Mi (nem) az éberség?

Annak a megértéséhez, hogy klasszikus buddhista szempontból mi az éberség, talán az a legmegfelelőbb módszer, ha tisztázzuk, hogy mi nem az.

Az éberség nem pusztán azt jelenti, hogy tudatunknál vagyunk, mivel az ember mindig tudatánál van, hacsak nem eszméletlen vagy halott. A tudatosság az elme alapvető tulajdonsága, inkább egy bekövetkező eseményként kell rá tekinteni, mint egy létező dologként. Mint ilyen, mindig jelen van, amikor valamilyen tapasztalás keletkezik. Ha az éberség azt jelentené, hogy tudatunknál vagyunk, akkor automatikusan, minden körülmények között éberek lennénk.

Az éberség nem jelent pusztán figyelmet sem, mivel mindig figyelünk valamire. A figyelem az a szellemi tényező, ami összegyűjti a többi szellemi tényezőt és egy tárgyra irányítja azokat, összefüggést és összpontosítást teremtve az elme minden pillanatában. A figyelmünk elkóborolhat az egyik tárgyról a másikra és lehet, hogy képtelen egy tárgynál maradni hosszú időn keresztül egyhuzamban, de mindig irányul valamire.

Az éberség azt sem jelenti, hogy figyelünk a jelen pillanatra, mivel minden elmepillanat a jelen pillanatban jelentkezik. Hogy is lehetne másképp? Nem lehet máskor látni, hallani, szagolni, ízlelni vagy tapintani valamit, csak a jelen pillanatban. Az elmének azon tárgyai, mint a gondolatok, a tartalmukat nyerhetik a múltból (emlékezés) vagy a jövőből (képzelet), de a múltról és a jövőről való gondolkozás folyamata mindig a jelen pillanatban történik. Amikor az emberek a jelen pillanat tudatosságáról beszélnek, akkor vagy azt értik alatta, hogy nyissuk meg a tudat kapuját és figyeljünk az érzékeink közül az egyikre, vagy pedig azt, hogy legyünk tudatában a gondolkodás folyamatának anélkül, hogy a gondolat tartalma rabul ejtene minket.

Az éberséget nem lehet megfelelően azonosítani a szándékos figyelemmel, vagy másképp mondva a tudatos tudatossággal sem. A különbség a tudatos éberség és a nem tudatos éberség között az “alkalmazott gondolkodás” és a “fenntartott gondolkodás” mentális tényezőinek jelenlétében van. Az első lehetővé teszi, hogy az elme egy szándékosan kiválasztott tárgyra irányuljon, a második pedig azt jelenti, hogy képesek vagyunk rajta tartani a figyelmünket az általunk kiválasztott tárgyon. A meditációs gyakorlás általában magában foglalja a szándékos irányított és a fenntartott figyelem különböző módjait, amelyek ezáltal fejlesztik az összpontosító képességet, de nem minden meditáció éberség meditáció.

Fontos felismernünk azt, hogy az összes eddig említett tudatállapot etikailag semleges, de használható rosszra és jóra is. A helytelen viselkedés sok módja figyelmet, szándékosságot és összpontosítást igényel, és pont ugyanezek a funkciók működnek akkor, amikor jóindulatúan cselekszünk.

Miután körbejártuk, hogy mi nem az éberség, térjünk rá arra, hogy a buddhizmus szerint mi számít annak.

A tudatosság minden pillanata érzelmi válaszokkal jár együtt, és ez az, ahol az éberség helyesen elhelyezhető a tapasztalás buddhista térképén. Az éberség az érzelmi válaszok egyfajta minősége, egy sajátságos szándékos beállítottság és hozzáállás a tapasztalat tárgyának irányába, ami megformálja és kialakítja a tudat általi tapasztalást.

Az éberség egy eredendően hasznos vagy egészséges mentális tényező, így nem képes a működésre azokban a pillanatokban, amikor az elme sóvárgás vagy gyűlölet hatása alatt áll, még a kedvelés és szembenállás legenyhébb eseteinél sem. Bármikor, amikor akarjuk vagy épp nem akarjuk, hogy a dolgok egy bizonyos módon létezzenek, az elme nem éber.

Az éberség jól megalapozott egykedvűséget igényel. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel vagy közömbös számunkra, hogy mi történik. Csupán azt, hogy az elme teljesen kiegyensúlyozott és teljesen éber a dolgokra, pontosan úgy, ahogy azok vannak, anélkül, hogy vágyat éreznénk a megváltoztatásukra aszerint, hogy épp kedvelünk egy dolgot, egy másikat meg elutasítunk.

Az éberség egy tudatállapot, ami kapcsolatba lép a figyelem tárgyával, de ez a kapcsolat megszabadult a vágyakozástól. Az ember éberen lélegzik, nem akar hosszan vagy röviden lélegezni, csak tudatában lenni annak, amilyen. Az ember éberen sétál, oda és vissza, anélkül, hogy vágyat érezne arra, hogy eljusson valahova, egyszerűen csak megfigyeli a testben keletkező és elmúló finom fizikai érzetek árnyalatait.  Ebben az értelemben az éberség a fentiek mindegyike - tudatunknál lenni, odafigyeléssel, jelen pillanatban, szándékosan - egy fontos adalékkal kiegészítve: a ragaszkodásmentes egykedvűség hozzáállásával vagy szándékos beállítottságával.

(ezt a bejegyzést Robi fordította, köszönet érte)

Forrás: Mi (nem) az éberség? (angol nyelven)