2014. április 2., szerda

A lótusz Kínában

Shi Yan Zhuo, shaolin mester írása

(Shi Yan Zhuo a kínai Zhengzhou-ban található Shaolin Templom Kulturális Központ Főmestere)

 

Az emberiség ősidők óta használ üzeneteket közvetítő, hordozó szimbólumokat. Mivel elvonatkoztatott fogalmakat vagy egy meghatározott társadalom világnézetét képviselik, ahhoz, hogy helyesen értelmezzük őket, ismernünk kell azt az adott kultúrát, ahol azokat a szimbólumokat alkalmazzák. Annál is inkább, mert jelentésüket hosszadalmas írásbeli magyarázat nélkül hordozzák, így még inkább lehetőség van egyéni értelmezésre is. A szimbólumok fontos szerepet töltenek be a kínaiak életében és sokat elárulnak a viszonyulásukról a világmindenséghez és a köröttük lévő természethez.
A lótuszról így ír egy régi kínai költemény:
“A levelek a zöld szár börtönét áttörve kinyújtóznak, és zöld, egyenetlen szélű tavacskává formálódnak. Ezután a virág éppen olyan méltóságteljesen emelkedik ki a víz mérhetetlen felületéből, akár egy gyönyörű nő a fürdőjéből.”

A kínaiak mindig is kedvelték a lótuszvirágot (lian-hua) ábrázoló festményeket. Ezeket a virágokat olyan nemes személyhez hasonlították, aki annak ellenére tiszta és egészséges, hogy szennyes a környezete. A kínai lótuszvirág a kedvezőtlen környezet közepette is meglévő alkotóerőt és tisztaságot képviseli. Ugyanakkor a hetedik hónapnak, a nyárnak is a szimbóluma. A kínai költők a lótuszvirág hasonlatával buzdítják az embereket arra, hogy a nehézségek ellenére se adják fel törekvéseiket és hogy a legjobb tulajdonságaikat mutassák a külvilág felé, nem számít, mennyire rosszak a körülmények. Éppen úgy, mint a lótusz virága, mi is legyünk képesek szépséget és fényt hozni a tó alján lévő homályos sötétségből is.

A kínai lótuszvirágnak van egy másik szimbolikus jelentése is, ami abból a megfigyelésből származik, hogy bár a szára könnyen hajlítható, nagyon nehéz eltörni, mert sok erős és rugalmas rostja van. A költők a lótusznak ezzel a tulajdonságával az olyan széttörhetetlen emberi kapcsolatokat próbálják meg szimbolizálni, akár két szerető, akár családtagok között, amelyekben nem számít, hogy fizikailag milyen messze élnek egymástól, lélekben azonban semmi sem választhatja el őket egymástól.

A lótusz a buddhizmusban a hitet is szimbolizálja. A buddhista szútrákban említett arany lótusznak két jelentése van: egyik a megvilágosodás elérésének szimbóluma, a másik túlmutat az igazi virágon és túl a mi normális észlelésünkön is. Képviseli még a testnek, a beszédnek és az elmének a szennyeződésektől való teljes megtisztulását és az előrevivő cselekedetek teljes virágzását az üdvös megszabadulásban.

A mahájána irányzatban a lótuszvirág a megújulást, a tökéletességet, a fiatalkori virágzást és a halhatatlanságot szimbolizálja. A buddhizmus szent virága. A zárt virágzatú lótusz a lehetőséget képviseli. A szirmok számaitól függően, a szám szimbolizmusának megfelelően változik a lótusz jelentése. Például a nyolc szirom egyetemes harmóniát jelent. A csan buddhizmusban a lótusz szára, virágja és gyümölcse szimbolizálja a múltat, jelent és a jövőt. A kék lótuszvirág (qing) a tisztaságot és szerénységet jelenti.

A buddhista kozmológia szerint a lótusz a kozmikus világ kezdetekor a legelsőként virágzó virág. Ebben a “Bhadda Kappa” világkorszakunkban öt szent lótusz jelent meg legelőször, öt Buddha megvilágosodását megjövendölve a jelenlegi világunkban. Ez a legegyedülállóbb eseménye a buddhizmusnak. (a buddhista kozmológia szerint a jelenlegi kappa/világkorszak neve Bhadda (‘kedvező’) kappa, ebben négy megvilágosodott Buddha már feltűnt, Kakusandha, Konagamana, Kasszapa és Gótama – ez a legutolsó a történelmi Buddha. Az ötödik Buddha, Maitréja, az eljövendő korok Buddhája, még nem tűnt fel. Ezekről a Buddhákról ITT írtunk bővebben. a ford megjegyzése)

“Az összes virág közül [a Buddha] a lótusz virágát választotta ki arra, hogy a Lótusz Szútrát szimbolizálja. Ennek oka van... Minden más szútra haszna bizonytalan, mert azt tanítják, hogy először üdvös dolgokat kell felhalmozni és csak ezután, egy későbbi időben válhat valakiből Buddha. De ha a Lótusz Szútrát tekintjük, amikor ezt valakinek a keze felemeli, az a kéz azonnal eléri a buddhaságot, és amikor ezt valakinek a szája elkántálja, az a száj maga a Buddha...”  (Nicsiren Daishonin írásai, 1099. oldal)  (a Lótusz Szútráról ITT írtunk)
 
Forrás: Lótuszvirág (angol nyelven)