2017. március 26., vasárnap

Arahat/arhat

A korai buddhizmusban Buddha tanítványainak legfőbb célja az arahat/arahant (páli) vagy arhat (szanszkrit) - “érdemes” vagy “tökéletes” – állapot elérése volt. Ők azok, akik megvilágosodtak és elérték a nirvánát. (arról, hogy mi is ténylegesen a nirvána vagy nibbána, ITT írtam bejegyzést)
Az arahat a kínai buddhizmusban áluóhán vagy luóhán.
 
A legrégebben keletkezett szent iratokban némely esetben a történelmi Buddhát is nevezték arahatnak. Ekkor még mindkettőre – a Buddhára és arahatra is - úgy tekintettek, mint akik tökéletesen megvilágosodtak és megtisztultak minden szennyeződéstől, béklyótól. Az egyetlen különbség a kettő között az volt, hogy míg az arahat egy tanító segítségével érte el a megvilágosodást, addig a Buddha saját maga erejéből. Ő a mesterek mestere, a világ tanítója, aki kinyitja az ajtót mások számára is.
 
A történelmi Buddha halála után tanítványai különbözőképpen kezdték el értelmezni tanait. Ezzel együtt szükségszerűen az arahatról (de nem a Buddháról) is megoszlottak a vélemények. Voltak olyanok, akik azt állították, hogy egy arahat még rendelkezhet némi tökéletlenséggel és tisztátalansággal. Többek között az arahatok minősége fölötti egyet nem értés is oka volt az eredetileg egységes szangha szétválásának.
 
Az arahat a théraváda buddhizmusban
A történelmi Buddha halála utáni évszázadokban, amikor a buddhizmus már egyre jobban elterjedt, az az elképzelés alakult ki, hogy három ösvényen lehet eljutni a felébredéshez/megvilágosodáshoz: egy Buddha tanítványaként (szávaka); önálló Buddhaként (paccseka-buddha) – ő az, aki saját erejéből elérte a felébredést, de nem tanít másokat; és önmagától helyes módon felébredt Buddha (szamma-szambuddha).
 
Az arahat pedig, a legrégebbi szent iratoknak megfelelően továbbra is az a személy, aki egy Buddha tanítványaként mind a tíz béklyótól megszabadult és megvilágosodott/felébredt. (a megvilágosodás négy fokozatáról ITT írtam bejegyzést)
 
Az arhat a mahájána buddhizmusban
A mahájána buddhisták is használhatják az arhat szót bármely megvilágosodott lényre, vagy úgy ítélhetik, hogy az is lehet arhat, aki már nagyon régen az ösvényen jár, de még nem érte el a megvilágosodást. Van, amikor a srávaka szót is alkalmazzák  – ‘hallgató/tanítvány’ – az arhat szinonimájaként. Mindkét szó egy nagyon előrehaladott gyakorlót fejez ki.
 
Szólnak legendák hat, nyolc, tizenhat, tizennyolc vagy egyéb meghatározott számú arhatról, akiket elsősorban a kínai és tibeti buddhizmusban találhatunk. Úgy tartják, hogy maga Buddha válogatta ki őket a tanítványai közül, hogy maradjanak a világban, és védelmezzék a Tant addig, amíg a Maitréja buddha – az eljövendő kor Buddhája - meg nem érkezik. A buddhizmusban ezeket az arhatokat olyan tisztelet övezi, mint a kereszténységben a szenteket.
 
Arhatok és bódhiszattvák
Míg a théraváda hagyományban manapság is az arahat/aharant állapot elérése a legfőbb cél, addig a mahájána buddhizmusban a gyakorlás ideálja nem annyira az arhat vagy srávaka, hanem a bódhiszattva. (a bódhiszattva olyan a megvilágosodott lény, aki megesküszik arra, hogy minden élőlényt megszabadít a szenvedéstől. A bódhiszattvákról ITT írtam bejegyzést)

Forrás: Arhat vagy arahat (angol nyelven)
           A tíz tökéletesség (angol nyelven)

 

2017. március 16., csütörtök

A megvilágosodás négy fokozata

A théraváda buddhizmus úgy tanítja, hogy a megvilágosodásnak négy fokozata van. A páli kánon legrégebbi szuttáiban még nem egyértelműek a különböző fokozatok elnevezései, a későbbiekben viszont már igen. A legelső fokozat páli nyelven szótápanna vagy “folyamba lépett”; a második a szakadágámi vagy “egyszer visszatérő”; a harmadik az anágámi vagy “nem-visszatérő” és a negyedik az arahat vagy “érdemes”.

Mit jelent pontosan a négy fokozat?
Úgy tartják, hogy a négy fokozat közti különbséget elsősorban a béklyóktól való megszabadulás adja. A béklyók (szamjódzsana) olyan mentális akadályok, amelyek a megvilágosodás útjában állnak. Általában 10 béklyót szoktak felsorolni, de nem mindenhol ugyanazokat. A megvilágosodás felé vezető ösvény fokozatainak meghatározásainál a Szutta-pitaka – “Tanbeszédek kosara” – szerinti felsorolást veszik alapul.

Szótápanna vagy “folyamba lépett”
A legelső fokozat a szótápanna. Az, aki “belépett a folyamba”, az első három béklyót törte szét:
1. hit a szilárd, állandó és minden mástól függetlenül létező “én”-ben (szakkája-ditthi) – azaz személyiségre vonatkozó elképzelés
2. bizonytalanság, kétség Buddha tanításaival szemben (vicsikiccsá) azaz szkeptikus kétely az állandótlan – nem-kielégítő – nem-én jellemzőkkel kapcsolatban
3. ragaszkodás szertartásokhoz, rítusokhoz, szabályokhoz (szílabbata-parámásza) azaz szertartások, előírások megtisztító erejében való hit

Szakadágámi vagy “egyszer visszatérő”
A második fok a szakadágámi. Őróla azt tartják, hogy nem csupán az első három béklyótól szabadult meg, hanem a három méregtől is. A három méreg a vágy, a gyűlölet és a nem-tudás. Ugyanakkor a 4. és 5. béklyót már meglazította. A szakadágámi még egyszer emberi testben visszatér, és akkor szabadulhat meg teljesen.

Anágámi vagy “nem-visszatérő”
A megvilágosodás előtti harmadik fokozat az anágámi. Halála után a legmagasabb mennyekben születik újra, ahol eléri az arahatságot, és nem születik újra emberként.
Érdekes módon a páli kánon legrégebbinek tartott részeiben, ahol ezt a négy fokozatot megemlítik, nem a harmadik fokozat megnevezésére használják az anágámi szót. Az anágámi nem béklyóktól való megszabadulást jelent, hanem jó mentális szokások, jó minőségek ápolását. Bizonyos későbbi szuttákban pedig három fokozatot említenek, a világi, az anágámi és az arahat fokozatokat, ugyanakkor még ezekben sem utalnak béklyókra.

A legkésőbb keletkezett szuttákban található leírások szerint az anágámik azok, akik megszabadultak az öt első (alacsonyabb szintű) béklyótól.
Ebből az első három ugyanaz, mint a “folyamba lépett”-ek béklyói. Hozzájön még a
4. a szenvedély, vágy az érzéki élvezetek iránt (káma-rága) és az
5. a rosszakarat, ellenségesség (vjápáda vagy bjápáda).

Arahat vagy “érdemes”
Az arahatok már ebben az életben elérik a megszabadulást. Nekik többet már nem kell sehol sem újjászületniük. Mind a tíz béklyót hátrahagyták.
Az első öt – alacsonyabb szintű - béklyó ugyanaz, mint amitől az anágámik megszabadultak. Az öt magasabb szintű béklyó a következő:
6. finom anyagi létezés utáni vágy, újraszületés vágya (rúpa-rága)
7. anyag nélküli létezés utáni vágy, újraszületés vágya (arúpa-rága)
8. önhittség, beképzeltség, gőg (mána)
9. nyugtalanság, aggódás, felkavarodottság (uddhacsa)
10. nem-tudás, tudatlanság (avidjá)

Forrás: Wisdom library (angol nyelven)
             A folyamba lépett (angol nyelven)
             DN 6 - Maháliról (Buddha Ujja - fordította Csornai Katalin)
             AN 10. 13 - A béklyók (Buddha Ujja - fordította Fenyvesi Róbert)