halálát követően számos irányzat jött létre, melyek különbözőképpen értelmezték egyes elemeit a tanításoknak. Az indiai buddhizmusnak három fő csoportját különböztetik meg: a korai iskolák, a mahájána és a vadzsrajána. Ezen korszakoknak az utódai, amikből fakad a három részre osztás, a következők. A korai iskolák közül a théraváda hagyomány Srí Lankán, Mianmarban, Thaiföldön, Laoszban és Kambodzsában található meg elsősorban, ezért nevezhetjük déli buddhizmusnak is. A mahájána korai formája Kínában terjedt el, majd onnan Koreában, Vietnamban és Japánban, így hívhatjuk keleti buddhizmusnak. A mahájána kései formája, ami a vadzsrajána, először Tibetben vált uralkodó tanítássá, majd onnan Bhutánba és Mongóliába terjedt tovább, ezért északi buddhizmusnak is mondhatjuk.

Ajánlott olvasmányok:
Andrew Skilton: A buddhizmus rövid története
Edward Conze: A buddhizmus rövid története
Hamar Imre: A kínai buddhizmus története http://imrehamar.elte.hu/downloads/HI_Kinai-buddh_2008-07-14.pdf
Thomas Laird: Tibet története - beszélgetések a dalai lámával
Valcsicsák Zoltán: Álmomban Bhutánban ébredtem


A buddhista iratok

Sziddhártha Gautama tanításai írott formában maradtak fent, melyeket kánonokba rendeztek és őriztek meg. Három fő kanonikus nyelv van: a páli, a kínai és a tibeti. Ezen gyűjtemények között részleges átfedések vannak. A korai iratok főleg a páli és a kínai kánonban találhatóak, míg a tibetiben csak részletek. Mahájána iratok teszik ki a kínai és a tibeti kánon jelentős részét, és bár nagy az átfedés, de vannak szövegek, amiket csak az egyik vagy csak a másik tartalmaz. Vadzsrajána szövegek elsődlegesen tibetiül maradtak fent, de a kínai kánonban is van egy kisebb szekció nekik.
A kánonok tartalmazzák mindazon írásokat, amiket az adott irányzat általánosan hitelesnek fogad el. Vagyis a déli buddhizmusnak a páli kánon, a keleti buddhizmusnak a kínai kánon, az északi buddhizmusnak pedig a tibeti kánon a mérvadó. Így ha az a kérdés, hogy a Buddha mondott vagy tanított-e valamit, akkor a kérdés igazából az, hogy szerepel-e egy kanonikus szövegben. Ezen gyűjtemények tartalmaznak vagy kapcsolódnak hozzájuk magyarázatok és kifejtések is, így egy tanítás értelmezése mindig bizonyos keretek között történhet csupán. A nagyobb irányzatokon belül (déli, keleti, északi) az egyes iskolák közötti különbséget gyakran az jelenti, hogy a kanonikus szövegek közül miket tartanak elsődlegesnek, és miket másodlagosnak. Ezért léteznek kánonon kívüli szövegek is, amik csak egy-egy iskola sajátos értelmezéseit tartalmazzák.
Ajánlott olvasmányok:
A páli nyelvű buddhista kánon tartalomjegyzéke: http://terebess.hu/keletkultinfo/palikanon.html
Wikipédia: Tripitaka Koreana: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tripitaka_Koreana
Wikipédia: Tibeti buddhista kánon: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tibeti_buddhista_k%C3%A1non
A tibeti buddhista kánon - Kandzsur és Tandzsur: http://www.buddhapest.hu/2014/09/a-tibeti-buddhista-kanon-kandzsur-es.html


A buddhista közösség

A buddhisták két fő csoportra oszlanak: a világról lemondottak és a világiak. Akik lemondtak a világról, azok szerzetesi, illetve apáca közösségben élnek, míg a világiak azon hétköznapi emberek, akik elfogadják a Buddha tanításait. A lemondottakat elsősorban az különbözteti meg a világiaktól, hogy több és szigorúbb előírásokat követnek, amik többek között tiltják a nemi életet és a magántulajdont. A világról való lemondás célja, hogy életüket a tanítások megvalósításának szenteljék, és példaképül szolgáljanak mindenki másnak.
Mivel a lemondott életforma az ideális, ahogyan maga Sákjamuni buddha is élt, ezért a világiak tisztelik a szerzeteseket és az apácákat, mert főképpen ők azok, akik megtestesítik, fent tartják és továbbadják a tanításokat. Ez azonban nem jelenti, hogy világiak ne lehetnének maguk is tanítók, s ne élhetnének példaértékűen. Mindazonáltal a buddhista tanítások leginkább olyanoknak szólnak, akik lemondtak a világról, és a megvilágosodás magasabb rendű célját tűzték maguk elé.

Ajánlott olvasmányok:
Dobos Andrea: Egy buddhista kolostor képzési programja Myanmarban http://www.vipassana.hu/szovegek/egy-buddhista-kolostor-kepzesi-programja-myanmarban
Buddhista szerzetesek életét éltük egy koreai kolostorban http://travelo.hu/tavol/2015/11/29/korea_temple_stay/

A buddhista világkép

Sákjamuni buddha felismerte, hogy minden lény a saját jó és rossz tettei következményeiként születik újra különféle világokba, környezetbe és testbe. Továbbá az erkölcsös és erkölcstelen tetteik következményei azok a kellemes és kellemetlen dolgok, amiket az életük során tapasztalnak. Egy adott tettnek a következményei megnyilvánulhatnak ugyanabban az életben, a következőben, vagy egy későbbiben is. A tett szó szanszkritul karma, vagyis a buddhizmusban nem egy külső erő vagy személy irányítja azt, ami valakivel történik, hanem mindenki a saját tetteinek, tehát karmájának a gyümölcsét élvezi vagy épp szenvedi el.
Újraszületni nem csak emberként lehet, hanem öt másik főbb létbirodalom létezik még. A poklokban különböző fokú gyötrelmeknek vannak kitéve annak lakói. Ide a gyűlölködés és az erőszakos tettek vezetnek. A következő birodalom az éhes szellemeké, ahol folyamatos éhséget és szomjúságot élnek át. A sóvárgás és a kapzsiság juttat ehhez a születéshez. Az állatok világában a lények egymást falják fel, vagy épp igába hajtják őket az emberek, és ezt a születést leginkább a szellemi tompaság eredményezi. A harcos félistenek világában a büszkeség és irigység szenvedélyeitől hajtva állandóan egymással és az istenekkel viaskodnak. Ide az önhittség és nagyravágyás vezet. Végül vannak az isteni világok, amiknek számos fokozata létezik, mindegyik egyre élvezetesebb. Az isteni világokba, avagy a mennyekbe, el lehet jutni jó tettek által, azonban magasabb isteni létformák csak azoknak érhetőek el, akik a jó tetteken túl valamilyen szintű belső megvalósításra tettek szert meditációs gyakorlatuk során.
Az újraszületések folyamatának nincs kezdete. Mindenki már számtalan alkalommal volt pokollakótól istenig minden. Ez azt is jelenti, hogy egyik létforma sem állandó, mindenhol csak bizonyos ideig él valaki, majd a halálát követően újraszületik aszerint, hogy milyen tetteket követett el abban, illetve az azt megelőző életeiben. Pontosan azért, mert még a legkifinomultabb isteni létállapotok sem maradnak meg örökké, így igazi megnyugvást, igazi békét és elégedettséget sehol nem találni. A Buddha tanítása épp ezért amellett, hogy jó és erkölcsös tettekre tanít, a végcélja még ezen is túlmutat, mégpedig az újraszületéstől való teljes megszabadulásra, a nirvánára.
Ajánlott olvasmányok:
Szegedi Mónika: Buddhista kozmológia 1. A sors szele - a tettek gyümölcse http://www.academia.edu/19977745/Buddhista_kozmol%C3%B3gia_1._A_sors_szele_a_tettek_gy%C3%BCm%C3%B6lcse
Szegedi Mónika: Buddhista kozmológia 2. “A kincses emberi test” http://www.academia.edu/19978564/Buddhista_kozmol%C3%B3gia_2._A_kincses_emberi_test_
Szegedi Mónika: Szándéketika és pszicho-kozmikus összeomlás: apokaliptika a buddhizmusban http://buddhista-szakkor.wdfiles.com/local--files/kozmologia/Szegedi_M_Apokaliptika_a_buddhizmusban.pdf
Buddhista kozmológia a 4.sz. Alexander-könyvből http://csoma.mtak.hu/hu/kozmologia.htm
Dzsamgön Kongtrul Lodrö Taye: Milliárd világ - Buddhista világkép az abhidharmában, a kálacsakrában és a dzogcsenben
Végh József: Létkerék
A buddhista emberkép

Miként az újraszületés a tettek okán történik, a tettek a tudati hajlamokból fakadnak. Három fő mozgatóerő vezérli az embereket, és minden más lényt: a sóvárgás, a harag és a tudatlanság. A sóvárgás azokat a vágyakat jelenti, amivel valamit meg akarunk szerezni vagy meg akarunk tartani. A harag azokat a vágyakat, amivel valamit el akarunk kerülni vagy el akarunk hagyni. A tudatlanság három különböző dolgot jelent. Általánosan a kételyt, a bizonytalanságot, amikor nem tudjuk mit kéne tenni, illetve a tompaságot, az érdektelenséget, amikor nem veszünk észre dolgokat. E kettőnél mélyebben pedig annak nem tudását jelenti, hogy mi az elégedetlenség, az elégedetlenség oka, az elégedetlenség megszűnése és az elégedetlenség megszűnéséhez vezető út, avagy a négy nemes igazság. Ez a harmadik jelentésű tudatlanság az, amire visszavezethető a másik két jelentés, továbbá a sóvárgás és a harag. Ameddig ez a tudatlanság megvan, addig megvan a többi hajlam, és ameddig a hajlamok léteznek, addig léteznek jó és rossz tettek, azok következményei, és az újraszületés. Ezért az egyedüli útja a megszabadulásnak a tudatlanság megszüntetése.
Ajánlott olvasmányok:
MN 14, A tengernyi szenvedés – beszélgetés Mahánámával http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-14-cs1

A tanítás négy pecsétje

A tanítás négy pecsétje egy meghatározása annak, hogy mi számít hiteles buddhista tanításnak. Az első három tagja az a három általános jellemzője a jelenségeknek, amit a Buddha gyakran elmond beszédeiben, míg a negyedik pecsét egy rövid meghatározása annak, hogy mit jelent a megszabadulás.
Az első pecsét, hogy minden összetett állandótlan. Ez azt jelenti, hogy minden, ami okok és feltételek függvényében jön létre, az nem létezhet örökké. Másként szólva: minden változik, minden elmúlik. Ami megszületett, az meg is hal. Ami összeállt, az szét is esik. A második pecsét, hogy minden összetett szenvedés. Itt arról van szó, hogy mert a dolgok mulandóak, ezért sosem nyújthatnak tartós elégedettséget, de ameddig meg akarjuk ragadni őket, meg akarjuk tartani a jó dolgokat, addig biztos, hogy csalódni fogunk, mert egyszer eljön az a pillanat, amikor elveszítjük. Ha pedig nincs meg valami, amit szeretnénk, akkor azért vagyunk elégedetlenek. Tehát akár van valamink, akár nincs, sosem vagyunk képesek elégedettek lenni. A harmadik pecsét, hogy minden jelenség éntelen. Ez annyit tesz, hogy nincs semmi, amire valóban azt mondhatnánk, hogy az a valódi mibenlétünk, az az énünk, még a nirvánára sem. A negyedik pecsét, hogy a nirvána béke. Tehát amikor az ember szenvedélyei kialszanak, akkor többé nem jelenik meg sóvárgás, nem ragaszkodik semmihez, és épp ezért maradéktalanul elégedett.
Ez a négy pecsét kizár számos olyan tanítást, amik feltételeznek bármilyen állandó létformát, vagy azt állítják, hogy létezik egy örökkévaló lélek a jelenségeken túl, vagy pedig úgy képzelik, hogy a megszabadulás az egy különleges állapot vagy létmód. Másrészt viszont ez a négy egyben tartalmazza azt az igazságot, amit fel kell ismerni a megvilágosodáshoz, mégpedig hogy minden tapasztalat változó, a változó tapasztalatokhoz kötődni szenvedés, mert változnak és fájdalmasak, ezért nem tekinthetőek énnek, és így feladva az azonosság mindennemű képzetét elérjük a békét, a nyugalmat, az elégedettséget.
Ajánlott olvasmányok:
AN 3.134, Beszélgetés a Tan bizonyosságáról http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-3-134-si


További ajánlott olvasmányok:

Bhikkhu Bodhi: A Nemes Nyolcrétű Ösvény
Vekerdi József: Buddha beszédei
Ácsán Szumédhó: Csittavivéka; Így van ez
Sza-szkja Pandita: A bölcsesség kincsestára
Ácsán Szucsittó: A buddhista meditáció
Valpola Ráhula: A Buddha tanítása
Kalu Rinpocse: A tibeti buddhizmus alapjai
Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap
Sunrjú Szuzuki: Zen szellem a kezdő szellem
Jeff Shore: Létezés én nélkül - Zen a modern világ számára
Dalai Láma: Dzogcsen - A nagy teljesség szívlényegisége
Szacsen Kunga Nyingpo: Elszakadás a négy ragaszkodástól
Szakjong Mipham: Hogyan tegyük szövetségesünkké az elménket?
IX. Karmapa - Beru Khjence Rinpocse: Mahámudra - amely eloszlatja a nemtudás sötétségét
Dalai Láma: A meditáció szakaszai
Análajó: Szatipatthána
Nyanaponika Thera: Satipatthána - A buddhista meditáció szíve

3 megjegyzés:

Daseb írta...

Nagyszerű bejegyzés! Köd oszlató 😃További olvasásra érdemes oldalakat és könyveket találtam.

Daseb írta...

Nagyszerű bejegyzés! Köd oszlató 😃További olvasásra érdemes oldalakat és könyveket találtam.

Ildi írta...

Szerintem is nagyon jó bejegyzés, köszönet érte Astusnak! Valóban nagyon sok a félreértés a buddhizmussal és Buddha tanításaival kapcsolatban. Emiatt szép számmal akadnak önjelölt Buddhák és "tanítók", akik innen-onnan elcsipegetnek pár ismeret-morzsát a buddhizmusról vagy Buddha tanításairól, és osztják az észt az internet fórumain vagy akár élőben.