Ahogy Astus a Lelketlen Békán igen jól összefoglalja, a buddhizmus nehezen érthető meg az okság nélkül. Mégis felmerült bennem egy kétség. Ugyanis Buddha számtalanszor alapként fogadja el, mondja ki az anatman "nem lélek" tanítását. Ezek szerint nincs semmi állandó, maradandó az emberben - aminként másban sem. Viszont ha nincs semmi maradandó, akkor mi viszi tovább a jó vagy rossz karmát? Min teljesül be? Ha minden mulandó, akkor ki örökli az ÉN pillanatnyi rossz döntéseit, cselekedeteit? Ha jómagam csak formák, észlelések, érzetek, késztetések, tudomások pillanatnyi összeállása vagyok, melyek önnmagukban sem létezők - csak a helyzet által adottak, akkor ki az aki valamikor majd elszenvedi az általam most elkövetet tetteket?
Lehet-e a karmát személyesnek venni egy olyan filozófiában ahol a személy csak egy üres fogalom valós tartam nélkül?
Kié a karmám, ha én nincs is?
Nehéz kérdés...
Szerintem a karma törvénye igaz, de nem személyre szabott. Minden tettnek következménye van, a gyümölcse beérik, legyen jó vagy rossz.
Ugyanakkor a semmi a mindenséggel ér össze, mert nem különül el tőle, hisz a valami már nem semmi és nem minden. Az én tettem gyümőlcse mindenkié. Lehetne az enyém is, ha más lennék mint más, de nem vagyok senki (sem). Így a tetteim gyümölcse csak a "Nagy Közös Kalapba" (samsara) hullik be amiből meritünk folyamatosan mindahányan.
Mégsem oktalan tenni a jó tetteket, és kerülni a gonoszat, mert ezáltal Mindenkinek jobb helyzete adódik, még nekem is, bár nem vagyok más mint csomó a bokkolikrém levesben. (Kösz Taki...)
2009. március 14., szombat
Kié a karma?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
22 megjegyzés:
Szia! Válaszoltam: http://dharma.blog.hu/2009/03/14/tovabbi_szemlelodesek_a_karmarol
Hát, én azt gondolnám, h ha nincs "én", akkor "nagy közös kalap" sincs. De közben meg azt vélem látni, h mégis így működik a dolog, h a tetteim a velem kapcsolatban lévő közösségben "élnek tovább" (és ehhez nem kell feltétlenül még meghalnom :)).
Belinkelek inkább 2 ide vonatkozó szuttát:
MN 135. Cūḷakammavibhaṅga Sutta
MN 136. Mahā- kammavibhaṅga Sutta
Üdv!
R.
Végre valami mozgás. :)
:) Akkor még egy angol link a ThinkBuddha.org blogra (ami nem mindig működik): Rebirth: No, Rebecoming: Yes (Bocs, az előbb elírtam.)
Most meg a linkelés nem jó. Próbálkozom még. :)
Rebirth: No, Rebecoming: Yes
Úgy vélem, hogy az "okozatiság", az "időbeliség", a "kölcsönhatás", a "folytonosság", a "tér" és az ehhez hasonlók, messze meghaladható, relatív fogalmak.
Ahogyan azt a későbbiekben meg is haladta a buddhizmus (Madhyamaka, Yogacara), anélkül, hogy "lenullázta" volna a Buddha Dharma alaptanait. Ahogy Heisenberg sem "nullázta le" Newtont, "csak" meghaladta. A függő keletkezés az illúzió kibomlását írja le, de ha az illúzió, akkor ellentmondásos, és végtelenül meghaladható is. Csak anyira van sors, amennyire van illúzió is: így nem reinkarnáció van, hanem regeneráció. Ahogyan jelenleg én látom, legalábbis.
Na ez pont úgy fest, mint az Öreg korában. Mindenki rájött arra, hogy minden idézhető, minden meghaladható...
A Mad....kár című mesefilmeben is van egy ilyen mókás jelenet. Mégpedig: arról beszélnek sokan, sokáig, miként fogják a pártjukra állítani, saját hasznukra fordítani a felbukkant "megmentőt". De ez csak akkor lesz lehetséges, ha a "megmentő" már elalszik. És ekkor egy kiálltás:
DE MIKOR ALSZANAK MÁR EL!!!???
Persze erre mindenki felébredt...
