Vannak, akik úgy tartják, a buddhizmus a "filozófiák" kategóriába sorolandó. Ez legfőképp azon múlik, hogy mit értünk buddhizmus, és mit filozófia alatt. Kezdjük a filozófiával.
A saját meghatározásomban a filozófia olyan, amilyennek a nevében is mondja magát, törekvés a bölcsességre, de nem maga a tudás. Vagyis a filozófiának nem az a jelentősége, sem célja, hogy igazolt, biztos tudást adjon, hanem hogy gondolkozásra késztessen, s az elmélkedés (meditatio) következtében az ember látásmódja kitáguljon. Ez a kritikai hozzáállás, ami a módszeres vizsgálat alapja, kimozdít a bevett, megszokott látásmódból, hogy új horizontokat tárjon fel. (Lásd még: The Value of Philosophy)
A filozófiából két irányba mehetünk el. Az egyik a teológia, a másik a tudomány (scientia). A teológia a végső, míg a tudomány a véges válaszokkal operál. Így a filozófia az, ami a kérdések sorát jelenti.
Azért érdemes érintenünk ezt a három fogalmat (teológia, filozófia, tudomány) egyszerre, mert a buddhizmust mindegyikkel szokás összekapcsolni. Továbbá a teológia és a tudomány egyaránt szorosan összekapcsolódik a filozófiával, mégpedig oly módon, hogy ezek - ha úgy tetszik - a filozófia bővítményei. A teológia a filozófia alkalmazása azon feltételrendszerben, ahol fix válaszok léteznek bizonyos kérdésekre, s csak ezen válaszok mentén, azok létjogosultságát nem sértve lehetséges filozofálás. A tudomány pedig egy rögzített keretet alkalmaz, technikát bizonyos kérdések megválaszolására, aminek használatával bizonyosságra juthat egy korlátolt területen belül.
Ezen rövid definíciókból az derül ki, hogy akár mind a három igaz lehet a buddhizmusra. Teológia azért, mert van dogmatikája. Filozófia azért, mert a kötetlen vizsgálódást tanítja. Tudomány azért, mert adott módszerekkel adott kritériumok szerint mérhető eredményekre vezet. De mint látható, ez a három diszciplína lényegi pontokon zárja ki egymást. A tudományos (objektív) megfigyelhetőség feltétele nem engedi azt, hogy akár a filozófiát, akár a teológiát besorolhassuk alá. A filozófiai kötetlenség pedig ellentmond a teológiában található hittételeknek.
Kiindulva abból, hogy a buddhizmusnak vannak elidegeníthetetlen alaptanításai, amik az egésznek sarokkövei, nem sorolhatjuk be a filozófia alá, míg a tudományos jelzőnek azért nem felel meg, mert nem használja sem a kutatás nyitottságát, sem az eredmény általános bizonyíthatóságát. Marad a teológia, aminek gyakorlatilag meg is felel, amennyiben eltekintünk a szó etimológiájától.
De még a teológiai besorolásához is szükséges egy fontos kiegészítés. Ez arra az elemére vonatkozik a buddhizmusnak, amiről a gyakran idézett tutaj hasonlat szól. Vagyis a Buddha tanítása egy eszköz, amit alkalmazni kell, de amint betöltötte szerepét, nincs rá többé szükség. Ilyen értelemben pedig a buddhizmus nem végső, hanem ideiglenes válaszokat ad.
Pontosan az ideiglenessége, a feltételessége miatt olyan a buddhizmus, amit a megszokott végletes kategóriákban, úgy érződik, nem lehet elhelyezni. S ilyenkor van nagy szükségünk a filozófiára, hogy felül tudjuk vizsgálni megszokott, eddig meg nem kérdőjelezett sémáinkat.
A filozófia szellemiségében közel áll a buddhizmushoz, mert rugalmasságot, szabadságot és tisztánlátást követel meg. A filozófia a kérdező, nyitott elme birodalma, ami nem elégszik meg a bevett magyarázatokkal, hanem mindig talál egy újabb nézőpontot, ahonnan még nem vizsgálták.
Szung Szán zen mester gyakran idézte Szókratészt a következő módon:
"Ha gondolkozol, az nem a nem-tudom. A nem-tudom nem-gondolkodás. Csak a nem-tudom van. Szókratész, miközben Athénban járkált, azt szokta mondani: "Tudd, ki vagy!" Egyszer egy tanítvány megkérdezte: "Te tudod, ki vagy?" Mire Szókratész: "Nem tudom, de értem ezt a nem-tudomot." Nem-tudom, de mikor szomjas vagyok, iszom. Nem-tudom, de mikor fáradt vagyok, alszom. Csak ez."
