2013. május 2., csütörtök

Hét dolog, amit nem tudtál Tibetről (Donald S. Lopez írása alapján)

Tibetről és a tibeti buddhizmusról a nyugati világban már több évszázada virágoznak különféle mítoszok. Ehhez kellő táptalajt a fantázia és a félreértelmezések biztosítanak, így a mítoszok még ma is tovább élnek. Donald S. Lopez Jr. könyve, a Shangri-La foglyai: A nyugat és a tibeti buddhizmus igyekszik tisztázni azokat a félreértéseket, amik Tibet körül kialakultak. Ebből hét olvasható itt. (Donald S. Lopez, Washingtonban született 1952-ben, a buddhista és tibeti tanulmányok professzora a michigani egyetemen. Több könyvet is írt a buddhizmusról)

Lhásza (Fotó: Keven Osborne)
1. "Shangri-La" Tibet fantázianeve, amelyet James Hilton talált ki az 1933-as "Az elveszett horizont" című regényében (amit magyarra Déry Tibor fordított és A Kék Hold völgye címmel jelent meg magyarul), amiből aztán 1937-ben Frank Capra készítette filmet. A "Shangri" szónak tibeti nyelven nincs jelentése, "La" jelentése 'hegyszoros'. Elképzelhető, hogy ezt a nevet a Shambhala szóból képezte, ami egy mitikus buddhista királyság volt a Himalájában.  A "Shangri-La" nagyon hamar mindennapos szóhasználattá vált, olyan helyeket nevezve így, ahol minden jó, és ahol az igazság fennmaradt. 1942-ben, miután az Egyesült Államok repülői a Doolittle-rajtaütés során bombázták Japánt, Roosevelt elnöktől megkérdezték az újságírók, hogy honnan szálltak fel ezek a repülők. Az elnök ezt válaszolta, "Shangri-La"-ból. Roosevelt eredetileg Shangri-La-nak nevezte el azt az általa átalakíttatott elnöki nyaralót Marylandban, amit most Camp Davidként ismerünk. Manapság az egyik hotelhálózat viseli a Shangri-La nevet, így ehhez a fantázianévhez már a nyaralás és a tengerpart és ingyen italok köthetők.

2. Tibetről a legolvasottabb könyvet egy angol férfi írta, aki azt állította magáról, hogy ő egy tibeti láma, annak ellenére, hogy sosem járt Tibetben és egyetlen szót sem beszélt tibeti nyelven. Az 1956-ban kiadott "A Harmadik Szem" című könyv írója T. Lobsang Rampa. A könyvet egy tibeti láma önéletrajzaként írta meg, azt állítva benne, hogy az író nyolc éves korában egy úgynevezett harmadik-szem operáción ment keresztül, amiben egy lyukat fúrtak a homlokába, lehetővé téve számára az aura látását. Valójában ilyen eljárás egyáltalán nem ismeretes Tibetben. Végül aztán egy magándetektív kiderítette, hogy a könyv szerzője, Cyril Hoskin, egy angol vízvezetékszerelő munkanélküli fia. "A Harmadik Szem" című könyve bestseller lett Európában és Amerikában is. Egy lelkes olvasó még azt is megkísérelte, hogy saját magán hajtsa végre ezt a műtétet egy fogorvosi fúróval. Hoskin még további tizennyolc könyvet írt T. Lobsang Rampa néven, amiket  aztán több, mint négy millió példányban adtak el. ( A neve elején a "T" betű jelentése "Tuesday" - azaz kedd )

3. A tibetiek sosem hallottak a nekik tulajdonított híres vallási szövegükről, a Tibeti Halottaskönyvről. Amit nyugaton ezen a címen ismernek, annak eredetije egy rövid tibeti mű, a Bardo Tödol,  jelentése: "Megszabadulás hallás által a középső állapotban". Ez egy olyan halotti szöveg, amit a halottnak vagy haldoklónak olvasnak fel, hogy segítsenek neki megszabadulni az újraszületéstől, vagy ha ez nem lehetséges, akkor abban segítsenek, hogy következő életében jó újraszületése legyen. A tibeti buddhizmus négy szektája közül az egyikben több ilyen műfajú szöveget is használnak. A Bardo Tödol-t nyugaton Walter Wentz tette híressé. Walter Wentz egy gazdag amerikai theozófikus volt, aki 1920-as években utazott Indiába, és egy fordítást rendelt meg a Bardo Tödol-ból. Wentz aztán hozzátette a saját kommentárját, így a tibeti halotti szöveget átalakította theozófikus értekezéssé. A szöveget többen is felhasználták különböző munkákhoz, például Timothy Leary pszichológus és író, aki a pszichedelikus kábítószerek pártfogójának számít. Leary könyvének (The Psychedelic Experience: A Manual Based on the Tibetan Book of the Dead - A pszichedelikus tapasztalás: A tibeti halottaskönyv alapján készült kézikönyv) egyik legemlékezetesebb sorát John Lennon írta bele a Revolver című, 1966-os Beatles lemez, Tomorrow Never Knows dalába.

