2018. május 18., péntek

Buddhista zarándoklatok (szent) helyei

1. Lumbiní

A Maháparinibbána szutta leírása szerint Buddha maga nevezte meg azt a négy helyet, ahová halála után a szangha tagjainak ajánlatos lesz elzarándokolni. Az első a születésének helye, a második a megvilágosodásáé, a harmadik az első tanítóbeszédé és a negyedik pedig az a hely, ahol meghalt. Mind a négy esemény a természetben, a fák alatt-között történt. (ezen a négyen kívül még létezik négy másik szent hely, de azok inkább csodás események helyszínei)

Az első szent hely, Lumbiní, ahol Sziddhattha Gótama/Sziddhártha Gautama született, a jelenlegi Nepálban található, a Himalája lábánál. A történelmi Buddha idejében Lumbiní gyönyörű zöld és árnyas szálafák kertje volt. Ez a kert és békés környezete a Szakja/Sákja és a Kolja törzs területei között terült el. Szuddhódana, a jövendőbeli Buddha apja a Szakja/Sákja törzs (egyik) vezetője volt. Édesanyja, Májádévi terhességének utolsó napjaiban a szülei házába indult Dévadahába, és megállt pihenni Lumbiníben.
Ahogy a kert szépségében gyönyörködött, rátörtek a szülési fájdalmak, és egy szálafa lehajló ágába kapaszkodva megszülte fiát, Sziddhattha Gótamát. (a történelmi Buddha születésének időpontját nehéz pontosan meghatározni. A hagyomány szerint i.e. 624-ben vagy i.e. 566-ban született, de a történészek úgy vélik, hogy ettől később, inkább i.e. 485 körül)

Amikor i.e. 250 körül Asóka király meglátogatta Lumbinít, virágzó falut talált ott. Asóka oszlopot állíttatott, amire egy több sorból álló feliratot vésetett, amely lefordítva a következő: “Pijadaszi király [Asóka], az istenek kegyeltje, megkoronázásának 20. évében, saját maga királyi látogatás tett. Kinyilvánította, hogy Buddha Sákjamuní itt született, és egy kőoszlopot emeltetett [annak jelölésére], hogy a Bhagaván itt született. Lumbiní falu adóját megszüntette és a jólét részesévé tette.”


Májádévi temploma
Innentől kezdve évszázadokon át távoli országokból, Kínából, Tibetből, Burmából is érkeztek ide zarándokok, hogy felkeressék Buddha születési helyét. Amikor körülbelül i.u. 1200-tól kezdve a buddhizmus Indiában hanyatlásnak indult, több buddhista emlékhellyel együtt Lumbinít is lerombolták és kifosztották. Ezután olyannyira feledésbe merült, hogy még a neve is megváltozott. Majd 1896-ban Dr. Alois Anton Führer, német régész-archeológus felfedezte az Asóka által állíttatott nagy oszlopot, miközben a Churia-hegység lába környékén vándorolt. A környező terület további felfedezései és ásatásai egy téglatemplomot és a templomban egy homokkő szobrot tártak fel, amelyik Buddha születését ábrázolja.

Tudósok szerint Májádévi templomát több korai templom vagy sztúpa alapjaira építették rá. Még az is meglehet, hogy arra sztúpára, amit maga Asóka emeltetett. A Májádévi templomtól délre egy híres szent víztároló található, amit Puskarní-medence néven ismernek. A hagyomány úgy tartja, hogy szülése előtt Májádévi ebben a medencében fürdött meg. A 20. században megindult ásatások során találtak egy követ, amelyről úgy vélik, hogy Buddha születésének pontos helyét jelöli meg. Emellett pedig egy domborművet is, amelyen a szülő Májádévit ábrázolják.

Azóta Lumbiníben számos gyönyörű síremlék épült különböző buddhista országok híveinek segítségével. Emellett kialakítottak egy hatalmas kolostori területet is, ahol nincsenek éttermek, hotelek vagy boltok. Ezt keleti és nyugati zónára osztották, a keletiben théraváda, a nyugatiban mahájána és vadzsrajána kolostorok állnak.
Lumbiní szent helyén Asóka oszlopán, Májádévi templomán és a Puskarní-medencén kívül mindössze egykori kolostorok romjai és egy szent bódhi-fa áll. Itt kora hajnaltól kora estig különböző országokból érkező zarándokok kántálnak és meditálnak.

A Lumbiníbe való látogatás nem csupán spirituális megvilágosodásra teremt lehetőséget, hanem elcsendesülésre és megnyugvásra is, amit egy ilyen békés és nyugodt helyen bárki elérhet.

Forrás: Lumbiní - Buddha születési helye (angol nyelven) 
            Lumbiní (angol nyelven) 

2018. május 9., szerda

Valódi Buddha-idézetek a hamis Buddha-idézetekről

Vannak, akik azt állítják, hogy Buddha túl “spirituális” volt ahhoz, hogy érdekelje az, ha hibásan, pontatlanul idézik szavait vagy tanításait. A buddhista tanbeszédekből azonban egyértelműen kitűnik, hogy nagyon is foglalkozott ezzel a kérdéssel.

Például az Abhasita szuttában (AN 2.23) ezt mondja:
“Szerzetesek, ez a kettő rágalmazza meg a Tathágatát [Buddhát]. Melyik kettő? Az, aki kifejti, hogy mit mondott vagy miről beszélt a Tathágata, pedig nem mondta azt vagy nem beszélt arról a Tathágata. És az, aki kifejti, hogy mit nem mondott vagy miről nem beszélt a Tathágata, pedig mondta azt vagy beszélt arról a Tathágata. Ez a kettő, aki megrágalmazza a Tathágatát. “

Emellett még több tanbeszédben (pl. MN 22-ben vagy az MN 38-ban) ismétlődik ez a megrovó mondat némely tanítvány félreértése, helytelen állítása hallatán: “Balgatag ember, honnét veszed, hogy én ilyen tanítást hirdetek?” 
Az MN 63 – Málunkjáputta című tanbeszédben pedig ez áll: “Ezért, Málunkjáputta, ha valamiről nem beszéltem, vegyétek tudomásul, hogy nem fejtettem ki; ha valamiről beszéltem, vegyétek tudomásul, hogy kifejtettem.”

Buddha tanítóbeszédeiben azt szorgalmazza, hogy gyakorlásunk részeként azonosítsuk be és utasítsuk el a hamis Buddha-idézeteket.
A Maháparinibbána szuttában (DN 16) a következőket tanácsolja, ha valaki a tanításával kapcsolatban állít valamit:
“Ne fogadjátok el vagy ne vessétek el annak a bhikkhunak az állítását. Helyette, figyelmesen jegyezzétek meg azokat a szavakat és kifejezéseket, és nézzétek meg, hogy benne vannak-e a tanítóbeszédekben vagy megtalálhatók-e a fegyelmi szabályzatban. Ha nincsenek benne a tanítóbeszédekben vagy nem találhatók a fegyelmi szabályzatban, akkor le kell vonni a következetést: ‘Természetesen ez nem a Buddha szavai. Nem helyesen jegyezte meg az a bhikkhu – vagy az a közösség vagy azok az idősek vagy az az idős bhikkhu.’ És ilyen módon el kell vetnetek.”

Buddha tisztában volt azzal, hogy a tanítása idővel felhígulhat, és akár még hamis Buddha-idézetek is keletkeznek. Az Áni szuttában (SN 20.7 - A fadarab) megjósolta, hogy a tanait végül úgy hallgatják majd, mint “költők verseit, amelyek szépen szólnak, ékes beszédűek, amelyek kívülállók munkái, tanítványok szavai” inkább, mintsem az ő saját tanításai. Ebben a szuttában ezt a felhígulási folyamatot egy olyan hatalmas dobhoz hasonlította, amelyik fokozatosan némul el, ahogyan az évek során mindig egy-egy faszegeccsel toldozgatják, egészen addig, amíg az eredeti fából készült dongás teste el nem tűnik, és csak egy halom fadarab, faszegecs marad. (az SN 20.7 szuttát Fenyvesi Róbert fordításában ITT lehet magyarul olvasni, a Buddha Ujja oldalon)

Ez talán eltúlzott aggodalomnak tűnik, de mit gondoljunk akkor, amikor a Facebook-on vagy különféle blogok-on terjedő “Buddha-idézetek” többsége hamis? Mivel szinte mindannyian jobbára - de néha majdnem teljes mértékben - a modern forrásokra támaszkodunk a Dharma megértésével kapcsolatban, elengedhetetlen, hogy ezek a források megbízhatóak és hitelesek legyenek. És ezután megfogadhatjuk Buddha (Tathágata) tanácsát (további idézet az SN 20.7 szuttából):
“Így kell gyakorolnotok: ‘Jól oda fogunk figyelni, amikor a tanítóbeszédeket recitálják, amelyek a Tathágata mélységes, mély jelentésű, páratlan, az ürességre vonatkozó szavai. Hegyezni fogjuk a fülünket, kitárjuk a szívünket a megismerésük felé. Úgy tekintünk rájuk, mint amit megéri megragadni és mesterévé válni’ – Hát, így kell gyakorolnotok.”