A spirituális ösvények buktatói

Akármelyik szellemi utat választjuk, mindegyiknek lehetnek veszélyei. Ezekről akár egy teljes könyvet is lehetne írni. Ebben a bejegyzésben csupán néhány olyan általános – és komoly – buktató ismertetésére van lehetőség, amikkel a kezdők gyakran szembesülhetnek. Bár, itt és most elsősorban a buddhizmusra fókuszálunk, ezen veszélyek többsége megtalálható bármely más úton is.

A meditáció árnyoldalairól, veszélyeiről ITT és meditációs hibákról már ITT írtam bejegyzést. Ez a mostani a spiritualitást általánosságban közelíti meg.

A belekezdéstől való idegenkedés

Sok esetben már a kezdés is hatalmas akadálynak látszik. Mi legyen az első lépés? El kell-e majd utaznom valamilyen egzotikus helyre? Honnan fogom tudni, hogy a tanítóm valódi tanító-e?

Ezekből a kétségekből gyakran “mi lesz, ha....” kezdetű kérdések válnak. Mi van, ha nem lesz elég időm a meditációra és a tanulásra? Mi van akkor, ha rosszul csinálom? Mi van, ha a tanítóról kiderül, hogy csak egy pojáca? Mi van, ha az egész életem megváltozik? Mi van akkor, ha semmi sem változik?

Ilyen esetekben két tanács adható. Az egyik az, hogy célszerű apró lépésekkel indítani. Csak annyit haladjunk előre, amennyire képesek vagyunk. És jobb, ha nem halogatjuk a kezdést, hanem minél előbb belevágunk!

A másik tanács, hogy ne felejtsük el: egy valódi szellemi útnál nincs olyan, hogy “kell”. Ha valaki azt mondja, hogy a végcélod eléréséhez mindenképpen egy órát kell meditálnod naponta, vagy költséges előadásokon kell részt venned, vagy Nepálban kell élned, vagy bármi más dolgot csinálnod, ami túl sok neked, akkor jusson eszedbe, hogy ezeket egyáltalán nem kell megtenned. Csináld minél egyszerűbben és csak annyit, amennyire képes vagy!

Ez a tanács azokra is vonatkozhat, akiknek valójában volna elég idejük, hogy többet tegyenek, de nem akarnak.

Ha valaki mégis teljes erőbedobással akar indítani, annak is inkább az apró lépések javasolhatók. De ezek a lépések következetesek legyenek, mint például a meditáció (vagy kántálás) csak öt percig tartson, de minden nap végezzük el!

Később megeshet az, hogy több időt akarunk szánni az ösvényünkre. De az is lehet, hogy nem. Ennek ellenére, nem árt figyelembe venni azt, hogy ha a gyakorlás a mindennapi teendőink rovására megy, akkor azt fogjuk érezni, hogy kudarcot vallottunk.

Figyeljünk oda a kiégésre!

Az elkezdéstől való vonakodás ellenkezője az elhamarkodott és túlzott elköteleződés. Néha a lelkes kezdők olyan intenzíven vetik bele magukat a gyakorlásba és a tanulásba, elhanyagolva minden mást az életükben, hogy előbb-utóbb kiégnek. És aztán csalódottan feladják az egészet.

Egy szellemi úton nem csak addig haladunk, amíg el nem érjük a célt. Valójában sosem jutunk a végére. Ezért van arra szükség, hogy egy olyan sebességet határozzunk meg, amit tartani tudunk a hátralévő életünkben. Mert valójában addig tart az út – az egész hátralévő életünk végéig.

Az elvárások veszélyei

Mi, 21. századi nyugati emberek célorientáltak vagyunk, és szeretünk viszonyítási pontokat látni, amelyek az előrehaladásunkat mutatják. Tudnunk kell, hogy a valódi szellemi utakon nincsenek ilyen viszonyítási pontok. Legalábbis nem olyanok, amit mi magunk képesek volnánk észrevenni.

Egy tisztánlátással rendelkező tanító képes lehet azt észlelni, hogy hányadán áll a tanítványa. És néha a tanítvány is felismeri, hogy valami megmozdult vagy megváltozott a gyakorlásnak köszönhetően. De a változások, amelyek megtörténhetnek, nem mérhetőek és gyakran nem is észrevehetőek. Esetleg felismerheted utólag, hogy valami megmozdult, de általában nem akkor, amikor éppen történik.

Légy türelmes magaddal és a gyakorlásoddal!

Tanítók és a középút 

Van két dolog, ami egymásnak ellentmondónak tűnik.

Az egyik az, hogy a tanító vagy guru semmi olyat nem adhat neked, ami már ne volna meg benned.

Ennek ellenére, saját magunk, egyedül ritkán jutunk előre egy szellemi úton. Nagyon ritkán. Ezért jobb, ha keresünk egy tanítót.

Az emberek gyakran erőteljesen idegenkednek vagy éppen ellenkezőleg, erőteljesen függenek a tanítójuktól. Egyik álláspont sem egészséges. Ha olyasvalakit keresel, aki a megvilágosodott apucid vagy anyucid lehet, aki rendbe rakja az életed és azzá tesz, aki lenni akarsz, akkor ezt felejtsd el. Az egyetlen személy, aki rendbe tehet téged, az te vagy.

Ennek ellenére a szellemi utak néha igazán csalókák, különösen azért, mert mindannyian egy önmagunk által kivetített buborékban élünk, amiről tévesen azt gondoljuk, hogy ez a “valóság”. Nem olyanra van szükséged, aki dogmákkal és különféle elméletekkel tömi meg a fejed, hanem olyasvalakire, aki kívül áll a buborékon és kivezethet onnan.

Mindannyian ismerünk olyanokat, akik azzal dicsekszenek, hogy egyedül haladnak a szellemi ösvényen. Ugyanakkor ezek többségét senki sem szembesítette saját egójával, így kétséges, hogy tényleg haladnak-e azon a bizonyos úton.

Ugyanakkor elengedhetetlen az, hogy saját gyakorlásunk tényleg a miénk legyen, és hogy megtanuljunk saját magunkban bízni. Ezt a tanítónk nem teheti meg helyettünk, és ugyanígy nem adhat nekünk belátást vagy tisztánlátást sem, ezt csak mi magunk alakíthatjuk ki. De a jó tanító átsegíthet a vakpontjainkon és lendíthet rajtunk, amikor elakadtunk.

Forrás: Spirituális ösvények kezdő buktatói (angol nyelven)