2019. január 10., csütörtök

A három tiszta fogadalom

A három tiszta fogadalmat, amit gyakran a ‘három gyökér fogadalomnak’ is neveznek, jó néhány mahájána iskolában gyakorolják, és a buddhista erkölcsiség alapjainak tartják. (a fogadalmakról, úgy általában, ITT írtam)
Tensin Reb Anderson

A három tiszta fogadalom egyszerűnek hangzik:
-- Nem cselekedni rosszat
-- Jót tenni
-- Megmenteni minden lényt

Azt mondják, hogy úgy fogalmazták meg őket, hogy egy három éves gyerek megértse, ugyanakkor egy nyolcvan évesnek is okozhat gondot a helyes gyakorlása. Tensin Reb Anderson, zen tanító szerint ezek a fogadalmak “leírják a megvilágosodott elme felépítését és alapvető célját.”



A három tiszta fogadalom eredete

A Dhammapada 14. részének (A Buddha- Buddha Vagga) 183. verséből származik, amelyik így hangzik Fórizs László fordításában:
(183) Elkerülni minden rosszat,
de jót tenni szüntelen,
S megtisztítani az elmét.
Ez a Buddhák örök tana.
(a Dhammapadáról ITT lehet részletesebben olvasni)

A mahájána buddhizmusban az utolsó sort átdolgozták, hogy kifejezze a bódhiszattva esküt, mely azt mondja, hogy igyekeznünk kell az összes lényt megszabadítani.

Többféle értelmezés

A három tiszta fogadalomnak többféle értelmezése létezik.

John Daido Loori: The Heart of Being: Moral and Ethical Teaching of Zen Buddhism című könyvében ezt írja:
-- Nem létrehozni a rosszat
-- Gyakorolni a jót
-- Megvalósítani a jót mások számára

Josho Pat Phelan, zen tanító ezt a változatot vallja:
-- Fogadom, hogy tartózkodom minden tettől, ami kötődést/függést alakít ki
-- Fogadom, hogy megteszek mindent, hogy a megvilágosodásban éljek
-- Fogadom, hogy úgy élek, hogy segítségére legyek minden lénynek

Szuzuki Sunrjú a San Francisco Zen Központ alapítója, ezt a fordítást kedvelte:
-- A szív tisztaságával fogadom, hogy tartózkodom a tudatlanságtól
-- A szív tisztaságával fogadom, hogy feltárom a kezdő elméjét
-- A szív tisztaságával fogadom, hogy minden lény javára élek, és leszek életben

Ezek a fordítások különbözőnek tűnnek, de ha végignézzük a fogadalmakat, akkor láthatjuk, hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz.

Az első tiszta fogadalom: nem cselekedni rosszat

Buddhista szempontból nézve nagyon fontos, hogy ne úgy gondoljunk a rosszra, mint egy helytelen cselekvést okozó erőre vagy egy tulajdonságra. A rossz valami olyasmi, amit mi hozunk létre saját gondolatainkkal, szavainkkal, tetteinkkel, és amelyek a három méregből fakadnak – kapzsiság/sóvárság, harag, tudatlanság. (a három méregről ITT írtam)

Ezt a három mérget a létezés kerekének (bhavacsakra) közepén három állat jeleníti meg. Sok ábrázoláson a disznó/vaddisznó – a tudatlanság jelképe – vezeti vagy hajtja a másik két lényt. Ez a tudatlanságunk, amely a létezés természetével kapcsolatos, enged utat a kapzsiságnak/sóvárságnak és haragnak.

A tudatlanság a kötődés/függés gyökere is. Tudnunk kell, hogy a buddhizmus nem ellenzi a kötődést a személyes kapcsolatban. Buddhista értelemben vett kötődés/függés két dolgot igényel – a függőt és azt a ‘tárgyat’, amihez a függő kötődik. És hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a függésünk ‘tárgyára’, mint állandó, meg nem változó dologra, vagy magunkra, mint olyanra, akinek folyamatosan szüksége van erre a ‘tárgyra’ – ezáltal sóvárgás vagy harag keletkezhet bennünk.

Tehát nem cselekedni rossz dolgot, óvakodni azoktól a tettektől, amelyek függést okoznak és óvakodni a tudatlanságtól – ezek mindegyike ugyanahhoz a bölcsességhez vezető különböző utak.
Felmerülhet az emberben, hogy hogyan tudjuk betartani ezt a fogadalmat mielőtt elérnénk a megvilágosodást. Daido róshi azt mondja, “’jót cselekedni’ nem erkölcsi parancs, hanem maga a ráébredés.”

A második tiszta fogadalom: jót tenni

Kuszala – ezt a páli szót úgy szokták fordítani, hogy “jó”. Kuszala jelent még “ügyes”-et is. Az akuszala ennek ellentéte, “ügyetlen”, és gyakran fordítják “rossz”-nak, “ártó”-nak. Talán többet segít a megértésben, ha a “jót” és “rosszat” úgy értelmezzük, mint “ügyes”-et és “ügyetlen”-t, mert kihangsúlyozza azt, hogy a jó és rossz nem valamilyen dolog vagy tulajdonság. Daido róshi azt mondja: “A jó sem nem létezik, sem nem nem létezik. Ez csupán gyakorlás.”

Ugyanúgy, mint a gondolatainkban, szavainkban, tetteinkben megnyilvánuló rosszat a három méreg okozza, a gondolatainkban, szavainkban, tetteinkben megnyilvánuló jó oka a három méregtől való megszabadulás. Ez visszautal a Dhammapada eredeti soraira, amelyik úgy szól, hogy tisztítsuk meg az elmét.

Tensin róshi azt mondja, hogy ‘megtisztítani az elmét’ az “jóindulatú és finom ösztönzés arra, hogy engedjünk el minden kettős, önző motivációt a rossztól való tartózkodás és a jó dolgok cselekvésének gyakorlásában.”

A harmadik tiszta fogadalom: megmenteni minden lényt

A bódhicsitta – a megvilágosodásra irányuló akarat, amelyben minden érző lény megsegítését óhajtjuk – a mahájána buddhizmus lényege. A bódhicsittán keresztül a megvilágosodás elérésének vágya meghaladja az egyén csekély érdekeit.

Tensin róshi szerint a harmadik tiszta fogadalom az első kettő természetes megvalósulása: “Az önzetlen megszabadulás hasznában való feloldódás spontán folyik át minden lény ápolásába és fejlődésének segítésébe.”
Hakuin zendzsi, 18. századi zen mester ezekkel a szavakkal fogalmaz: “Engedd, hogy a könnyedség tengeréből kiragyogjon a nagyszerű ok nélküli könyörületesség.”

Ezt a fogadalmat többféleképpen fejezik ki – “ölelj át és tarts életben minden lényt”; “valósítsd meg a jót másokért”; “élj az összes lény hasznára”; “légy életben az összes lény hasznára”. Ez az utolsó kifejezés mutat rá a könnyedségre, erőlködésmentességre – a felszabadított elme természetesen és spontán lehetőséget ad a nagylelkűség keletkezésére, míg az önző, tudatlan, függő elméből ennek ellenkezője fakad.

Dógen zendzsi, a 13. századi japán mester, aki a szótó zent Japánba vitte, ezt mondta, “nincs megvilágosodás erkölcs nélkül és nincs erkölcs megvilágosodás nélkül.” A buddhizmus összes erkölcsi tanítását elmagyarázza a három tiszta fogadalom. 


Forrás: A három tiszta fogadalom (angol nyelven)


2018. december 24., hétfő

Indra hálója

A mahájána buddhizmus egyik híres metaforája az ‘Indra hálója’ kifejezés, amely a jelenségek közötti összefüggést, ok-okozatiságot jelképezi.

A hasonlat így szól: az istenek birodalmában van egy hatalmas, minden irányban végtelen kiterjedésű háló. Ennek minden keresztpontjában egy csillogó, tökéletes ékkő található. Mindegyik ékkő visszatükrözi az összes többi ékkövet és mindegyik visszatükrözött ékkőn az összes többi ékkő képe látható végtelen sokszor.
Minden, ami befolyásolja az egyik ékkövet, befolyásolja az összes többit.

Ez a metafora a jelenségek kölcsönös egymásra hatását jelképezi. Minden magába foglal minden mást, ugyanakkor mindegyik önmagában is létezik.

(Indra nagyon régi védikus istenség, az i.e. 1500-1200 körül keletkezett Rigvédában az ő nevét említik meg a legtöbbször. Számos himnuszban dicsérik, kiváló harcosként őt tartották az istenek királyának. Miután az Indiai-félszigetre beözönlött óind törzsek egyre nagyobb területet meghódítva letelepedtek, és földművelést, állattenyésztést folytattak, a harcosok jelentősége – és ezzel együtt Indráé – csökkent. Helyette Visnu több istenségből, helyi hősből összegyúrt alakja került előtérbe.
Indrát az Upanisádokban többször is megemlítik – például a Cshándógja-upanisádban Pradzsápati az átmanról tanítja Indrát, az istenek királyát.
A buddhizmusban Indra a létezés hat síkja közül a dévák (istenek) világának uralkodója, Sakra néven. A sakra jelentése ‘erős, hatalmas’, ugyanezt a nevet már a Rigvédában használták Indrára.)

A hasonlat eredete
Indra hálóját, ami az istenek királyának egyik fegyvere volt, az Atharvédában (i.e. 1000 körül) is említik. De a háló jelent még mágiát és káprázatot.

Dusun (vagy Tu-sun – 557-640), a huayan buddhizmus első pátriárkája használta neki tulajdonított művében a metaforát. A huayan iskola Kínában alakult és az Avatamszaka – ‘Virágfüzér szútra’ – tanításain alapul. (a kínai mahájána szútrákról ITT írtam)

Az Avatamszakában található az a gondolat, mely szerint a világban minden mindennel összefügg.
Mivel minden jelenség a létezés ugyanazon talaján keletkezik, ezért minden dolog megtalálható az összes többiben. Ennek ellenére, a jelenségek megtartják egyedi jellegüket.

A Hua-yen Buddhism: The Jewel Net of Indra című könyvében (Pennsylvania State University Press, 1977) Francis Harold Cook ezt írta:
“Ezért minden egyed egyszerre oka az egésznek és okozata az egésznek, és amit létezésnek hívnak, az egy határtalan test, ami egyedek végtelenségéből épül fel, amelyek mind függenek egymástól és meghatározzák egymást. Röviden, a kozmosz egy önmaga által keletkezett, önmaga által fenntartott, önmagát meghatározó organizmus.”

A valóság ilyen formájú értelmezése kifinomultabb, mint az a leegyszerűsítés, hogy minden része egy nagyobb egésznek. A huayan szerint úgy volna helyes, ha azt mondanánk, hogy minden dolog a teljes egész, de ugyanakkor saját maga is.

Az összes lény közti kapcsolat
Az ‘Indra hálója’ metafora egy másik buddhista kifejezéssel, az ‘összes lény közötti kapcsolat’-tal hozható összefüggésbe. A ‘lények közti kapcsolat’ arra a tanításra utal, hogy minden létezés az okok és feltételek folyamatosan változó, mérhetetlen kapcsolata, amiben minden összeköttetésben áll mindennel.

Thích Nhát Hanh ezt az összes lény lény közötti kapcsolatot egy ‘felhő minden papírban’ hasonlattal írja le:
Ha költő vagy, tisztán látod, hogy egy felhő úszik ezen a papírlapon. Felhő nélkül nincsen eső; eső nélkül nem nőnek a fák; fák nélkül nem tudunk papírt előállítani. A felhő nélkülözhetetlen a papír létezéséhez. Ha a felhő nincs itt, a papírlap sem lehetne itt. Tehát azt mondhatjuk, hogy a felhő és a papír ‘között’ [kapcsolat] van.”

Az összes dolog közötti kapcsolatot gyakran hívják egyetemes és egyedi egységbe rendeződésnek. Mindannyiunk egy egyedi lény, és minden egyedi lény az egész univerzum is.

Forrás: Indra ékszerhálója (angol nyelven)

2018. december 15., szombat

Mi (nem) az éberség?


Annak a megértéséhez, hogy klasszikus buddhista szempontból mi az éberség, talán az a legmegfelelőbb módszer, ha tisztázzuk, hogy mi nem az.

Az éberség nem pusztán azt jelenti, hogy tudatunknál vagyunk, mivel az ember mindig tudatánál van, hacsak nem eszméletlen vagy halott. A tudatosság az elme alapvető tulajdonsága, inkább egy bekövetkező eseményként kell rá tekinteni, mint egy létező dologként. Mint ilyen, mindig jelen van, amikor valamilyen tapasztalás keletkezik. Ha az éberség azt jelentené, hogy tudatunknál vagyunk, akkor automatikusan, minden körülmények között éberek lennénk.

Az éberség nem jelent pusztán figyelmet sem, mivel mindig figyelünk valamire. A figyelem az a szellemi tényező, ami összegyűjti a többi szellemi tényezőt és egy tárgyra irányítja azokat, összefüggést és összpontosítást teremtve az elme minden pillanatában. A figyelmünk elkóborolhat az egyik tárgyról a másikra és lehet, hogy képtelen egy tárgynál maradni hosszú időn keresztül egyhuzamban, de mindig irányul valamire.

Az éberség azt sem jelenti, hogy figyelünk a jelen pillanatra, mivel minden elmepillanat a jelen pillanatban jelentkezik. Hogy is lehetne másképp? Nem lehet máskor látni, hallani, szagolni, ízlelni vagy tapintani valamit, csak a jelen pillanatban. Az elmének azon tárgyai, mint a gondolatok, a tartalmukat nyerhetik a múltból (emlékezés) vagy a jövőből (képzelet), de a múltról és a jövőről való gondolkozás folyamata mindig a jelen pillanatban történik. Amikor az emberek a jelen pillanat tudatosságáról beszélnek, akkor vagy azt értik alatta, hogy nyissuk meg a tudat kapuját és figyeljünk az érzékeink közül az egyikre, vagy pedig azt, hogy legyünk tudatában a gondolkodás folyamatának anélkül, hogy a gondolat tartalma rabul ejtene minket.

Az éberséget nem lehet megfelelően azonosítani a szándékos figyelemmel, vagy másképp mondva a tudatos tudatossággal sem. A különbség a tudatos éberség és a nem tudatos éberség között az “alkalmazott gondolkodás” és a “fenntartott gondolkodás” mentális tényezőinek jelenlétében van. Az első lehetővé teszi, hogy az elme egy szándékosan kiválasztott tárgyra irányuljon, a második pedig azt jelenti, hogy képesek vagyunk rajta tartani a figyelmünket az általunk kiválasztott tárgyon. A meditációs gyakorlás általában magában foglalja a szándékos irányított és a fenntartott figyelem különböző módjait, amelyek ezáltal fejlesztik az összpontosító képességet, de nem minden meditáció éberség meditáció.
Fontos felismernünk azt, hogy az összes eddig említett tudatállapot etikailag semleges, de használható rosszra és jóra is. A helytelen viselkedés sok módja figyelmet, szándékosságot és összpontosítást igényel, és pont ugyanezek a funkciók működnek akkor, amikor jóindulatúan cselekszünk.
Miután körbejártuk, hogy mi nem az éberség, térjünk rá arra, hogy a buddhizmus szerint mi számít annak.
A tudatosság minden pillanata érzelmi válaszokkal jár együtt, és ez az, ahol az éberség helyesen elhelyezhető a tapasztalás buddhista térképén. Az éberség az érzelmi válaszok egyfajta minősége, egy sajátságos szándékos beállítottság és hozzáállás a tapasztalat tárgyának irányába, ami megformálja és kialakítja a tudat általi tapasztalást.
Az éberség egy eredendően hasznos vagy egészséges mentális tényező, így nem képes a működésre azokban a pillanatokban, amikor az elme sóvárgás vagy gyűlölet hatása alatt áll, még a kedvelés és szembenállás legenyhébb eseteinél sem. Bármikor, amikor akarjuk vagy épp nem akarjuk, hogy a dolgok egy bizonyos módon létezzenek, az elme nem éber.
Az éberség jól megalapozott egykedvűséget igényel. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel vagy közömbös számunkra, hogy mi történik. Csupán azt, hogy az elme teljesen kiegyensúlyozott és teljesen éber a dolgokra, pontosan úgy, ahogy azok vannak, anélkül, hogy vágyat éreznénk a megváltoztatásukra aszerint, hogy épp kedvelünk egy dolgot, egy másikat meg elutasítunk.
Az éberség egy tudatállapot, ami kapcsolatba lép a figyelem tárgyával, de ez a kapcsolat megszabadult a vágyakozástól. Az ember éberen lélegzik, nem akar hosszan vagy röviden lélegezni, csak tudatában lenni annak, amilyen. Az ember éberen sétál, oda és vissza, anélkül, hogy vágyat érezne arra, hogy eljusson valahova, egyszerűen csak megfigyeli a testben keletkező és elmúló finom fizikai érzetek árnyalatait.  Ebben az értelemben az éberség a fentiek mindegyike - tudatunknál lenni, odafigyeléssel, jelen pillanatban, szándékosan - egy fontos adalékkal kiegészítve: a ragaszkodásmentes egykedvűség hozzáállásával vagy szándékos beállítottságával.
(ezt a bejegyzést Robi fordította, köszönet érte)
Forrás: Mi (nem) az éberség? (angol nyelven)





2018. december 6., csütörtök

Thích Nhát Hanh és az éberség gyakorlata

Thích Nhát Hanh vietnámi buddhista szerzetes, tanító, író és békeaktivista egyik írásáról már született egy bejegyzés, A semmi az valami? címmel, amit ITT lehet olvasni.
(Thích Nhát Hanh zen buddhista szerzetes és békeaktivista. 1926-ban született Vietnámban, de az 1960-as évek végén száműzték hazájából, mert szembehelyezkedett az ott dúló háborúval. Jelenleg a dél-franciaországi Plum Village-ben lakik, ahol kolostort alapított. Békemozgalmak aktív támogatója, az erőszakmentes megoldások híve. Martin Luther King a “Béke és erőszakmentesség apostolá”-nak nevezte. Könyvei, tanításai és elvonulási központjai az egész világ számára elérhetővé tették a Tant, és mérhetetlen befolyással bír a nyugati buddhizmus fejlődésére)

Nhát Hanht (akit követői Thaj – ‘tanító’ – néven hívnak) elsődlegesen a helyes éberség iránti elkötelezettségéről ismerik. Tanításában az éberség gyakorlása egy átfogó, egymással összefüggő ösvénnyé egyesíti Buddha tanait. “Amikor a helyes éberség jelen van, akkor a négy nemes igazság és a nemes nyolcrétű ösvény másik hét tagja is jelen van.” (írja The Heart of the Buddha’s Teaching című könyvében)

Thaj a buddhista gyakorlás elemeit beleépíti az ő ‘öt éberség kialakításának gyakorlatá’-ba, amely az első öt buddhista fogadalmon alapul. Az ‘éberség kialakításának gyakorlatá’-t mély erkölcsösség jellemzi, ami miatt nem buddhisták irányelve is lehet saját testi és lelki békéjük érdekében.

1. Az élet tisztelete
“Tudatában annak, hogy szenvedést okoz az élet pusztulása, elkötelezett vagyok arra, hogy kifejlesztem a lények közötti belátást és könyörületességet, és megtanulom annak a módját, hogyan védelmezzem meg az emberek, állatok, növények és ásványok életét. Elhatározom, hogy nem ölök, nem engedek másokat ölni, és nem támogatatok semmiféle öléshez kapcsolódó tettet a világban sem a gondolataimban, sem az életmódomban. “ – Thích Nhát Hanh

Az első éberség gyakorlat az első fogadalmon alapul, amely az élet elvételétől való tartózkodást jelenti.

A nem-ölés iránti elköteleződés nem arról szól, hogy egy valamilyen szinten jogos keresztes háborút indítsunk, aminek az a lényege, hogy mindenkit vegánná tegyünk. Thaj azt szorgalmazza, hogy hatoljunk mélyebbre és értsük meg azt, hogy honnan jön az ölés szükségszerűsége, és segítsünk ugyanezt megértetni másokkal is.

2. Valódi boldogság
“Tudatában annak, hogy szenvedést okoz a kizsákmányolás, a társadalmi igazságtalanság, a lopás és az elnyomás, elkötelezett vagyok arra, hogy gyakorlom a nagylelkűséget gondolkodásban, beszédben és cselekvésben. Elhatározom, hogy nem lopok és nem birtoklok semmit, ami másoké; és megosztom az időmet, energiámat és anyagi forrásaimat azokkal, akik bajban vannak.” – Thích Nhát Hanh

A második fogadalom szó szerint azt jelenti, hogy “tartózkodom annak elvételétől, amit nem adnak”. Ezt a fogadalmat ebben az előző bejegyzésemben fejtettem ki részletesebben.

Ez a második éberség gyakorlat abban segít, hogy észrevegyük ragaszkodásunkat, mohó vágyunkat és kapzsiságunkat, amelyek abból fakadnak, hogy nem ismerjük fel a valódi természetünket. A nagylelkűség gyakorlása fontos ahhoz, hogy megnyithassuk szívünket a könyörületesség felé.

3. Valódi szeretet/szerelem
“Tudatában annak, hogy szenvedést okoz a helytelen szexuális viselkedés, elkötelezett vagyok arra, hogy kifejlesztem a felelősséget és megtanulom annak a módját, hogyan védelmezzem meg az egyének, párok, családok és a társadalom biztonságát és sértetlenségét. Tudván, hogy a szexuális vágy nem szerelem vagy szeretet, és hogy a szexuális tevékenység, amelyet a mohó vágyakozás motivál, mindig ártalmas számomra éppen úgy, mint mások számára, elhatározom, hogy nem bonyolódok bele szexuális kapcsolatba valódi szerelem és olyan mély, hosszabb távú elköteleződés nélkül, amelyet felvállalhatok a családom és barátaim előtt” – Thích Nhát Hanh

A harmadik fogadalmat általában úgy fordítják, hogy “tartózkodom a helytelen szexuális viselkedéstől”. A buddhista kolostoriak nagy többsége cölibátusban él, akik úgy általában is tartózkodnak a szexuális élettől. De a harmadik buddhista fogadalom arra szólítja fel a világiakat, hogy elsősorban ne ártsanak a szexuális viselkedésükben, amely ha valódi szerelemből és önzetlen együttérzésből táplálkozik, akkor valóban nem válik ártalmára egyik félnek sem. (a szex és a buddhizmus kapcsolatáról ITT írtam egy teljes bejegyzést)

4. A kedves beszéd és mély hallgatás
“Tudatában annak, hogy szenvedést okoz a nemtörődöm beszéd és az arra való képtelenség, hogy meghallgassunk másokat, elkötelezett vagyok arra, hogy kifejlesztem a kedves beszédet és az együtt érző hallgatást annak érdekében, hogy enyhítsem a szenvedést, és elősegítsem a kibékülést és békét magamban, és más emberek, etnikumok és vallási csoportok és népek között.”- Thích Nhát Hanh

A negyedik buddhista fogadalom a “tartózkodom a helytelen beszédtől”. Ezt sokszor lerövidítik a “ne csapj be senkit” vagy “gyakorold a szavahihetőséget” kifejezésekre.

Thaj több könyvében írt a mély vagy együtt érző hallgatásról. A mély hallgatás azzal kezdődik, hogy félreteszem a saját dolgaimat, programomat, érzéseimet, gondolataimat, szükségleteimet, és csak hallgatom, hogy a másik mit mond. A mély hallgatás szétolvasztja az én és mások közti határokat. Ezután már a másik mondandójára való válaszom együttérzésből fog eredni, így sokkal hasznosíthatóbb lesz. (a negyedik fogadalomról ITT írtam)

5. Táplálék és gyógyulás
“Tudatában annak, hogy szenvedést okoz a figyelmetlen/nemtörődöm fogyasztás, elkötelezett vagyok arra, hogy kifejlesztem a jó testi és lelki egészséget, mind magam, a családom és a társadalmam számára azáltal, hogy gyakorlom a tudatos étkezést, ivást és fogyasztást. Gyakorolni fogom annak mélyre ható tanulmányozását, hogy hogyan fogyasszam a négyféle tápanyagot, nevezetesen az ehető ételeket, érzékszervi benyomásokat, szándékot és tudatosságot.” – Thích Nhát Hanh

Az ötödik buddhista fogadalom azt javasolja, hogy tartsuk elménket tisztán és tartózkodjunk a részegítő dolgoktól. Thaj kibővíti ezt a fogadalmat a tudatos étkezés, ivás és fogyasztás gyakorlásával. Arra tanít, hogy a tudatos fogyasztás azoknak a dolgoknak a bevételét jelenti, amelyek békét, egészséget és jó érzést okoznak a testnek. A meggondolatlan fogyasztás nem csupán az egészségünket fenyegető veszély, hanem a felmenőkkel, szülőkkel, a társadalommal és a jövő generációjával szembeni egyfajta árulás is. (az ötödik fogadalomról ITT lehet olvasni egy bejegyzést)


2018. november 15., csütörtök

A második fogadalom: a lopásról

Már több bejegyzés is született a buddhista fogadalmakról. Egy általános bejegyzést a fogadalmakról ITT írtam. A harmadikról, a szexuális viselkedésről ITT, a negyedikről, a szavahihetőségről ITT és az ötödikről, az alkohol fogyasztásával kapcsolatosról pedig ITT.

A második buddhista fogadalom páli nyelven így hangzik: Adinnádáná veramaní sikkhápadam samádijámi - amit gyakran úgy fordítanak, hogy “ne lopj”. Vannak olyan buddhista tanítók, akik ehelyett a “gyakorold a nagylelkűséget” kifejezést kedvelik. Maga a fogadalom szó szerinti fordításban így hangzik: “Alávetem magam annak a fogadalomnak, hogy tartózkodom annak elvételétől, amit nem adnak”.

Sok nyugati ember számára ez egyenlő a bibliai Tízparancsolat “ne lopj” felszólításával, de a második fogadalom nem parancsolat, és nem is akként értelmezik.

A buddhizmus fogadalmai a nemes nyolcrétű ösvény egyik tagját, a “helyes cselekedeteket – sammá kammanta” alkotják.

Ne szabályokat kövess

Az etikára legtöbbször valamiféle egyezségként gondolunk. Az etika szabályai meghatározzák, hogy másokkal való kapcsolatainkban mi a megengedett és mi nem. Ugyanekkor ez az “engedély” azt feltételezi, hogy létezik valaki vagy valamilyen felsőbb tekintély – társadalom vagy esetleg Isten –, aki/ami esetleg jutalmaz, ha betartjuk, de leginkább büntet, ha megszegjük a szabályokat.

Amikor elfogadjuk a buddhista fogadalmakat, akkor meg kell értenünk, hogy az “én” és a “mások” fogalma illúzió. Az etika nem egyezség, és nincsen olyan külső erő számunkra, ami felsőbb tekintélyként hatna ránk. Még a karma sem egy kozmikus jutalmazó vagy büntető rendszer, annak ellenére, hogy sokan így vélik.

Emiatt elengedhetetlen, hogy saját magunk dolgait nagyon mélyrehatóan vizsgáljuk meg, őszintén megnevezve saját motivációinkat, és kíméletlenül átgondolva azt, hogy hogyan hatunk viselkedésünkkel másokra. Csak ez fog segíteni abban, hogy kialakuljon bennünk a bölcsesség és könyörületesség.

Mit is jelent a “nem lopni” kifejezés?

Először nézzük a lopás hivatalos meghatározását. A büntetőjogi törvény így fogalmaz: “Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.” (Btk. 370. paragrafus 1. pontja)
A köznyelvben azonban a lopás fogalmát tágabb értelemben használjuk. Éppen ezért vannak a lopásnak olyan formái, amelyek nem feltétlenül vonnak maguk után büntetőjogi eljárást.

Számtalan ilyen esetet láthatunk a hétköznapi életben. Akár úgy, hogy magánszemélyek olyan állami, önkormányzati támogatást igényelnek és kapnak, amire nem jogosultak. Vagy munkáltatók állami támogatásért alkalmaznak olyan munkavállalókat, akiket aztán a támogatási idő lejárta után kirúgnak, elbocsátanak, akármilyen jól is dolgoznak. És még sorolhatnánk a különféle lehetőségeket, amikor emberek a törvény által biztosított lehetőségeket etikátlan módon használják ki.

És a legtöbben nagyon egyszerűen magyarázzák meg, hogy miért nincsen ezzel semmi baj: “mindenki más ezt teszi, én miért ne tehetném?” vagy “úgysem tűnik fel senkinek” vagy “ez legális dolog, minden rendben van vele”.

Megvilágosodott etika

Mindannyian illúziók ködében élünk magunkkal és a világgal kapcsolatosan. Téves nézeteink okozzák, hogy problémákat okozunk magunknak és másoknak. A tisztánlátáshoz és a problémák gyártásának megállításához vezető út a nemes nyolcrétű ösvény. És a fogadalmak megtartása része ennek az ösvénynek.

A második fogadalom gyakorlásához éberen kell részt vennünk saját életünkben. Odafigyelve felismerni azt, hogy a ‘nem elvétele annak, amit nem adnak’, az több, mint más tulajdonának tiszteletben tartása. A második fogadalomra úgy is gondolhatunk, mint az adás tökéletességére. Ennek a tökéletességnek a gyakorlása egy olyan nagylelkűség kialakítását igényli, amely nem feledkezik el mások szükségleteiről.

Megpróbálhatjuk azt is, hogy még jobban odafigyelünk arra, hogy ne pazaroljuk a természetes erőforrásainkat. Mennyi vizet vagy ételt pocsékolunk el? Eszünk-e húst, aminek előállításához rengeteg környezetszennyezés kapcsolódik? Ha tehetjük, újrahasznosítható papírt használunk? Akkor is vásárolunk-e ruhát magunknak, amikor ténylegesen nincs rá szükségünk?

Ahogy fentebb írtam, vannak olyan tanítók, akik szerint a második fogadalom a nagylelkűség gyakorlása. Magunkévá téve ezt az álláspontot, ahelyett, hogy úgy gondolkozunk, mi az, amit nem vehetek el, gondolkozzunk úgy, hogy mi az, amit én adhatok? Például, nézzünk körül környezetünkben, lehet, hogy ismerünk olyanokat, akik a mi régi dolgainknak nagyon örülnének vagy tényleg hasznukat vennék.

Gondoljunk arra, amikor többet veszünk el, mint amennyire szükségünk van, hogy esetleg másoknak kevesebb jut. Például, ha egy boltban ingyen osztogatnak valamilyen áru termékmintájából, akkor ne vegyünk el csak azért többet, mert ingyen adják.

A fogadalom gyakorlása az, amikor túllépünk azon a gondolaton, hogy mi az, amit a szabályok megengednek nekünk. Ez a fajta gyakorlás nagyobb kihívás, mint a szabályok puszta követése. Amikor erre erőteljesen odafigyelünk, akkor észre fogjuk venni, ha hibázunk. Sokszor. De csak ez az útja annak, hogy tanuljunk, és hogy kialakítsuk magunkban az éberséget.

 Forrás: A buddhizmus második fogadalma: nem lopni (angol nyelven)

2018. november 7., szerda

Mi az a lucid álmodás és hogyan tudjuk megvalósítani?

(Ennek a bejegyzésnek az alapja Andrew Holecek egyik írása.
Andrew Holecek a The Power and the Pain, a Preparing to Die, a Dream Yoga: Illuminating Your Life Through Lucid Dreams című könyvek szerzője. Emellett részt vett egy olyan három éves elvonuláson, amit Khencsen Thrangu Rinpocse irányított)

Talán volt már részünk abban a nagyszerű pillanatban, amikor egy álom közepén felébredtünk, és tudtuk, hogy álmodunk. Ez a lucid vagy tudatos/éber álmodás, amely kifejleszthető képesség, és egyben hasznos meditációs gyakorlat is.

A nem tudatos álom felzaklató, buta, feledésre ítélt álom – jobbára elég hamar elfelejtjük, hogy mit álmodtunk. A tudatos/éber álom nem zaklat fel, értelmes és emlékezetes – tudatában vagyunk annak, hogy álmodunk, és elég jól tudjuk irányítani ezt a dolgot.

Kutatások során kiderült, hogy a meditálóknak több tudatos álmuk van, és egy hiteles meditációs mesternek minden álma tudatos. Úgy tartják, hogy olyan mértékig vagyunk tudatosak nappal, mint amennyire éjszaka. És ha az éberség meditációt gyakorolva tudatosak és éberek leszünk a nap folyamán, ez kihat arra, hogy természetes módon fogunk tudatosan és éberen álmodni éjjel.

Az álomjóga - amit némelyek Buddháig vezethetnek vissza – tudatos álmodás, amely spirituális célokat szolgál. Vannak olyan meditációs mesterek, akik úgy tartják, hogy tudatos álomban való gyakorlás akár kilencszer hatásosabb lehet, mint a normális, ébrenléti állapotban végzett. Azért, mert tudatos álmodás során az elménk a tudatosság és nem-tudatosság egyfajta egyedi kevert állapotában van. Úgy vélik, hogy amikor átalakítjuk az elménk nem-tudatos talaját, akkor átalakítunk minden mást, ami fölötte van.

Általánosságban véve, a tudatos álmodást önmegvalósító céllal végezzük, míg az álomjógát önmagunk meghaladására. Az álomjóga magába foglalja a tudatos álmodást. Mindkét gyakorlás eredményes “éjszakai műszakot” hoz létre, amelyik több évnyi tudatosságot adhat életünknek.

Ha összeadnánk, életünk folyamán körülbelül hat évnyi időt töltünk álmodással. Az álomjóga lehetővé teszi azt, hogy belevágjunk egy jó “éjszakai iskolába”, felkínálva a lehetőséget arra, hogy álmunkban gyakoroljunk. Gondoljunk bele, hogy mennyit tudnánk tanulni, ha hozzávehetnénk ezt a hat átálmodott évet!

Felsorolok néhány tanácsot arra, hogy hogyan kezdjünk hozzá a tudatos álmodáshoz:

1. Fogalmazzuk meg a szándékunkat

A nap folyamán nevezzük meg azt a szándékunkat, hogy éjszaka fel fogunk ébredni az álmunkból, éppen úgy, mint amikor egy belső ébresztő órát beállítunk. Mondogassuk napközben többször is: “Ma éjjel sok álmom lesz és tudatossá válok álmaimban.” Legyünk nagyon eltökéltek.

Adjunk némi érzelmi töltést szándékunknak. Ez bármi lehet, akár az is, hogy azt álmodunk, amit nagyon szeretnénk. Például, mondhatjuk azt magunknak, hogy ha ma éjjel felébredünk, érezni fogunk egy kellemes szédülést amiatt, hogy úgy szállunk álmunkban, mint egy madár.

A szándékot még azzal is megerősíthetjük, hogy buddhista jellegűre fordítjuk az éjszakai spirituális gyakorláshoz kötődő gondolatainkat. Mondhatjuk magunknak: “Saját magam és mások hasznára felébredek az álmomból, így gyakorolhatom a meditációt éjszaka is.”

2. Kiegyensúlyozottan térjünk nyugovóra

Elalvásunk előtti utolsó gondolatunk nagy hatással lehet arra, hogyan alszunk és mit álmodunk. Ha feszülten megyünk ágyba, valószínűbb, hogy álmunk is zaklatottabb lesz.

Mielőtt aludni térünk, nyugtassuk le magunkat meditációval. Aztán újra erősítsük meg szándékunkat, hogy tudatossá válunk álmainkban.

Miután befeküdtünk az ágyba, tegyük a kezünket a hasunkra, ami segít lenyugodni. Mivel hajlamosak vagyunk csak úgy bevackolni az ágyba, iktassunk be némi tudatosságot azzal, hogy elvégzünk huszonegy légzést. Figyeljük meg, hogy a légzésünk ugyanúgy lassul, mint a gondolataink áramlása. Amikor elvégeztük a huszonegy légzést, már ne akarjunk semmire se gondolni, hagyjuk magunkat elaludni.

3. Alkalmazzuk a felébresztés-és-ágyba-visszatérés módszerét

Ahhoz, hogy ezt a módszert megértsük, tisztában kell lennünk, úgy általában az alvás folyamatával.
A normális alvás két nagy részből áll: NREM (Non-Rapid Eye Movement – gyors szemmozgás nélküli) és REM (Rapid Eye Movement – gyors szemmozgásos) szakaszokból. A NREM további négy különböző lépcsőfokra osztható. A két nagy szakasz és a NREM-en belüli lépcsőfokok szabályszerű módon és mindig ugyanabban a sorrendben követik egymást az alvás folyamán többször is. 

Elalvás után a NREM szakasz kezdődik, amiben egyre csökken az anyagcserénk, lassul a szívverésünk és az idegrendszerünk nyugalomba kerül. Felszabadulnak bizonyos hormonok, például a növekedési hormon, amely a regenerációt segíti. Az alvásnak ez a része elengedhetetlen ahhoz, hogy kipihenjük magunkat. 
A tudatos álom gyakorlásával nem zavarjuk meg ezt a részt. De amúgy sincs értelme, mert a NREM szakaszaiban jobbára nem történik álmodás.

Körülbelül másfél óra elteltével a NREM alvást felváltja egy rövid REM-szakasz, amit hamarosan ismét egy NREM követ, majd kb. újabb másfél óra múlva megint egy REM-fázis. Ahogy halad előre az alvás folyamata, úgy csökken a mély alvások száma, és úgy növekszik a REM-fázisok hossza, amelyeket nagyon rövid megébredések is megtörnek. Ezekben a röpke megébredésekben még rendszerint fel tudjuk idézni a pár perccel azelőtti álmainkat. De mivel a legtöbb esetben újra visszaalszunk, ráadásul egy-egy éjszaka alatt 4-5 álmodással töltött REM-fázist élhetünk át, így sokszor csak a legutolsó vagy a legfelkavaróbb álomra vagyunk képesek visszaemlékezni.

A normál alvási folyamatban is szokott lenni a felkelésünk előtt kb. két órával egy rövid megébredésünk, amit hamarosan követ az éjszaka leghosszabb REM szakasza, így ezzel a tudatos álmodást elősegítő módszerrel kevésbé zavarunk bele a természetes alvásunkba.

E módszer lényege az, hogy szándékosan felébresztjük magunkat az általában szokott felkelési időpontunk előtt kb. két órával. Ezután fennmaradunk 20-40 percig. Ne vegyünk kézbe telefont, ne kapcsoljunk be semmilyen elektromos eszközt. Meditáljunk, erősítsük meg újra az elhatározásunkat, vagy vértezzük fel magunkat egy könnyed olvasással a tudatos álmodással. Aztán térjünk vissza az ágyba. Ezzel az egyszerű módszerrel szinte egészen biztosan el fogjuk érni azt, hogy tudatosan álmodjunk.

 Forrás: Hogyan gyakoroljuk a lucid álmodást? (angol nyelven)
             Az alvás szerkezete

2018. október 18., csütörtök

A gasso gesztus a buddhizmusban

A gasso japán szó, aminek jelentése “a két tenyér összetétele”. Magát a gesztust a hinduizmusban és a buddhizmus több iskolájában is használják üdvözlésre, hála kifejezésére vagy kérés esetén.
De alkalmazzák meditációban szimbolikus kéztartásként, mudraként is. (a mudrákról ITT írtam bejegyzést)

A gassot a japán zen irányzatban a következő módon végzik: a két tenyerüket egymáshoz szorítva emelik az arcuk elé, kinyújtott ujjakkal. Körülbelül egy ökölnyi távolságot hagynak az orr és a kezek között. Az ujjhegyek az orral azonos magasságban vannak, míg a könyöküket enyhén eltartják a testüktől.

A gasso-t gyakran kíséri meghajlás, amit egyenes háttal végeznek, a csípő megdöntésével. Amikor meghajlással együtt végzik, akkor gasso rei-nek nevezik. (a buddhista meghajlásokról ITT lehet olvasni részletesebben)




Ken Yamada, a Tiszta Föld buddhizmus iskolát képviselő Berkeley Higasi Hongandzsi Templomból erről így vall:
 “Gasso több, mint egy kéztartás. Azt a Dharmát szimbolizálja, ami az igazság az életről. Például, amikor összetesszük a jobb és a bal kezünket, amelyek egymás ellentétei, az más ellentétek eggyé válását is jelenti: te és én, fény és sötétség, tudatlanság és bölcsesség, halál és élet.
Szimbolizálja még a tiszteletet és a buddhista tanításokat. Kifejezi a hála érzéseit és a másokkal való összekapcsolódásunkat. Jelenti azt a felismerést is, hogy életünk fenntartásában megszámlálhatatlan ok és feltétel van jelen.”

A tendai japán buddhista iskola kolostorában tanult Uszui Mikao az 1920-as években dolgozott ki egy gyógyító és önfejlesztő módszert, amit reiki-nek nevezett el. Ebben a meditáció során alkalmazzák a gasso kéztartást, amelyet minden reiki gyakorlat bevezető elemének tekintenek.

Kínában a shaolin harcos szerzetesek gyakran csak a jobb kezük felemelésével üdvözlik egymást (“fél-gasso”). Ez Bódhidharma első tanítványának, Huike történetét szimbolizálja, és az ő odaadását és elköteleződését a csan gyakorlás iránt.

A legendák szerint Bódhidharma volt az, aki elkezdte a nehéz és hosszú meditációban elfáradt szerzetesek fizikai kiképzését valamikor az i.sz. 5-6. században. Neki tulajdonítják a csan buddhizmus megalapítását is, így őt tekintik az első csan pátriárkának.

A legenda úgy tartja, hogy Bódhidharma kezdetben elzárkózott attól, hogy tanítványául fogadja Huikét. Pedig az állhatatos Huike egész éjjel Bódhidharma meditációs barlangja előtt állt a szakadó hóesésben, egészen addig, amíg a hó már a derekáig ért. Amikor reggel Bódhidharma megkérdezte tőle, hogy miért van itt, Huike azt felelte, hogy olyan tanítót szeretne, aki “megnyitja az egyetemes könyörületesség elixírjének kapuját, hogy minden lény megszabaduljon”.

Bódhidharma elutasította, mondván, “hogyan is reménykedhetnél egy igaz vallásban kevés erkölcsi tisztasággal, kevés bölcsességgel, sekély szívvel és egy öntelt elmével? Csak hiábavaló fáradtság volna.”

Végül, hogy bebizonyítsa szándékát, Huike levágta bal karját és felajánlotta az első pátriárkának eltökéltsége zálogául. Bódhidharma ezután elfogadta őt tanítványául, és megváltoztatta nevét Shenguangról Huikéra, aminek jelentése “Bölcsesség és tehetség”.

Ezért a shaolin szerzetesek manapság is üdvözlik egymást csak jobb kézzel, hogy tisztelegjenek e legenda előtt, és kifejezzék elkötelezettségüket és odaadásukat e keleti küzdősport iránt.
(a shaolin szerzetesek és a Shaolin-kolostor valódi történelméről ITT írtam bejegyzést)







Forrás: A gasso gesztus a buddhizmusban (angol nyelven)
            Reiki - a japán jóga