A buddhista pokol

A buddhista pokol neve páli nyelven Niraja, szanszkrit nyelven Naraka. A pokol, Naraka, az érzéki vágyak birodalmának (káma-vacsara) hat létsíkjának egyike.

Nagyon röviden, a hat létsík a feltételes létezés különböző síkjai, helyei, ahol a lények újraszülethetnek. (a buddhista kozmológiáról, a három létbirodalomról és a hat létsíkról a Buddha Ujján ITT írtunk részletesen, és a bhavacsakrán vagy a ‘létezés kerekén’ szemléletesen megjelenített hat létsíkról/létbirodalomról ITT lehet olvasni)

A létezés módját, természetét, helyét a karma határozza meg. Némely létsík/létbirodalom kellemesebb, mint a másik - például a mennyek létsíkja kívánatosabbnak tetszik, mint a pokol – , de mindre érvényes, hogy a bennük lévő tartózkodás átmeneti, tehát a mennyekben való újraszületés is véget ér egyszer.

A buddhizmus tanítói közül vannak olyanok, akik szerint ezek a birodalmak valódi, konkrét helyek, míg mások úgy tartják, hogy többféle egyéb módon kell őket értelmezni, nem pedig csupán szó szerint. Ezek a létsíkok képviselhetik saját változó pszichológiai állapotunkat vagy személyiség típusainkat. De értelmezhetőek a valóság egyfajta kivetítésének allegóriájaként is. Mindentől függetlenül, teljesen mindegy, hogy milyen értelmezést adunk ezeknek a létsíkoknak, a buddhizmus szerint semmi sem állandó.

A pokol eredete

A Naraka néven nevezett “pokol birodalma/létsíkja” megtalálható a hinduizmusban, a szikhizmusban és a dzsainizmusban is. Legelsőként az eredeti Védákban (i.e. 1500-1200 körül) említik meg Jama nevét, aki a pokol birodalmának ura.

A Védákban Narakát még nem részletezik, csak egy sötét és feneketlen veremként írják le, ahol majd a gyilkosok haláluk után meglakolnak tettükért. Később, az időszámítás előtti első évezredben, a Brahmanákban  jelenik meg a többszörös pokol fogalma. (a Védákról és a Brahmanákról ITT írtam részletesen)

Ezekben a poklokban már különböző kínzásokkal gyötrik az életükben vétkezőket, ugyanakkor ez a reinkarnáció egyfajta előcsarnoka is, attól függően, hogy milyen jellegű vétkeket követett el az illető. A vétkek karmája idővel letelik és az illető elhagyhatja a poklot. A Rámájana című óindiai eposzban is feltűnik Jama, a poklok ura, vele együtt elég szemléletes részletességgel írják le a pokolba jutott lények szenvedéseit, magát a poklot és annak őrzőit is.

Bár a korai buddhizmus hasonló dolgokat tanított a többszörös pokolról, de a korai buddhista szútrákban még erősen kihangsúlyozták, hogy – ellentétben a hindu tanításokkal - nincsen isten vagy más természetfölötti intelligencia, aki ítéletet hozna vagy osztana.

A karmát egyfajta természetes törvénynek tekintették, aminek az eredménye a megérdemelt újraszületésben jelentkezik.

A pokol létsíkjának “földrajza”

A buddhista Narakát a páli kánon több szövegében is említik. A Dévaduta szutta, (MN 130) például, meglehetős részletességgel írja le azon kínzatások sorozatát, amelyekben az ember elszenvedi saját karmájának eredményeit. Nagyon félelmet keltő ez a leírás: miután Jama király, a pokol ura kifaggatja a rosszat cselekvő személyt, a pokol őrei elviszik és átlyukasztják a testét forró vasakkal, fejszékkel felszeletelik és tűzön égetik. Ezután először egy tüskés erdőn halad át, majd olyanon, ahol a fák levelei kardokból vannak. A száját kinyitják és olvasztott fémet öntenek bele. Annak ellenére, hogy iszonyatos fájdalmai vannak, nem halhat meg addig, amíg a rossz karmája véget nem ér.

Idővel a különböző poklok leírásai még kimunkáltabbak, még cifrábbak lettek. Bár a mahájána szútrák különböző poklokról és al-poklok százairól írnak, a leggyakrabban nyolc forró vagy tüzes poklot és nyolc hideg vagy jeges poklot említenek.

A jeges poklok a tüzes poklok fölött helyezkednek el. A jeges poklokat fagyott, sivár síkságként vagy hegyvidékként írják le, ahol az embereknek meztelenül kell lenniük. A nyolc jeges pokol a következő:

-- Arbuda (jéghideg pokol, ahol a bőr felhólyagosodik a hidegtől)

-- Nirarbuda (jéghideg pokol, ahol a hólyagok felfakadnak)

-- Atata (a hidegrázás pokla)

-- Hahava (hidegrázás és nyöszörgés pokla)

-- Huhuva (fogak összekoccanásának és a nyöszörgés pokla)

-- Utpala (pokol, ahol a bőr olyan kék színűre fagy, mint a kék lótusz)

-- Padma (lótusz pokol, ahol a bőr megreped a hidegtől)

-- Mahápadma (a nagy lótusz pokol, ahol a bűnös annyira megfagy, hogy a teste szétesik)

A forró poklokban az életükben vétkezőket katlanokban vagy sütőkben főzik-sütik meg, és fehéren izzó fémházakba zárják őket, ahol démonok szurkálják őket forró fém karókkal. Az embereket égő fűrésszel vágják szét, majd hatalmas forró fémkalapácsokkal törik össze őket. És amikor valaki már teljesen megfőtt, megégett, feldarabolódott vagy szétmorzsolódott, ismét életre kel és kezdi elölről az egészet.

A nyolc forró pokol:

-- Szanydzsíva (feléledő vagy ismételt támadások pokla)

-- Kálaszútra (fekete zsinórok vagy huzalok pokla; ezeket fűrészként használják)

-- Szamgháta (nagy forró dolgok általi összetöretés pokla)

-- Raurava (sikolyok pokla, ahol égő talajon kell körbefutni)

-- Maháraurava (nagy sikolyok pokla, ahol az illetőt állatok eszik)

-- Tapana (perzselő forróság pokla, ahol lándzsákkal döfik át az embert)

-- Pratápana (kegyetlen perzselő forróság pokla, ahol háromágú szigonyokkal döfnek át)

-- Avíci (megállás nélküli sütőben sütés pokla)

A mahájána buddhizmus Ázsiában való szétterjedésével az eredeti indiai buddhista poklok összekeveredtek a helyi néphagyományok pokolról való elképzeléseivel.

Jegyezzük meg, hogy az éhes szellemek (préták) létsíkja/létbirodalma nem tartozik a pokolhoz, hanem tőle teljesen különböző létsík/létbirodalom. Ettől függetlenül nyilván oda se szeretnénk kerülni.

Természetesen, a poklokban való szó szerinti hitnek nem igazán van sok értelme, bár eredetileg nyilvánvalóban az lehetett a cél, hogy elijesszék és kellő erővel távol tartsák az embereket a tévúton való járástól. Ami minden bizonnyal sok esetben sikerült is.

Forrás: A buddhista pokol birodalom (angol nyelven)