2020. január 24., péntek

A nyolc felismerés

A buddhizmus tele van számokkal és felsorolásokkal. Ezek közül talán legismertebb a négy nemes igazság, a nemes nyolcrétű ösvény és a három ékkő/kincs (Buddha, dharma és a buddhista közösség, a szangha).

Azonban még nagyon sok ilyen lista létezik. Írtam már bejegyzést a három méregről, az öt léthalmazról vagy khandháról/szkandháról, az öt Buddha-családról, az öt fogadalomról, a hat létbirodalomról, a mahájána buddhizmusban található hat tökéletességről vagy páramitáról, a théraváda tíz tökéletességről vagy páramitáról, a helyes összpontosítás (dzshánák) nyolc szintjéről, a Buddha által ki nem fejtett tíz vagy tizennégy kérdésről. És még nagyon sok egyébről, amit itt már nagyon nehéz felsorolni is.

Ez a bejegyzés azt a nyolc felismerést sorolja fel, amelyek leginkább  a mahájána hagyományban ismertek. Célszerű rajtuk tudatosan meditálni, hogy a bódhiszattvákhoz és más megvilágosodott lényekhez hasonlósan mi is képesek legyünk őket megvalósítani.

-- A tudatlanság okozza a születés és halál véget nem érő körforgását és a szenvedést:
Keressük meg a számunkra legjobb, legmegfelelőbb tanítást és gyakorlást, hogy csökkentsük vagy akár semlegesítsük a valósággal kapcsolatos tudatlanságunkat (arról, hogy hogyan találjunk olyan közösséget, ami a legmegfelelőbb számunkra, ITT írtam bejegyzést). Emellett a létezés három tényezőjén – nem állandó, nem kielégítő és ‘én’-telen vagy üres - való meditáció segít a valóság helyes megismerésében.

-- A világon semmi sem állandó: Ha ezt ténylegesen megértjük és képesek leszünk nem csupán szavak szintjén befogadni, akkor kevésbé fogunk ragaszkodni mulandó dolgokhoz, és talán jobban tudjuk értékelni a pillanatot.

-- A több vágy több szenvedést és több elégedetlenséget okoz:
Csökkenti a szenvedést, elégedetlenséget, ha felismerjük, hogy hiába kapjuk meg mindig azt, amire vágyunk, attól nem leszünk boldogabbak. Próbáljuk fékezni magunkat és tudatosan átgondolni azt, hogy mennyire és mire van ténylegesen szükségünk.

-- Az emberi elme mindig önmagán kívül keres élményeket és sosem érzi magát megelégedettnek:
A megszabadulás abból ered, ha kialakítjuk a megelégedést, nem pedig mindig több és több kívülről származó dolog vagy élmény megszerzéséből, átéléséből. Természetesen ahhoz, hogy teljes legyen az életünk, át kell élnünk nagyon sok mindent, de ne akarjunk állandóan mindenhol impulzusokat, élményeket keresni és kapni. Szánjunk pár percet naponta arra, hogy “csak úgy” legyünk magunkban, és élvezzük a saját társaságunk által nyújtotta csendet, békét és derűs nyugalmat.

-- Szorgalmasan törekedjünk:
A tudatos gyakorlás és a pozitív életforma kialakítása kemény munkát, időt, energiát és kitartást igényel. Vegyük észre, ha puszta kényelemből kihagyunk bizonyos részeket a gyakorlásunkból, ne hígítsuk fel azt nem előrevivő dolgokkal.
A létrejövő változást pedig tudatosan fenn kell tartani, mivel az ember egy idő után hajlamos lesz a lazításra.

-- A szegénység/nélkülözés gyűlöletet és haragot teremt:
Próbáljunk nagylelkűek, odafigyelőek lenni, és kezeljünk minden élőlényt felülemelkedett egykedvűséggel. Annak ellenére, hogy biztosan elkövetünk majd néhány hibát, folytassuk az erre irányuló gyakorlásunkat.

-- A testi vágyak öt kategóriája – pénz, szex, hírnév, túl sok evés, túl sok alvás – különböző problémákhoz vezet:
Emellett még több szenvedést, elégedetlenséget okoznak, és a negatív szokások börtönébe zárnak be bennünket, ahonnan nagyon nehezen tudunk megszabadulni.