(Don't-Know Mind in Teaching Letters, 303)
2010. február 8., hétfő
A filozófia buddhista értékelése
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
13 megjegyzés:
Te milyen tanítónak látod Szung Szánt? Mert az látszik, h nagyon alkalmazkodik a nyugati hallgatósághoz, aminek megvan az az előnye, h értik, de talán így elveszik vmi az "eredeti tanítás"-ból - bármit is hívjunk annak. :)
Szerintem nagyon erősen a Zen hagyományokat követi, különösen abban, ahogyan tanít. De úgy hallottam, koreaiul egészen máshogy beszélt, bár ezt ugye nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni. Az biztos, hogy az angolja nem épp kifinomult. Mégis, ennek ellenére el tudta mondani, ami a Zen lényegi tanításához tartozik. Ami hiányt szenved az ő esetében is, hogy elég szűkkörű az a tanítás, amit ő mondott, tehát az általánosabb buddhista alapok nem igazán merülnek fel nála. S míg ez egy buddhista hallgatóságnál nem is fontos, nyugaton nem volt meg ez a háttér.
Nekem először tetszett, de később a (magyar fordítás) szóhasználata miatt félretettem. rendkívül zavaró számomra például a "szubsztancia" szó gyakori ismételgetése (de gyanítom, hogy az angolban is egy az egyben úgy van).
azután, mivel én inkább Nágárdzsuna-fan vagyok, kicsit taszított a "pozitív megfogalmazás". de elismerem, hogy másoknak meg pont ez tetszhet benne. :-)
a bejegyzés érdekes témát vet fel, de nem járja eléggé körül, mondjuk a médium lehet hogy nem is teszi lehetővé. szívesen olvasnék még további fejtegetéseket a témában.
Talán csak annyit tennék hozzá (részben azért, mert csak a filozófia-tudomány-teológia viszonyának tisztázására rámegy a nyugati filozófiatörténet kb negyede, ha nem több), hogy azért az általad említett, objektivásra törekvő tudományfelfogás is inkább csak egy -- nevezzük pozitivistának a szó legtágabb értelmében -- tudományfelfogás. Hasonlóképpen, a filozófiát is közelítették már meg nyugati filozófusok művészetként, de politikaként is (l. Rorty).
Amiben én felfedezni vélném a kritikus különbséget a nyugati filozófia (bármi is legyen az) és a buddhizmus (bármi is legyen az) között, az az, hogy az előbbi teljes egészében kizárja az utóbbi tapasztalati megközelítését a vizsgálódásból. Ebben az összefüggésben az empirikus filozófiát is ide merném sorolni, hiszen bár az ismeret alapjává a tapasztalatot teszi, magát a tapasztalást (a szó buddhista értelmében) nem alkalmazza módszerként.
(Esetleg az jelenthet valami kiutat a fenti általánosításból, amit Polányi ír hit és tudás viszonyáról, de ennek kifejtése további átgondolást igényel.)
Legjobbakat,
Béka
Béka: Mit értesz az alatt, h a tapasztalást nem alkalmazzák módszerként buddhista értelemben? Mi lenne itt a "buddhista értelem"?
Roni:
Például (egy szemszögből) abban az értelemben, hogy a buddhista gyakorlás során szerzett tapasztalatok visszacsatolódnak a buddhista filozófiához/teológiához/teóriához (whatever), úgymond (nem a legjobb kifejezés) "igazolják" azt.
A nyugati filozófiában elméletek születnek a tapasztalat és a tudás viszonyáról, az empirikus tudományok a saját maguk zárt rendszereiben használják a megfigyelések eredményeit, de hogy a megfigyelések eredményei hatással legyenek arra, hogy milyen elméletek születnek a tapasztalat és a tudás viszonyáról, az már-már szentségtörés (kis túlzással).
Vagyis... akkor is áll a kérdés, ha az előbbi bejegyzésemet úgy olvasod, hogy "a buddhista értelemben vett tapasztalást nem alkalmazza módszerként"? (Vs. "a tapasztalást nem alkalmazzák módszerként buddhista értelemben").
Béka: Aha, érteni vélem az álláspontodat. Mi lenne az egy nyugati filozófiai elméletből alkalmazandó/alkalmazható? Mi az, amit alkalmaznak a buddhista filozófiából és hogyan?
Roni:
Az első kérdésre nem tudok hirtelen mit mondani. Melyik elméletből? Mi célból alkalmazni? Elég sok nyugati gondolkodó akadt, akinek az elméletét alkalmazni is próbálták.
Lehet, hogy van egy kis fogalmi félrecsúszás. Én astus bejegyzésének olvasása közben a filozófia alatt a filozofálás nyugati hagyományát és a körülötte kialakult diskurzust (és/vagy annak a történetét) értettem, és ebben az értelemben próbáltam meg vonatkoztatni is a buddhizmushoz. A fenti kérdésedet viszont nem tudom értelmezni erre a diskurzusra vonatkozóan...
A kérdés második felét illetően: a buddhista filozófiát itt úgy érted, hogy elválasztva a buddhista tanításoktól? Mint puszta spekulációt?
Béka:
Ja, a 2. mondatban vagy az "egy" vagy az "az" fölösleges. És kb. úgy tudom egyszerűsíteni, amit mondtál, h "a nyugati filozófia légvárépítés, elméletek sokasága, a keleti praktikus, a gyakorlatba átültethető".
Ezt a nyugati filóra vonatkozó állításodat nem értem még mindig: "hogy a megfigyelések eredményei hatással legyenek arra, hogy milyen elméletek születnek a tapasztalat és a tudás viszonyáról, az már-már szentségtörés".
Egy adott filozófus nem igazít az elméletén a tapasztalatok függvényében? a filozófusok/gondolkodó emberek nem reflektálnak a saját tapasztalatuk függvényében a korábbi filozófiai elméletekre?
Béka + Astus:
Mit tekintetek buddhista filozófiának?
Roni: ezt a puszta légvárépítést azért kapásból cáfolná mondjuk egyfelől a marxizmus és annak gyakorlati folyományai, másfelől akár a politikai filozófia több irányzata, melyek azért alapvetően meghatározzák a nyugati demokratikus berendezkedés bizonyos elemeit. Tehát azt nem merném egyértelműen kijelenteni, hogy puszta légvárépítés.
A "megfigyelések eredményei és azok hatása". Kicsit vulgáris példával élve, én nem látom, hogy a XX. század természettudományos-technikai eredményei paradigmatikus változást, vagy akár érdemi filozófiai reflexiót váltottak volna ki a mainstream nyugati filozófiában. Talán McLuhan említhető a témához bármilyen szinten is kapcsolódó nagyobb formátumú gondolkodóként, de (lehet hogy csak az én tájékozatlanságom miatt) nekem még nincs meg az "érdemi" reflexió Einsteinre vagy a kvantummechanikára. Ezek a témák mintha megmaradtak volna a szaktudományok keretein belül (és mintha a filozófia is vonakodna bármi kézzelfoghatóra reflektálni, és mintha maguk a szaktudományok sem feltétlenül örvendeznének az esetleges reflexióknak).
Az "igazít-e a filozófus az elméleten a tapasztalatok tükrében"... pl a kortárs politikai filozófusok némileg igen. (Marx nyilván nem fogja már kommentálni a gyakorlatba átültetett marxizmust.) De például mi a "tapasztalata" a hermeneutikának?
A buddhista filozófia? Szerintem amit Astus csinál, az az. ;-)
Közben újraolvastam Astus bejegyzését is, hogy kicsit kontextusban maradjunk. Végül is a konklúzióval ("A filozófia szellemiségében közel áll a buddhizmushoz, mert rugalmasságot, szabadságot és tisztánlátást követel meg. A filozófia a kérdező, nyitott elme birodalma, ami nem elégszik meg a bevett magyarázatokkal, hanem mindig talál egy újabb nézőpontot, ahonnan még nem vizsgálták") nem tudok vitatkozni. (Az már nyilván esetleges, hogy valakinek a filozófia képzésében mennyire hangsúlyos Szókratész, vagy mennyire nem.)
Csak most vettem észre, hogy itt közben hozzászólások születtek. :)
Én a magam részéről inkább "buddhista teológiáról" beszélnék, s ebbe a kategóriába esnek mindazok a szövegek, amiket nem a Buddha tanított (nem történelmileg értve, hanem mint Buddhavácsana, amibe beletartoznak a mahájána szútrák és tantrák is), hanem tanítványoktól születtek, mint kommentárok, vagy önálló értekezések (sásztra), de még a meditációs kézikönyvek is ide tartoznak.
Lehet, ez a tanáraimnak köszönhető, de nekem úgy tűnik, a nyugati filozófiában is van gyakorlati rész, magának a filozófusnak a személyes tapasztalata a világról, amit aztán rendszerbe tesz és megfogalmaz. Tehát ily módon a filozófia az a tapasztaltakra történő reflexió. Ez igaz Platónra, Descartesra és Husserlre is. A kurrens tudománynak is vannak hatásai a filozófiára, kezdve a pozitivistákkal a fizikalistákon át a tudatfilozófiáig. De még olyan is van, hogy tudományfilozófia.
Astus: Buddhavacsana. Üdv! A Grammatikanáci :)
Megjegyzés küldése