Okozhat-e természeti katasztrófákat a karma?
Amikor természeti katasztrófákról hallván elborzadunk, vannak olyanok,
buddhisták és nem-buddhisták, akik úgy vélekednek, hogy mindezeket a karma
okozza. Az áldozatoknak tényleg ez volna a “karmájuk”? Ha egy közösséget árvíz
vagy földrengés sújt, akkor az egész közösség bűnhődik?
A buddhizmus legtöbb iskolája szerint nem, mert a karma nem ilyen módon
működik. De először nézzük meg, hogy valójában mi is a karma?
Karma a buddhizmusban
A karma szanszkrit szó (páli nyelven kamma), és
“akaratlagos tett”-et jelent. A karma tana a szándékos emberi tettek és annak
következményeit fejti ki – az okokat és okozatokat.
Azonban azt sem árt tudni, hogy Ázsia különféle vallási és filozófiai
irányzataiban a karma tanának többféle változata alakult ki, olyanok is, amelyek
ellentmondanak egymásnak. A karmáról szóló tanítások sok esetben annyira
különbözőek lehetnek, hogy alig van közük más vallási hagyományok
tanításaihoz.
A buddhizmusban a karma nem egy kozmikus büntetőjogi intézményt jelent. Nincs intelligencia, aki ezt irányítaná, és aki jutalmakat osztana és büntetéseket. A karma nem “végzet”. Csak azért, mert valaki egy X mennyiségű rosszat tett a múltban, nem jelenti azt, hogy arra rendeltetett, hogy eltűrjön X mennyiségű rosszat a jövőben. A múltbéli tetteink eredményét a jelenben lehet csökkenteni tetteinkkel, és meg tudjuk változtatni életünk pályáját.
A karmát a gondolataink, szavaink és cselekedeteink alkotják; minden
akaratlagos tettnek, beleértve a gondolatainkat is, vannak következményei.
Gondolataink szavaink és cselekedeteink eredményei képezik a karma
“gyümölcseit”, nem pedig maga a karma.
Nagyon fontos, hogy megismételjük: a tudatunk állapota, a gondolataink
éppen olyan fontosak, mint a tetteink.
A karmát lehet szennyeződésként (klesa szanszkrit nyelven vagy kilesa páli nyelven) értelmezni, beleértve a három mérget vagy három káros gyökeret, ami a kapzsiság, gyűlölet és tudatlanság. Ezek ártalmas vagy kellemetlen következményeket alakítanak ki. A karma lehet jó is, például a három méreg és a három káros gyökér ellenkezője – a nagylelkűség, a szerető kedvesség és bölcsesség –, amelyek jótékony és kellemes eredményekhez vezetnek.
A karma és természeti katasztrófák
Tehát ezek voltak az alapok. Most pedig lássuk, mi a helyzet a természeti
katasztrófákkal. Ha valaki természeti csapás következtében hal meg, akkor azt
jelenti, hogy valami rosszat tett, és megérdemelte? Ha pedig jobb ember volt,
akkor megmenekült?
A legtöbb buddhista iskola szerint ez nem így van. Fentebb már megállapítottuk, hogy nem létezik semmiféle intelligencia, amely a karmát irányítaná. (Nagyon sok nyugati ember - akár buddhista, akár nem az, de hallott már róla – automatikusan ugyanúgy tekint a karmára, mint sokan a kereszténységben “Isten akaratára”, azaz bele kell törődnünk minden rosszba, mert így rendeltetett az Isten/karma által. A ford. megjegyzése) A buddhizmusban a karma egyfajta természeti törvény. Ugyanakkor nagyon sok olyan dolog történik a világban, amelyet nem emberi akaratlagos tettek okoznak.
Buddha tanítása szerint ötféle természeti törvény – nijama - létezik, amelyek irányítják a jelenségek
Például gravitáció nem a karma miatt létezik. Mint ahogyan napsütést vagy a
magok kikelését sem a karma okozza. Ezek mind természeti törvények, amelyek
nyilvánvalóan összefüggenek egymással, de mindegyik a saját természete szerint
működik.
