Az ellobbanás szülőanyja

Négy napja megállás nélkül esett. A pára alatt aludt a világ. Csak két ember volt ébren.

- Emlékszik Gótama az Édesanyjára? – tette fel kérdését Szatti a Magasztosnak.
- Kilenc hónapot tölthettem vele Szatti, minden pillanatát fel tudom idézni.
- Kérdezhetek-e felőle?
- Ha kérdezned kell Szatti...
- Ki volt Ő, mondja el nekem Gótama.
- Mikor kinyitotta szemét, felkelt a nap,
mikor levegőt vett, az volt a tavasz.
Ha jól lakott, elmúlt éhségem,
mikor ellenállt apámnak, nem maradt kétségem.
Simításától megnyugodtam, ma is érzem,
nincs semmi, mire így emlékszem.

- Köszönöm Gótama, köszönöm. Sok mindent megértettem. Visszatérek elmélyedésembe.
- Ne tedd Szatti. Közel vagyunk ahhoz, ahol születtél. Menj, ha akarsz, látogasd meg édesanyádat, köszöntsd benne az enyémet is. Köszöntsd benne mindenki édesanyját, mikor kezeid közé fogod arcát.
- Azt hittem, rossz szemmel nézné…
- Tévedtél… Figyelj rám Szatti! Aki nem érti édesanyját, az nem érti a világot. Aki nem érti a világot, nem érti, mit hívunk ellobbanásnak. Az édesanya az egész világot jelképezi, és valóban: gyermekként, az első önálló gondolatodig Ő volt az egész világ. Aki nem fogadja el édesanyját, alig-alig, vagy egyáltalán nem képes megtalálni az igaz tanítást. Miért? Mert az így gondolkodó ember nem látja önmagát sem helyesen. Mivel nem látja önmagát helyesen, a világot sem látja helyesen, emiatt az ellobbanásról is furcsa gondolatai lesznek.
- Az így gondolkodó embereknek nyújt támaszt a Nemes Nyolcrétű Ösvény gyakorlása?
- Átlátod Szatti.

Mióta kialudt arca lángja,
a világ csak hátamat látja.
Néha Rahulában hallom hangját,
de még ma sem tudom elviselni kínját.


Négy napja megállás nélkül esett. A pára alatt aludt a világ. Csak három ember volt ébren.