2016. augusztus 11., csütörtök

A jóga és a buddhista gyakorlás

A modern hatha jógafélék - mint amilyen az astanga vinyásza, Iyengar vagy minden olyan jóga, amely a testhelyzetekre – ászana - helyezi a hangsúlyt - számos előnyt nyújthatnak a buddhista gyakorláshoz:

-- A napi ászana gyakorlás erősíti önfegyelmünket, ezáltal a meditáció rendszeres végzése sem okoz gondot.

-- Testünk erősebb és hajlékonyabb lesz, ami az ülő meditációs foglalkozások során hasznos lehet. A szamatha (elnyugtatás vagy lehiggadás) meditációban, ahol célunk a lecsendesített elmeállapot, a testhelyzet nagyon fontos. Ebben az ászanák sokat segíthetnek.

-- Ha képesek vagyunk összpontosított állapotban maradni az ászanák végzése közben, könnyebben tudjuk figyelmünket hosszabb ideig befelé fordítva megtartani. Éppen úgy, mint amikor a pránájáma (légzés szabályozása) gyakorlásban a légzésre fókuszálunk.

--A savászana (hullapóz) segít a relaxáció elsajátításában – ez nagyon fontos, amikor a szamatha kifejlesztésére és tökéletesítésére törekszünk.

A két vallás mögött húzódó elmélet azonban ettől jóval összetettebb, mert több kulcsfontosságú elvet teljesen másként értelmez a jóga és másként a buddhizmus. Ha azt tervezzük, hogy a hatha jógát és a buddhizmust egyaránt gyakoroljuk, akkor nagyon fontos, hogy ne keverjük e két rendszer filozófiai nézeteit.

Hasonlóságok a jóga és a buddhizmus filozófiájában

-- Mindkét hagyomány elfogadja a halál és újraszületés körforgását (szamszára) és az ebből való kitörést, megszabadulást tekinti alapvető céljának.

-- A valóságot a nem-tudás (avidjá) által eltorzított módon látjuk – a tudatlanságunk miatt nem ismerjük fel azt, hogy a dolgok hogyan léteznek valójában. Ez vezet a karmához és az újraszületéshez.

-- Az eltorzított látásmódunk miatt keletkeznek a szennyeződések (klésák) – a zavaró érzelmek, mint a harag, ragaszkodás és önteltség.

-- Az út, amin haladva feladhatjuk ezt az eltorzított látásmódot, a bölcsességen (pradzsnyá) keresztül vezet – ez nem más, mint annak a megértése, hogy mi is a valóság.

-- Hogy ehhez a megértéshez eljussunk, le kell csillapítani az elmét, ehhez pedig összpontosítás (szamádhi) szükséges.

-- A szamádhi állapotának eléréséhez a legalsó lépcsőfok az erkölcsi fegyelem megtartása. A jógában ezt erkölcsi tilalomnak (jáma) és erkölcsi követelménynek (nijáma), a buddhizmusban pedig erénynek vagy helyes magaviseletnek (síla) nevezik.

-- A különböző zavaró tényezők kiküszöbölésére alkalmazhatóak az isteni állapot (brahmavihára) gyakorlatok: az önzetlen jóindulat (maitrí), az együtt érző részvét (karuna), együtt örülés (muditá) és a felülemelkedettség, derűs nyugalom (upéksá) elsajátítása.

-- Elménk ilyen módon való alakításával elérhetjük a karmától és az újraszületések körforgásából (szamszára) való végső megszabadulást.

Mindkét elmélet nagyban hasonlít egymáshoz – hiszen azonos talajon alakultak ki, azonos kérdésekre keresnek választ -, de félreértéshez vezet, ha általánosítunk és azt gondoljuk, hogy ezek a kifejezések teljesen ugyanazt jelentik.

Különbségek a jóga és a buddhizmus filozófiája között
Bár a fenti lépések hasonlónak tűnnek, a részletek nagyban különbözőek.

-- A jógával kapcsolatos írásokban gyakran megtalálható az a kijelentés, hogy a valóság illúzió (májá), ami nem létezik. A buddhizmus szerint a valóság létezik, de tudatlanságunk (avidjá) miatt nem úgy érzékeljük, ahogy az ténylegesen van.

-- A jóga teisztikus rendszernek tekinthető. Elképzelésük szerint Ísvára - aki bár nem teremtő Isten - iránti odaadás egyik lehetséges útja a megszabadulásnak. A buddhizmusban találhatóak ugyan istenek, de semmiféle szerepük nincs.

-- A jóga szerint a végső megszabadulás a kaivalja állapot, amely az önvaló, “én”, lélek (purusa) és az anyag (prakriti) teljes elkülönítése, a prakritihez való kötődés teljes felszámolása.
A buddhizmusban a nirvána állapotának elérése jelenti a végső megszabadulást. A nirvána az összes késztetés elnyugtatása és az összes kötődés elengedése, annak a bölcs belátásnak (vipassaná) a segítségével, miszerint az “én” vagy lélek pusztán tévképzet.

-- Ahogy fentebb már utaltam rá, mindkét rendszer kiindulópontja az erkölcsi fegyelem. Ezek között vannak közös pontok. Ilyenek a nem-ártás elve (ahímszá) vagy a hazugságtól vagy a lopástól való tartózkodás. Míg más pontok teljesen különböznek. Ilyen a jóga erkölcsi követelményei (nijáma) között szereplő aszkézis vagy egyfajta önmegtagadás (tapasz), amit a történelmi Buddha erőteljesen elítélt. Szerinte tartózkodni kell a szélsőségektől, akár a hedonizmustól, akár az aszkéta életmódtól. De ilyen erkölcsi követelmény az Ísvára iránti önfeláldozó odaadás (pranidhána) is, amely szintén távol áll a buddhizmustól.

Mindent összevetve, a jóga modern fajtáinak alkalmazása kétségtelenül előnyös a buddhista gyakorlásunkhoz. Ez azonban csak addig lehet hasznos, amíg tisztában vagyunk azzal, hogy a két vallás elmélete meddig hasonlít és mikortól tér el egymástól. Figyeljünk arra, hogy ne keverjük őket és hogy külön gyakorlás keretében végezzük egyiket és a másikat.

            Héjjas István: India ősi bölcsessége (Kiadó: INOK Kft. 2005.)
            Porosz Tibor: A lélek, a tudat és a személy a buddhizmusban  (Lélekenciklopédia - Kiadó: Károli Gáspár Református Egyetem és a L'Harmattan Kiadó 2015.)

2 megjegyzés:

Daseb írta...

Köszönöm a rendszeres bejegyzéseket!

Ez a post a szívemből szólt, én is a hatha jógát használom testem hajlékonyabbá, elmém összpontosítottabbá tételéhez és nagyon jól jön a buddhista meditáció során. Számomra Patanjali csak iránymutató és csak a hasonlóságokat veszem észre. Buddha ismeretelmélete felszabadító.

Ildi írta...

Nagyon szívesen :) Ügyesen csinálod, hogy csak a hasonlóságokra koncentrálsz, hiszen mindkettő egyfajta eszköz, a jóga és a buddhista meditáció is. Szívemből kívánom, hogy váljanak hasznodra Buddha tanaival együtt!