2010. február 27., szombat

Világiak lehetséges céljai nyugaton

Mély meggyőződéssel hiszem, hogy igazi buddhista áttörés egy társadalomban csak erős szerzetesi réteg megléte esetén lehetséges. Alapozom ezt arra, hogy bármely kultúra, vagy akár szakma is csak magas képzett és elkötelezett „pofik” meglétekor virágozhat. Ezen „élcsapat” viszont csak széles „laikus” rétegből tud kinőni. Márpedig ma Magyarországon elvétve akad pár szerzetes, és működő kolostort még nehezebb találni. (Kommentekben várom az infókat a szerzetesekről kolostorokról.)
Látszatra róka fogta csuka esetével állunk szemben. Nincsenek szerzetesek, akik irányt és példát adhatnának a laikusoknak, támogathatnák az erőfeszítéseiket. És az erős közösségekké össze nem álló laikusok nem tudnak „kitermelni” egy elhivatott szerzetesi réteget.
Szerintem mégsem olyan feloldhatatlan a helyzet. A világiaknak kell azt a kulturális, társadalmi alapot megteremteni, mely kiteljesedhet a későbbiekben. Ez így persze csak ködös vágy csupán. Le kell fordítani a hétköznapokra. Magyarán láthatóvá kell tenni a buddhizmust az interneten, az utcán, az oktatásban, mindenütt, hogy ne egy egzotikus és marginális kisebbség látszatát keltse, hanem épüljön be a többségi társadalom kognitív sémáiba.
Mit lehet tenni?
Három főirányt látok (persze van több is)
Internet:
Minél több hiteles információt kell megosztani a lehető legtöbb helyen. Ezért kiemelten fontos hogy:

  • A magyar Wikipédia buddhizmussal kapcsolatos cikkeit javítsuk, bővítsük. Akár annak árán is, hogy egymással vitatkozó bejegyzések kerüljenek fel. Nem az a cél, hogy kevés tökéletes bejegyzés legyen, hanem az, hogy több száz többé-kevésbé vállalható. Mert az egyszeri keresőt kell megcélozni, aki lehet hogy még nem képes elsőre „jó kérdést” feltenni, de ha azt látja, hogy van hova kutakodni, mert rengeteg anyag van fent, akkor talán beleássa magát.
  • Minél több a buddhizmussal kapcsolatos blogot kell létrehozni. Nem lehet célunk a monopóliumok erőltetése. Ezért a Buddhapestnek is inkább indikátornak és koordinátornak kell lennie, mint végső forrásnak.
  • Támogatni kell az internetes közösségek valós világbeli találkozóit, akár „konferenciák” szervezésével (Melyben néhány vezető blogger egy asztal körül boncolgat pár témát, vagy válaszol kédésekre.), akár szimpla sörözésekkel.

Buddhista közösségek:
Fontos, hogy a most szétaprózott közösségek között meginduljon a párbeszéd, hogy minden hazai buddhista lássa, több köt össze mint ami szétválaszt. Ezért párbeszédet kell kezdeményezni a különböző irányzatok között. Fel kell keresni a másik csoportot, részt kell venni az eseményein, demonstrálni kell, hogy a hazai buddhizmus egységes tud lenni.

Nyitás a külvilág felé:
Ma egy-egy közösség rendezvényén jó, ha pár százan vesznek részt, és azok is az adott irányzat elkötelezettjei. A külvilág nem is tud arról, ha épp Tibeti újév van, vagy vészakh, vagy csak a csoport alakulásának 10. évfordulója. Ezért szerintem nyitni kell a többség felé. Az eseményeket, amikor csak lehetséges jól megközelíthető, nyilvános helyeken kell tartani. Parkokban, tereken, hogy a járókelők is értesüljenek róla, itt valami történik.
Ezért „fesztiválokat” kell rendezni. Persze nem berúgós, hányós ötnaposat, de egy délutánra el lehet foglalni a Városligetet, vagy a helyi főutcát.

Szóval nincs semmi elveszve, csak mozdulni kell már.

15 megjegyzés:

Roni írta...

És mindenki hozzon magával még1 embert! :)

Yoscha írta...

A katolikusok kettőt érnek. :)

Roni írta...

Szerintem ne legyünk részrehajlók. :)

Astus írta...

Erről egy (buddhista) mondás jutott eszembe, "építs kolostort és megjelennek a szerzetesek".

Az internetes terjesztés rendben, jó felület. Azonban a közösségek összehozása - amennyire hallomásból tudom - nem könnyű feladat. Példának tudom mondani A Tan Kapuja Buddhista Egyházat, aminek elméletben egész sok csoport tagja, de különösebb együttműködés nincs. Ennek egyrészt vannak személyes okai, másrészt késztetés sincs igazán rá, hogy összedolgozzanak.

A közösségek rendezvényein való részvétel nem tudom, egyáltalán mennyire közérdekű. Arra gondolok itt, hogy ha Olé láma ide jön phowát átadni, vagy a Szakjapa fia beavatásokat ad egyes istenségek gyakorlatához, nem hiszem, hogy ezreket mozgatna meg, de még százakat se igazán. Mert eleve azt sem értik, hogy ez most mire jó.

Szerintem az már önmagában sokatmondó, hogy Mo. az egyetlen igazán ismert buddhista az a Dalai Láma. Még Olé Nydhal neve se mond sokaknak semmit, nemhogy Thich Nhat Hanh, vagy Szögjal rinpócse - akiknek legalább könyveik jelentek meg magyar fordításban.

A nyilvánosság kapcsán eszembe jutott egy eset, mikor egy barátomra vártam a Deák aluljáróban, s ott volt kiplakátolva, hogy XY tibeti jógi jön, s tart tanításokat, meg tanít gyógyítást. Aztán nem tudom, hányan mentek el rá végül, de ilyet is látni. Vagy például még évekkel ezelőtt a Duna Pláza előtt a korláton nagybetűkkel kint volt a buddhizmusma.hu cím.

Egyáltalán azt tudjuk valahonnan, hogy ezt a blogot hányan látogatják?

Ja, még amit kértél infó magyar kolostorokról és szerzetesekről. Én ezekről tudok:
- Kvan Um Zen közösségnek van egy félig kész kolostora, illetve három magyar szerzetese
- a Dhammapada Alapítvány telket és épületet szerzett Bajnánál, szerzetesek egyelőre nincsenek
- két kínai templom (Rákospalota, Cinkota) egy-egy kínai otthontalannal, ill. van egy magyar novícius is
- a Mokusó közösségnek van egy temploma, de ugye szerzetesekről japán buddhizmus esetében nem beszélhetünk

Astus írta...

Még egy megjegyzés, hogy az eladható, az népszerű, ami karakteres, egyszerű. Ez igaz a politikában és vallásban egyaránt.

Ezért a buddhizmus fő árucikke nyugaton a meditáció. Így lehetséges, hogy a zen és a vipasszaná csoportok népszerűek. A tibeti buddhizmus a népszerűségét meg ugye annak köszönheti, hogy szétszéledtek a tanítók a világban. Tekintettel arra, hogy tudtommal nincs tarsolyunkban egyetlen rinpócse sem, ezért marad a meditáció.

Csakhogy a meditáció önmagában kevés. Továbbá interneten meditációt terjeszteni nem egyszerű, mert nincs semmilyen helyünk, ahova gyűljenek az emberek. Ezért a felvetésem az, hogy célozzuk meg a Dharma tanítói hiányszakmát, amihez érdemes lenne összebeszélni egy tananyagot. Értve ezalatt azt, hogy öltsön jellegzetességet a buddhizmus, s ne legyen túl eklektikus. Vagyis a kérdésem: mi az az 1 fő, illetve 3-4 mellékes szlogen, amivel megismerhetővé válik a buddhizmus?

Saját javaslataim:
- tudat teremtette valóság
- függő viszonyrendszer
- a valódi természetünk megismerése
- mindennapi elégedetlenség

Milaba írta...

1. A magyar ember csalódott a vallásokban, ideológiákban, pártokban. És ez nem választási propaganda, hanem valóság. Csalódott a világban, nincs munkája, nincs pénze. Ehhez képest azonban a "népi vallásosság" eddig valahogy így működött: "ha jól megy minden, akkor jólesik a vasárnapi séta a templomba és utána a megnyugvás".(Tisztelet a kivételnek.)
2. Minden vallás a saját tudat felszabadítását célozza amihez képest pont ellentétes útnak tűnik a "vallás" erőltetése a szabadsággal szemben.
3. Az előző kettő pontban foglaltak mindig is így voltak. Mindennek ellenére mindig létrejön "jól fizető" vallásosság, ahol már nem csak a vallási cél a lényeg, hanem a bevétel és az ehhez elengedhetetlen: az emberek tudatát célzó terjeszkedési folyamat fenntartása és fokozása.

Rendkívül egyszerű a helyzet. Ugyanezt kell megtenni csak jó céltól vezérelve. Honlapok százaira lehet feltenni egy közös oldalra mutató linket. Aztán eltelik pár év és lehet előadásokat majd elvonulásokat, aztán kolostor építést szervezni.

Astus írta...

Nem tudom, mennyire játszik szerepet egy olyan kategória, hogy "magyar ember". A buddhizmus elit vallás, nem népvallás. S ezt el is mondják, hogy milyen nehéz embernek születni és a Dharmával találkozni (lásd pl.: AN 8.29 / 八難經 és http://kagyu-asia.com/t_four_thoughts.html).

Tehát az elég valószínűtlen cél, hogy szó szerint mindenkihez tudjon szólni. A népi vallásosság szintjére a buddhizmus csak azután csordogál le, hogy már van egy stabil bázisa a felsőbb társadalmi rétegekben. Ez a buddhista történelemből elég jól látszik.

Milaba írta...

1. A magyar viszonyok nagyon meghatározóak a magyar szanghák, ill. a magyar - tervezés alatti / kialakulóban lévő - kolostori élet szemszögéből.
2. Nem volt elit vallás - szerintem. Hogy is volt az eredet? Volt egy elit réteg, aki a Buddha korában az elitségét arra is használta, hogy tanult, értelmes, a világ és önmaga mozgatóerőinek működését kutató emberré formálta magát. Sok világi bölcs kora volt ez. Igaz, hogy ezzel egyidejűleg az elitet is ők képezték, de amikor csatlakoznak a Buddha mellé, akkor épp erről az elitségükről mondanak le, mi több, tudatosan!!!

Tehát: nem az elit mond le az elitségéről, hanem az értelmes ember.

A Buddhizmus a tudatosodás felé vezetett értelem vallása - nekem.

A legjobb szlogen foglalt: a világ annyi, amennyit beletöltesz.


Kihasználom a lehetőséget és rákérdezek: belinkelhetem a Ti oldalaitokat és a Buddha Ujját a pillangoszarnyfestekpor.hu-ra? Kérek mindhármótoktól választ.

Astus írta...

Milaba:

Az első pontban természetesen igazad van. Számítanak a magyar viszonyok, a kulturális tényezők. Amire utalni kívántam, hogy szerintem nem lehet általánosítani a csalódottságot a vallásban. Éppenséggel a kereszténység a mai napig ezen ország legelterjedtebb vallása, s a hívek száma igen nagy. De vannak más vallások is, amiknek szintúgy megvannak a maguk követői.

Az eredete a korai szerzetesi közösség, akiket tiszteltek uralkodók és földművesek egyaránt. S a szerzetesi közösségen belül is voltak kiemelkedőek, akik a meghatározó tanítók voltak. Ez már a Buddha idejében is így volt.
Az elit itt ebben az esetben egy szűk rétegét jelenti a társadalomnak, ami elsősorban vallásilag (és számos helyen politikailag és gazdaságilag is) nagy hatalommal bír. Kevés ember lesz szerzetes, még kevesebb vezető szerzetes. A legkiemelkedőbbeknek pedig régebben távol-keleten az "országos/állami/birodalmi/nemzeti tanító" (國師) címet adta a császár. Dél-ázsiában pedig tudtommal mindegyik buddhista országban van egy pátriárka, aki országos szinten vezetője a közösségnek.

