Ácsán Szudzsátó: Az a ragyogó herceg - Elmélkedés 2011 Vészákján

Ácsán Szudzsátó: Az a ragyogó herceg - Elmélkedés 2011 Vészákján*

Réges-régen, még mielőtt a távcső összezsugorította volna az eget, az emberek a csillagokat, a Napot és a Holdat gondolták isteneiknek. Ott függtek az égen, ragyogva, megvetve az olyan földi dolgokat, mint a gravitáció. Néha ugyan eltűntek egy kis időre a felhők vagy a váltakozó napszakok miatt, de mégis valóságosak és állandóak maradtak.

Mára már jártunk a Holdon, megtapostuk hatalmas bakancsainkkal, így nyilvánítva ki emberi technológiánk felsőbbrendűségét. Az égitestek ugyan ragyognak még, de többé már nem olyan különlegesek. Ahogy tágul a világunk, úgy válik egyre sivárabbá, egyre üresebbé.

A buddhista hagyomány szerint bizonyos időkben, mint amilyen a Buddha születésének és a megvilágosodásának a pillanata, hatalmas fényáradat tölti be az eget, túlragyogva még a Napot és a Holdat is. Még a mélységesen üres intergalaktikus tér is megtelik ezzel a ragyogással. Jóval azelőtt, hogy a technológia a Napot és a Holdat az égen lévő nagy sziklákká redukálta volna, a Buddha tudta, hogy van egy fény, ami túlragyogja őket. A nyugati tudomány nem állt meg a Nap és a Hold trónfosztásánál. Egész világunkat, a kozmikus fejlődéstől kezdve a DNS misztériumáig, könyörtelen kutakodásnak, vizsgálódásnak, elemzésnek és osztályozásnak veti alá. Csak néhány dolog maradt, ha maradt egyáltalán, ami igazán titokzatos. Talán ez az, amiért több generáció óta az irracionálisban keressük a misztériumot: az összeesküvéselméletekben, az ufókban vagy a Bermuda-háromszögben.

Maradt azonban még egy titok, aminek a jelentősége messze nagyobb bármi másnál. Ez a Felébredés misztériuma. Ez a hihetetlen erejű elképzelés nem más, mint hogy az egyszerű emberi lény képes ténylegesen tökéletesíteni magát. Mindannyiunkban ott van egy mag, a tökéletes, megszabadító Igazság felismerésének a magja.

Az elmúlt 2500 évben, mióta a Buddha először felismerte és kinyilatkoztatta ezt, nem volt még egy olyan ember, aki egy ennyire radikális és lényegretörő elképzeléssel állt volna elő. A szabadság? Lehetséges! Nem vagyunk beleragadva a szenvedésbe. Van kiút. És a kiút nem más, mint az önmegvalósítás a Nemes Nyolcrétű Ösvény által.

Miközben világunk egyre unalmasabbá és cinikusabbá válik, ez a fénysugár mégsem halványul. Ez a ragyogó herceg Sziddhattha, akinek a története és példája még mindig káprázatos hatást gyakorol ránk, ő az, aki ezt felismerte magában. Noha történelmi alakja homályosan, bizonytalanul kivehető csak számunkra már régóta, az idők ködén mégis kétségtelenül átragyog dicsősége. A buddhisták generációinak nagylelkű erőfeszítéseinek köszönhetően fennmaradt szavai ma is igaznak hangzanak. És az ösvény, amin járt, még ha benőtte is egy kicsit a gaz**, világosan látható.

A Buddha nem azt kérte tőlünk, hogy látványos szertartásokkal ünnepeljük meg a Vészákot. Azokat kereste, akik gyakorolják az Útját. Minden ember, aki az Ösvényt a szívén viseli, és igaz módon megtestesíti, világossággá válik a világ számára.

Legyél te ez az ember!

Fenyvesi Róbert ford.

* Forrás: Ajahn Sujato: That Shining Prince: reflections on Vesak 2011
** Utalás erre a szuttára: SN 12.65 A város