2017. február 11., szombat

A tíz tökéletesség (páramitá) a théraváda buddhizmusban

A théraváda buddhizmusban éppen úgy jelen vannak a tökéletességek, a páramiták vagy páli nyelven páramík, mint a mahájána buddhizmusban. Feltehetőleg a páramík nem tartoznak az eredeti théraváda tanítások közé, mert a páli kánon legősibbnek tekintett részében ilyenformán nem találhatók meg, csak az újabb részekben, illetve a kánonhoz tartozó magyarázószövegekben.
Például a tíz páramí a Dzsátakákban – “Születés történetek” - úgy jelenik meg, hogy egy-egy mesét szentelnek minden tökéletességnek. (a Dzsátakák a Szutta-pitaka – “Tanbeszédek kosara” – része, 547 állatmesét tartalmazó buddhista mese-és történetgyűjtemény. ITT írtam róla bejegyzést)
 
A tíz tökéletesség egymásból következik, ezért meghatározott a sorrendjük.
 
A tíz páramí a théraváda buddhizmusban
 
1. Az adakozás tökéletessége (dána)
Ebbe nem csupán a konkrét adományozás tartozik bele, hanem a nagylelkűség és az önzetlenség is. Nem számít, ki mennyit ad vagy ki mennyit kap. Nincs szükség köszönetre, viszonzásra. Nincsenek kikötések és nincsenek elvárások. Maga az adás ténye okoz örömet.
Az ily módon való adakozás, nagylelkűség lazít az önzőségen (és önző vágyakon), és segít a ragaszkodásmentesség kifejlesztésében. Ugyanakkor eljuttat a következő tökéletességhez, az erkölcsösséghez is.
 
2. Az erkölcsösség tökéletessége (szilá)
Bár úgy tartják, hogy az erkölcsös vagy helyes viselkedés természetes módon, önmagától következik az önző vágyak elengedéséből, de ez fordítva is igaz lehet: az önző vágyaktól való megszabadulás természetes módon ered az erkölcsös vagy helyes viselkedésből.
 
Ázsia nagy részén a buddhista világi hívők legalapvetőbb gyakorlata az, hogy alamizsnát adnak a kolostorban élőknek, és igyekeznek betartani az öt fogadalmat. Ezek a fogadalmak nem annyira önkényes szabályok, hanem inkább elvek, amelyeket annak érdekében alkalmazhatunk, hogy harmóniában élhessünk környezetünkkel.
 
Az első két páramí, az adakozás értékének teljes megértése és a környezetünkkel való harmónia elvezet a következő tökéletességhez, a lemondáshoz.
 
3. A lemondás tökéletessége (nekkhamma)
A lemondást úgy értelmezik a buddhizmusban, hogy elengedjük mindazt, ami a szenvedéshez és a tudatlansághoz köt. Bár ez nagyon jól hangzik, de könnyebb mondani, mint megcsinálni. Ugyanis leggyakrabban pontosan a szenvedéshez és tudatlansághoz kötő dolgokról gondoljuk azt, hogy boldogtalanok leszünk nélkülük.
 
Buddha tanítása szerint az igazi lemondáshoz nélkülözhetetlen, hogy teljes mértékben felfogjuk és megértsük azt, hogyan okozunk magunknak szenvedést a mohóságunkkal és önzőségünkkel. Amikor ezt megtesszük, a lemondás önmagától bekövetkezik, és inkább pozitív és felszabadító érzésként észleljük, nem pedig büntetésként.
Úgy tartják, hogy a lemondást a bölcsesség tökéletesítheti.
 
4. A megkülönböztető bölcsesség (pannyá)
A bölcsesség ebben az esetben a négy nemes igazság teljes felfogását és megértését jelenti, és a jelenségek valódi természetének (állandótlanság, én-telenség) belátását.
A bölcsesség az életerő, energia által tökéletesíthető, ami a következő páramí.
 
5. Az életerő/energia tökéletessége (virija)
Az életerő vagy energia itt azt jelenti, hogy ezen a szellemi ösvényen félelem nélkül, eltökélten, határozottan haladunk. Ebben az esetben is fennáll a kölcsönös hatás: a bölcsességet az életerő, a határozottság tökéletesíti, ugyanakkor a bölcsesség tökéletesítéséből magától jön létre a félelemnélküliség, határozottság.
Az életerő, a szorgalom fejlesztése és terelése kiérleli a türelmet.
 
6. A türelem tökéletessége (khanti)
A határozottság, félelemnélküliségből kifejlődik a türelem. A “khanti” szó jelentése “érzéketlen rá” vagy “képes neki ellenállni”. Ezért fordíthatjuk toleranciának, kitartásnak és önuralomnak is, éppen úgy, mint türelemnek vagy béketűrésnek.
 
A khanti segítségével könnyebben eltűrjük a nehézségeket, akárcsak azokat a kényelmetlenségeket vagy szenvedést, amiket mások okoznak. Sőt, még akár arra is képesek leszünk, hogy segítsünk rajtuk/nekik.
 
7. A szavahihetőség tökéletessége (szaccsa)
Ha sikerült kifejlesztenünk a türelmet és béketűrést, akkor könnyebben kimondjuk az igazságot, még akkor is, ha az emberek nem akarják hallani. A szavahihetőség becsületességben, igazságosságban és őszinteségben is megnyilvánul, és segít az elszántság és a céltudatosság kialakításában.
 
8. A céltudatosság tökéletessége (adhitthána)
A céltudatosság meghatározza azt, hogy mi szükséges a megvilágosodáshoz, és kiküszöböl mindent, ami az útjában van. Az ilyen módon megtisztított és szennyezetlen ösvényen kifejlődik a szerető kedvesség.
 
9. A szerető kedvesség tökéletessége (mettá)
A szerető kedvesség egy olyan elmeállapot, amit az emberek többségében gyakorlással ki lehet alakítani. Elengedhetetlen az énközpontúvá szűkült tudat megnyitásához. A mettá az önzés, a harag és a félelem ellenszere. (a könyörületességről vagy mettáról ITT írtam bejegyzést)
 
10. Az egykedvűség/lelki egyensúly tökéletessége (upekkhá)
Az “upekkha” szó páli nyelven semlegességet, egykedvűséget, közömbösséget jelent. Az egykedvűség vagy semlegesség lehetővé teszi azt, hogy pártatlanul nézzük a dolgokat. A kialakított objektív és tárgyilagos szemlélet birtokában nem sodornak sehová sem a vágyaink, vonzódásaink vagy ellenérzéseink.
 

 Forrás: Tíz páramita a théraváda buddhizmusban (angol nyelven)

2017. január 31., kedd

A semmi az valami?


Ezt a mostani bejegyzést Robinak köszönhetjük. Ő fordította a "Hét dolog, amit Buddha sosem mondott" című bejegyzést is, ami nagy olvasottságra tett szert, eddig több, mint 1000 megtekintést kapott.


Thích Nhát Hanh válaszol gyerekek kérdéseire

(Thích Nhát Hanh zen buddhista szerzetes és békeaktivista. 1926-ban született Vietnámban, de az 1960-as évek végén száműzték hazájából, mert szembehelyezkedett az ott dúló háborúval. Jelenleg a dél-franciaországi Plum Village-ben lakik, ahol kolostort alapított. Békemozgalmak aktív támogatója, az erőszakmentes megoldások híve. Martin Luther King a “Béke és erőszakmentesség apostolá”-nak nevezte)

A gyerekek különleges helyzetben vannak Thích Nhát Hanh buddhista tanító Plum Village-i hagyományában, ahol kifejezetten gyerekek és kamaszok számára kialakított gyakorlatok, fogadalmak és programok is szerepelnek. Thích Nhát Hanh tanítóbeszédei első részét gyakran rájuk gondolva alakítja ki. A gyerekek rendszeresen kérdeznek tőle olyanokat, amikkel általában a felnőttek is azonosulni tudnak. Lehet, hogy a gyerekek kisebbek és fiatalabbak, és lehet, hogy viccesen fogalmaznak, de a kérdéseik, akár a felnőtteké, jellegzetes emberi gondolatokról és problémákról árulkodnak.
A Semmi az valami? című új illusztrált könyvből következzék most a gyerekek hét nagyon találó kérdése és Thích Nhát Hanh rájuk adott bölcs válasza. 
“Mindig megpróbálom a tőlem telhető legjobb választ adni” - mondja Thích Nhát Hanh. “Jóval idősebb vagyok a kérdező gyerekeknél, de amikor együtt ülünk és együtt lélegzünk, egyformának tűnünk.

 Mi az éberség?
Az éberség energia. Ez az energia segít abban, hogy élvezzük azt, ami épp most történik. Az éber energia sok örömöt adhat számunkra. Segít abban, hogy kevesebbet szenvedjünk és tanuljunk a szenvedésünkből. Úgy tudunk a legkönnyebben némi éber energiára szert tenni, ha becsukjuk a szemünket és könnyedén lélegzünk. Csak a légzésre figyeljünk. Ha képesek vagyunk arra, hogy élvezzük a be-és kilégzést, akkor éber energiát teremtünk.
Mit kell tenned, ha valaki rosszul érzi magát és fel akarod vidítani az illetőt, és azt akarod, hogy jobban érezze magát?
Az egyik legegyszerűbb és legkedvesebb dolog, amit tehetsz valakiért, aki rosszul érzi magát, ha egyszerűen csak vele vagy és együtt lélegzel vele. Mondhatod azt is: “Itt vagyok Neked!”. Felajánlod neki a jelenléted, ami a legcsodálatosabb ajándék, amit egy másik embernek adhatsz.
Mit csinálsz, ha megrémülsz?
Általában, amikor megijedünk, megpróbálunk elmenekülni attól, ami megrémített. Amikor én megrémülök, elkezdek mélyen lélegezni és megnyugtatom magam. Megpróbálok nem gondolkodni, csak lélegezni. Ez mindig segít rajtam. Ha elrontom a gyomrom, rendszerint megtöltök egy palackot forró vízzel, és a gyomromra teszem. Öt perc elteltével sokkal jobban érzem magam. Az éber légzés olyan az elmémnek, mint a forró vízzel telt palack. Minden alkalommal, amikor az éber légzést használom a félelmemre, megnyugszom.
A semmi az valami?
Igen. A semmi az valami. Van egy elképzelés a fejedben a semmiről. Van egy elképzelés a fejedben a valamiről, Mindkettő olyan dolog, ami egyaránt képes szenvedést vagy boldogságot teremteni.
Miért érzem néha azt, hogy magányos vagyok és hogy nem szeret senki?
Néha a körülötted lévő emberek figyelme elterelődik, és esetleg elfelejtik kifejezni a szeretetüket. De ha úgy érzed, hogy senki sem szeret, még mindig fordulhatsz a természet világa felé. Látod odakint azt a fát? Az a fa szeret téged. Felajánlja neked a szépségét és a frissességét, és oxigénnel lát el, hogy lélegezni tudj. A Föld szeret téged, friss vizet és ízletes gyümölcsöt kínál, hogy megehesd. A világ sokféleképpen fejezi ki szeretetét, nem csupán szavakkal.

Hogyan tudok szeretni valakit, aki más dolgokat kedvel, mint én?

A szeretet felfedezés. Amikor szeretsz egy embert, akkor felfedezed a kellemes tulajdonságait. De élvezheted a különbségeket is, mert elég unalmas volna, ha mindenki ugyanolyan lenne. Ha valakinek olyan tulajdonságai vannak, amik miatt nem tűnik szerethetőnek, te még akkor is gyakorolhatod annak az embernek a szeretetét, aki olyan amilyen, nem pedig olyan, amilyennek te szeretnéd, hogy legyen.

Hogy maradhatok nyugodt, amikor annyi rossz dolgot látok a világban?
Ha erőszakot vagy kegyetlenséget látok, az engem is feldühít. Mindannyian mérgesek leszünk néha. De meg tudjuk tanulni, hogyan bánjunk a haragunkkal. Ha közelről megvizsgáljuk, észrevehetjük, hogy a kegyetlen emberek belül sokat szenvednek. Amikor belátjuk ezt, együtt érzőek leszünk, és segíthetünk a helyzeten azzal, hogy békét teremtünk, még akkor is, ha nem túl békés dolgok történnek körülöttünk. A légzésünket és az éberségünket arra használhatjuk, hogy a harag energiáját az együttérzés energiájává alakítsuk át. Amikor már rendelkezünk az együttérzés erejével, többféle dolgot tehetünk azért, hogy az emberek kevesebbet szenvedjenek.

Forrás: A semmi az valami? (angol nyelven)

2017. január 28., szombat

A hat páramita a mahájána buddhizmusban

A mahájána buddhizmusban a bódhiszattva ösvényre lépőknek hat fontos elmeállapot – a hat páramitá - kialakítására is szükségük van. A páramitá szót általában “tökéletesség”-nek szokták fordítani, mert ha tökélyre sikerül fejleszteni, akkor segítségükkel elérhetjük a megvilágosodást és a megszabadulást. De a szanszkrit jelentése alapján, amely “túláradó, túlnyúló, kiterjedő”, nevezhetjük a hat páramitát “túlvivő magatartásnak” is, hiszen valamilyen formában keresztülvihet problémáinkon.

A hat páramitá kifejlesztése több szempontból is nagyon hasznos:
 -- Képessé tesznek arra, hogy megoldjunk vagy akár el is kerüljünk különböző problémákat
-- Segítenek abban, hogy minél távolabb tarthassuk magunkat a zavaró érzelmektől és zavaró elmeállapotoktól
-- Általuk képessé válhatunk, hogy mások legnagyobb segítségére lehessünk

A hat páramitá fejlesztése közben tartsuk szem előtt ezeket a célokat, hogy erőt adjanak a folytatáshoz.

A hat páramitá

1. Nagylelkűségdána-páramitá
A nagylelkűség vagy adományozás önzetlen, viszonzást nem váró jó tett vagy jó szó. Kifejlesztésének haszna a következő:
-- Több önbecsülésülésünk lesz azáltal, hogy másoknak adhatunk valamit
-- Segít legyőzni az egocentrikus gondolkodást, önzőséget és fukarságot
-- Enyhíthetünk mások szenvedésén

2. Erkölcsösségszilá-páramitá
Erkölcsösség az, amikor tartózkodunk az ártalmas magatartástól azáltal, hogy felismerjük a hátrányait. Kifejlesztésének haszna a következő:
-- Képessé tesz bennünket arra, hogy távol tartsuk magunkat a problémáktól, amelyek az ártó tettekből, beszédből és gondolkodásból keletkeznek. Embertársainkkal való kapcsolatainkban bizalmi alapot épít ki.
-- Segít a negatív viselkedési ösztönök legyőzésében és olyan önkontrollt alakít ki, amely kiegyensúlyozottabbá tesz.
-- Megakadályoz abban, hogy másokat bántsunk – akár tettel, akár szóval, akár gondolatban.

3. Türelem – ksántí-páramitá
A türelem vagy béketűrés az a képesség, hogy elviseljük a nehézségeket, problémákat anélkül, hogy méregbe gurulnánk vagy indulatossá válnánk.
Kifejlesztésének haszna:
-- Általa megelőzhetjük azt, hogy kínos jeleneteket rendezzünk, ha valami nem a kedvünk vagy tervünk szerint alakul
-- Segít legyőzni a haragot, türelmetlenséget vagy intoleranciát. A nehézségekkel nyugodtabban tudunk szembenézni
-- Könnyedebbé válnak az emberi kapcsolataink, mert kevésbé leszünk dühösek másokra, ha nem követik a tanácsainkat, ha hibákat követnek el, ha irracionálisan viselkednek vagy beszélnek, vagy ha gondot okoznak nekünk

4. Törekvés/kitartás/erőfeszítésvírja-páramitá
A törekvés vagy kitartás azt jelenti, hogy ha valamit eltervezünk, azt a felmerülő nehézségek ellenére sem adjuk fel, hanem végigcsináljuk. Kifejlesztésének haszna:
-- Erőt ad ahhoz, hogy befejezzük, amit elkezdtünk, anélkül, hogy elkedvetlenednénk
-- Segít legyőzni az alkalmatlanság érzését és a lustaságot. Segít abban, hogy haladás közben ne térítsenek el jelentéktelen dolgok
-- Képessé tesz arra, hogy sikeresen befejezzük a legbonyolultabb kötelezettségeket is, és hogy ne adjuk fel a legkilátástalanabb helyzetben lévők megsegítését sem

5. Elmélyedésdhjána-páramitá
Az elmélyedés (koncentráció) az elmének az az állapota, amely teljesen mentes a mentális elkalandozástól, tompaságtól és érzelmektől.
Kifejlesztésének haszna:
-- Képessé tesz arra, hogy összeszedettek maradjunk, így bármit is teszünk, kevésbé követünk el hibát vagy balesetet
-- Segít legyőzni a stresszt és a szorongást, és megakadályoz abban, hogy érzelmileg túlságosan megzavarodjunk vagy pánikba essünk
-- Lehetővé teszi, hogy arra figyelhessünk, amit mások mondanak vagy amit cselekednek, így jobban észrevesszük azt, hogy hogyan segíthetünk nekik vagy segíthetünk-e egyáltalán

6. Megkülönböztető bölcsességpradzsnyá-páramitá
Megkülönböztető bölcsesség az elmének olyan állapota, amely képes az igazi megkülönböztetésre és bizonyosságra aközött, hogy mi a helyes és mi nem az, mi a valódi és mi nem az.
Kifejlesztésének haszna:
-- Képesek leszünk arra, hogy felfogjuk, megértsük és a gyakorlatban is alkalmazzuk a buddhista tanítás lényegét (állandótlanság, éntelenség)
-- Lehetővé teszi, hogy tisztán és jól lássuk, mit kell tennünk és hogyan kell viselkednünk egy adott helyzetben, megelőzvén azt, hogy olyat tegyünk, amit később megbánunk
-- Segít legyőzni a határozatlanságot és zavarodottságot
-- Megfelelően és pontosan látjuk mások helyzetét, így tudni fogjuk, hogy akkor és ott mit kell mondanunk és tennünk

Forrás: A hat páramitáról röviden (angol nyelven)

2017. január 16., hétfő

A helyes összpontosítás szintjei (dzshánák vagy dhjánák)

A történelmi Buddha idején a megvilágosodást kereső és különböző irányzatot képviselő aszkétáknál, remetéknél bevett gyakorlatnak számított a meditáció (bhávana). A meditációnak egy magas foka képezi a nemes nyolcrétű ösvény nyolcadik tagját, a helyes összpontosítást/helyes elmélyedést (sammá szamádhi).
A dzshánák (páli) vagy dhjánák (szanszkrit) ennek a helyes összpontosításnak/helyes elmélyedésnek a különböző lépcsőfokai.

A dhjána szó “elmélyülés”-t, “összpontosítás”-t jelent, éppen úgy, mint a szamádhi.
(Azonban a szamádhinak a buddhizmusban létezik egy konkrétabb megfogalmazása is, ez a “jól megalapozott elme, helyesen fenntartott elme”, illetve egészen pontosan “egyhegyű elme” – citta-ekágratá (szanszkrit) vagy citta-ekaggatá (páli) )

Eredetileg a dhjána négy fokozatból állt, ez később újabb néggyel egészült ki. Az így kapott nyolc szint két részre osztható: az eredeti négy lett az alsó szint, a rúpadzsána (“formákhoz kötött dzshánák”), és a hozzátoldott újabb négy a felsőbb szint, az arúpadzsána (“formák nélküli, csak tudati dzshánák”).
Létezik még egy úgynevezett kilencedik dzshána is, ez a nirodha-szamápatti (“érzések és észlelések megszűnése”).

A dhjánák leírása a théraváda irányzat szerint

A rupadzshána – formákhoz kötött dzshánák
Az első fokozat eléréséhez a gyakorlónak el kell engednie az öt akadályt (nívárana). Ezek az érzéki vágy, a rosszakarat, tompaság, nyugtalanság, kétely. Majd egy  “meditációs tárgyat” kell választania a fókuszáláshoz. Ez a tárgy lehet testi, például a légzés figyelése. Lehet vizuális, egy pont a falon, mandala vagy egy belső kép. De lehet auditív, például mantra.

A páli kánonban több szuttában is megtalálható a négy dzshána részletes leírása. Ezekben rendszerint ugyanazokat a szavakat, ugyanolyan szófordulatokat használnak, ami azt jelenti, hogy a dzshánák részletezését feltehetőleg utólag toldották be a szövegekbe. Most például az MN 19. szuttából idézek, amelyben a történelmi Buddha saját szavaival így írta le az első fokozat elérését:

“Lankadatlan kitartás keletkezett bennem és letisztult a figyelmem. A testem békés volt és nyugodt, az elmém összpontosított és egyhegyű. Teljesen visszavonulva az érzékektől, visszavonulva a nem üdvös dolgoktól, beléptem az első dzshánába és ott időztem: elragadtatás és öröm született a visszavonulásból, megragadott és megtartott gondolatok által kísérve.”
(a szuttában szereplő “megragadott gondolatok” kifejezés elsuhanó, háttérgondolatokat jelent, a “megtartott gondolatok” pedig inkább akaratlagos vagy hosszabb időn keresztül meglévő gondolatokat)

A második dzshánáról így beszél Buddha:
“Lecsendesítve a megragadott és a megtartott gondolatokat, beléptem a második dzshánába, és ott időztem: elragadtatás és öröm született az összpontosításból; az összpontosított és belső biztonságban lévő, nyugodt tudat ébersége mentes a megragadott és megtartott gondolatoktól. “

A harmadik dzshána:
“Elhalványítva az elragadtatást, egykedvű maradtam, figyelmes és éber, megtapasztalva magamban az örömöt. Beléptem a harmadik dzshánába és ott időztem. Amiről az mondják a bölcsek: “Örömteli életet él az, aki felülemelkedett egykedvűségben és éberségben tartózkodik.” “

A negyedik dzshánához:
“Feladva a korábbi örömöt és fájdalmat, beléptem a negyedik dzshánába és ott időztem, áthatva az éberség és egykedvűség tisztaságával, sem szenvedést, sem örömöt nem érezve.”

(a teljes MN 19. szutta ITT olvasható a Buddha Ujja oldalon)

Arúpadhzsána (“formák nélküli, csak tudati dzshánák”)
Ötödik dzshána – végtelen tér – a figyelem a meditációs tárgyról áthelyeződik a térre, amely végtelen és üres.

Hatodik dzshána – végtelen tudat – a térről, amely üres, áthelyeződik a figyelem magára a tudatra. Csak a végtelen tudat létezik.

Hetedik dzshána – semmi tudatossága – megjelenik az érzés, hogy nincs tudat, nincs semmi.  A “van” hiánya.

Nyolcadik dzshána – sem észlelés, sem nem észlelés – az elme legelvontabb lehetséges állapota

A dhjánák szerepe a megvilágosodás elérésében
Vannak olyan buddhista meditációs tanítók, akik a tanítványaik fejlődését a dhjánákban való előrehaladásban mérik. Míg más tanítók szerint felesleges ragaszkodni a meditációs lépcsőfokokra való odafigyeléshez.

A théraváda buddhizmus hagyományai szerint a megvilágosodás eléréséhez nélkülözhetetlen az elmélyülés, ezen belül is az éberség/belátás (vipasszaná) meditáció gyakorlása. A meditáló arra használja a dzshánákat, hogy elcsendesítse és “egyhegyűvé” tegye elméjét annak érdekében, hogy megvizsgálhassa a jelenségek valódi természetét (állandótlan, nem-kielégítő, éntelen). Ez a fajta megvizsgálás adja az éberség/belátás (vipasszaná) meditáció lényegét.

A mahájána irányzat különböző iskolái többféleképpen képzelik el a megszabaduláshoz való eljutást, de itt is megtalálhatunk olyanokat, amelyek a meditációt elengedhetetlennek tartják. Ilyen az Indiában i. sz. 4. században alakult jógácsára, majd a körülbelül i. sz. 4-5. században Kínában megjelenő csan meditációs iskola. A “csan” kínai szó a szanszkrit “dhjána” kiejtéséből származik.
A csan i. sz. 700 körül került át Koreába, ott szon néven alakultak ki ugyanolyan jellegű, a meditációra erős hangsúlyt helyező iskolák. A zen Japánba Kínából került át i. sz. 8. századtól. (a zen a csan kínai írásjel japán olvasata)

A vadzsrajána irányzatban, úgy általánosságban nem igazán erőltetik a meditáció magas fokának elérését. Valószínűnek tartják, hogy azért nem, mert a tibeti buddhizmusban a tantra gyakorlást tartják a megvilágosodás igazi eszközének. A tantrában nagy szerepe van a gyakorló tudatában meglévő érzékelhető vágyaknak és a szenvedélynek, amelyek viszont a dhjánák magasabb szintjein már nem is lehetnek jelen.
Ennek ellenére vannak, és a korábbi időszakokban is voltak olyan tibeti buddhisták, akik annak szentelték életüket, hogy a dhjánákban minél magasabbra szintre jussanak. 

Forrás: A dzshánák vagy dhjánák (angol nyelven)
              Dzshánák a buddhizmusban (angol nyelven)
              Ian Harris: Buddhizmus képes enciklopédiája Kossuth Kiadó 

2017. január 2., hétfő

Miért nincsenek női Buddhák? (négy érdekes kérdés a buddhizmussal kapcsolatban)

Bár a nyugati társadalom már jó pár évszázada felfedezte a buddhizmust, szélesebb körben csak az utóbbi 40-50 évben terjedt el. Emiatt ez a vallás még mindig több-kevésbé ismeretlennek számít a nyugatiak körében. (Nyugaton nem csupán a buddhizmussal vannak így. Érdekes tény, hogy a nyugati ateisták döntő többsége leragadt a kereszténység Istenének a tagadásánál, mert nem sok fogalmuk van más, nem keresztény vallások isteneiről)

A buddhizmussal kapcsolatban ráadásul nagyon sok a félretájékoztatás is. Ha az interneten nézelődünk, több olyan oldalt  - blogot, fórumot - találunk, amelyek jó része nem feltétlenül megbízható forrás.
Itt most négy kérdést fejtek ki bővebben.

1. Miért nincsenek női Buddhák?
A válasz attól függ, hogy a.) kit kérdezünk, b.) mit értünk “Buddha” alatt?
A mahájána buddhizmus több iskolájában minden élőlénynek, férfinek és nőnek alapvető lényege a “Buddha-természet”. Ha ilyen értelemben nézzük, akkor mindenki Buddha.
Bár valóban létezik egy elterjedt nézet azzal kapcsolatban, hogy csak férfiak léphetnek be a Nirvánába – amit pár kései szútrában le is írnak  -, de ezt a hiedelmet egyértelműen és kifejezetten megcáfolják az i. sz. 100 körül keletkezett Vimalakirti Szútrában.
Kannon (Bosatsu)

Az eredetileg férfiként ábrázolt Avalókitésvara, a könyörületesség bódhiszattvája Kínában és Japánban női formát öltött. Kínában Kuan Jin, Japánban pedig Kannon (Bosatsu) néven imádkoznak hozzá. (Avalókitésvaráról ITT írtam részletesebben)

A théraváda buddhizmus szerint a jelenlegi világkorszakban (kappa) négy Buddha született, ebből a történelmi Buddha volt a negyedik. Még ebben a világkorszakban lesz egy ötödik és egyben utolsó Buddha is, a Maitréja Buddha.
Annak ellenére, hogy a théraváda irányzat eddig csak férfi Buddhákat tart számon, nagyon sok megvilágosodott nőről tesz említést. Őket, éppen úgy, mint a megvilágosodott férfiakat, arhatoknak vagy páli nyelven arahantoknak nevezik. (Arról, hogy hányféle Buddha van, ITT írtam bejegyzést. A buddhizmus híres női alakjairól akik közül jó néhányan megvilágosodtak több bejegyzés is olvasható, köztük ITT és ITT)

2. A kövér, kopasz és nevető Buddha azonos a történelmi Buddhával?

Az átlagember úgy gondolja, hogy igen, a kettő ugyanaz. Azonban erről szó sincs. A kövér, nevető Buddha i. sz. 10. században tűnt fel Kínában. Egy pocakos, vidám, állandóan zsákot cipelő buddhista szerzetes, Cs’i-tzu nem sokkal a halála előtt azt állította, hogy ő az eljövendő korok, Maitréja Buddha reinkarnációja.

Később alakja legendássá vált, Kína-szerte elterjedt Pu-taj (Budai) – “Rongyos Zsák”- néven. A róla készült szobrok sok kínai buddhista templomban feltűntek. Természetesen annak a népi hagyománynak, mely szerint a jó szerencse érdekében meg kell simogatni a “Buddha” hasát, semmi köze sincs a buddhista tanításokhoz. (Bővebben a nevető Buddháról ITT olvasható egy bejegyzésem, Maitréja Buddháról pedig ITT írtam)


3. Az ábrázolások szerint miért van Buddhának púp a feje tetején?
Természetesen nincs mindig, de a legtöbb esetben valóban van. Létezik egy olyan legenda is, mely szerint a fején található apró csomók nem mások, mint csigák, amelyek önként másztak fel oda befedni Buddha fejét, hogy melegítsék vagy hűtsék. Ez a legenda nem fedi a valóságot.

A tudomány jelenlegi állása szerint a történelmi Buddhát emberi alakban legelsőként Gandharában ábrázolták. (Gandhara egy ókori buddhista királyság volt, a mai Afganisztán és Pakisztán területén terült el) Az itteni művészekre a perzsa, görög és a római művészet egyaránt hatással volt, így feltehetően az akkor divatos görög-római stílust jelentette ez a hullámos, a fejtetőn kontyban összecsomózott hajviselet.

Később, ahogy Buddha megjelenítése tovább terjedt Ázsia egyéb területeire, a hullámok stilizált dudorokká vagy csigaházakká alakultak és a kontyból púp lett, amely a bölcsességet jelképezi. Ugyanígy a hosszú fülcimpa is a bölcsesség jele a keleti ábrázolásban. (Buddha megjelenítéséről ITT írtam részletesebben, a Selyemút és a buddhista művészet kapcsolatáról pedig ITT. Arról, hogy miért majdnem teljesen kopaszok a buddhista szerzetek, ha magát Buddhát hullámos hajjal ábrázolják ITT olvasható bejegyzés)

4. Miért narancssárga a buddhista szerzetesek ruházata? 

Bár sok laikusnak ez tűnik legelőször a szemébe, nem minden szerzetesi ruha narancssárga. Ezt a színt a théraváda irányzat szerzetesei hordják Dél-Kelet-Ázsiában és Srí Lankán, és az árnyalatuk közepesen sötét narancstól a mandarinon keresztül a sárgás-narancsig terjed. A kínai szerzetesek és apácák sárga ruhát hordanak ünnepi alkalmakkor. A tibeti felsőruhák vöröses gesztenyebarna és sárga színűek. Japánban és Koreában gyakran szürke és barna vagy fekete ruhát hordanak, de bizonyos szertartások során többféle színt is magukra öltenek.

A théraváda irányzat úgynevezett “sáfránysárga” színű felsőruházata a legelső buddhista szerzetesektől származó hagyomány. A történelmi Buddha az mondta felszentelt tanítványainak, hogy ruházatukat “tiszta ruhákból” készítsék. Ez azt jelentette, hogy olyanokból, ami senki másnak nem kell.
Így a legelső szerzetesek és apácák temetkezési helyeken és szemétkupacok között kutatva leginkább olyan ruhákat találtak, amik vagy eredetileg holttesteket borítottak vagy különféle testváladékkal voltak szennyezettek. Ahhoz, hogy ezeket a ruhákat újra felhasználhassák, ki kellett főzniük. A szennyfoltokat és szagokat pedig a főzővízhez adott különféle növényi anyagokkal – virágzattal, terméssel, gyökerekkel, kéreggel - próbálták eltüntetni vagy semlegesíteni. Ezen anyagok közül az egyik legnépszerűbb a jákafa (jackfruit) levele volt. A kifőzött ruhák végül rendszerint sárgás-barnás színt kaptak.

A “sáfrányszín” elnevezés azért is megtévesztő, mert feltehetőleg a sáfrány akkoriban is elég drágának számított, így kevésbé tűnik valószínűnek, hogy egy ilyen drága fűszerrel színezték volna a legelső szerzetesi közösség tagjai a különböző használt ruhákat.

Manapság a théraváda irányzat szerzeteseinek felsőruháit a világi hívők adományozzák.

Forrás: Öt érdekes tény a buddhizmusról (angol nyelven)

2016. december 20., kedd

Mi a könyörületesség és hogyan fejleszthetjük?

A buddhizmusban a könyörületesség annak az óhaja, hogy minden érző lény megszabaduljon életének attól a részétől, ami számára szenvedést okoz. Ehhez elengedhetetlen, hogy megértsük és elfogadjuk más lények érzéseit. Nyilván ez könnyebben mehet akkor, ha mi magunk is hasonló megpróbáltatásokon megyünk/mentünk keresztül. De ha még sosem tapasztaltuk azt, amit mások átélnek, képzelőerőnk segítségével akkor is könnyen átérezhetjük, hogy mennyire rossz lehet nekik.
Ezt a 14. Dalai Láma így fogalmazta meg: “A szeretet és könyörületesség nem luxusdolgok, hanem nélkülözhetetlenek. Nélkülük az emberiség nem képes a túlélésre.”
 
És valóban, ez így van. Humánetológusok szerint az egyébként nagyon esendő – karmokkal, fogakkal is gyengén ellátott – emberi faj fennmaradása és bolygónkon való elterjedése annak köszönhető, hogy képes volt olyan közösséget létrehozni, amelynek minden tagja valamilyen szinten törődik a másikkal.
Amikor problémákkal szembesülünk, és kapcsolatba léphetünk másokkal, könnyebben leszünk úrrá a problémák okozta szorongásunkon. Kevésbé érezzük magunkat elszigeteltnek, és magukra a gondokra is könnyebben találunk megoldást egy közösségben.
 
Ennek ellenére kevesen születnek empatikus készséggel, viszont a legtöbb emberben ki lehet fejleszteni.
A könyörületesség vagy empátia aktívvá is tesz, arra motivál bennünket, hogy vállaljunk felelősséget mások szenvedéseinek csillapításában. Bár a segítségnyújtásban lehetnek korlátaink, mégis megtesszük, amit tudunk, mert ha tényleg átérezzük a másik lény szenvedését, képtelenek leszünk tétlen nézelődésre.
 
Viszont a könyörületességet csak bölcsességgel együtt jó kifejleszteni – hiszen nem árt tudnunk, hogy mi az, ami igazán hasznos másoknak. Például egy panaszáradat hallatán fel kell ismernünk, hogy az illető tényleg megfogadható tanácsot vár el tőlünk vagy csak ki akarja önteni a lelkét. Vagy kölcsönt kérő ismerősünknek valóban azzal teszünk-e jót, ha adunk pénzt, ezzel is tovább növelve már meglévő adósságát.
Ne felejtsük el, hogy minden élőlénynek külső és belső adottságai, és ezzel együtt külső és belső korlátai vannak. Hiába bontjuk le neki a külsőt, a belső adottságaival, korlátaival neki magának kell megküzdenie. Erre egy jó példa az, amikor egy ismerősünk rosszul érzi magát munkahelyén/kapcsolatában, és bár többen azt tanácsolják neki, hogy lépjen ki belőle, mert könnyedén találna másikat, ő mégsem tudja ezt megtenni. Helyette kitalál mindenféle racionálisnak tűnő indokot: “egy-két apróságot leszámítva nem is olyan rossz a helyzet” vagy “én nem vagyok ilyen típus”, stb. Valójában azonban a belső korlátja – a szorongása – akadályozza meg abban, hogy lépjen. Ezért van szükség a bölcsességre, hogy képesek legyünk különbséget tenni a valódi racionális indok és a szorongás vagy egyéb érzelmek által kreált racionálisnak tűnő indok között. Mert míg az első esetben van értelme az aktív segítségnyújtásnak, addig az utóbbinál csupán annyit tehetünk, hogy tudomásul vesszük a másik magyarázatát.
 