Mégis, az elitség lényege abban áll, hogy a buddhizmus elsajátítása sok-sok éves képzést igényel. Elég csak arra utalni, ahogyan a Buddha meghatározta, hogy 10 év szerzetesség után avathat valaki szerzetest (vagyis válhat szerzetesek tanítójává).

Hasonlítható ez a tudományos társadalomhoz. Vannak, akiknek van mondjuk egy kémikusi diplomájuk. Ilyenből egész sok van. Vannak, akik doktorit is szereztek belőle, ez már kevesebb. Vannak, akik ezután elismert kutatók lesznek, saját tanszékük van, stb. S vannak, akik Nobel-díjat kapnak.
Ezeket a szinteket hasonlítsd össze azokkal, akik általános iskola felső tagozatában tanultak egy kis kémiát, vagy gimnáziumban tanultak több éven át kémiát, esetleg kémia fakultációra jártak és abból érettségiztek, vagy akár versenyeket is nyertek. És hiába érettségizett valaki kémiából (párhuzam: hívő világi, aki jár buddhista előadásokra, meg elolvas pár könyvet), attól még értelmezni sem egészen képes azt, hogy épp miről számol be egy cikkben egy kutató (párhuzam: képzett szerzetes-tanító).
Így értettem az elitséget.

Részemről az én buddhizmussal foglalkozó oldalaimat linkelgetheted mindenfele.:)

Roni írta...

Milaba: Linkeld, persze!

Yoscha írta...

Kishitűség van itten kérem.
Igaz, hogy a buddhizmus alapvetően nem népi vallás. Viszont néha rohamos sebességgel is képes volt terjedni. Leginkább olyankor, ha az uralkodó elithez vagy az elit ellenzékéhez tudott szólni.
Tehát bárhogy is nézzük egy meglévő elitet állított maga mellé, és nem a semmiből teremtett újat.
Szerintem nálunk sincs másként. A probléma, hogy az elmúlt 20 évben komolyan vehető próbálkozások sem voltak arra, hogy a buddhizmus kitörjön a saját maga által emelt karanténból.

Astus írta...

Valóban, nem láttunk igazi próbálkozást, hogy megszólítsa akár az üzletembereket, akár az értelmiséget. Bár itt említeném a "buddhizmus és közgazdaság" témakört, aminek Zsolnai László (Corvinus Egyetem) az egyik képviselője.

plumbeus írta...

A tibeti újév és ilyesmi helyett ami nagyon fontos persze azt is lehetne hogy párhuzamokat keresnek a szakértők a nyugati kultúrával mivel hogy vannak, és annak a romjain próbálkoznának, meg a tudományos világképpel pászítható részeivel meg ilyesmi,(köz)érthetően, ami az olvasható szakértőknek nem erőssége.
Közérthető lenne pl. az etika és az a biz. értelemben nem túl bonyolult része, hogy nem elégedetlenkedni nem szenvedés és ilyesmi. Ehhez kellenének persze olyan tanítók akik nemcsak katedrálisan értik hanem élik.
Nyugaton is volt hagyománya pl az önvizsgálatnak, az önzetlenségnek és ilyesminek. Szóval a hasonlóságra is lehetne hangsúlyt fektetni ahogy Őszentsége a Dalai Láma mondja a nem emlékszem melyik könyvében. Ehhez képest a buddhizmus úgy néz ki hogy ha vki nem tud 14 szót az elmére akkor esélytelen.

Roni írta...

Plumbi: Van több olyan közösség is Magyarországon, ahol nem kell 14 szót tudni az elmére. Vannak olyanok, ahol a meditáció van a középpontban, van, ahol a leborulások, van, ahol a mantrák, van, ahol mások segítése és a vega táplálkozás... Elég széles a paletta. Lásd ITT.

Roni írta...

Ja, az erények + a kedvesség elég nehezen marketingelhető dolgok kegyetlen, rohanó világunkban. :)