A tíz vagy tizennégy kifejtetlen kérdés

A buddhizmusban olyan kérdéseket is számon tartanak, amelyekre a történelmi Buddha nem válaszolt vagy amelyek kifejtésétől elhatárolódott. A théraváda irányzat tíz, a mahájána tizennégy ilyet ismer.

A mahájána változat

Buddha nem válaszolt azoknak, akik egy pontosan körülhatárolhatóan létező “én”-nel vagy “önvaló”-val (szanszkrit nyelven: átman) és egy pontosan körülhatárolhatóan létező univerzummal kapcsolatban feltették a következő kérdéseket:

Vajon az “én” vagy “önvaló” és az univerzum

-- örök?

-- nem örök – mivel előbb-utóbb eljön a pusztulásuk ideje?

-- mindkettő – abban az értelemben, hogy néhány lény és a környezetük, mint amilyen például a Teremtő Isten (Brahma), a mennyország vagy pokol örök; míg más lények, mint például a teremtmények nem léteznek örökké és előbb-utóbb eljön a pusztulásuk ideje?

-- egyik sem – mivel ezt nem lehet tudni?

Vajon “én” vagy “önvaló” (átman) és az univerzum

-- véges?

-- végtelen?

-- mindkettő – abban az értelemben, hogy bizonyos lények (érző lények) végtelenek a számukat tekintve, de az univerzum véges a méretét tekintve?

-- egyik sem – mivel ezt nem lehet tudni?

Vajon “én” vagy a Buddha “énje”- “önvalója” (életerő, egyéni lélek – dzsíva, az átman szinonimája)

-- létezni fog a halál után?

-- nem fog létezni a halál után?

-- létezni is fog, meg nem is – abban az értelemben, hogy a test nem létezik majd, de az életerő, egyéni lélek (dzsíva) igen?

-- egyik sem?

Vajon a test és az életerő (dzsíva)

-- egy és ugyanaz?

-- teljesen elválasztható egymástól és két külön dolog?

Buddha azért nem válaszolt ezekre a kérdésekre, mert egyetlen érző lénynek sincs, és Buddhának sincs pontosan körülhatárolhatóan létező “én”-je vagy “önvaló”-ja, és nincsen olyan sem, hogy pontosan körülhatárolhatóan létező univerzum. Ezért értelmetlen feltenni olyan kérdéseket, miszerint ezek a dolgok öröktől fogva vannak vagy csak korlátozott ideig, végesek vagy végtelenek. Olyan ez, mintha arra kérdeznénk rá, hogy a nyúl szarva, a teknős szőre vagy a csirke ajka mindig is volt-e vagy csak ideig-óráig létezik?

Ha Buddha azt felelte volna, hogy az “én” (lélek/életerő) (átman/dzsíva) vagy az univerzum örök, akkor a kérdező eternalizmust értett volna ki szavaiból. Ha azt felelte volna, hogy ezek nem örök dolgok, akkor pedig nihilizmust, mivel nem értették volna meg a válaszát. Emiatt helyesebb volt nem válaszolnia egyáltalán.

A théraváda változat

Egy régebbi lista, amelyik csak tíz megválaszolatlan vagy kifejtetlen kérdést sorol fel, a páli kánonban olvasható az MN 63. szuttában,  a Cúlamálunkyasutta (Rövidebb tanbeszéd Málunkjaputtához) nevűben.

(a teljes szutta magyarul ITT olvasható)

A szuttában egy Málunkjáputta nevű szerzetest folyamatosan eltérítenek meditációjától különféle metafizikai elmélkedések. Úgy határoz, hogy felteszi a kérdéseit Buddhának:

Vajon

-- az univerzum örök?

-- az univerzum nem örök?

-- az univerzum véges?

-- az univerzum végtelen?

-- a test és az életerő (dzsíva) egy és ugyanaz?

-- a test és az életerő (dzsíva) két különböző dolog?

-- halála után a Tathágata (Buddha) folytatja-e a létezését?

-- halála után a Tathágatá (Buddha) nem folytatja a létezését?

-- halála után a Tathágata (Buddha) folytatja is, meg nem is a létezését?

-- halála után a Tathagáta (Buddha) sem létezni nem fog, sem nem létezni nem fog?

Buddha a Málunkjáputta által feltett kérdésekre azt válaszolta, hogy ezekről szándékosan nem beszélt, ezeket szándékosan nem fejtette ki. Ugyanis bármelyik feltevés igazságtartalmát kezdjük el boncolgatni, az nem visz előbbre, nem vezet elnyugváshoz és megszabaduláshoz. Azonban mindezektől függetlenül kétségtelenül és vitathatatlanul létezik születés és halál, betegség és öregség, fájdalom és szomorúság, amelyeknek az ő (Buddha) tanításainak segítségével még ebben az életben véget lehet vetni.

Ugyanez a tíz kérdés ismétlődik meg egy Vaccshagotta nevű vándorló remete szájából az MN 72. szuttában, az Aggivacchagotta (Vaccshagotta – Példázat a tűzről) címűben. (a teljes szutta ITT olvasható)

Buddha mindegyik kérdésre hárító választ ad. Azzal indokolja, hogy ezekkel az elméletekkel azért nem foglalkozik, mert általuk csak tévhitekbe bonyolódhat az ember, és ez semmiképpen sem hoz elnyugvást.

A megszabaduláshoz az vezethet el, ha valaki felismeri, hogy mi az öt léthalmaz (khandha), azaz mi a test (rúpa), mi az érzékelés (védaná), mi az észlelés (szannyá), mi a késztetés (szankhárá) és mi a tudat (vinnyána), és mindezek hogyan jönnek létre és hogyan szűnnek meg. És ha felismeri, hogy ezen folyamatosan változó összetevők között nincsen az összetevőktől függetlenül létező állandó “én” (mint ahogyan nincs összetevőitől függetlenül létező, változástól mentes állandó univerzum sem), így értelmetlen feltenni ezeket a kérdéseket.

Forrás: Dr. Alexander Berzin: A tizennégy kérdés, amire Buddha nem válaszolt (angol nyelven)