Hogyan fejleszthetjük a könyörületességet?
Ahogy írtam fentebb, annak ellenére, hogy nagyon kevés ember születik empátiával, a legtöbben ki tudják fejleszteni magukban, ha akarják.
Ennek a legegyszerűbb módja az, hogy először azokra az emberekre vagy egyéb élőlényekre koncentrálunk, akikkel közvetlenül is kapcsolatban vagyunk. Majd pedig fokozatosan kiterjesztjük másokra is: azokra akiket szeretünk, azokra, akik idegenek számunkra és azokra is, akiket egyáltalán nem kedvelünk. A legvégén pedig az egész világ minden érző lényére megpróbálunk könyörületességgel és empátiával gondolni – beleértve a csótányokat és legyeket is.
 
A könyörületesség mindenkire való kiterjesztése elsősorban azért elengedhetetlen, mert az emberek elsöprő többsége szelektív látásmóddal rendelkezik: leginkább csak a neki kedves vagy a hozzá közel álló lények iránt mutat empátiát, akár emberre gondol, akár állatra. Holott a Föld minden érző lénye egyformán szeretne szenvedésmentes életet élni, legyen szó japán bálnavadászról vagy kullancsról. Amíg ezen a szelektív látásmódon nem tudunk felülemelkedni, addig a könyörületesség, empátia gyakorlatba való átültetése sem fog sikerülni. Akkor éppen olyan hasztalan marad, mint az a fajta meditáció, amit hiába gyakorlunk minden áldott nap, ha a való életben képtelenek vagyunk alkalmazni.
 
Könyörületesség meditáció vagy metta-meditáció a buddhizmusban általánosan gyakorolt meditáció-fajta. Ebben a már előbb említett fokozatokat alkalmazzuk. Legelőször azokra fókuszálunk, akiket kedvelünk, aztán azokra, akik semlegesek számunkra, majd azokra, akiket nem kedvelünk. Legvégül pedig egyformán minden lényre koncentrálunk, bármi/bárki is az és bárhol legyen.
 
Mindegyik fokozatnál három kívánalmat fogalmazunk meg önmagunkban:
 
-- Milyen jó lenne, ha megszabadulnának a szenvedéseiktől és annak okaitól!
-- Legyenek szabadok, kívánom, hogy legyenek szabadok!
-- Képes legyek segíteni abban, hogy megszabadulhassanak!
 
Egy 2012-es kísérlet mutatta ki azt, hogy hosszabb távon a könyörületesség-meditáció akkor is speciális, rá jellemző hatással bír, amikor az illető éppen nem meditál, hanem normál, hétköznapi állapotban van. A depresszióval kapcsolatban úgy találták, hogy jótékonyan hat rá ez a fajta meditáció. Ugyanis azt tapasztalták, hogy aki a kísérlet nyolc hete alatt magasabb óraszámban végezte a könyörületesség-meditációt, annak jóval alacsonyabb lett a pontszáma a depressziós teszten a kísérlet végén az elején mérthez képest. (viszont a szorongásos tesztek eredményeire nem igazán hatott sem a könyörületesség-meditáció, sem pedig a vele párhuzamosan, szintén nyolc héten át egy másik csoport által végzett éberség-meditáció gyakorlása)
 
Ugyanakkor erre a fajta meditációra is érvényes az, amit már több bejegyzésemben, ITT és ITT írtam, hogy nem mindenkinek tesz jót ennek a gyakorlása. Ha úgy érezzük, hogy lenyugszunk tőle, és jobban érezzük magunkat, akkor csináljuk. De ha feszültebbek, ingerültebbek leszünk, akkor inkább az éberség-meditáció segítségével próbáljuk meg belátni azt, hogy minden élőlény ugyanazt szeretné, amit mi magunk is: minél kevesebbet szenvedni ebben az életben.

 
Forrás: Mi a könyörületesség? (angol nyelven)
           Hogyan fejleszthetjük a könyörületességet? (angol nyelven)

2016. december 8., csütörtök

Az óceán és a természet szól hozzád...

Ebben a bejegyzésemben két rövidke angol nyelvű, de magyar feliratos videót tettem be. Mivel a környezetvédelemről szólnak, így közvetve köthetőek a buddhista tanításokhoz is.
Azonban elsősorban azért tettem fel őket, mert úgy gondolom, hogy sokat segíthetnek a meditációban.

Részben azért, mert az óceán és a természet megszemélyesítve, egyes szám 1. személyben beszél a óceán/természet és az ember viszonyáról, első hangzásra hideg és könyörtelen módon. Jobban belegondolva azonban inkább objektív és valós tény, hogy az emberiségnek van szüksége a óceánra/természetre, nem pedig fordítva. Ha ezt nem banális igazságként vagy embergyűlöletként értelmezzük, hanem meditációnk során erre koncentrálunk, akkor sokat segíthet a beszűkült ember-és énközpontú szemléletünk átalakításában.

Emellett még a hat elem meditáció elmélyítésében is alkalmazhatjuk. (a hat elem meditációt ITT írtam le, lépésről-lépésre)
A természet/óceán monológja emlékeztet bennünket az anyag végtelen körforgására. Testünk minden egyes atomja kívülről került be szervezetünkbe és az anyagcsere folyamatok révén előbb-utóbb vissza is kerül. Ugyanazok az atomok építenek fel bennünket, mint a minket körülvevő világot. Nincsenek speciális “emberi atomok”, csak atomok, amelyeknek nem számít, hogy kiben vagy miben találhatóak meg átmenetileg. Ennek ténynek a teljes felfogása is eljuttathat az én-telenség megértéséhez.







Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=CxMloE16pw4
              https://www.youtube.com/watch?v=mwKxvRafMWo