2019. október 25., péntek

Hogyan válasszunk buddhista közösséget?

Az elmúlt években több olyan levelet kaptam, amelyben tanácsot kérnek, hogy merre és hogyan induljanak el azok, akik buddhista közösséghez szeretnének csatlakozni. Talán ez a bejegyzés jó összefoglaló lehet, mivel a buddhizmusban többféle iskola létezik, amelyek mind tanításban, mind gyakorlásban elkülönülnek egymástól.  Honnan lehet tudni, hogy melyik alkalmas számunkra?

Több ajtó egy dharmához
A buddhizmus különböző iskolái egymástól eltérő ‘ügyes eszközök’-et (upája) alkalmazhatnak, hogy a tanítványokat a megvilágosodás elérésében segítsék. Ráadásul magában a tanításban is különbözhetnek. Bizonyos hagyományok a józan észre, értelemre helyezik a hangsúlyt; mások az odaadásra, áhítatra; megint mások a miszticizmusra; a legtöbb valamilyen formában az összesre. Vannak olyan hagyományok, amelyekben a meditáció elengedhetetlen gyakorlási forma, míg máshol kevésbé foglalkoznak ezzel.

Eleinte ez nagyon zavaros lehet, és kezdetben úgy is tűnhet, hogy az iskolák teljesen különböző dolgokat tanítanak. Azonban sokan tapasztalhatják azt, hogy amint egyre jobban megértik a tanításokat, ez a különbség csökken.

Mondják, hogy elvi szinten is vannak eltérések az iskolák között. De fontos ez? A buddhizmussal való ismerkedés kezdetén még nem feltétlenül szükséges a tan finomabb részleteibe belemenni. Idővel a tanok megértése mindenképpen változni fog, tehát jobb, ha nem elhamarkodottan döntünk arról, hogy egy iskola “jó” vagy “nem jó” addig, amíg nem töltöttünk több időt benne/vele.
Ehelyett inkább azt mérlegeljük, hogy az a buddhista közösség (szangha) milyen érzéseket kelt bennünk. Szívesen fogad és támogat? A beszédek és a liturgia mélyebben is megérint-e bennünket? Jó hírneve van a tanítónak?

Nyugaton egyébként talán az jelenti a legnagyobb problémát, hogy egyáltalán bármilyen jellegű tanítót vagy közösséget találjunk a lakóhelyünk közelében. Az is előfordulhat, hogy csak egy nem hivatalos csoporthoz tudunk csatlakozni, akik együtt meditálnak és tanulnak. Esetleg rátalálhatunk olyan buddhista központra, amely elég közel van ahhoz, hogy egy kirándulás keretében látogassuk meg. Az interneten, különböző buddhista oldalakon kereshetünk ilyeneket.

Ott kezdd, ahol vagy
Lehet, hogy csak olyan dharma-központot találunk a közelben, ami esetleg nem egyezik azzal, amiről olvastunk és ami eredetileg megragadta az érdeklődésünket. Azonban, ha együtt gyakorlunk másokkal, az sokkal értékesebb élményt nyújt, mint a buddhizmusról csupán könyvekből olvasni. Legalább adjunk neki egy esélyt!

Az első alkalommal sokan szoronganak, amikor arra kerül a sor, hogy buddhista templomba látogassanak. Ráadásul a legtöbb dharma-központ jobban szereti, ha a kezdők előre bejelentkeznek. Ezért legelőször célszerű felhívni őket vagy legalábbis megnézni a központ honlapját, hogy mit írnak a kezdőkkel kapcsolatban.

Lehetnek olyan ismerősök, barátok, akik azt szeretnék, hogy csatlakozzunk az ő dharma-központjukhoz és gyakoroljunk ott. Ez önmagában jó dolog, de ne engedjünk a nyomásnak, és ne csatlakozzunk olyan közösséghez, ahol esetleg nem érezzük jól magunkat. Lehet, hogy az a fajta gyakorlás a barátainknak beválik, de nekünk nem.

Ha utaznunk kell egy számunkra megfelelő dharma-közösség miatt, akkor mindenképpen olyan kolostort vagy központot keressünk, ahol kezdő szintű elvonulást is tartanak elszállásolási lehetőséggel.

Nem tudnám ezt magam csinálni? Kell-e nekem külső segítség?
Sokan gondolják úgy, hogy nem szívesen csatlakoznak egyetlen buddhista közösséghez sem. Könyvekből, internetről olvassák a tanításokat, videókból tanulnak meditálni és egyedül gyakorolnak. Azonban a teljesen egyedül való gyakorlással gondok is lehetnek.
Részint előfordulhat az, hogy az innen-onnan szedett tanításokat nem helyesen értelmezzük, és mivel nincs tanítónk, aki segítsen ebben, a tudásunk teljesen félremehet. Részint a meditációval is adódhatnak problémáink. Már több bejegyzést szenteltem ennek a témának. Érdemes ezeket elolvasni. (nyolc meditációs problémát ITT soroltam fel. Három bejegyzésben pedig nagyon részletesen leírtam, hogy mit kell tudni a meditációról, és kinek nem való és mire figyeljünk oda. És azt is, hogy mit tegyünk, ha negatív tüneteket tapasztalunk magunkon)

Vannak, akik azt mondják, hogy azért gyakorolnak egyedül, mert nincs a közelükben dharma-központ vagy tanító. Jó tudni, hogy ha csupán évente egyszer tudunk összehozni egy hétvégi elvonulást, akkor is célszerű ezt megtenni. Teljesen más érzésünk lesz ezután. Emellett vannak olyan tanítók, akik hajlandóak e-mailben vagy Skype-on keresztül is tanítani.

Miért van szükség arra, hogy iskolát válasszunk?
Előfordulhat, főleg nagyobb városokban, hogy több dharma-központ is található a környéken. Miért ne gyűjtögethetnénk össze mindegyikből a lényeges tanítást?

Ezzel a “gyűjtögetéssel” nincsen semmi gond addig, amíg az ember ismerkedik az alapokkal, de végül jobb egyfajta gyakorlást választani, és annál maradni. Jack Kornfield, vipasszaná tanító írta A Path With Heart című könyvében:

“A spirituális átalakulás mélyről jövő folyamat, amelyik nem véletlenül történik. Ismétlődő tanítás, valódi gyakorlás kell hozzá annak érdekében, hogy elengedjük az elme régi szokásait, és hogy megtaláljunk és fenntartsunk egy új látásmódot. Ahhoz, hogy ezen a spirituális ösvényen éretté váljunk, az szükséges, hogy elkötelezzük magunkat egy szisztematikus módszer iránt.”

Elköteleződéssel, túljutva a kételyeken és elcsüggedésen, egyre mélyebbre ásunk a dharmába és saját magunkba. Ezzel szemben a “gyűjtögető” jellegű megközelítés olyan, mintha 20 darab 30 cm mély kutat ásnánk egy darab 6 méteres helyett, mert ezzel a módszerrel csak a felszínt kapargatjuk.

Gyakran megesik az, hogy valaki tanítót vagy hagyományt vált. Ehhez nem szükséges senkitől sem engedélyt kérni, teljes mértékben tőlünk függ, hogy mikor és hogyan tesszük ezt.

Csalás és szekta
Buddhista szekták éppen úgy léteznek, mint szélhámos tanítók. Olyan emberek, akiknek kevés vagy semmilyen buddhista hátterük sincs, és mégis kiadják magukat lámáknak és zen mestereknek. A szabályos vagy törvényes tanítónak kapcsolatban kell állnia egy hivatalosan alapított buddhista hagyománnyal, és abban a hagyományban másoknak meg kell erősítenie ezt a tagságot.

Ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a “szabályos vagy törvényes” tanító jó tanító is egyben, vagy hogy minden autodidakta módon tanult tanító csaló. De ha valaki buddhista tanítónak nevezi magát, de egyik hagyománynak sem tagja, akkor az korántsem biztató jel.

Az olyan tanítóktól, akik azt mondják, hogy csak ők tudnak elvezetni a megvilágosodáshoz, tartsuk magunkat távol. Ugyanígy, ne bízzunk azokban az iskolákban, akik azt állítják, hogy csakis és kizárólag ők képviselik az igazi buddhizmust és szerintük az összes többi iskola eretnek.