Szatori, nézd meg Nágárdzsuna bevezető versét a Múlamadhjamakárikához, vagy a Szamdhinirmócsana szútra tanítását a triszvabháváról. Mindkettő bemutatja, hogy sem a madhjamaka, sem a csittamátra szempontjából nem hogy nem múlják felül a függő keletkezés tanítását, hanem azt hangsúlyozzák, mint a Buddha központi tantétele, a valóság természete.
Némi magyarázat.
A Buddha a függő keletkezéstől szabadult meg.
Ha viszont a függő keletkezés a "valóság természete", hogyan létezhet tőle Megszabadulás?
Úgy létezhet, hogy a végső valóság üressége magában foglalja a dolgok ürességét is: a függő keletkezés azért egylényegű a Nirvánával, mert az utóbbihoz képest minden illúzió: a függő keletkezés azért a valóság természete, mert nem valóságosan létezik az Ürességhez képest, mivel maga is üres.
Ha már Nagarjuna.
Szerintem lesz ebből vita...
A hínajána változatban valóban a függő keletkezéstől szabadul meg a Buddha, mert ott a függő keletkezést kell elvágni. A mahájánában azonban már nem így áll a helyzet, s máshogyan értelmezik a függő keletkezés fogalmát. A hínajána esetben a Buddha eltűnik a parinirvánában. A mahájána tanítás szerint a Buddha halhatatlan. Ahogyan Csandrakírti írja:
"Ó, Győzedelmes, ameddig minden világi lény nem jutott a legfőbb békéhez, és ameddig a tér meg nem szűnik, te, aki a bölcsesség anyjától születtél és együttérzés táplált, cselekedni fogsz. Hogyan is lehetne magányos békéd?
Az anya aggodalma gyermeke iránt, aki szenved a méreg elfogyasztása miatt, nem hasonlítható kegyelmedhez a családod, a világi lények iránt, akik a zavarodottság hibájának következtében mérgezett ételt esznek. Ezért, ó Védelmező, sosem távozol el a legfőbb békébe."
(Madhjamakávatára XI.49-50)
sziasztok, tudnátok segíteni?
Érdekelne, hogy Ajahn Brahm - Opening The Door Of Your Heart című könyve megvásárolható e magyarországon? Vagy, hogy le lesz e fordítva magyarra a közeljövőben?
Köszönöm szépen
Yoscha, lehet ez örökifjú kérdés marad.
http://pillangoszarnyfestekpor.buddhapest.hu/2008/05/kinek-kinek-de-mgis-kinek.html
http://pillangoszarnyfestekpor.buddhapest.hu/2008/05/buddha-befttje.html
sed|thh,
Mindkét kérdésedre az igen valószínű válasz az, hogy nem. A legegyszerűbb, ha megrendeled magadnak.
ok köszi
van ötleted honnan rendelhetem meg úgy, hogy ne kerüljön tízszer annyiba a posta/átváltás/stb miatt?
Ez az amerikai kiadása ugyanennek a könyvnek a google bookon.
Én amazon-ról rendeltem, az árra már nem emlékszem. De játszhatjuk azt, h megkeresem az én példányomat, és kölcsön adom Neked, sed|thh.
Üdv!
R.
köszönöm szépen, már megrendeltettem ismerőssel ebayről angliából
Lelketlen béka és Roni nekem azt tanította, hogy az éntelenség az annyi hogy örök és változatlan énszubsztancia nincs,de a változó személyiséget a buddhizmus nem tagadja. A mi örökli az okot az akkor valami olyasmi hogy ha tegnap azt csináltam akkor ma ez és lesz csak közben folyamatosan változtam magam is, meg minden változott is nem?
Szerintem van én (na ezért biztosan minden buddhista elküld majd a p-ba), csak nem abban az értelemben, ahogyan azt mi felfogjuk a hétköznapi, ostoba bálaprithagjana elménkkel. A karma pedig nem más, mint egy eszköz arra, hogy a társadalomban élő egyedeket megregulázzák; enélkül mindenki szabadon randalírozna, ölne, lopna, erőszakolna.
Gábor: Milyen értelemben van akkor "én"? A karmás elképzeléseddeel kb. egyetértek.
A legegyszerűbb úgy elgondolni, hogy az vagyok, amivé csináltam magam, és az leszek, amivé csinálom magam.
Megjegyzés küldése