Néhány bejegyzésünkben már leírtuk, hogy Buddha halála után a tanításainak többféle értelmezése is keletkezett. Az eredetileg egységes szanghából egyre több iskola vált ki, köztük a mahászanghika, amelyet a mahájána irányzat egyik előfutárának is tekinthetünk. Úgy tartják, hogy egy idő után több, legalább 18 különféle irányzat keletkezett, az élen a szthaviravádin vagy röviden szthavira iskolával. (ők támogatták az eredeti tanításokat, és belőlük mára csak a théraváda irányzat maradt fenn, és az ő szent iratuk a páli nyelvű kánon, a Tipitaka - 'Hármas kosár', amelyet az összes többi irányzat is elfogad).
Több modern tudós véli úgy, hogy a mahászánghika irányzat fegyelmi szabályzatának gyűjteménye (Vinaja), a legrégibb fennmaradt buddhista Vinaja. Reginald Ray - amerikai buddhista akadémikus és tanár - szerint a mahászanghika Vinaja egészen máshogy mutatja be Dévadatta alakját, mint a szthávira irányzat fegyelmi gyűjteményei, azaz például a Tipitaka első részét képező Vinaja. 1994-ben Reginald Ray megjelentette a Buddhist Saints in India ('Buddhista szentek Indiában') című könyvet, amely a buddhista irodalom "erdei szentjeiről" szól. Ebben elmondja, hogy az eredeti buddhista szentek eszményképei a vad, kiszámíthatatlan erdei bölcsek voltak, de ezt a szerepet a későbbi évek megfontolt, szabályokhoz kötött kolostori szerzetesei vették át. Emellett úgy vélte, hogy a szthavira irányzat volt az, amelyik Dévadattából negatív figurát csinált.
Ezzel szemben Ajahn Sujato (ausztrál théravéda szerzetes) "Miért nem volt Dévadatta szent?" című esszéjében cáfolja meg Ray állítását. A teljes esszé szövege angolul ITT tölthető le én ebből az esszéből a legelejét, a rövid Kivonat részt fordítottam le, és a legvégét, az Összegzés/Befejezés részt.
Kivonat:
Dévadatta minden buddhista hagyományban negatív hősként szerepel. De Reginald Ray amellett érvel, hogy Dévadatta erdei szent volt, akit igazságtalanul rágalmazott meg a késői kolostori buddhizmus. Bár [Ray] munkája erőteljes befolyással bír, de alapvetően kihagyásokra és forrásainak téves olvasatára épít. Ray azt állítja, hogy 'nincs átfedés [Dévadatta történetének megjelenítésében] a mahászanghika és az öt [szthávira]iskola feldolgozása között' . Ez az állítás azonban nem igaz. Ugyanis, az ahogyan Dévadattát ábrázolják a mahászanghika iskola irataiban, nagyjából hasonlít a szthávira leíráshoz. A köztük lévő különbözőségek is inkább irodalmiak, nem pedig a tantételre vonatkozóak. Dévadatta gonosz tettének története egyre szörnyűbbé formálódott a késői buddhizmusban, de ez [minden valllás] mítoszt teremtő folyamatának normális vonása, és nem valamiféle kibékíthetetlen ellentétet jelent az erdei szekták és kolostoriak között. Tény és való, a korai források egyhangúan ítélik el Dévadattát amiatt, mert a buddhista közösségben ő szította az első szakadást.
Összegzés/Befejezés:
Reginald Ray azt állítja, hogy Dévadatta egy erdei szent volt, akit igazságtalanul bemocskoltak a kései kolostori buddhisták. Azok az olvasatok, amelyekre támaszkodik, félreértések vagy rossz értelmezések. Ez nem pusztán szubjektív vélemény, hiszen ő tényleg rosszul értelmezi a szövegeket. Viszont amikor ezek a félreértések tisztázódnak, akkor az egész állítás szétesik.
[A valóságban] Dévadatta egy ígéretes fiatal szerzetes volt, Buddha tehetséges rokona, aki áldozatául esett a szokásos emberi gyengeségnek: a féltékenységnek és önteltségnek. Buddha rokonszenvének elvesztése drámai, de még mindig lett volna remény a helyrehozásra. Ezt a történetet mindegyik hagyomány következetesen elmondja. De mint Buddha életének minden népszerűbb eseményét, az utókor ezt is mindenféle módon igyekezett eltúlozni. Ebben a [mítoszt teremtő] folyamatban Dévadatta valódi, történelmi alakja sűrű ködbe veszett.
A szövegkritika segítségével lehet némi reménységünk arra, hogy képesek legyünk különbséget tenni aközött, hogy ebben a legendában mely részek a valószínűsíthetőek és mely részek kevésbé, és ez adhat valami kis csekély rálátást magára az emberre, aki a legendák mögött van.
Viszont Ray kezében ez a rálátás is semmivé lesz, helyette kapunk tőle egy másféle karikatúrát a [buddhista]hagyomány képregényszerűen negatív - reménytelenül és esztelenül viselkedő, kudarcra ítélt - figurája helyett. Ez a másik karikatúra is egy ugyanilyen képregényhős, de ez egy makulátlan szent, tragikusan félreértett, akinek minden gyarlósága a fondorlatos kolostori propagandisták önkényeskedő számlájára írható.
És Dévadatta élete - az ő összetett, finom árnyalatú, megfoghatatlan, törékeny, megkínzott lelke és emberi valója - még mindig rejtve maradt előlünk.
Forrás: Miért nem volt Dévadatta szent? (angol nyelven)
Dévadatta (angol nyelvű wikipédiás cikk)
2 megjegyzés:
Nem lehet, hogy a mítoszteremtésben az is szerepet játszik, hogy Dévadatta, mint egyfajta "ellenpont" jelenik meg Buddhával szemben?
De, abszolút lehet.
Megjegyzés küldése