A megvilágosodás négy fokozata

A théraváda buddhizmus úgy tanítja, hogy a megvilágosodásnak négy fokozata van. A páli kánon legrégebbi szuttáiban még nem egyértelműek a különböző fokozatok elnevezései, a későbbiekben viszont már igen. A legelső fokozat páli nyelven szótápanna vagy “folyamba lépett”; a második a szakadágámi vagy “egyszer visszatérő”; a harmadik az anágámi vagy “nem-visszatérő” és a negyedik az arahat vagy “érdemes”.

Mit jelent pontosan a négy fokozat?

Úgy tartják, hogy a négy fokozat közti különbséget elsősorban a béklyóktól való megszabadulás adja. A béklyók (szamjódzsana) olyan mentális akadályok, amelyek a megvilágosodás útjában állnak. Általában 10 béklyót szoktak felsorolni, de nem mindenhol ugyanazokat. A megvilágosodás felé vezető ösvény fokozatainak meghatározásainál a Szutta-pitaka – “Tanbeszédek kosara” – szerinti felsorolást veszik alapul.

Szótápanna vagy “folyamba lépett”

A legelső fokozat a szótápanna. Az, aki “belépett a folyamba”, az első három béklyót törte szét:

1. hit a szilárd, állandó és minden mástól függetlenül létező “én”-ben (szakkája-ditthi) – azaz személyiségre vonatkozó elképzelés

2. bizonytalanság, kétség Buddha tanításaival szemben (vicsikiccsá) azaz szkeptikus kétely az állandótlan – nem-kielégítő – nem-én jellemzőkkel kapcsolatban

3. ragaszkodás szertartásokhoz, rítusokhoz, szabályokhoz (szílabbata-parámásza) azaz szertartások, előírások megtisztító erejében való hit

Szakadágámi vagy “egyszer visszatérő”

A második fok a szakadágámi. Őróla azt tartják, hogy nem csupán az első három béklyótól szabadult meg, hanem a három méregtől is. A három méreg a vágy, a gyűlölet és a nem-tudás. Ugyanakkor a 4. és 5. béklyót már meglazította. A szakadágámi még egyszer emberi testben visszatér, és akkor szabadulhat meg teljesen.

Anágámi vagy “nem-visszatérő”

A megvilágosodás előtti harmadik fokozat az anágámi. Halála után a legmagasabb mennyekben születik újra, ahol eléri az arahatságot, és nem születik újra emberként.

Érdekes módon a páli kánon legrégebbinek tartott részeiben, ahol ezt a négy fokozatot megemlítik, nem a harmadik fokozat megnevezésére használják az anágámi szót. Az anágámi nem béklyóktól való megszabadulást jelent, hanem jó mentális szokások, jó minőségek ápolását. Bizonyos későbbi szuttákban pedig három fokozatot említenek, a világi, az anágámi és az arahat fokozatokat, ugyanakkor még ezekben sem utalnak béklyókra.

A legkésőbb keletkezett szuttákban található leírások szerint az anágámik azok, akik megszabadultak az öt első (alacsonyabb szintű) béklyótól.

Ebből az első három ugyanaz, mint a “folyamba lépett”-ek béklyói. Hozzájön még a

4. a szenvedély, vágy az érzéki élvezetek iránt (káma-rága) és az

5. a rosszakarat, ellenségesség (vjápáda vagy bjápáda).

Arahat vagy “érdemes”

Az arahatok már ebben az életben elérik a megszabadulást. Nekik többet már nem kell sehol sem újjászületniük. Mind a tíz béklyót hátrahagyták.

Az első öt – alacsonyabb szintű - béklyó ugyanaz, mint amitől az anágámik megszabadultak. Az öt magasabb szintű béklyó a következő:

6. finom anyagi létezés utáni vágy, újraszületés vágya (rúpa-rága)

7. anyag nélküli létezés utáni vágy, újraszületés vágya (arúpa-rága)

8. önhittség, beképzeltség, gőg (mána)

9. nyugtalanság, aggódás, felkavarodottság (uddhacsa)

10. nem-tudás, tudatlanság (avidjá)

Forrás: Wisdom library (angol nyelven)

             A folyamba lépett (angol nyelven)

             DN 6 - Maháliról (Buddha Ujja - fordította Csornai Katalin)

             AN 10. 13 - A béklyók (Buddha Ujja - fordította Fenyvesi Róbert)