2015. június 28., vasárnap

A végtelen jelentés Dharma-kapuja

Születés és halál nélkül, a dharmák se nem nagyok, se nem kicsik, se nem mozgók, se nem mozdulatlanok, se nem előre menők, se nem visszavonulók. Mint a tér, nem kettősek. Azonban az érző lények tévesen úgy okoskodnak, hogy ez ellenében van az, a nyereség ellenében van a veszteség. Rossz gondolatokat táplálnak, gonosz karmát cselekszenek, így aztán a hat életúton vándorolnak, rémes szenvedésen keresztül menve. Kalpák számtalan kótijain át képtelenek meghaladni maguk a körforgást. Alaposan megfigyelve őket ilyen módon és meg akarván menteni őket, a bódhiszattva-mahászattvák együtt éreznek és nagy kedvességet és együttérzést sugároznak. Továbbá mélyen belelátnak a dharmákba: egy ilyen dharma megjelenésével ilyen dharma jelenik meg; egy ilyen dharma megjelenésével ilyen dharma marad; egy ilyen dharma megjelenésével ilyen dharma változik; egy ilyen dharma megjelenésével ilyen dharma tűnik el; egy ilyen dharma megjelenése gonosz dharmákat okozhat; egy ilyen dharma megjelenése jó dharmákat okozhat. Ugyanilyen módon minden egyes dharma marad, változik, eltűnik. Teljesen megfigyelve és megértve a négy megjelenés [megjelenik, marad, változik, eltűnik - születés, öregség, betegség, halál] belsejét és külsejét, a bódhiszattvák ezután jól megfigyelik, hogy minden dharma egy pillanat alatt megjelenik és eltűnik, miként a gondolatok, egyik a másik után, és sosem maradnak. Azt is megfigyelik, hogy minden dharma egy pillanat alatt születik, marad, változik és meghal. Miután ezeket a megfigyeléseket tették, a bódhiszattvák belátják az érző lények képességeit, természeteiket és vágyaikat. Mivel képességeik, természeteik és vágyaik mérhetetlenek, a bódhiszattvák mérhetetlen dharmát nyilatkoznak ki. Mivel a kinyilatkoztatott Dharmák mérhetetlenek, a jelentéseik ugyanúgy mérhetetlenek. A mérhetetlen jelentések egyetlen dharmából születnek. Ennek az egy dharmának nincs megjelenése, és nincs a megjelenéstől külön. Az igazság, hogy a megjelenés és nem megjelenés nincs egymástól külön a végső valóság. Mivel a bódhiszattva-mahászattvák ebben a végső valóságban tartózkodnak, a kedvesség és együttérzés, amit sugároznak, igaz és nem hamis. Valóban véget tudnak vetni az érző lények szenvedéseinek. Megmentve őket a szenvedéstől, a bódhiszattvák kinyilatkoztatják nekik a Dharmát, ezzel megadva nekik a boldogság megtapasztalhatóságát.

(forrás: Sūtra of Immeasurable Meaning, tr. Rulu  - sutrasmantras.info/sutra20.html)