4. A leghíresebb buddhista mantra, az om mani padme hum,  nem azt jelenti, hogy "ékszer a lótuszban", hanem "Ó Ékszer-Lótusz". A szanszkrit nyelv XIX. századi európai tudósai a mantrában lévő megszólító végződést helyhatározó végződésnek olvasták, ebből jött az, hogy ékszer (mani) van a lótuszban (padme). Ez a félrefordított mantra aztán saját életre kelt, talán azért, mert szexuális szimbólumként is értelmezhető. Például rengeteg könyv címében  tűnik fel, köztük olyanokban is, amelyeknek semmi köze sincs Tibethez vagy a buddhizmushoz. A mantra, ugyanis valójában egy ima, a könyörületesség bódhiszattváját szólítja meg - róla úgy tartják, hogy a mindenkori dalai lámában reinkarnálódik. Ezt a bódhiszattvát egy ékszerrel és egy lótusszal kezeiben ábrázolják. Emiatt a mantráját inkább így lehetne fordítani: "Ó, Ékszer-Lótusz, kérlek, segíts" (erről a mantráról ITT és a bódhiszattváról bővebben ITT írtunk)

5. A tibeti buddhizmust a nyugati világban leggyakrabban "lámaizmus"-nak nevezik, ami viszont a tibetiek számára eléggé lekezelő kifejezés. Ennek eredete a XIX. század végére tehető, amikor mindkét nagyhatalom, Anglia és Oroszország, saját birodalmukhoz akarták hozzácsatolni Tibetet. Az angolok a gyarmatosításaik jellegzetes indokaként rendszerint a kultúrális elmaradottságot nevezték meg, amely miatt a gyarmatosítandó országot meg kell menteni saját magától. Így Tibetet is egy olyan elmaradott országnak festették le, amelynek babonás lakói a korrupt és gonosz papjaik által leigázva élnek. A nyugatiak állítása szerint ezen papok vallása nem a buddhizmus eredeti formája, így nem is érdemli meg azt, hogy buddhizmusnak nevezzék, ezért "lámaizmus"-nak keresztelték el. Ugyanis a nyugati tudósok úgy festették le az igazi buddhizmust, mint a józan értelem és önuralom vallását, amely mély filozófiával áthatott, és mindenféle rítustól mentes. Valójában azonban, a buddhizmusnak ez a formája sosem létezett Ázsiában, csak európai és amerikai könyvtárakban, előadótermekben lehetett rátalálni.

6.Mivel Tibet sosem vált európai gyarmattá, így a nyugat számára  a rejtélyek földje maradt - és még sokaknak továbbra is az fog maradni. A XIX. században divattá vált rejtélyes eltávozásokat azzal magyarázni, hogy az illető Tibetben volt. Némelyek azt állítják, hogy Jézus is itt töltötte elveszett éveit. Madame Blavatsky, a Theozófiai Társaság alapítója, mondta, hogy a "mahatmá"-k - a mesterek -, akik megőrizték Atlantisz ősi bölcsességét, Tibetben éltek. Az üres ház című regényben pedig Sherlock Holmes azt meséli, hogy látszólagos halálát követő időszakban két évet utazgatott Tibetben, ahol néhány napot egy "főlámával" töltött.

7. Tibetről az a kép él nyugaton, hogy ott békések és türelmesek az emberek. Azonban Tibet sosem volt erőszakmentes ország, még azután sem, hogy 1642-ben, az ötödik dalai láma kezébe került a világi hatalom is. A Tibet fölötti világi hatalmat az ötödik dalai láma csak mongol támogatója, Güsri kán katonai beavatkozásával tudta megszerezni úgy, hogy a kán csapatai legyőzték a dalai láma riválisát. Majd később, 1681-ben tibeti seregek harcoltak Ladakh ellen, és 1720-ban mongolok ellen. A XVIII. században tibeti fegyveres csapatok többször is behatoltak Bhutánba. 1788-1792 között  és 1854-ben a tibeti csapatok a megszálló nepáli erők ellen harcoltak, 1904-ben pedig a britek ellen. A kilencedik, tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik dalai lámák mind fiatalon haltak meg, az a hír járja róluk, hogy megmérgezték őket. A tizenharmadik dalai láma pedig túlélte azt a merényletet, amelyet saját régense kísérelt meg ellene. Az 1950-es években sok tibeti szerzetes is harcolt a kínai megszállók ellen.

Forrás: Hét dolog, amit nem tudtál Tibetről (angol nyelven)

Nincsenek megjegyzések: