2010. március 9., kedd

Mindenható elme

"Vannak, akik beleestek a kettősség nézetébe, s nem értik a csak tudatot, miközben magában a tudatban növelik a megkülönböztetést. Mahámati! A test, a tulajdon, az élőhely, stb. mind csak a megkülönböztetés miatt létezik."
(Lankávatára szútra 2.12; T672, p595c11-12)

Az elme teremtő hatalmát az utóbbi években már nem csak ezoterikus könyvek tucatjai hirdetik, hanem filmeket is készítenek. S aztán erre az elvre tanácsokat adnak, hogyan juthat az ember pusztán a gondolat erejével anyagi és egyéb javakhoz. Ezzel kapcsolatban egyeseknek eszébe juthat az a buddhista tanítás, hogy minden csak az elme, vagy más szóval a tudat terméke.

Valóban, ahogy a fenti idézet is mutatja, a Buddha tanításai közt megtaláljuk azt, amit "csak tudat" (szanszkrit: vijñapti-mātratā / citta-mātra; kínai: wéishì 唯識 / wéixīn 唯心) tannak neveznek. Ezt régebbi nyugati kutatók "buddhista idealizmusnak" keresztelték el, azt gondolván, arról van szó, hogy van az elme, s a világon minden csak ez az elme, nincs rajta kívül semmi. Ez pedig már nagyon hasonlít arra a gondolatra, hogy csak én létezem (lásd szolipszizmus). De mi sem áll távolabb a Buddha tanától!

A csak tudat tan jelentését két szempontból lehet magyarázni. Egyrészt úgy, hogy minden, amiről megállapíthatjuk akár azt, hogy van, akár azt, hogy nincs, az mindenképp valami olyan kell legyen, amiről tudunk. Még ha azt is mondjuk valamivel kapcsolatban, hogy nem tudjuk, az is a nem tudásról való tudás. Tehát minden csakis tudás formájában jelenik meg. A másik része a csak tudat tanításnak pedig, hogy amikor valaminek jelentőséget, vagy jelentéktelenséget tulajdonítunk - vagyis felállítunk egy viszonyulást, egy érzelmi-gondolati hozzáállást - akkor az egy vélemény, egy elmebeli konstrukció. Ilyen módon például amikor valamit szépnek látok, vagy igaznak gondolok, a szépség, az igazság nem a dolog eredeti tulajdonsága, hanem az én véleményem.

Mindebből két fontos kérdés merül fel. Az első: Létezik-e valóban tudat? A második: Hogyan uralhatom a tapasztalataimat?

Logikusnak tűnik, hogy ha nincs egy külső világ, csak tudat, akkor ezt annyit tesz, egyedül belső világ létezik. Közhelyesen megfogalmazva: minden szubjektív. Nem említve azt a rengeteg problémát, amit egy ilyen álláspont magában hordoz, a buddhista csak tudat tanítás nem ezt jelenti. A tudat, avagy az elme nem más, mint a tapasztalatok tapasztalásának áramlása. Attól tapasztalat valami, hogy tapasztalva van. Tapasztalattól különálló tapasztaló nem létezhet, azon egyszerű oknál fogva, hogy azért nevezünk valamit tapasztalónak, hogy tapasztal. Ha lehetne külön tapasztaló, akkor nem kéne tapasztalnia, tehát nem is volna tapasztaló. Ugyanez a helyzet a tudattal. Azért tudat, mert valamiről tudomással bír. Tudomás nélkül tudat sincs. Ezért nem igaz az a buddhizmus esetében, hogy létezne önállóan, valóban egy tudat.

Akkor mégis mi van? Egyrészt vannak a különböző tapasztalatok, mint a látás, hallás, érzés és gondolkodás. Másrészt vannak a véleményeink. A véleményeink azok, amik mozgatnak bennünket, hogy mit szeressünk és mit utáljunk, mit akarjunk elérni, s mit kerüljünk el. A véleményeink fokozatosan és folyamatosan alakulnak. Amit nem tudunk csak úgy megtenni, az az, hogy lemondjuk a véleményünkről. Mi több, vannak vélemények, amikhez nagyon ragaszkodunk, s vannak, amik nem olyan fontosak. Tehát a véleményeinkről is vannak véleményeink, hogy úgy mondjam. Például: az nagyjából mindegy, hogy amikor a barátunkkal találkozunk, az milyen kabátot vesz fel, de ha nem figyel arra, amit mondunk, akkor megsértődünk. A felszíni véleményeinkből könnyen engedünk, s nem zavartatjuk magunkat miatta, míg amiket fontosnak tartunk, komoly indulatokat tudnak kiváltani bennünk. Így a véleményeink határozzák meg az egész életünket, mert meghatározzák, mik legyenek a késztetéseink, mi motiváljon, milyen indulatok jöjjenek létre.

Hogyan tudnánk akkor kezünkbe venni a sorsunkat? Csak úgy, ha rálátunk legelőször az indulatainkra, majd felismerjük azt, hogy ezeket a véleményeink okozzák, végül pedig belátjuk, hogy a véleményeink nem igazak (vagy hamisak), hanem tudati termékek. Ezen a módon juthatunk el oda, hogy megszabaduljunk a megannyi kényszeres késztetéseinktől.

13 megjegyzés:

Roni írta...

Nézzük praktikusan! Ha elvonatkoztatunk a buddhista kerettől, szerintetek milyen előnyei és hátrányai lehetnek a most divatos "mindent te teremtesz" (pl. A titok) megközelítéseknek?

Unknown írta...

Hátránya például: "Ó, hogy b(ashó)dna meg xy!
Előnyei: "Hú, de meg... azt a jó nőt.
A valóság: Sajnos ez egyáltalán nem így van.

És még egy kérdés, kinek az elméje teremtene mindent?

Astus írta...

A "mindent te teremtesz" gondolat előnye szerintem leginkább abban van, hogy némi önbizalmat próbál adni az embereknek, hogy tartsanak ki a céljaik mellett, illetve lehetőleg legyenek céljaik. A hátránya több is. Egyrészt komoly frusztrációt okozhat, hogy hiába tudnék mindent teremteni, ez nem megy; vagy ennek a fordítottja, hogy amiként van, azt én csináltam magamnak, s ebből vagy egy kvázi determinizmus és beletörődés következik, ritka esetekben motivál arra, hogy tudok változtatni. Hátránya az is, hogy nagyon leegyszerűsíti azt, amiként akár az elme, akár a világ működik. Ide illő kifejezés a "wishful thinking", a "jó lenne, ha..." kezdetű elképzelések. Végül hátrányként említeném azt is, hogy mennyi képtelen és zavaros elmélet forrása.

De erre is igaz, hogy embere válogatja, ki hogyan tudja alkalmazni a saját esetében, amiből lehet jó is, meg rossz is.

Ui.: azért érdekes váltás ez a "mindent Isten teremt" után a "mindent én teremtek". Viszont remekül summázza az individualizmus eszméjét.

Roni írta...

Linkelek még "szakirodalmat":

A karma és az angyalok
Tiéd lehet a világ!
Világomban minden rendben van

Roni írta...

Szerintem nagyon sok pszichológiai előnye van: leginkább a kontrollérzet olyan helyzetekben, amikre nincs befolyásunk. És nem lebecsülendő az sem, h értelmezési keretet ad a világ kaotikus történéseinek. (Az más kérdés, h valószínűleg nagyon egoista - mindenért önmagukat hibáztató és/vagy istenítő - embereket nevel. De valszeg már magunktól eléggé ilyenek vagyunk, ezért is lehet ilyen sikeres ez a paradigma.)

Astus írta...

Nem tudom, mennyire ad értelmezési keretet. Mert bár a "mindenről a sors/isten(ek)/karma/... tehet" hiedelmek esetében ráfogható tudatlanságunk egy külső erőre, ha én tehetek róla, akkor felmerül a kérdés, hogy miért is akarnám én azt, hogy emberek milliói éhezzenek, vagy hogy egyáltalán én magam beteg legyek. De lehet, ezt a kérdést nem teszik fel.

Az biztos, hogy remekül illik a kisebbségi komplexussal, illetve önimádatban fetrengők gondolkodásához. Továbbá eladható termékké tesz sok mindent, mert azt mondhatják, hogy én teremtek mindent, de meg kell tanulnom hogyan. Innentől pedig visszacsempésződött a mágikus világkép egy materialista világba.

Roni írta...

Mágia:

Többek között Frazer (1965) volt az, aki úgy vélte a mágia és a vallás közötti különbség az a hit, miszerint az ember képes befolyásolni egy hatalmat vagy sem; ha az egyének bizonytalanok, alázatosnak érzik magukat, és arra hajlanak, hogy könyörögjenek, imádkozzanak, kérnek és áldozatot mutatnak be, akkor képzeteik és cselekvéseik döntően vallásiak. Ugyanakkor, ha azt hiszik az emberek, hogy képesek befolyásolni a természetfeletti hatalmakat, s így hatnak az események kimenetelére is, és nem kell folyamodniuk alázatos könyörgéshez, akkor képzeteik és cselekvéseik példák a mágiára, nem pedig a vallásra.

