Nők és a buddhizmus

Buddha tanítványai lettek az első szangha (buddhista közösség) tagjai. Ez a szangha a világi követők támogatása révén tartotta fenn magát, a világiak ezért a támogatásért cserébe áldást kaptak és vallási érdemeket szereztek. Ugyanez történt a korai kínai buddhizmusban, a középkori japán buddhizmusban, Tibetben és Délkelet-Ázsiában is. Ma is alapvetően ez jellemzi a szerzetesi közösség és a világi követők kapcsolatát.

Buddha legelső tanítványai férfiak voltak, így a legelső szangha is férfi szerzetesekből alakult. A buddhista hagyomány szerint az első nő, aki nem világi követőként, hanem apácaként akart csatlakozni a szanghához, Buddha nevelőanyja, aki egyben édesanyja húga, Padzsápatí Gótamí volt. Buddha ezt a kérést elutasította, ennek ellenére Padzsápatí és 500 női követője levágatták hajukat és ruhájukat is szerzetesi ruhákra cserélték és követték a szanghát. A hagyomány szerint Ánanda, Buddha leghűségesebb tanítványa volt az, aki beszélni próbált Buddhával a nők érdekében. De Buddha Ánandának is nemet mondott először. Ezután Ánanda megkérdezte tőle, hogy Buddha szerint a nők is elérhetik-e a megvilágosodást és eljuthatnak-e a Nirvánába. Buddha erre igen-nel válaszolt, nem látott okot arra, hogy a nők ne érhetnék el a megvilágosodást és ne érhetnék el a Nirvánát.

Ekkor már Buddha is engedni kényszerült, és Padzsápatínak és 500 követőjének megengedte, hogy a szangha első női tagjai, azaz apácák lehessenek. Jóslata szerint amiatt, hogy nők is a szangha tagjai lettek, a tanításai nem ezer éven át fognak fennmaradni, hanem csupán fele annyi ideig, 500 évig.

A buddhista kánon szövegei szerint Padzsápatínak és női követőinek, majd később minden buddhista apácának fel kellett vállalnia azt a nyolc szabályt, (Garudhamma ) ami csak nőkre vonatkozik. Ezek meglehetősen szigorú szabályok, pl. a legelső szabály az, hogy egy apácának, még akkor is, ha már száz éve felszentelték, tisztelnie kell egy szerzetest, még akkor is, ha az a szerzetes csak egy napja a rend tagja.

A Garudhammán kivűl az apácáknak még további 348 egyéb szabályt kell betartaniuk, míg a férfi szerzeteseknek csak 250-et. Ezeket a Vinaja Pitaka (Szerzetesi Fegyelem kosara) részletezi.

Ezt a fajta nemi megkülönböztetést többféleképpen értelmezik. Sokan Buddha nőgyűlöletét látják benne, míg mások az akkori (és az Indiában és a Távol-Keleten még ma is létező ) női alsóbbrendűség bizonyítékának vélik.

Viszont sok tudós mindezt vitatja, és úgy gondolják, hogy Buddha pontosan azt vette figyelembe, hogy a világi társadalom, amelynek támogatásától függött a szangha, nem fogadná el a női szerzetességet. Hiszen az akkori Indiában ez forradalmi lépés volt, semelyik vallásban sem volt ehhez hasonló.

Ugyanígy felmerült a tudósokban az, hogy esetleg Buddha csak egyszerűen védeni szerette volna a nőket, akiknek apácáként a személyes biztonságük kerülhet veszélybe egy patriarchális kultúrában, ahol apjuk-férjük védelme nélkül maradnak. (sok apácákra vonatkozó eredeti szabály is inkább a nők védelme érdekében született, mintsem ellenük).

Más tudósok azt mondják, hogy a Garudhamma szabályzata csak később, Buddha halála utána került bele a kánonba, és eredetileg nem volt benne a szövegben. Ellentmondásokra mutatnak rá a Páli Bhikkuni Vinaja  (a páli kánon Apácák Fegyelmi Szabályzatával foglalkozó rész) és a Páli Kánon egyéb részei között.

Annak a valódi okát, hogy Buddha miért ellenezte a női szangha létrejöttét, minden bizonnyal sosem fogjuk megtudni. Viszont ha elfogadjuk azt, amit mondott Ánandának, mely szerint a nők is éppúgy megvilágosodhatnak, mint a férfiak, és emellett azt a tényt is figyelembe vesszük, hogy sem az első szangha tagjainál nem számított, hogy ki milyen kasztba született, és buddhizmusban azóta sem lényeges senki származása, és mindehhez még ismerjük a szútrákból (tanbeszédekből) Buddha viszonyát akár a világi női követőkhöz, akár az apácákhoz, akkor semmiképpen sem feltételezhetjük Buddháról azt, hogy nőgyűlölő lett volna, sem pedig azt, hogy különösebben hatottak volna rá az akkori (és akár a mostani) Indiában a származási vagy nemi hovatartozással kapcsolatos diszkriminatív nézetek.

Bármi is volt az eredeti szándék, az apácákat a rájuk vonatkozó törvények alárendelt helyzetbe kényszerítették. Amikor az apácák rendje Indiában és Srí Lankán évszázadokkal ezelőtt kihalt, a konzervatívok ezeket a törvényeket vették elő, hogy megelőzzék új apáca rendek megalakulását. Tibetben és Thaiföldön, ahol nem voltak azelőtt apácák, történtek kísérletek apácarendek létrehozására, de ezek hatalmas ellenállásba ütköztek.

Jelenleg a problémás apácakérdés megoldódni látszik azáltal, hogy Ázsia más részeiről teljesen hivatalosan felszentelt apácák utaznak a felszentelési szertartásokra. Emellett Amerikában jó néhány koedukált kolostor létesült, amelyekben férfiak és nők ugyanazt a szerzetesi fogadalmat teszik le és ugyanolyan szabályokat követnek.

De Buddha egyetlen dologban tévedett - a tanításainak továbbélésének megjövendölésében. Azóta 2500 év telt el, és a tanításai még mindig itt vannak, velünk.

Forrás:  Az első buddhista apáca  (angol nyelven)
A képen Szanghamittá, Asóka király lánya, aki a Srí Lanka-i apácaközösséget alapította a hagyomány szerint. Forrás: Sanghamitta
További linkek (angolul): Bhikkhuni Sangha