GASZTRO-ajánló

NEPÁL ÍZEI
Dal Bhat - Lencse főtt rizzsel

Hozzávalók:
3 csésze víz
1 tk. kimagozott, finomra vágott zöld chilipaprika
1 csésze vörös lencse
1 ek. hámozott, reszelt, friss gyömbér
1/2 tk. só
1 tk. cukor
1/2 ek. tamarindsűrítmény (itt megkapható)
1 tk. növényi olaj
1/4 ek. fekete mustármag
1/2 ek. ötfűszerkeverék (kínai ötfűszerpor. A keverék egyenlő mennyiségű szecsuáni borsból, fahéjból vagy kassziából, szegfűszegből, ánizskaporból, és csillagánizsból áll. Valamennyi hozzávalót finomra kell őrölni, és légmentesen záródó dobozban tárolni. forrás: chilii.blogter.hu)

Elkészítés:

Forraljuk fel a vizet, majd adjuk hozzá a megtisztított lencsét. Állítsuk a tűzhelyet kisebb fokozatra és lefedve fõzzük a lencsét puhára (kb. 15 perc). Akkor jó, ha az ujjunk között könnyedén összetörhetjük a szemeket. Vegyük le a tűzről. A főtt lencsét keverjük össze a gyömbérrel, a zöld chilivel, majd turmixgépben dolgozzuk ösze őket. Tegyük vissza a tűzhelyre, adjuk hozzá a sót, a tamarindot és keverjük át alaposan. Ismét vegyük le a tűzről.

Hevítsük fel az olajat, egy közepes méretű serpenyőben pirítsuk meg a mustármagokat, ahogy a magok pattogni kezdenek, vegyük le a tűzről és öntsük rá a lencsés keveréket. Főzzük további 2-3 percig, majd végleg vegyük le a tűzről. Szórjuk bele a fűszerkeveréket, fedjük le és hagyjuk így néhány percig, hogy az ízek összeérjenek. Citromszeletekkel és főtt rizzsel tálaljuk, majd az egészet szórjuk meg friss korianderlevelekkel. forrás: www.vital.hu

TIBET ÍZEI

A SAJÁTOS TIBETI ÉTEL, AVAGY MIT ESZIK A TIBETI?

A tibeti ételek nem váltak népszerűvé a világban, pedig táplálóak, összetevőikben kiegyensúlyozottak és bár soha sem túlfűszerezettek, mégis pompás ízvilág hordozói. Ételeink ismertté válását szinte ellehetetleníti, hogy napjainkban több területen gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a tibeti és a kínai konyha.

A tibetiek legfontosabb és legismertebb étele a campa. A campa az itt termesztett fő gabonaféle, a tibeti árpa (tibeti: nej) őrleménye. A szárazon vagy jakvajon pirított őrlemény külleme a magyarban a császármorzsát idézheti föl. A nejt minden tibeti földművelő termeszti. A másik fő gabonanemű a búza. A rizs az ország területének csak elenyésző részén terem meg, Kínából importáljuk.

A legfőbb zöldségfélék, melyeket termesztünk is: a fehérrépa, a (jégcsap)retek, a borsó, a krumpli, a hagyma, a fokhagyma, a spárga, a vizitorma stb. Több, mint tíz fajta gombát termesztünk. Sok gyógynövényt is használunk ételeinkben, mint a rebarbarát, peimut, csungcaot... Étrendünkben egy sor gyümölcs szerepel: körte, őszi- és kajszibarack, dió, alma, gránátalma, egres, földieper...

Húsételeink jak-, marha-, birka- vagy disznóhúsból készülnek. Halat és csirkét csak ritkán fogyasztunk. Ez nem azért van, mert nehezen férünk hozzá, inkább azért, mert ezen állatokat fogyasztás előtt meg kellene ölni. Persze ez igaz a jakra is, ám azt a mészáros intézi el. A kis testű állatok esetében egy élet elvételével is csupán kis mennyiségű húshoz juthatunk - nagyobb a bűn, mint a csirkecomb. Tejet és tejtermékeket is gyakorta fogyasztunk, vajat, sajtot, tejszínt. A proteinhiány nem jelent és soha nem is jelentett problémát itt.

Tibet mélyhűtött ország, itt semmi nem válik poshadtá. A tartalék húst is a természet konzerválja; a megtisztított húst kiakasztjuk egy kampóra s a többit elvégzi a fagy vagy a Nap és az állandó szél. Viszont tudatosan kell választani abban, hogy a ház melyik oldalára akasztjuk a húst, hiszen könnyen előfordulhat, hogy ugyanaz a darab a ház déli oldalán szárított lesz, míg az északi oldalon mirelit. Ugyanis az északi oldalon árnyék van, míg a déli égető napfényben fürdik s a különbség igencsak nagy lehet. Az eljárás sajátos zamatot ad, ízletes lesz a végeredmény.

A marhahús evése nem tiltott még a vallásos tibetiek közt sem. A kecske és a birka tüdeje és gyomra ínyencségnek számít. Bivalyhúst viszont nem eszünk, ezt szigorúan tiltják a vallás törvényei, hiszen több istenség is reinkarnálódott már bivaly alakjában. Ha valaki bivalyt eszik, a lámák többé nem részesíthetik semmiféle ezoterikus beavatásban.

Ételeinkhez csak nagyon kevés fűszert használunk, azonban a szójaszósz, a hagyma és a fokhagyma, az őrölt gyömbér ízével gyakran találkozunk. A vallás még a fűszerezést is befolyásolja. Vaisaka hónapban (április második és május első felében, melynek teliholdjakor ünnepeljük Sákjamuni Buddha születését) tilos fokhagymát enni. Tilos továbbá fokhagyma evése után templomba menni, mert a fokhagyma eredményezte rossz szájszagot még a lámaista istenségek sem szeretik.

Szagadawa hónapban (május-június) egyáltalán nem eszünk húst, mert ez a legszentebb hónap. E hónap közepén tartjuk Buddha megvilágosodásának és nirvánába távozásának ünnepét. A kolostorok kinyitják kertjeiket, s a nép ott ünnepel. Szagadawa nemcsak a legszentebb, de a legszerencsésebb időszaka is az évnek.

Kepe Róbert: LÁMÁK LAKOMÁJA
A tibeti konyha
http://www.terebess.hu/keletkultinfo/tibetikonyha.html