(Forrás: Boglár Lajos: Vallás és antropológia. Szimbiózis, 1995/4)

Astus írta...

Ez a mágia-vallás definició elmegy európai viszonylatokban, ha csak a kereszténységet nézzük. De már például az ördögűzés esete, vagy hasonló vallásos-mágikus rituálék is problémát jelenthetnek a meghatározás tekintetében. Amúgy kiindulásnak remek idézet, köszi érte. :)

plumbeus írta...

Kész vagyok. A csak tudat van amiről ha jól látom szó van, mint jelen oldalon épp író szakértők illetve inkább Astus nekem lemagyarázta az az hogy a tudomás nem esik egybe a valósággal. Hogy jön ahhoz egyáltalán bármilyen teremtés?
ismét esetleg teljesen fölöslgesen megjegyezni szeretném hogy a "csak tudat" van kötőjellel vagy nelkül nem egyenlő azzal hogy "csak a tudat van", mely utóbbi esetben merülhetne fel a teremtő tudat egyáltalán. Nem kapok levegőt HHH A tudat a tudomást teremti és akkor hát nem értem na ezt a teremtést egy kissé. Jó estét jó teremtést kívánok, Isten helyett hhh
mondhatnám hihetetlen, nem elég egoisták vagyunk így ahogy vagyunk ,még teremtünk is CSÚCS

Ron
pszichológiailag sem jó mindenkinek mint az napnál világosabb, űr isten
tudtam én hogy nem kéne belépnem ide is:)

Roni írta...

Plumbi, de itt most nem arról beszélgetünk, h milyennek kellene lennie a buddhizmusnak (a Nagy Könyv szerint :)), hanem, h mit tapasztalunk magunk körül, h milyennek látják mások és milyennek látjuk mi. (És esetleg ez hogyan viszonyul az általnuk elépzelt/tanult ideálishoz.)

plumbeus írta...

most olvastam Tarr B-nél vagy D-nél hogy Vaszhubandu szerint a tudat eredetileg teremtő.
Hát tőlem legyen, de ha mégis azzal kell egyetérteni hogy nem az részemről nincs akadálya. Ha túl opportunista vagyok igaz, ha nem az is. Bánom én már a teremtő meg az olyasmit.
Pszcihológiailag én eddig úgy értettem a buddhista nagy könyvet hogy no vágyak no frusztráció ha nem jön össze és akkor no szenvedés. Ehhez annyira közel van a teremtő tudatunk van és legyünk magabiztosak mint Makó Jeruzsálemhez tehát nagyon:)

Nagyon jót ötlet ez a mi teremtünk mert onnan épp egy kis ugrás hogy az univerzumot a naprendszert az olyasmiket nem az ember teremtette hanem tehát egy nála nagyobb: Isten. Én úgy is bírom az ökumenizmust nem kicsit, még az "eredeti" rovására is.

Roni írta...

Igen, Astus is kb. ezt írta, h szélsőségesen individualista társadalomban élünk, ahol az ember "Isten" akar lenni. (Szó sincs az Istennel - és pláne egy másik emberrel - szembeni alázatról.)

Ami nekem érdekes, h pár évvel ezelőtt ezek a teremtős metaforák csupa tudományos fogalomból álltak "energia", "(be)vonzani" stb., mára meg visszajött a mágia szóhasználata is, nemcsak a gyakorlata "varázslat", "oldás" stb.

plumbeus írta...

Egyszerűen vettem a fáradtságot és végig olvastam a bejegyzéseket, ja az más :)
Na és akkor most azzal mit kezdjek hogy közben kikotorásztam hogy mondom fentebb a tudat eredetileg teremtő?

igen mert káosz van amíg valami paradigma rendet nem csinál a fejekben vmennyire
A buddhizmus pont jó lenne csak mint kiokoskodtam ez az oldala hogy nincs örök semmi isten lélek olyasmi háromszáz évet lemaradt az aktuális nyugatról ahol ezt mindenk tudja és attól van oda hogy meghal és kaput vége mindennek tehát most kell a habos torta mert egyszer élünk és az persze bármi áron, illetve költséghatékonyan HHH és off