Vagy más oldalról megközelítve, némelyik nijama erkölcsi és
némelyik nijama természeti következménnyel bír. Ez utóbbinak semmi köze
ahhoz, hogy az emberek rosszak vagy jók. A karma nem küld természeti
katasztrófát, hogy embereket büntessen. Azonban nem jelenti azt, hogy a karma
szempontjából ez nem számít. A karmának ahhoz van köze, hogyan éljük át és
miképpen válaszolunk a természeti katasztrófákra.
Ráadásul nem számít, milyen jók vagyunk vagy mennyire megvilágosodottak, akkor is szembe kell néznünk a betegségekkel, idősödéssel és a halállal. Még maga Buddha is ezt tette. A buddhizmus legtöbb iskolájában helytelen nézetnek számít az a gondolat, hogy ha nagyon jók vagyunk, akkor immunisak leszünk a balszerencsére. Sokszor tényleg megesnek tragédiák olyanokkal, akik nem “érdemelték meg”, mert semmi rosszat nem tettek. A buddhista gyakorlat abban segít, hogy higgadtan nézhessünk szembe a balszerencsével, de ez nem garancia arra, hogy nem is fog velünk megtörténni.
Ennek ellenére, sok tanító makacsul ragaszkodik ahhoz a nézethez, mely szerint a felhalmozott “jó” karma majd gondoskodik arról, hogy katasztrófa esetén biztonságos helyre juttassa a felhalmozót. Nehéz elképzelni, hogy Buddha ilyesmit tanított volna, de ebben nem lehetünk teljesen biztosak.
Ettől függetlenül, kívülállóként erkölcsileg nem helyénvaló azt mondogatni,
hogy a tragédiák áldozataival nem véletlenül történt az, amit történt, mert
előtte bizonyára tettek valami rosszat, nem voltak elég nagylelkűek, kedvesek
vagy bölcsek. Ilyen esetekben, mi kívülállók, ne felejtsük, a tragédiák
áldozatainak segítségre van szükségük, nem pedig ítélőbíróra!
(Ellenben azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ilyen
kiszámíthatatlan katasztrófák, amelyek jóformán bárkivel megtörténhetnek, a
kívülállókban rendszerint szorongást keltenek, amellyel szemben az
elhárítómechanizmusok egyikét, a racionalizációt alkalmazzák. A racionalizáció
ésszerűnek tűnő okok, magyarázatok használata ésszerűtlen esetekben. Egyfajta
önáltatás, viszont kiváló szorongáscsökkentő hatású. A ford.
megjegyzése)
Kiegészítések
Talán nem árt bővebben elmagyarázni azt a fenti kijelenést, hogy a “legtöbb
buddhista iskola” azt tanítja, hogy nem mindennek a karma az oka. Például a
tibeti buddhista hagyományokban olyan tanítók kommentárjaira lehet bukkanni,
amelyek nyíltan kimondják, “mindent a karma okoz”, beleértve a természeti
katasztrófákat is. Kétségtelen, hogy erős a meggyőződésük, amellyel védik ezt az
álláspontot, ennek ellenére a buddhizmus legtöbb iskolája nem így
gondolja.
Aztán létezik még olyan is, hogy “kollektív” karma, ami egy eléggé homályos felfogás, amelyről a történelmi Buddha nem is beszélt. Néhány dharma-tanító nagyon komolyan veszi a “kollektív” karma létezését; mások viszont kijelentik, hogy ilyen nincs. A “kollektív” karma teóriája szerint közösségek, nemzetek, vagy akár magának az emberi nemnek van “kollektív” karmája, amelyet több ember alakított ki és a karma eredményei mindenkit sújtanak abban a közösségben, nemzetben, stb.-ben.
Mindenki választhat kedve szerint a fenti nézetek közül.
Manapság azt a tényt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a minket körülvevő világ már nem olyan háborítatlan, mint azelőtt volt. A mindennapos viharokat, árvizeket, szélsőséges időjárást sok esetben az emberiség is okozhatja. Ezért az erkölcsi és természeti okok összefonódnak egymással, jobban, mint valaha. Talán ideje volna a hagyományos ok-okozati viszonyokat felülvizsgálni.
Viszont azt talán bátran kijelenthetjük, hogy a pár hónapja történt nepáli földrengést a földlemezek mozgása okozta, és nem emberi tevékenység hatására történt. Tehát, ebben az esetben ne a karmát hibáztassuk!
Forrás: A karma szerepe a természeti katasztrófákban (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése