Amikor 1980-ban egy tibeti geshe tolmácsaként Németországban laktam, egy hölgy hívott fel telefonon, aki akkor olvasta a Tibeti Halottaskönyvet és szeretett volna többet megtudni a tibeti buddhizmusról. Megbeszéltünk egy időpontot, és a hölgy el is jött a központba, és elmagyarázta a geshének, hogy mennyire fellelkesült ettől a csodálatos könyvtől és szeretne többet is tudni [Tibetről és a buddhizmusról]. A geshe néhány alapvető dologról tájékoztatta a hölgyet, adott neki pár tanácsot, és felajánlotta, hogy bátran jöjjön el arra a tanfolyamra, amit ő tart. A hölgy ezután eltávozott. Amikor az ajtó becsukódott mögötte, a tibeti geshe felém fordulva kérdezte: " Mi az a Tibeti Halottaskönyv?"
Ez a történet azért meghökkentő, mert szembenáll azzal, amit mi, nyugatiak képzelünk Tibetről. Az igazi, élő Tibet és a nyugati világ által elképzelt Tibet kettősségét szemlélteti.. Ahogyan Donald Lopez leírta a Shangri-La foglyai munkájában - erről egy rövid összefoglalót írtunk ebben a bejegyzésben - a Tibeti Halottaskönyv a nyingmapa irányzat egy meglehetősen homályos halotti szövegén (a Bardo Tödol-on) alapul, aminek nyugaton túlzott jelentőséget tulajdonítanak, és ami nem áll összhangban a mai tibeti kultúrában lévő szerepével.
A nyugati emberek számára, azonban jóval vonzóbbnak tűnik ebből az idézetből azt a jóslást kiérteni, hogy a buddhizmus behatol a nyugati világba. Ugyanis, ezáltal a tibetieknek azt a bámulatot keltő tehetségét is szemléltetni lehet, hogy előre látták a modern technika eljövetelét. És ez megerősíti a tibetiekről szóló nyugati képzetet, miszerint a tibetiek spirituálisan magas fokon álló emberek, akik nem csupán egy halott vagy haldokló tudatának a következő újraszületésben való irányítására képesek, hanem a jövőbe is látnak.
Ha a "vörös arcúak földje" magára Tibetre utal, akkor mit jelentenek a "vasmadarak" és a "kerekes lovak"? A "Vasmadár" a Sino-tibeti 60 éves időciklus egyik évének elnevezése. Így az a mondat, hogy "Amikor a vasmadarak szállnak" feltehetőleg csak annyit jelent, hogy " A Vasmadár évében". Tehát, ha ez a mondat arra utalna, hogy a Dharma/Tan Tibetbe való érkezése a Vasmadár évében történik, akkor ez a keresztény időszámítás szerint az i.u. 781-es időszakba esik. Minden angol nyelvű forrásom egyetért abban, hogy kb. 779-ben alapították Szamjét, az első tibeti kolostort, mivel a Szamje nevéhez fűződő alapítók, Sántaraksita és Padmaszambhava ekkor érkeztek Tibetbe, így talán ez a mondat erre utalhat.
A modern kínai történészek egy olyan adalékkal szolgálnak, amit eddig más források kihagytak. Ahhoz a tényhez, hogy Szamje i.u. 779-ben lett készen Sántaraksita és Padmaszambhava segítségével, még hozzáteszik: " 781 kezdetén a [tibeti] király szerzeteseket hívott a Tang-kori Kínából, hogy két éves ciklusokban tanítsanak." Ha ezt az újabb információt összekapcsoljuk a Tang-kori szóhasználat szerinti "vörös arcúak földjé"-vel, akkor úgy is értelmezhetjük ezt a próféciát, hogy a Dharma/Tan Kínából érkezett Tibetbe. Az, hogy a "kerekes lovak" mit jelentenek, még nem igazán tisztázott - talán harci szekerek lehettek ezek, és talán valamiféle fegyveres megszállásra utalhat. A harci szekerek általában a hatalmon lévők szimbóluma volt, ernyővel és győzelmi zászlóval, amik mind az uralmat, hatalmat jelképezték.
Amióta a nyugati világ egyáltalán felfigyelt Tibetre, azóta azon munkálkodik, hogy erről az országról és népéről felépítsen egy elképzelt változatot, ami utazók, misszionáriusok, kémek és tudósok megfigyeléseire és leírásaira támaszkodik, és amelyeket szintén valamilyen törekvések, vágyakozások, félelmek és fantáziák motiválnak. Ez a még manapság is létező, torz kép Tibetről a 19. század elején keletkezett, és visszatükrözi a nyugati lélek kétféle arcát, a racionálisat és a romantikusat.
A brit birodalmi hatalom módszeres, racionális tudásra törekedett Ázsia alávetett népeivel kapcsolatban. Ezt írta Lord Curzon 1909-ben: "Jártasságunk a Kelet népeinek nyelveiben elengedhetetlen, de éppen így a szokásaiban, érzéseiben, hagyományaiban, történelmében és vallásában is. Ügyességünk révén fel kell fognunk mindazt, amit a Kelet különleges képességének lehetne nevezni, mert ez az a kizárólagos alap, amire leginkább építve képesek leszünk fenntartani a jövőben azt a helyzetet, amit megnyertünk." Pontosan ezért alapítottak olyan intézményeket, mint a Keleti és Afrikai Tanulmányok Intézete Londonban, hogy elérjék ezt a célt. Bár mi már nem vagyunk gyarmatosítók, legalábbis nem a régi típusú Lord Curzon-féle módon, de akadémiai intézményeink létjogosultsága még mindig azon a szükségleten alapul, hogy az elfogulatlan tapasztalati megfigyelést és ésszerűséget, mint a tudás kiváló eszközeit megőrizzük.
A romantikus nyugatiak úgy hitték, hogy a Kelet megőrizte a bölcsesség és szellemiség legmélyebb forrásait, amit a Nyugat elhagyott az anyagi előrelépés/haladás érdekében.(...)
Az a Tibet, amit gyarmatosító hatalmak utoljára térképeztek fel, és az a Lhásza, az utolsó nagyváros, amibe nyugatiak behatolhattak, jelképpé váltak, mert az erős elszigeteltségük, távoli fekvésük és behatolhatatlanságuk a lényegét jelentette mindannak, ami a Nyugatból hiányzott. (Emlékezzünk arra, hogy Tibet meseszerű elszigeteltsége, távoli fekvése és behatolhatatlansága nagy részben Ázsia 17. század végi zárt-ajtós politikájának következménye volt, amit Tibet is átvett, egyfajta védelmi eszközként a nyugati gyarmati terjeszkedés fenyegetése ellen. Ennek ellenére Desideri, egy itáliai jezsuita misszionárius, leírása szerint a 18. század elején Lhásza nyüzsgő kozmopolita kereskedelmi központ volt)
Azonban a 19. században a theozófia, majd a 20. században a New Age mozgalmak folytatásai voltak ennek a romantikus vágyakkal teli megnyilvánulásnak.(...)
Amióta a dalai láma 1959-ben Indiába menekült, azóta a tibetieknek nagyrészt értelmük, józan eszük segítségével kell életben maradniuk egy idegenszerű és gyakran számukra értelmetlen, közömbös világban. Kulturális öntudatuk iránti védelmük szükségszerűen arra készteti őket, hogy belemenjenek abba a játszmába, amiben saját maguk és országuk eltorzított tükörképét kell mutatniuk a külvilág számára. Azt a torz képet Tibetről, ami leginkább a nyugatiak elméjében létezik, mert így a nyugatiak a legjobb szándékkal támogatják őket. (Az én németországi tibeti lámám sem a hölgy előtt fejezte ki tanácstalanságát a Tibeti Halottaskönyvvel kapcsolatban, hanem miután a hölgy eltávozott, egészen halkan a tolmácsának. És sosem hallottam tibetiek által feltett kérdést a "Mikor a vas madarak repülnek" próféciáról )
Az írás szerzője, Stephen Batchelor világi buddhista brit író, tanár és tudós. Nagyon sok buddhista témájú könyvet és cikket írt, emellett meditációs elvonulásokat tart szerte a világban.
Forrás: Tibet, Tibet (angol nyelven)
Bejegyzések
