Fogadjuk el hogy van ok-okozati összefüggés a tettek és azok következménye között. Tehát van karma, és fogadjuk el Buddha tanításának három kiinduló pontját, melyek az Anitya-Anathman-Dukhha.
Jelen írás megértéséhez muszáj tisztázni ezen három fogalmat. Az Anitya legjobb fordítása a mulandóság, állandótlanság. Tehát hogy a dolgok, (minden dolog!) mulandó. Semmi sem marad az ami most, vagy ami volt két perccel ezelőtt. Sőt semminek nincs egyetlen olyan végső magja ami változatlan lenne. (Anátman - éntelenség, lényeg nélküliség.) Tehát minden változik, és semminek sincs változatlan örök része. A frusztrációt, kimozdultság állapotát, a szenvedést (Dukkha) az okozza, hogy mi mégsem így tekintünk a világra. Próbáljuk megragadni a mulandó jót, és távol tartani magunktól a mulandó rosszat.
De mi köze ennek a karmához?
A karma valugáris megfogalmazása, hogy a tettim visszaütnek rám. Viszont elfogadva Buddha kiindulópontját, felmerül a kérdés, hgoy kire ütenk vissza a tettek? Mi az az Átman ami életek vagy évek múltán elszenvedi az általa elkövetett jótettek/bűnök eredményét?
Persze Buddha (helyesen) nem tagadta a folyamatosságot, az ok-okozati láncot. Pont a karma biztosítja azt a folyamatosan változó, éntelen világban. A pillanatnyiságunk tette befolyásolja, (majdhogynem meghatározza) a következő pillanatot. Bár a szereplők változnak, de a történet halad a maga útján.
Ez új dimenzióba röpíti a karmát.
Már nem arról szól, hogy megyúszatom-e én (aki végső soron nem létezem, mert folyamatos átalakulásban vagyok) az általam elkövetett tettet, hanem mi lesz a következménye globálisan a cselekedetnek? Egy adott pillanatban lecsap-e majd valakire a tettem következménye, hogy újabb tettre, karmára sarkalja? Azaz megy-e tovább a világ a megszokott kerékvágásban, vagy van lehetőség a szabadulásra?
Ha hiszünk Buddhának, akkor van lehetőség a karma legyőzésére. Pont a három laksana (Anitya-Anátman-Dukkha) felismerése által. Elfogadva, hogy a világnak nincsenek kitüntetett állapotai, leszámolhatunk azzal a késztetéssel, hogy a jelent és a jövőt valamely statikus rendbe próbáljuk kényszerteni. Ha tetteinket nem valamely rögzült cél vagy, elv alapján tesszük, akkor feltárul a pillanat teljessége. Már nem az motivál, hogy "így kéne lennie", hanem eljön az "így van ez" állapota, mely mentes a szenvedéstől, és az újabb karmát szülő tettvágytól.
A karma igazi felismerése hozza el annak meghaladását, a megszabadulást.
2008. november 20., csütörtök
Karma szösszenetek III.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
3 megjegyzés:
Ahimsa (kb. ahimszá): szanszkrit szó, jenetése "ártatlanság".
Értelmezése kétféle, különbségüket nevezhetjük "exoterikusnak" és "ezoterikusnak" is:
1) Nem ártani morálisan és fizikailag valakinek/valaminek (pl. nem ölöm meg, nem verem meg, nem bántom, nem eszem meg stb.): ez az exoterikus, világi, hétköznapi tartalom, mely legtöbbször az önuralom hiányából és a természettörvények megértésnek képtelenségből fakad. Ezt az értelmezést a valóságnak megfelelően elhibázott alapállás (metafizikai tudatlanság) jellemzi, mely azt takarja, hogy az alany önmagára mint cselekvőre, a jelenségekre pedig mint tőle független tárgyakra (=elszenvedőkre) tekint. A második, vertikális, magasabb rendű és doktrínális értelmezés a következő:
2) Az ezoterikus értelmezés szerint az ártatlanság egyfajta metafizikai tudás, mely magában foglalja a cselekvő alany ontológiai, tükörszimmetrikus kettősségét, valamint azt, hogy ugyanez vonatkozik az élőlények és személyek virtuális sokáságára is: ez az ontológiai tükörszimmetria azt jelenti, hogy a cselekvő alany egyfelől létezik, másfelől nem, létezik és nem is, illetve sem létezik, sem nem-létezik: lényegét tekintve üres és (ha birtokolja a helyes szemléletet) eleve nem-cselekvőként tekint "magára", mint tudati megnyilvánultságra (pl. "ez nem én vagyok, ez nem az én Énem"), tehát nem jelenthető ki egyértelműen, hogy "elszenvedhetne" vagy "megcselekedhetne" bármit is.
A 2)-ik, "ezoterikus" értelmezés nélkül nem lehet valójában megérteni sem a Buddha Dharmát (az énnélküliséget és a tudat-tant), sem a Bhagavad-Gíta doktrínáját (mely azt tanítja, hogy csak a tudatlan tekinti magát cselekvőnek), sem az Újszövetség belső üzenetét (ami szintén arra tanít, hogy tagadjuk meg - látszólagos - magunkat).
És ahogy látom, ennek az értelmezésnek a hiányában teljesen zavaros, értelmetlen és ellentmondásos lesz a karma ("sors, tett, cselekvés") fogalma is, melyet korántsem egy jószándék vagy egy rossz szándék tart működésben, hanem a tudatlanság.
Egyetértek veled.
A buddhai tanításnak (amiként minden mély tanításnak is) több síkja van, és valóban nem minden oldalról vizsgáltam meg a témát. Szösszeneteimet eleve témafelvetésnek szántam, melyek talán segítenek végiggondolni pár kérdést.
Megnézem mire jutok a Te nézőpontoddal.
Üdv!
Nagyon hasznos a blogod (blogotok), semmi baj nincs a benne foglaltakkal, sőt, szerintem hiánypótló adalékokat tartalmaz a magyarországi buddhizmus számára (ahogyan a "Buddha Ujja" is): remélem, mielőbb újabb és újabb bejegyzések születnek...
Kíváncsian várom őket.
Hiszen mindannyian "nézőpontok" vagyunk.
:)
Köszönet és béke.
A.P.
Megjegyzés küldése