Kínai mahájána szútrák

A mahájána buddhista szútrák nagy része jobbára az i. e. 1. és i. sz. 5. század között keletkezett, de van olyan is, ami csak egészen későn, az i. sz. 7. században. Bár a legtöbbjüket szanszkrit nyelven írták, nagyon sok esetben ezek az eredeti iratok elvesztek. Így a legrégebbi, ma ismert változatok csak kínai fordításban maradtak fenn.

A buddhizmusban a szútra kifejezést Buddha vagy valamelyik tanítványának tanbeszédére használják. (a buddhista szent iratokról ITT írtam egy rövid összefoglalót) A mahájána szútrákat sok esetben magától a történelmi Buddhától eredeztetik, és rendszerint úgy fogalmazták meg, mintha az ő egyik tanbeszédének feljegyzése volna. Azonban ezek a szútrák nem elég régiek ahhoz, hogy ténylegesen is a történelmi Buddhától származzanak. A legtöbbjük szerzője és eredete ismeretlen.

A legtöbb vallás iratait azért tekintik hitelesnek, mert úgy tartják, hogy azok az Isten vagy az ő szent prófétájának szavai, de mint tudjuk, a buddhizmusban ez nem így van. Bár azok a szútrák a legfontosabbak, amelyek minden bizonnyal a történelmi Buddha feljegyzett tanbeszédei, egy szútra igazi értékét a benne található bölcsesség adja, nem pedig az, hogy ki mondta vagy írta.

A főbb mahájána szútrákról ITT olvasható bejegyzés. Itt most a kínai mahájána szútrákról írok.

Azokat az iratokat tekintik kínai mahájána szútráknak, amelyek leginkább a kínai és kelet-ázsiai iskolákhoz kapcsolódnak. Ilyenek például a csan, a Tiszta Föld és a tien-taj. Ezek a szútrák a kínai kánonba tartoznak.

A kínai kánon egyike a buddhista szent iratok három nagy csoportjának. A másik kettő a tibeti és a páli kánon. Az előbbi, amiről ITT írtam részletesebben, szintén mahájána szövegeket tartalmaz, míg a páli kánonba, amiről ITT lehet bővebben olvasni, théraváda/hínajána iratok tartoznak.

A következő felsorolás, természetesen, nem a teljes lista a kínai kánon szútráiról, de ezek a legismertebbek.

Pradzsnyápáramitá-szútrák

A pradzsnyápáramitá szó jelentése “bölcsesség tökéletesítése”, néha ezeket “bölcsesség szútráknak” is hívják. Körülbelül negyven szútra tartozik ide, mint például a Szív-szútra és Gyémánt-szútra, amelyeket Nágárdzsunához és az általa alapított madhjamaka vallási-filozófiai iskolához kötnek, annak ellenére, hogy úgy vélik, nem ő írta őket.

Ebbe a csoportba tartoznak a legrégebbi mahájána szútrák is. Elképzelhető, hogy némelyik i. e. 1. században keletkezett. Ezek elsődlegesen a súnjata – üresség -fogalmával foglalkoznak.

Szaddharmapundarika-szútra

Lótusz-szútrának is nevezik ez a szép és közkedvelt szútrát, amit valószínűleg i. sz. 1. vagy 2. században írtak. Fő mondanivalója, hogy bármely lény buddhává válhat.

Tiszta Föld- szútrák

Három szútra köthető a Tiszta Föld buddhizmushoz: az Amitábha-szútra, az Amitájusz-dhjána- vagy Végtelen Élet-szútra és az Aparimitajur-szútra. Az Amitábha és Aparimitajur-szútrákat rövidebb és hosszabb Szukhávatí-szútráknak is nevezik. Úgy vélik, hogy ezeket i. sz. 1. vagy 2. században írták.

A Vimalakírti-szútrát, bár az egész mahájána buddhizmusban tisztelik, sok esetben szintén a Tiszta Föld-szútrákhoz szokták sorolni.

Tathágatagarbha-szútrák

Az ebbe a csoportba tartozó szútrák közül talán a legismertebb a Mahájána Maháparinirvána-szútra vagy röviden csak Nirvána-szútra. A legtöbb Tathágatagarbha- szútráról úgy vélik, hogy i. sz. 3. században keletkezett.

A “tathágatagarbha” szó körülbelüli jelentése “Buddha méhe”, és e szútra csoport legfőbb témája az a buddha-természet, amely csírájában minden lényben megtalálható, mivel ez minden lény legbelső lényege.

Harmadik forgatás-szútrák

A harmadik forgatás-szútrák a jógacsára vallási-filozófiai iskolához kapcsolhatók. Talán a legismertebb tagja a feltehetőleg 4. században összeállított Lankávatára-szútra, amit azonban némelykor a Tathágatagarbha-szútrákhoz kötnek.

Avatamszaka-szútra

Virágfüzér/Virágdísz-szútrának is nevezik. Az Avatamszaka-szútra egy terjedelmesebb szöveggyűjtemény, amit minden bizonnyal hosszabb időszakon keresztül írtak az i. sz. 1. századtól kezdődően és a 4. századdal bezáróan. Az Avatamszaka minden jelenség egymás közötti létezésének részletes leírásáról ismeretes.

Ratnakúta-szútra

Ratnakúta-vagy Ékszerrakás-szútra 49 változó hosszúságú és témájú mahájána szöveg gyűjteménye. Feltehetőleg régebbi a Pradzsnyaparamitá-szútráknál.

Egyéb említésre méltó szútrák

A Súrangama Szamádhi-szútra, amit Hősies előrehaladás vagy Hősies kapu szútrának is neveznek, egy korai mahájána szútra, ami a meditációt végzők természetfeletti erejét, transzcendentális természetét írja le a gyakorlás egy bizonyos szintjének elérése után.

Egy másik, jóval később keletkezett Súrangama-szútra nagy hatással volt a csan (zen) buddhizmusra. Számos témát ölel fel, köztük a szamádhi erejéről és az erkölcsi fogadalmak fontosságáról ír.

A Mahájána Brahmadzsála-szútrát, amit nem szabad összekeverni a hasonló nevű páli nyelvű (théraváda/hínajána) szútrával, feltehetőleg i. sz. 5. században írhatták. Különösen fontos, mert benne  található a mahájána ideálnak, a bódhiszattvának fogadalma.

A Mahászamnipáta vagy Nagy Gyülekezet-szútra szintén különböző szövegek gyűjteménye. Köztük az egyik kiemelkedőnek számító irat felsorolja Buddha tanításainak jövőbeli hanyatlásának lépcsőfokait. Valamikor i. sz. 5. század előtt írták.

A különféle ezoterikus iskoláknak is, mint például a csen-jen vagy singon megvannak a maga szútrái. Emellett léteznek olyan szútrák, amelyeket bizonyos bódhiszattváknak – Mandzsúsrí vagy Bhaisajyaguru – szenteltek. (Mandzsúsríról ITT írtam bejegyzést, Bhaisajyagururól ITT)

Még egyszer kihangsúlyozom, hogy ez nem teljes felsorolás. Ugyanakkor jó, ha tudjuk azt, hogy a mahájána iskolák legtöbbje e szútrák csak egy részére fókuszál.

Forrás: Kínai mahájána szútrák (angol nyelven)