2014. január 31., péntek

A nevető Buddha

Hogyan lett Buddha kövér és vidám?

 
Amikor a nyugati emberek többsége ‘Buddhára’ gondol, általában nem a történelmi Buddha meditáló vagy tanító alakja jut eszükbe, hanem egy kövér, kopasz, jókedvű, ‘Nevető Buddha’.

A nevető Buddha alakja először a 10. századi kínai folklórban jelent meg. Története egy Cs’i-tzu nevű csan buddhista szerzeteshez köthető. Cs’i-tzu Fenghua Hszienben, Ming-csouban élt, és nagy hasú, hóbortos, különc, de kedvelt ember volt. Állandóan egy zsákot vitt magával, amiben a dolgait tartotta.
A hagyományok szerint i.u. 916-ban vagy 917-ben, röviddel halála előtt Cs’i-tzu azt állította, hogy ő Maitréja Buddha reinkarnációja. (Maitréja az eljövendő korok buddhája, ITT írtunk róla bővebben)

Cs’i-tzu utolsó szavai ezek voltak:

Maitréja, igaz Maitréja

Megszámlálhatatlanul újraszületve,

Időről időre megtestesül az emberek között,

De a kor emberei nem ismerik fel őt.

Miután befejezte ezt a verset, csendben meghalt. Később a szomszédságban voltak, akik úgy látták őt zsákját cipelve sétálni, mint azelőtt. E legenda miatt a szerzetesek egymással versengtek alakjának megfestésében. Most a Jüe-lin templomban, a Nagy Csarnok keleti részében van bebalzsamozott teste, és az emberek sok helyen bizonyított tényként említik visszatértét. (ezt Helen B. Chapin írásában lehet olvasni, amely a Journal of the American Oriental Society, Vol. 53. No. 1 (1933. márciusi) számában jelent meg, és a Terebess-online oldalán található meg angolul, ITT)

Cs’i-tzu legendája Kína-szerte elterjedt, és Pu-taj (Budai) - ‘Rongyos Zsák’- néven hívták . Egy zsákot cipelve ábrázolják, ami tele van mindenféle jó dologgal, mint például gyerekeknek való édességgel. Pu-taj a boldogságot, nagylelkűséget és gazdagságot képviseli, és a gyerekek, a szegények és a gyengék védelmezője. Sok kínai buddhista templom bejáratának közelében találhatók meg Pu-taj szobrai. Annak a népi hagyománynak, mely szerint Pu-taj hasát meg kell dörzsölni a jó szerencse érdekében, semmi köze a buddhista tanításoknak.

Pu-taj alakját sokszor összekapcsolják ‘A bivalyhajtás tíz képé’-nek utolsó tábláján lévő rajzzal. A csan buddhizmusban ezek a képek a megvilágosodás tíz lépcsőfokát ábrázolják. Az utolsó képen egy megvilágosodott mester látható, aki városokban és vásárhelyeken a megvilágosodás áldásaiból juttat embertársainak.

(‘A bivalyhajtás tíz képé’-nek magyarázatáról ITT lehet olvasni bővebben)

Pu-taj a buddhizmus elterjedésével eljutott Ázsia más részeire is. Japánban a sinto Hét Szerencse Istenség egyikeként Hotej lett a neve. A kínai taoizmusban pedig a bőség egyik istenségeként tűnt fel.

Forrás: A nevető Buddha (angol nyelven)
            Terebess-online: Budai (Pu-tai)

1 megjegyzés:

ezoblogger írta...

Időszámításunk előtt 500 évvel egy fiatal herceg elindul egy hosszú utazásra. Ő volt Buddha. Rengetegen jártak és járnak az ő ösvényén akik fohászkodnak a Buddhához és fohászkodnak a Dharmához.