-- A születés és a halál szenvedés. Az élet végigélése pedig folyamatos küzdelem a vágyaink miatt:
Születésünk óta tele vagyunk ösztönös és nem ösztönös vágyakkal, amelyek  teljesen vagy részben vagy egyáltalán nem teljesülnek. Azok a vágyaink, amelyek teljesülnek, újabbakra sarkallnak bennünket. Amelyek viszont csak részben vagy egyáltalán nem, azok frusztrációt, szorongást, agressziót váltanak ki.
Ezt tudatosítanunk kell magunkban, ezáltal csökkenthetjük az újabb és újabb vágyak iránti igényünket és a bennünk keletkezett feszültséget a nem vagy csak részben teljesült vágyak esetén.

És azt se felejtsük, testünket és agyunkat ugyanazok az atomok építik fel, mint a fákét, madarakét vagy akár a földigilisztákét. Részei vagyunk az egésznek, nem pedig kívülállók. Mint ahogyan mi is szenvedünk és küzdünk a vágyaink miatt, az összes érző lénnyel ez történik, akár van ennek látható jele, akár nincs.
Ezért a bódhiszattva esküben megfogadjuk, hogy minden érző lényt igyekszünk megszabadítani.

Forrás: Mi a nyolc felismerés? (angol nyelven)

2020. január 9., csütörtök

Mi az a “világi buddhizmus”?

Úgy is mondhatjuk, hogy egy arra való kísérlet, hogy a Megvilágosodottat közelebb hozza a megvilágosodáshoz.  A világi buddhisták racionalista és humanista oldalról közelítik meg a buddhizmust annak érdekében, hogy megpróbálják lehámozni róla a később hozzáadott babonát és vallásosságot, és hogy visszatérítsék Buddha eredeti tanításaihoz.  Buddhát olyan emberi lénynek tekintik, aki felfedezte a szenvedés végéhez vezető ösvényt, amelyet a négy nemes igazság formájában tanít.  A buddhizmus a világból és a világért van, és semmi szükség arra, hogy bármiben higgyünk, ami azon túl van. 

Stephen Batchelor

Stephen Batchelor, hajdani buddhista szerzetes erről a megközelítésről ír Buddhism Without Beliefs és a Confession of a Buddhist Atheist című könyveiben. (Stephen Batchelor Tibet, Tibet című írását két részletben fordítottam le, és ITT és ITT lehet olvasni)



Tény, hogy sok mai buddhistának vannak kétségei a különféle hagyományos hiedelmekkel kapcsolatban.  Az összes olyan eszmecserében, ami a megújítás és a hagyomány szembenállásáról szól, a kérdés az, hogy mely hiedelmek elengedhetetlenek és melyek szabadon választhatók. A vitára való lista élén az újraszületés és a különböző létbirodalmak létezése és az azokban lévő lényekkel kapcsolatos dolgok állnak – legyen szó nem megvilágosult vagy megvilágosult lényekről vagy akár rólunk. (a létbirodalmakról ITT írtam bejegyzést, a buddhista pokolról pedig ITT)

Ezek nélkül a buddhizmus csak modern humanitarianizmus és a négy nemes igazság volna? És ha igen, akkor talán rendben is van. Vagy mégsem?

Forrás: Mi "világi buddhizmus"? (angol nyelven)

2019. december 30., hétfő

Mit jelentenek a piros zsinórból készült karkötők?

Az utóbbi években, évtizedekben divattá vált piros zsinórból készült karkötőket viselni. Nem csupán azon vallások követői hordják, ahol ennek hagyománya van, hanem olyanok is, akik nem tartják magukat igazán vallásosnak vagy nem ahhoz a valláshoz, irányzathoz tartoznak.

A hinduizmusban ez a fajta karkötő rituális védelmező és rontás elleni szerepet tölt be. Szőtt fonalból, zsinórból vagy szalagból készítik. Már a Védákban is említik őket pratisara és kautuka néven. A férfiak a jobb csuklójukon hordják, a nők balon. Sok esetben pap vagy a család legidősebb tagja köti fel a fonalat a hívő, a patronált vagy szeretett személy csuklójára, de akár tárgyakra is rátekerhetik. Leginkább piros színű zsinórt használnak, de narancs, sáfrány, sárga vagy ezek keveréke szintén előfordul.
Nem csupán a csuklójukra kötik, hanem nyaklánc gyanánt is hordhatják.

A fonalnak fontos szerepe van a családi és házassági szertartásoknál. Testvéreknél a köztük lévő kölcsönös egymásra utaltságot és az egymás iránti tiszteletet jelzi.

Hindu házassági ceremónia során a vőlegényt és menyasszonyt kötik lazán össze a zsinórral, és háztartási eszközökre, termékenységi szimbólumokra szintén tehetnek fonalat.

A dzsainizmusban ezeket az amulettel ellátott védelmező fonalakat raksapotli-nak hívják. Leginkább piros színűek és a csuklóra kötik. Van, amikor csak egy piros anyagot tekernek össze, amit egy dzsaina aszkéta mantrával áldott meg. Ha a nyakuk körül hordják, akkor a dzsaina hagyomány szerint a védelmező amulettet arról az istenségről nevezik el, akiről úgy vélik, hogy ő áldotta meg azt a megkötött csomót. A védelmező fonál testvérek és a házastársak közötti rituális jelentősége hasonló a hinduizmusban megtalálhatóhoz.

A kereszténységben leginkább a bal csuklón viselik a piros zsinórt. A vörös szín a tüzet (Szentlélek), a vért (Krisztus vérét) és a Pünkösdöt szimbolizálja. Később a kereszténységért mártíromságot szenvedettek színévé vált.

A zsidó vallás kabbala irányzatában a skarlátszínű vagy karmazsinvörös fonál viselése egyfajta talizmán. Arra szolgál, hogy megvédjen a balszerencsétől, amelyet az ajin hara -  ‘gonosz szem’ vagy ‘rontó, ártó tekintet’ – okozhat.
A vörös fonalat vékony skarlátszínű gyapjúból készítik, és hét csomót tesznek rá. A bal csuklójukon viselik, mivel úgy tartják, hogy a bal oldal a fogadó oldal.

Ellentétben a hinduizmussal, a kabbalában a piros zsinór karkötőként való viseléséről nem tesznek említést a szent iratok. Úgy tűnik, hogy ez a szokás csak az 1900-as évek elején jelent meg.

Némi utalás ugyan van a Bibliában a zsinórként használt karkötőre Mózes 1. könyvének 38. részében. A bába Thámár ikerfiainak születése közben kötött egy fonalat Zerákh csuklójára, hogy megjegyezzék, ő lesz az elsőszülött. Ennek ellenére mégis az ikertestvére, Pérec volt az, aki elsőnek kibújt.

Józsué könyvének 2. részében védelmező szerepben tűnik fel a piros zsinór. Itt az izraeli kémek – akiket Ráháb megmentett – javasolják hálából Ráhábnak, hogy kössön “veres fonalú zsinórt az ablakhoz”, gyűjtse egybe oda a családját, és ebből fogják tudni a kémek, ha majd a seregükkel együtt visszatérnek, hogy azt a házat és lakóit nem szabad bántani.

Manapság Izraelben, elsősorban Jeruzsálem óvárosában, turistáknak és zarándokoknak árulják a skarlátszínű fonalat. Az 1990-es évek végén a vörös fonál nagyon népszerűvé vált a nem zsidó sztárok körében és Izraelen kívül is, Madonna, Sasha Cohen, Leonardo DiCaprio, és sokan mások viselték/viselik.
                                                                                                                                                                 
A buddhizmus különböző irányzataiban, iskoláiban különböző dolgot jelenthetnek a  kézzel csomózott zsinórból készült karkötők. Kaphatják vallási elvonulás végén vagy vallási ceremónia során áldásként. Thaiföldön a megszentelt zsinórokat - sai sin - gyakran egy sokkal hosszabb fonálból vágják le, amelyeket buddhista szertartás szerint áldanak meg a szerzetesek és osztanak szét utána.                                                                                                                     
Ezenkívül használhatják még emlékeztetőül arra, hogy ne felejtkezzenek el a könyörületesség gyakorlásáról, és különösen a helyes beszéd és helyes cselekedet megtartásáról a mindennapi életben.

A tibeti buddhizmusban rendszerint védelmet tulajdonítanak neki, pozitív energiát sugárzónak és jó szerencsét hozónak érzik, és amely emlékezteti tulajdonosát arra az útra, ami a helyes célhoz visz. Itt szintén a bal csuklón viselik, amelyet ők is fogadó oldalnak vélnek, ezáltal biztosítják a nagyobb szerencsét és a bőségesebb áldást.

A tibeti irányzatban többféle színű karkötőt készítenek kézi csomózással, és a különböző színeknek eltérő a jelentésük.
A piros képviseli a vágyat és szerelmet, a feszültséget és a haragot. Viselőjének energiát és életerőt ad, emellett védelmet nyújt a ‘gonosz szem’ – féltékeny, irigy, ártó tekintetek - ellen.

A fehér karkötőre jó ránézni, szimbolizálja az ártatlanságot, védelmet, világosságot és tudást. A fehéret tartják a lehető legmagasabb frekvenciát képviselő színnek.

A narancsról úgy vélik, hogy a keresztcsonti csakrához tartozó szín. Akkor célszerű viselni, ha valaki úgy érzi, hogy nem képes elfogadni jelenlegi helyzetét. Segít a földön maradni és ott tartani a viselőjét, így az élvezni tudja az élet apró örömeit. Ez a vibráló szín sugározza a legjobban az energiát.

A kék képviseli a békét, nyugalmat és bölcsességet. Mivel úgy vélik, hogy a torok-csakrához kötődik, erősebb kommunikációs képességet tesz lehetővé a hordása.

A zöld karkötő a természetre és a világegyetem természeti törvényeire utal. Az egyensúly színének tartják, ezért úgy gondolják, hogy a zöld karkötő segít a harmónia kialakításában és a jó szerencse elérésében.
A buddhista karkötők között az arany színű ritkább. Az arany szimbolizálja a bátorságot és határozottságot, segít abban, hogy a viselője a döntéseiben magabiztosabb legyen.

A többszínű karkötők manapság egyre népszerűbbek. Magukba foglalják az összes szín erejét, és az univerzum tökéletességét képviselik. Az életben az összes, méretétől és jelentőségétől független dolog egymásba fonódását szimbolizálják.

A fekete jelenti a rejtélyest és ismeretlent a világegyetemben. A fekete karkötőt a gondolkodó embereknek javasolják, akik úgy vélik, hogy tudásuk fejleszthető és kiterjeszthető. Szimbolizálja a világ megválaszolatlan rejtélyein való mélyreható elmélkedést és a végtelen kiterjedést .



Forrás: Kautuka (angol nyelven)
            Vörös fonal (angol nyelven)
            Szerzetesek által megáldott fonál karkötő (angol nyelven)

2019. december 14., szombat

Buddha foga ereklye templom és múzeum


Szingapúr, az egykori kis halászfalu, majd 1819-től 1942-ig angol gyarmat, végül 1965-től független köztársaság, ma Délkelet-Ázsia leggyorsabban fejlődő városa, egyben városállama. A hatalmas felhőkarcolók, sokemeletes lakóházak árnyékában már alig maradt néhány épület mutatóban a régi Szingapúrból.



Mivel kezdetektől fogva több nemzetiség lakott és dolgozott itt, a kis városállam jelenlegi vezetői arra törekszenek, hogy a különböző nemzetiségű lakosai között kiegyensúlyozott legyen kapcsolat. Kínaiak, malájok, indiaiak, arabok, európaiak, zsidók itt békében élhetnek egymással. Ugyanez a helyzet a vallás terén is. Annak ellenére, hogy a legfőbb vallásnak a mahájána buddhizmus számít, a buddhista templomok mellett megtalálhatók iszlám mecsetek, hindu, keresztény vagy taoista templomok is.
Srí Mariammam templom

A kínai negyed környékén, például alig pár száz méteren belül könnyen rábukkanhatunk két taoista templomra, két iszlám mecsetre, egy keresztény metodista templomra, a Srí Mariammam templomra, amely Szingapúr legrégebbi hindu temploma, és a Buddha foga ereklye templomra és múzeumra.






Buddha foga ereklye templom külső bejárata
A Buddha foga ereklye templom és múzeum a nevét a történelmi Buddha bal szemfogáról kapta, amelyről úgy vélik, hogy elhamvasztás után megmaradt, és amelyet ebben a templomban helyeztek el.
Ahogy fentebb írtam, az építmény Szingapúr kínai negyedében található, és a kínai Tang-dinasztia stílusát idézi, annak ellenére, hogy csak az elmúlt évtizedekben építették. A hivatalos megnyitó ceremónia 2007 májusában volt, míg a felszentelést 2008 májusában tartották.

Buddha foga templom belső bejárata
A templomba bárki ingyenesen bemehet, bár adományokat szívesen elfogadnak.
Ottlétemkor, vasárnap délután a hívek közös kántálásra gyűltek össze az első szinten lévő hatalmas terembe, a Száz Sárkány Hallba. Ez a templom fő terme és itt található a Buddha Maitréja-háromság több, mint 4.5 méter magas szoborcsoportja.
Buddha Maitréja-háromság szobra
A belső díszítések szintén Tang-kori buddhista templombelsőt idéznek.
A hívek sötétbarna lepedőszerű vásznat tekertek maguk köré, hogy a közös kántálás, szertartás idejére eltakarják színes ruházatukat.



A következő szinten, a félemeleten található a Dél-tengeri szabadság Avalókitésvara bódhiszattva szobra.

Ugyanitt látható több kiváló szerzetes szobra és élettörténetének leírása. Nem csupán a helyiek közül, hanem a világ minden részéről. A szerzetesek szobrai gyertyaviaszból készültek, élethű, emberméretű alkotások.


Mandzsusrí
A templom második szintjén könyvtárat és a templom történelmi galériáját találjuk. Ugyanitt tárolják a kínai buddhista kánonba tartozó pradzsnyápáramitá szútrák - “bölcsesség szútrák” – egyik teljes másolatát. Mellette Mandzsusrí, a bölcsesség bódhiszattvájának szobra áll. Vele együtt található a 16 pradzsnyá őr szobor is, amelyeket bizonyos szertartásokhoz lehoznak a Száz Sárkány Hallba.





16 pradzsnyá szobor a Száz Sárkány Hallban


Ezen a szinten a tibeti buddhizmushoz kapcsolódó tárgyakat, phurbát és tibeti pecséteket is láthatunk.

A phurba – mágikus tőr – egyfajta szent rituális tárgy a vadzsrajána vagy tibeti buddhizmusban. A phurbák pengéinek három lapjuk van, amelyek azt szimbolizálják, hogy a tőr ereje képes megszüntetni a három mérget, a tudatlanságot, haragot/gyűlöletet és vágyat.







A harmadik emeleten egy páratlanul szép buddhista kultúrtörténeti kiállítás található. A kiállított tárgyak között van jó néhány ritka és felbecsülhetetlen érték is, amelyeket különleges üvegszekrényekben helyeztek el. Ezek nem csupán biztonsági szempontból nyújtanak védelmet, hanem biztosítják a megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat is.


Szamantabhadra bódhiszattva

Hátul, egy másik kamrában Szamantabhadra bódhiszattva áldja meg a híveket. Őrá 10 ráksaszí vigyáz. Ezt a Szamantabhadra-szobrot egy Tang-korból származó elődjéről mintázták.


Az épületnek ezen a harmadik szintjén található az ereklye-kamra, amelyben Buddha szent relikviái találhatóak, mint például csont, vér, agy, nyelv, stb.


A negyedik emelet belső kamrájában őrzik a szent Buddha-fogat. E lenyűgöző szoba központjában áll az arany sztupa, amiben elrejtve található a fog. A sztupa ajtajában egy 15 kg aranyból készült Buddha-Maitréja szobor ül.
A sztupa alulról számítva első szintjén található a 35 Hitvallás Buddha, amelyeket szintén színaranyból faragtak ki. A 35 Hitvallás Buddha-gyakorlat az egyik legfontosabb tisztító gyakorlatnak számít a tibeti buddhizmusban.





A sztupa négyszögletes alapjának oldalain 8 aranylapon ábrázolják a történelmi Buddha életének különböző jeleneteit, Májá királyné álmával kezdve egészen Buddha haláláig bezárólag. Ezeket a jeleneteket a gandhára-i időszak (i.sz. 1. század) hagyományos stílusában készítették.







A Buddha foga ereklye templom és múzeum legteteje középen nyitott, ez az Orchideák kertje. Buja növényzete és a körben elhelyezett több pad alkalmassá teszi az elmélyedésre (a lentebbi szinteken is találhatóak közös meditációs helyek, ahová bárki becsatlakozhat a vasárnapi gyakorlás idején).




Ugyanitt található a Tízezer Buddha pagodája. Ahogy a neve is mutatja, 11.111 buddha és bódhiszattva szobrocskát helyeztek el apró mélyedésekben a falakon. Ezek az aranyozott figurák padmászana ülésben - ‘lótuszülés’-ben helyezkednek el, lángszerű fénykoszorúval ölelve és dhjána (‘meditációs’) mudrában tartják kezüket.









A Tízezer Buddha pagodájának közepén, egy fedett építményben található a hatalmas Vairócsana-imakerék. Különleges zománcozott technikával készült, ami fényesen ragyogó kinézetet ad neki.
Vairócsana mantrája egymás alatt három sorban helyezkedik el. Az imakerék belseje a Vairócsa dháraní több, mint háromezer másolatát őrzi. Minden egyes tekercs dháranít a helyi szerzetesek írtak kézzel.


Vairócsana imakerék







Az alagsorban található az Öt Belátás vegetáriánus étterem. Nem csupán a helyiek számára, hanem a templomot látogató turistáknak is biztosít vegetáriánus ételeket.

Az öt belátás:
1. az érdemek számolása, odafigyelve arra, hogy honnan gyűjthetők be;
2. annak az elgondolása, hogy mit teszek helyesen, felhalmozva még több jó cselekedetet;
3. annak a megelőzése, hogy helytelen dolgokat tegyek;
4. a helyes tett a legjobb orvosság;
5. azért, hogy a buddhizmus karmáját teljessé tegyem, el kell fogadni ezt az ételt.




Forrás: Buddha foga ereklye templom és múzeum (angol nyelven)
             Buddha foga ereklye templom és múzeum (angol nyelven)
             Szingapúr (angol nyelven)

2019. október 25., péntek

Hogyan válasszunk buddhista közösséget?

Az elmúlt években több olyan levelet kaptam, amelyben tanácsot kérnek, hogy merre és hogyan induljanak el azok, akik buddhista közösséghez szeretnének csatlakozni. Talán ez a bejegyzés jó összefoglaló lehet, mivel a buddhizmusban többféle iskola létezik, amelyek mind tanításban, mind gyakorlásban elkülönülnek egymástól.  Honnan lehet tudni, hogy melyik alkalmas számunkra?

Több ajtó egy dharmához
A buddhizmus különböző iskolái egymástól eltérő ‘ügyes eszközök’-et (upája) alkalmazhatnak, hogy a tanítványokat a megvilágosodás elérésében segítsék. Ráadásul magában a tanításban is különbözhetnek. Bizonyos hagyományok a józan észre, értelemre helyezik a hangsúlyt; mások az odaadásra, áhítatra; megint mások a miszticizmusra; a legtöbb valamilyen formában az összesre. Vannak olyan hagyományok, amelyekben a meditáció elengedhetetlen gyakorlási forma, míg máshol kevésbé foglalkoznak ezzel.

Eleinte ez nagyon zavaros lehet, és kezdetben úgy is tűnhet, hogy az iskolák teljesen különböző dolgokat tanítanak. Azonban sokan tapasztalhatják azt, hogy amint egyre jobban megértik a tanításokat, ez a különbség csökken.

Mondják, hogy elvi szinten is vannak eltérések az iskolák között. De fontos ez? A buddhizmussal való ismerkedés kezdetén még nem feltétlenül szükséges a tan finomabb részleteibe belemenni. Idővel a tanok megértése mindenképpen változni fog, tehát jobb, ha nem elhamarkodottan döntünk arról, hogy egy iskola “jó” vagy “nem jó” addig, amíg nem töltöttünk több időt benne/vele.
Ehelyett inkább azt mérlegeljük, hogy az a buddhista közösség (szangha) milyen érzéseket kelt bennünk. Szívesen fogad és támogat? A beszédek és a liturgia mélyebben is megérint-e bennünket? Jó hírneve van a tanítónak?

Nyugaton egyébként talán az jelenti a legnagyobb problémát, hogy egyáltalán bármilyen jellegű tanítót vagy közösséget találjunk a lakóhelyünk közelében. Az is előfordulhat, hogy csak egy nem hivatalos csoporthoz tudunk csatlakozni, akik együtt meditálnak és tanulnak. Esetleg rátalálhatunk olyan buddhista központra, amely elég közel van ahhoz, hogy egy kirándulás keretében látogassuk meg. Az interneten, különböző buddhista oldalakon kereshetünk ilyeneket.

Ott kezdd, ahol vagy
Lehet, hogy csak olyan dharma-központot találunk a közelben, ami esetleg nem egyezik azzal, amiről olvastunk és ami eredetileg megragadta az érdeklődésünket. Azonban, ha együtt gyakorlunk másokkal, az sokkal értékesebb élményt nyújt, mint a buddhizmusról csupán könyvekből olvasni. Legalább adjunk neki egy esélyt!

Az első alkalommal sokan szoronganak, amikor arra kerül a sor, hogy buddhista templomba látogassanak. Ráadásul a legtöbb dharma-központ jobban szereti, ha a kezdők előre bejelentkeznek. Ezért legelőször célszerű felhívni őket vagy legalábbis megnézni a központ honlapját, hogy mit írnak a kezdőkkel kapcsolatban.

Lehetnek olyan ismerősök, barátok, akik azt szeretnék, hogy csatlakozzunk az ő dharma-központjukhoz és gyakoroljunk ott. Ez önmagában jó dolog, de ne engedjünk a nyomásnak, és ne csatlakozzunk olyan közösséghez, ahol esetleg nem érezzük jól magunkat. Lehet, hogy az a fajta gyakorlás a barátainknak beválik, de nekünk nem.

Ha utaznunk kell egy számunkra megfelelő dharma-közösség miatt, akkor mindenképpen olyan kolostort vagy központot keressünk, ahol kezdő szintű elvonulást is tartanak elszállásolási lehetőséggel.

Nem tudnám ezt magam csinálni? Kell-e nekem külső segítség?
Sokan gondolják úgy, hogy nem szívesen csatlakoznak egyetlen buddhista közösséghez sem. Könyvekből, internetről olvassák a tanításokat, videókból tanulnak meditálni és egyedül gyakorolnak. Azonban a teljesen egyedül való gyakorlással gondok is lehetnek.
Részint előfordulhat az, hogy az innen-onnan szedett tanításokat nem helyesen értelmezzük, és mivel nincs tanítónk, aki segítsen ebben, a tudásunk teljesen félremehet. Részint a meditációval is adódhatnak problémáink. Már több bejegyzést szenteltem ennek a témának. Érdemes ezeket elolvasni. (nyolc meditációs problémát ITT soroltam fel. Három bejegyzésben pedig nagyon részletesen leírtam, hogy mit kell tudni a meditációról, és kinek nem való és mire figyeljünk oda. És azt is, hogy mit tegyünk, ha negatív tüneteket tapasztalunk magunkon)

Vannak, akik azt mondják, hogy azért gyakorolnak egyedül, mert nincs a közelükben dharma-központ vagy tanító. Jó tudni, hogy ha csupán évente egyszer tudunk összehozni egy hétvégi elvonulást, akkor is célszerű ezt megtenni. Teljesen más érzésünk lesz ezután. Emellett vannak olyan tanítók, akik hajlandóak e-mailben vagy Skype-on keresztül is tanítani.

Miért van szükség arra, hogy iskolát válasszunk?
Előfordulhat, főleg nagyobb városokban, hogy több dharma-központ is található a környéken. Miért ne gyűjtögethetnénk össze mindegyikből a lényeges tanítást?

Ezzel a “gyűjtögetéssel” nincsen semmi gond addig, amíg az ember ismerkedik az alapokkal, de végül jobb egyfajta gyakorlást választani, és annál maradni. Jack Kornfield, vipasszaná tanító írta A Path With Heart című könyvében:

“A spirituális átalakulás mélyről jövő folyamat, amelyik nem véletlenül történik. Ismétlődő tanítás, valódi gyakorlás kell hozzá annak érdekében, hogy elengedjük az elme régi szokásait, és hogy megtaláljunk és fenntartsunk egy új látásmódot. Ahhoz, hogy ezen a spirituális ösvényen éretté váljunk, az szükséges, hogy elkötelezzük magunkat egy szisztematikus módszer iránt.”

Elköteleződéssel, túljutva a kételyeken és elcsüggedésen, egyre mélyebbre ásunk a dharmába és saját magunkba. Ezzel szemben a “gyűjtögető” jellegű megközelítés olyan, mintha 20 darab 30 cm mély kutat ásnánk egy darab 6 méteres helyett, mert ezzel a módszerrel csak a felszínt kapargatjuk.

Gyakran megesik az, hogy valaki tanítót vagy hagyományt vált. Ehhez nem szükséges senkitől sem engedélyt kérni, teljes mértékben tőlünk függ, hogy mikor és hogyan tesszük ezt.

Csalás és szekta
Buddhista szekták éppen úgy léteznek, mint szélhámos tanítók. Olyan emberek, akiknek kevés vagy semmilyen buddhista hátterük sincs, és mégis kiadják magukat lámáknak és zen mestereknek. A szabályos vagy törvényes tanítónak kapcsolatban kell állnia egy hivatalosan alapított buddhista hagyománnyal, és abban a hagyományban másoknak meg kell erősítenie ezt a tagságot.

Ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a “szabályos vagy törvényes” tanító jó tanító is egyben, vagy hogy minden autodidakta módon tanult tanító csaló. De ha valaki buddhista tanítónak nevezi magát, de egyik hagyománynak sem tagja, akkor az korántsem biztató jel.

Az olyan tanítóktól, akik azt mondják, hogy csak ők tudnak elvezetni a megvilágosodáshoz, tartsuk magunkat távol. Ugyanígy, ne bízzunk azokban az iskolákban, akik azt állítják, hogy csakis és kizárólag ők képviselik az igazi buddhizmust és szerintük az összes többi iskola eretnek.

2019. szeptember 19., csütörtök

Buddhista szerzetesek és a természetvédelem


Hogyan védik Kambodzsában a buddhista szerzetesek a veszélyeztetett erdőket az illegális fakitermelőktől

A Thomson Reuters Alapítvány arról tudósít, hogy Kambodzsában hatalmas erdőterületek védelmében segédkeznek buddhista szerzetesek. A Monks Community Forest (MCF) – „Szerzetesek Közösségi Erdeje” – több, mint 18 ezer hektárnyi területen fekszik északkelet Kambodzsában. Hat falu lakossága, kb. négyezer ember használja az erdőt, így alakítva ki az ország legnagyobb közösségi fenntartású természetvédelmi területét.

A Monks Community Forest fő célja az erdő megóvása az erdőirtástól és a körzet biodiverzitásának megőrzése. A Samorang Pagoda szerzetesei és a falvak önkéntesei fegyvertelenül járőröznek a védett területen, hogy megakadályozzák az illegális vadászatot és fakitermelést. A szerzetesek a legöregebb és legnagyobb fák törzsét sáfrány színű köntössel borítják be, így végzik el a fák beavatási szertartását. Az ENSZ Fejlesztési Programjának (United Nations Development Program) beszámolója szerint: “Egy fa kivágása vagy a vadászat a felavatott erdőkben ugyanolyan súlyos cselekedetnek számít, mint egy szerzetes bántalmazása”.

Az erdő otthont teremt az olyan veszélyeztetett fajok közösségeinek, mint a napmedvék, gibbonok, leopárdok és tobzoskák, amelyek a sűrű örökzöld és félig örökzöld erdőkben lelnek menedékre. A kétezres évek elejétől Kambodzsában az ipar és a külföldi befektetések gyors erdőirtást eredményeztek. Noha a kormány védettnek nyilvánított nagyon sok területet, az illegális favágás és vadászat továbbra is fenyegeti a veszélyeztetett erdőket. A szerzetesek a helyiekkel együtt 2002-óta dolgoznak azon, hogy kiterjesszék a terület feletti gondnokságot. A szerzetesek arra is biztatják a falvak lakóit, hogy a halászat és a gyűjtögetés hagyományos formáit használják, hogy támogassák a fenntartható környezet gyakorlatát. A falusiak eladhatják a begyűjtött dolgokat a helyi piacon, így téve szert némi extra bevételre.

A projektet 2012-ben Equator-díjjal (Equator Prize) jutalmazták a szegénység visszaszorítása és a biodiverzitás fenntartható használatának érdekében történő erőfeszítésekben való kimagasló közösségi részvétel miatt. Chantal Elkin, az Alliance for Religions and Conservation non-profit szervezet igazgatója szerint a szerzetesek a vallási tekintélyük érvényesítése által tartós természetvédelmi hatást gyakorolnak. A Thomson Reuters Alapítványnak tett nyilatkozatában elmondta, hogy “[A szerzetesek] a munkát szinte anyagi és kormányzati segítség igénybevétele nélkül végzik. Ennek ellenére hatékonyak, mert az emberek értékrendjének megfelelően beszélnek, ami a vallási meggyőződésükön alapul, és ez indítja be a változást a viselkedésükben.”

Kambodzsa lakosságának kb. 95%-a théraváda buddhistának tartja magát. A szerzetesek erős elkötelezettséget vállalnak a kambodzsai társadalomban, mind az oktatásban, mind társadalmi vezetőként.