Az előző bejegyzésemben a vég nélküli leborulás imáját, a vég nélküli recitálás a szútrákból és a folyamatos felajánlás szövegét írtam le.
Ebben a bejegyzésemben Mandzsusrínak, a bölcsesség bódhiszattvájának imáját fordítottam le. (arról, hogy ki pontosan Mandzsusrí, és miért tölt be fontos szerepet a mahájána buddhizmusban, ITT írtam részletesebben)
Hódolat az Értelmesnek
Leborulok gurum és védelmezőm, a nemessé emelkedett, hibátlan Mandzsusrí
előtt.
Értelmed, mely a naptól is erősebben fénylik, mentes a homályosság két
felhőjétől, így lehetővé teszi számodra azt, hogy megláss minden élőlényt és
azt, hogy miként léteznek: ezért szentírásos szöveget tartasz a szívedhez.
Jóindulatod mindannyiunkra, mint egyetlen gyermekedre kiterjed; miránk,
akik vándorlunk, problémákkal küszködünk, kényszerítő létezésünk börtönében
tapogatózunk a tudatlanság sötétjében: ezért beszéded olyan szépen csengő, mint
hatvan csiszolt kristálylap.
Mennydörgős üvöltésed felébreszt bennünket zavaró érzelmeink kábulatából,
megszabadít a karmánk vasláncaitól, és eloszlatja éberségünk hiányának homályát;
problémáinkat már kicsírázásuk pillanatában lemetszed: ezért kardot
forgatsz.
Tisztán a szennyeződéstől és keresztüljutván a tíz bhúmin, a
megvilágosodáshoz vezető összes tökéletességgel rendelkezel: ezért a Győzedelmes
szellemi gyermekeként a testedet tízszer tíz és még tizenkettő megvilágosodási
ékszer borítja.
Kérlek, távolítsd el a sötétséget tudatomról, ó, Mandzsusrí, meghajlok
előtted.
OM-A-RA-PA-CSA-NA-DÍH [többször ismételve]
DÍH-DÍH, DÍH-DÍH, DÍH-DÍH [többször ismételve]
Te, a Jóindulatú, a legfelsőbb rendű mindent tudásod világító-sugarával
oszlasd el tudatomról a járatlanság homályát.
Irányíts engem, kérlek, hogy magabiztos értelmed segítsen abban, hogy
teljesen felfoghassam Buddha szavainak kiváló szövegét és a róluk való
értekezéseket.
Forrás: Mandzsusrí ima: Hódolat az Értelmesnek (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése