2012. november 14., szerda

Bhavacsakra 2. - A kerék története

A létkerék a korai buddhizmusban

A bhavacsakra szanszkrit eredetű kifejezés - páliul (magyar átírásban): bhavacsakka vagy szamszáracsakka -, amit különféleképpen lehet fordítani: az élet kereke, a létezés kereke vagy az újraszületés kereke.


A bhavacsakra külső köre a függő keletkezés láncolatát mutatja be 12 jelenetben. Maga a függő keletkezés részletes kifejtése többször és többféle összefüggésben található meg Buddha beszédeiben, de ő maga nem hasonlította ezt a láncolatot kerékhez. A hasonlat a Viszuddhimagga (A megtisztulás ösvénye) és más kommentárok része.  Bár a théraváda hagyomány többször is utal erre a hasonlatra, de a régészek nem tartják valószínűnek, hogy valaha is ábrázolták volna. 

Észak-Indiában, különösen Kasmírban, a szarvásztiváda* iskola vetette meg a lábát és épült ki stabilan. Ez az iskola, amellett, hogy mérhetetlen irodalmat hozott létre a Fegyelmi Szabályzatról (Vinaja) és a További Dhammáról/Felsőbb Tanról (Abhidharma), sok fontos buddhista tanítás ábrázolásmódját teremtette meg a kerék megrajzolásával.

A kerék későbbi története

Bhavacsakra-ábrázolás Adzsantában (kb. 5. sz.)
Tibeti legendák szerint, amikor Buddha a szerzeteseivel egy rizsföldön sétált, akkor körvonalazta a kereket rizsszemekből. Ez akár még lehetséges is, hiszen Észak-Indiában minden szarvásztiváda kolostorban ez a festmény ékesítette a kapukat, mély érzelmeket keltve azok szívében, akik ismerték jelentését, és kíváncsiságot ébresztve azokban, akik nem ismerték. Sajnos, az indiai buddhizmus elleni támadást nem élte túl egyetlen kolostori példány sem, ez  is jelzi azt, hogy Indiában milyen hatalmas méretű volt ez a pusztítás. Mindössze egy magányos festmény maradt fent Adzsantá 17. számú barlangjában, amiről úgy tűnik, hogy talán a bhavacsakra valamilyen ábrázolása.

Indiából a kerék motívumát Bande Jese vitte Szamjéba, az első tibeti kolostorba. Ott a rend szarvásztiváda irányzata épült ki. A kerék megjelenítésének hagyománya így került Tibetbe, ahol az éghajlati viszonyok miatt nem a kolostorok kapuira, hanem a templom előcsarnokába festették, ahol minden belépő szeme megakad rajta.

A tibeti hagyomány kétféle kerékről beszél, egy régebbi és egy újabb típusúról. A régi típusú bhavacsakra alapja egy olyan szöveg, amely Buddha és tanítványai történeteinek gyűjteményeiben szerepel. Ez a gyűjtemény Avadána* (páliul Apadána) néven ismert. A bhavacsakra alapjának vélt szöveg elmeséli azt, hogy Buddha egyik nagy tanítványa, Mahámoggallána* (varázserejénél fogva) gyakorta megfordult a különböző birodalmakban: poklokban, istenek, emberek, állatok, kísértetek birodalmaiban. Emiatt a kételkedő vagy bizonytalan tanítványokat könnyen meg tudta győzni a szenvedés egyetemes jellegéről, amelynek fő okozója a vágy. És mivel Mahámoggallána nem lehet ott mindig, minden kételkedő és bizonytalan tanítvány mellett, ezért Buddha javasolta, hogy a kolostorok kapuinál legyen egy öt részre felosztott kerék rajzolva, és ez az öt rész szimbolizálja az öt különböző birodalmat. Ezzel együtt a birodalmak keréken elfoglalt helyét is meghatározta Buddha. Ugyanígy megnevezte a legbelső körben helyet foglaló három állati jelképet: disznót, kígyót, galambot (a modern ábrázolásokban galamb helyett kakas szerepel). Elmondta, hogy átlagos lényeket is mutassanak be, akik a vízkerék forgásához hasonlóan alámerülnek alacsonyabb születésekbe, majd kiemelkednek újra. A szélére, a külső körbe pedig a függő keletkezés 12 láncszeme kerüljön. A kerék maga pedig egyértelműen mutassa be azt, hogy semmi sem állandó, mindig minden változik. Buddha rendelkezett arról is, hogy minden kolostorban ki kell nevezni olyan hozzáértő szerzetest, aki hozzáértő módon el tudja magyarázni a kerék jelentését a kolostorok látogatóinak.

Az új típusú bhavacsakra újabb elemeket mutat be. Jé Congkapa, a nagy reformer, 1357-ben született. Ő alapította meg a Gelugpa iskolát, aminek a feje Őszentsége, a Dalai láma. Je Congkapa adott felhatalmazást a kerék hatos felosztására az öt helyett, és Buddha alakja helyett Avalókitésvara bódhiszattva megjelenítésére mindegyik öt nem-emberi birodalomban.  Az új felosztás szerinti hatodik rész lett a félistenek (aszurák) birodalma.Ez a két sajátság látható az új típusú keréken.

A szamszára borzalmának, és a mindig velünk lévő erőszaknak példája Tibet kínai megszállása. A bhavacsakra ábrázolásának hagyományát mind a mai napig a tibeti művészek tartják életben, és menekültként, Indiában, a nehézségek ellenére még mindig tovább folytatják. De a Dharma bemutatásának egykori módja szélesebb ismertséget és nagyobb megbecsülést érdemelne. Szerencsére buddhista szent helyeken gyakran ábrázolják a bhavacsakrát, hogy emlékeztesse a hívőket a születés és halál örökkön örökké forgó kerekére.



* A link angol nyelvű

Forrás: A születés és halál kereke (angol nyelven)

Nincsenek megjegyzések: