Tibet Kína II.

Tibet, Kína, Tibet, Kína, Tibet, Kína, Tibet, Kína.
Én, Te, Én, Te, Én, Te, Én, Te, Hén, TeHén Te.
Te Tehén, Te!
Hatalmas Tisztes Tehénnek szólíts, megillet a cím!
Mert megrágtad a füvem, azért mondjam így?

Mert így illendő, légy udvarias!
És mert én vagyok a virág, Te meg a gaz.
Nyugodj meg, meglásd egyek leszünk,
és ha jól viselkedsz, majd közös rizst eszünk.

De ha én nem szeretem, ami rizses?
Ha elgondolnom is szörnyű, mi lesz?
Ki tudja majd, hol volt az ország,
hol finom fű termett, s jak kószált?

Nézd ezt! Milyen szép és magas!
Tudod, ha felnézel rám, állva maradsz...
Gondolj inkább erre, vagy arra!
És ne arra a pár nyamvadt jakra.

Jak, vagy Tehén? Jak, vagy Tehén... Jak vagy Tehén? Jak vagy Tehén...
Olvassa, ki tudja, hogy az egészet egy galacsinhajtó túrta.